A ragadozó halaink között a csuka szája bizony éles szegélyű csontokkal rendelkezik, amiknek egy sima monofil vagy éppen egy fonott előke elmetszése nem akadály, éppen ezért sokszor elkerülhetetlen egy „harapásálló” előke használata. A ragadozóhalas előkék széles választéka kapható manapság, ezek használata elsősorban csukahorgászat esetében nélkülözhetetlen. A kínálatban manapság többféle előke kapható, de mi mire lehet jó? No, ezt járjuk körbe egy picit.
Drótelőke volt ez egyetlen régen, ami használatos volt főleg a csukahorgászatok alkalmával, készítettek házilagosan gitár- vagy citerahúrból is előkéket, azonban ezek sokszor igen merevek és vastagok voltak. Nem véletlenül alakult ki az a kép, hogy az óvatos süllő nem fogja felvenni az előkés csalihalat, sőt pergetve sem lesz kapásunk ezekkel a durva előkékkel. Persze azóta nagyon sokat fejlődött a horgászat, így manapság már vannak esetek, mikor balinra vagy süllőre is használunk előkét. Ezekkel ráadásul nemhogy kevesebb, hanem bizonyos esetekben inkább még több kapásunk is van.
Nézzük, milyen előkék vannak, és azt is, hogy mi alapján válasszuk ki őket! Az első a volfrámból készült előkék csoportja – a volfrám egyébként egyenlő a tungstennel ami súlyként is egyre ismertebb a pergető horgászatban. Mivel még az ólomnál is nagyobb a sűrűsége, jó alternatívának bizonyul. Ez kicsit furcsán hangozhat, mivel előke alapanyagaként nehéznek gondolnánk. Azonban a volfrámszálak szakítószilárdsága sokkal nagyobb, amit egyébként az is jelez, hogy használják páncélok gyártáskor is. Előkeként speciálisan vékony szálakat összefonva használják, így a már említett szakítószilárdság mellett megfelelően lágy is marad. Ez horgásznyelven egy drótelőkénél lágyabb és erősebb előkét jelent. A jobb minőségű, vagyis megfelelően szoros és pontos fonattal készített előkék ebben a típusban kiválóan bírják a gyűrődést. Persze ezek sem tartanak örökké, erősen meggyötörve hajlamos a volfrámfonat spirálosan összeugrani, cserébe azonban kiválóan ellenáll még a csuka szájának is. Ezt élő halas módszernél és pergetésre is használhatjuk.
A következő típus alapanyaga a titán. A titánból készült előkék a leginkább strapabíróak a mai piacon, ennek a típusnak tényleg nincs ellenfele. Könnyen visszanyeri eredeti formáját, ráadásul kicsi a sűrűsége is. E tulajdonságait felismerve nem véletlenül kezdték el használni a horgászbotokra gyűrű alapanyagként. A ragadozóhal-horgászat szempontjából egyetlen hátránya van: rendkívül merev. Persze ez a hátrány sokszor előny is lehet. A csukák imádják a lehető legjobban imbolygó, oldalra kitérő csalikat, amilyen például a Salmo Slider. Egy normál, lágy előkével a Slider sokkal könnyebben belegabalyodik az előkébe, ami a titán előkével csak ritkán fordul elő. Tehát az olyan jerk csalikhoz, mint a Slider, illetve általában a rángatós, jerkelős csukahorgászathoz nélkülözhetetlen a titán előke használata.
A fentebb felsorolt előkéknek van egy hátránya, amiről nem beszéltünk, ez pedig a láthatóság. No, nem kell megijedni, kevés vizünk van, ahol problémát jelent és riasztóan hat a ragadozókra az előke látványa. Azonban vannak esetek, mikor jól jöhet egy láthatatlan előke, ez az előke pedig nem más, mint a fluorocarbon. Ennek az előketípusnak az a nagy előnye, hogy szinte láthatatlan a vízben, ezért a tiszta vízben sem fogja zavarni a ragadozót, ami így bátrabban támadja és veszi fel a csalinkat. Sajnos ennek is van némi hátránya, ugyanis kevésbé bírja a csuka szája okozta megpróbáltatásokat, ilyen szempontból a három előke közül ez a leggyengébb, cserébe persze láthatatlan.
Összefoglalva: A titán rendkívül erős, könnyen visszanyeri a formáját, azonban nagyon merev. A volfrám kellően lágy, azonban könnyen összeugrik és olyan lesz, mint egy rugó. A fluorocarbon pedig láthatatlan, de cserébe kevésbé strapabíró. Nos, mindegyiknek megvan az előnye és megvan a maga helye, a horgász és a helyzet dönti el, melyiket kell éppen alkalmazni.
Nagyon fontos kitérni arra, hogy nem örökéletűek ezek az előkék, bár a titán nagyon sokáig használható, azonban a fluorocarbon és a volfrám előkék esetében kötelező a folyamatos ellenőrzés: minden kifogott hal után nézzük meg előkénk épségét, sőt az előke utáni zsinórszakaszt is! A volfrám előkét elég szemmel megvizsgálni, a fluorocarbont azonban vegyük az ujjaink közé, így érezni fogjuk azt, hol sérült esetlegesen a zsinór, és ha a sérülés mértéke már veszélyesnek tűnik, cseréljük le!
Minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez igaz az előkékre is, így a kapcsok és karabinerek is megérnek legalább a horgászat megkezdésekor egy vizsgálatot, ezzel is elkerülhetünk számos kellemetlenséget.
Lukácsi Béla
