135 kg-os világrekord harcsát fogott egy magyar horgász!

135 kg-os világrekord harcsát fogott egy magyar horgász!

A hír már nem friss, de még erősen aktuális, hiszen a fogás március közepén történt. A fogás értékét növeli, hogy pergetve akasztották ezt a gigantikus méretű harcsát. A történet pikantériája, hogy egy kis mértékben én is érintett vagyok a történetben, így furcsa volt riportot készíteni a harcsa elejtőjével, Zsédely Attilával.

Attila a hatalmas harcsával

Először is gratulálok a fogáshoz, de mesélj arról, hogy hogyan jutottál ki egyáltalán a Pó folyóra?

Barátaim - akik kiváló harcsahorgászok - szervezték meg, hogy ebben az évben kimegyünk az Ebróra harcsázni. Azért az Ebrót választottuk célpontul, mivel a Pó folyóról rossz híreket kaptunk - ha már elutazunk egy távoli vízre, akkor mindenképpen szerettünk volna nagy harcsákkal megküzdeni. Sajnos időközben a barátaim nagy része visszamondta az utat, így a terv meghiúsulni látszott. Közben azonban már annyira ráhangolódtam az utazásra, hogy összefogtam az öcsémmel és családostól kiutaztunk a Póra. Azért választottuk a Pót, mivel sokkal közelebb volt, és a családot nem szerettem volna kitenni egy hosszabb utazás fáradalmainak. Mivel a hírek arról szóltak, hogy márciusban már kellemes szokott lenni az idő a Pó völgyében, már a hónap elején kiutaztunk.

Említetted, hogy kiváló harcsahorgász barátaid vannak, szabad tudni, hogy merre űzitek a harcsákat?

Természetesen! Az Ajka környéki víztározókat látogatjuk előszeretettel, tudni kell rólunk, hogy egymás közt nem titkolózunk, mindig tudjuk, hogy ki, mivel és milyen technikával fogott halat. Ez is hozzásegít ahhoz, hogy eredményesek legyünk, emellett rendkívül elszántak is vagyunk, sokszor olyan alkalmakkor megyünk ki horgászni, mikor az összes többi horgász ki sem dugja az orrát otthonról, de ha megy a hal, akkor nekünk is mennünk kell.

Hazai vizeken milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

A legnagyobb harcsámat öcsémmel az egyik tavon sikerült pergetve kifognunk, ez egy 43 kilós harcsa volt, ami a jelenlegi tórekord ott. Sajnos a harcsát nagyon mostohán kezelik a hazai tavainkon, sok helyen közellenségnek számít, tilos visszaengedni, és nincs sem méret, sem mennyiségi korlátozás rá, sőt ha egy nagyobb harcsát zsákmányol valaki, akkor jutalmul még éves engedélyt is kap. Próbáltunk már megegyezésre jutni a helyi egyesületek vezetőivel, de mindeddig sajnos elutasították kéréseinket, mivel úgy gondolják, hogy a harcsa a ponty elsőszámú ellensége.

Milyen módszerekkel üldözöd a harcsákat?

Az egyik kedvencem a bergmanncsöves módszer, aminek szintén sok szép harcsát köszönhetek már, de a legjobban a pergetést szeretem, mivel ez az egyik legsportszerűbb módszer a horgászatban, itt a horgásznak kell megkeresni a halakat, sokat kell agyalni azon, hogy milyen mozgású, színű csalit kössünk fel a zsinórunk végére annak érdekében, hogy becsapjuk a ragadozóhalakat. Számomra sokkal nagyobb elismerésnek számít egy ragadozót pergetve kifogni, mint csalihallal megfogni.

Hát igen, egy ekkora ragadozó ámulatba ejtő, ráadásul pergetve!

Beszéljünk magáról a fogásról, egyáltalán milyen körülmények között horgásztatok?

Már az úton elkeseredtünk egy kicsit, mivel Olaszországba belépve havazás fogadott bennünket, de biztattuk egymást, hogy a Pó völgyében 15 Celsius-foknak kellene lennie. Amikor odaértünk a Póra, orkán erejű szél fogadott bennünket és körülbelül 8 Celsius-fok körüli hőmérséklet. Este még kipakolás előtt elmentünk angolnáért, hogy biztosítva legyen a csalink. Közben azért ott volt a pergető bot is nálunk. A kisebb csatornákon a nagy szél már lehetővé tett egy kis dobálást, ezért megálltunk egy híd mellet, és harmadik dobásra egy 13,5 kilós harcsát fogtam. Ekkor úgy gondoltam, hogy este ki kell menni horgászni, mivel úgy látszott, a hidegfront jót tesz a harcsák étvágyának. Estére azonban -2 fokra viaszhűlt a levegő, úgyhogy az esti horgászatból nem lett semmi. Reggelre havas tájra ébredtünk, ami a helyiek szerint ritkaságnak számít ezen a vidéken. Napközben ez a hó elolvadt, de a viharos szél sajnos nem hagyott alább, ez pedig lehetetlenné tette a horgászatot. Ekkor úgy gondoltuk, hogy feladjuk, csomagolunk és irány haza! Azonban a helyi horgászvezető lelket öntött belénk, ezért úgy döntöttünk, mégis megpróbáljuk.

Másnap délutánra szerencsére csendesedett a szél, így délután vízre szálltunk és megnéztünk néhány ígéretes helyet. Közben észrevettük, hogy árad és bezavarosodott a víz, az egyik lapály törésén felfedeztük, hogy rengeteg nagytestű táplálékhal gyűlt össze, néhány dobást megejtettünk, de eredménytelenül. A szürkület azonban már itt talált bennünket, és a lapály felett megkötve vártuk be a teljes sötétséget. A sötétség beálltával azután a víz hátára bíztuk magunkat, néhány dobás után már láttuk, hogy előttünk ötven méterre a kárászok és a keszegek közé rabol valami, közelebb érve ismét szétugrottak - mutatva, hogy a ragadozók igencsak tizedelik őket. A testvérem volt elöl, így ő dobott először, egy picit előre és keresztben dobta meg a területet, én inkább pontosan a part irányába dobtam. Bedobás után vártam néhány másodpercet, majd megkezdtem wobblerem bevontatását.

Talán a harmadik tekerésre éreztem egy ránehezedést, ezután egy harcsafarok jelent meg a csalimtól mintegy két méterre. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, közben egyre jobban elnehezedett a kezemben a bot, és a megakasztott harcsa megindult a mély víz felé. Ekkor szinte vízszintesre húzta a kezemben a botot, és elkezdett elemi erővel húzni a harcsa. Tudni kell, hogy én szinte teljesen be szoktam húzni a féket és úgy fárasztom a halaimat, és mindig is az volt az álmom, hogy egyszer végre megszólaljon az a fék, hogy egy gigantikus fárasztásban legyen részem. Nos, most ez bekövetkezett, sőt még próbáltam kézzel is lefogni a dobot, de el kellett engednem, mivel az a súrlódástól már égette a kezem. Szerencsére a horgászkísérőm nagyon rutinos volt, a motort beindítva megindultunk a harcsa után. Egy kis idő múlva azután a hal fölé értünk, ekkor próbáltam átvenni az irányítást felette, de bizony egy félóráig szinte semmi közöm nem volt a harcsához. Fárasztás közben a botom végét a lágyékomba raktam, amitől később persze tenyérnyi lila folt keletkezett. Ezalatt a levegő hőmérséklete fagypont alá süllyedt, és a kezem is iszonyatosan elkezdett fájni, ekkor már leginkább két kézzel húzva, tiszta erőből terheltem a halat. Egy kis idő múlva azután elkezdtem visszanyerni a zsinórt a harcsától, negyven perc után láttuk meg a nyálkás részt a zsinóron, tehát már közel volt a harcsa. Ekkor már térden állva húztam a halat, annyira elkészültem az erőmmel A határozott húzásnak köszönhetően végre megjelent a víztetőn a harcsa. Mindenkinek a döbbenet ült ki az arcára a látványtól, hihetetlenül hatalmas harcsa tekergett előttünk. Ezután testvérem megpaskolta, ettől úgy megugrott, hogy csak öt perc után tudtam ismét a csónak közelébe kényszeríteni, ekkora már valóban teljesen elfáradtam, leesett a vércukor-szintem, minden porcikám fájt és már azon gondolkodtam, hogy átadom a botot a testvéremnek. Az újbóli megjelenésével ellenfelem azonban eljátszotta az utolsó esélyét is, mivel testvérem határozottan megragadta az alsó állkapcsát, amire a hal erős fejrázással válaszolt, de gyorsan besegített horgászkísérőnk is, így ketten már biztosan megtartották a harcsát. Ekkor én úgy gondoltam, vége a fárasztásnak és nincs több dogom, de a többiek kiabáltak, hogy „gyere, segíts!”, a hatalmas testet ugyanis ketten nem tudták beemelni a csónakba. Én is odamentem, és hárman kezdtük behúzni a csónakba a harcsát. Egy darabig jött is, de azt a holtpontot csak nehezen érte el a harcsa teste, mikor végre átbillen és belecsúszik a csónakba.

A mérlegelés előtt jó néhány fotó is készült
Érdemes figyelni a farkúszó méretét…
… na, és a melluszonya sem aprócska
A két testvér méltán lehet büszke erre a fogásra

Hogyan tudtátok lemérni ezt a harcsát?

A horgászkempingben volt egy hiteles mérleg, ami 100 kilogrammig tudott mérni. Horgászvezetőnk egyből mondta, hogy ezt meg se kíséreljük megmérni, mivel bőven 100 kilogramm feletti lehet. Így egy közeli halkereskedésbe vittük be, ahol már egy megfelelő mérleg állt rendelkezésünkre. A halat két ponyván tettük be a kocsiba és a lehető leggyorsabban vittük a mérlegelésre. Ott még lemostuk az iszapot is a halról, majd négyen rátettük a mérlegre. A mérleg számlálójával együtt a lélegzetünk is elállt, 135 kilót mutatott a digitális kijelző!

Mérlegen a valóság

A fogás értékét számomra nagymértékben megnöveli az a tény, hogy visszaengedtétek a halat.

Igen, ez számunkra nem is volt kérdés. Azért mentünk ki a Póra, hogy élményekben legyen részünk, persze ekkora halra mi sem gondoltunk.

A visszaengedés pillanatai: lassan magához tér…
… érzi újra, hogy szabad…
… és elúszik az óriás
Viszlát!

Most már azért kíváncsi vagyok arra is, hogy milyen felszerelést alkalmaztál, hogy ilyen brutális fárasztást is kibírt?

Persze, hiszen ez nem titok, ráadásul még Olaszországban kitöltöttünk egy rekordbejelentőt, amit természetesen hitelesítettek és ezen szerepel a fogás minden egyéb adata is. Testvéremmel egyébként egyforma felszereléssel horgásztunk, a bot az egy ENERGOTEAM Spin Blade 300 - by Lukácsi & Kovács volt, amely 3 méter hosszú és 80-120 gramm dobósúlyú, ezen egy RYOBI Applause 6000 orsó volt. Megmondom őszintén, az orsó méretén sokat gondolkodtunk, de úgy éreztük, hogy egy ilyen erős botra illik egy erősebb orsó is, így a 60-as méret mellett döntöttünk. A zsinór mindkettőnknek Berkley Whiplash volt, nekem 28-as, az öcsémnek pedig 24-es méretben. A műcsali egy Rapala J-13-as volt, amin még itthon lecseréltem a horgokat és a karikákat, Owner horgokra illetve Predatek karikákra, a csalit a zsinórhoz egy Not-A-Knot kapoccsal rögzítettem. Az utóbbinál némi szerencsém is volt, hogy csak a harcsa szája sarkába akadt a horog, mivel így nem tudták folyamatosan koptatni a zsinóromat a gerebenfogak.

Ahogy elmesélted a teljes történetet, számomra úgy jön le, mintha láttad volna a Harcsa wobbleres horgászata című filmet?

Igen! Még az előző évben vettem meg a filmet, és a téli napokon bizony jól jött egy élményszámba menő horgászat, és nagyon sokat tanultam a filmből. Ezt a felszerelést nem csak emiatt vettem egyébként meg, előtte alaposan tájékozódtam a piacon, megkérdeztem harcsapergető barátaim véleményét is, és mind pozitívan nyilatkozta a botról. Nem állítom azt, hogy csak ez az egyetlen jó harcsapergető bot jelenleg a piacon, viszont szerintem a legjobb ár-érték arányú harcsapergető botról van szó.

Megmondom őszintén, nagyon örülök, hogy a közreműködésünkkel kifejlesztett harcsapergető botunkkal sikerült a világrekord 135 kilós, 245 cm hosszú harcsát kifogni. A magyar pergető horgászat fantasztikus sikere ez! A csodálatos eredményhez tiszta szívből gratulálok és további hasonló sikereket kívánok neked. Bár nem tudom, hogy lehet-e még ezt fokozni?! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a nem mindennapi élményt, és hogy öregbítetted a magyar harcsahorgászok jó hírnevét a világban!

Én köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthatom élményemet az olvasókkal!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: