Október elején meghívást kaptam Dunacsúnyra, a bősi vízlépcső felső, bevezető gátrendszerére. Barátom, Feri már sok érdekeset regélt az ott fogott halakról. Este hatkor volt a találkozó Bősön.
Mivel Feri a dunacsúnyi zsilipeknél dolgozik, mint gépész, ezért lehetőségem nyílt meghorgászni a "Nagyhalas vizet", közvetlenül a zsilipkamrák előtt. Az egész pikantériáját az adta, hogy a megfogott halat egy tizenöt méteres falra kellett felhúzni. A horgászat kezdetén ez nem tűnt egyszerű mutatványnak. Mivel Feri előre figyelmeztetett, a szereléket is ehhez kellett igazítani. Két erősebb bottal készültem. Ehhez természetesen hozzátartozott két erősebb orsó, biztos fékkel. Főzsinór 0,30-as, rajta 100 grammos lapos ólom, majd 0,25-ös előke és a horog, mérete 2/0. Ezt a finomnak éppen nem mondható szereléket nagyjából megfelelőnek tartottam, hogy a nagyobb testű halakat is biztosan a parton tudhassam.
| 
|
A megérkezés után beöltöztem a téli ruhába, és irány a nagyfal. Csalinak apró keszegekből vágott szeletet használtunk. Fejenként két bottal próbálkoztunk. Az első kapás, hamarosan a csalik bevetése után jelentkezett Ferinél. Az áldozat egy szép durbincs. Lehetett vagy harminc dekás. A következő kapás már nálam jött. Érdekesen jelzett a hal. A bot spiccét mintha kirázta volna a hideg. Néhány, egymás után következő apró rázkódást észleltem. Először nem tudtam eldönteni, hogy ez kapás vagy csak a szél játszik velem. Végül rápróbáltam. Kapás volt! Mikor felcsörlőztem a halat, lepődtem meg igazán. Süllő. Mikor a lámpa fénye alatt jobban megnéztem, akkor derült ki, hogy mégsem. Bucó! Egy igazi magyar bucó. Ezt sem lát gyakran az ember. Én is most tartottam kézben, életemben először. Nem sokat hallani róla mifelénk. Én is csak annyit tudtam róla, hogy védett. Míg kiszabadítottam a horgot, jól megnéztem magamnak. Úgysem látok ilyet egy darabig. Legalább is azt hittem. Visszaengedtem.
Míg a bucóval voltam elfoglalva, Feri barátom szintén remekelt. Megfogta a nap első menyusát. Szép halacska a maga 40 dekájával. Később kiderült hogy ez volt az est legkisebb menyhala. Ezután húszperces kapásszünet következett. Ezalatt megérkezett Feri kollégája, aki elmesélte, hogy az előző este azon a helyen, ahol horgásztunk, egy harcsát akasztottak. Tíz-tizenöt kilósra saccolták. Fél óra fárasztás után a fal tetejéről, a harcsa búcsút intett a horgászoknak.
Folytattuk a horgászatot. Újfent én következtem, csak most egyszerre mindkét boton. A nagyobbik kapást mutató bothoz nyúltam először. Bevágás után gyorsan egy ötven dekás menyust tekertem a partra. Ezután a másik botért nyúltam. Itt már nagyobb ellenállásba ütköztem. Az eredmény ismét egy magyar bucó, de ez már kiló körüli. Nem hittem volna, hogy ily hamar viszontlátom ezt az érdekes halfajt. A gondom az, hogy amilyen kis szája van, olyan mélyre tudta nyelni a csalit. Probléma kivarázsolni a nagy horgot a feneketlen torkából. Közben Feri is bebucózott. Alig telt el pár perc a bedobástól, s máris kapásom volt. Kétszer-háromszor a botom spicce bebólintott. Nem volt ez erőteljes rángatás, csak olyan óvatos húzás. A berántásnál már éreztem, hogy jobb hal küzd a szerelék végén. Mikor a fal tövében megláttam, már tudtam, hogy eddigi legnagyobb menyhalammal van dolgon. A probléma viszont csak most jelentkezett! Nem tudtam felvontatni a falon. Ferinek kellett szólnom, hogy legyen a segítségemre. Elkapta a damilt, és kézzel húzta a halat. Én a felhúzott zsinórt mindig utána tekertem, nehogy gubancolódjon. Sikerült! Parton a szépségem. Ebben a pillanatban társamnak is kapása volt. Akasztás után már láttam, hogy görbül a bot rendesen. Keményebb munkája akadt, mint nekem. Nem is foglalkoztak a saját szerelékem újratöltésével. Eltelt már bő öt perc, mikorra a hal a fal közelébe ért. Nem volt könnyű dolgom, hiszen rángatta a zsinórt becsületesen. Meg kellett várni azt a pillanatot, mikor már valóban fogytán volt az ereje, majd nagyon gyorsan felhúzni. Sikerült! Életemben még ekkora menyhalat nem láttam. A mérleg 2,20 kilót mutatott. Derék példány.
| 
|
Pár perc pihenő elteltével folytattuk a horgászatot. Mivel elmúlt már fél tíz, csak ritkábban jelentkeztek a kapások. Fél tizenegyig fogtam még hét darab bucót, két hetven dekás menyhalat, és az előbbi, általam kifogott legnagyobb menyhal testvérét. Így már két 1,30 kilós menyhalam volt. Nem rossz eredmény négy óra alatt. Ferivel megegyeztünk, hogy ha legközelebb is éjszakai műszakja lesz, újra eljövök, hátha sikerül nekem is elérnem a 2 kilós álomhatárt.
