Shimano Hyperloop AX 3,96 Heavy feeder & Super 3000S GT-RB termékbemutató

Shimano Hyperloop AX 3,96 Heavy feeder & Super 3000S GT-RB termékbemutató

A matchbotokat követően most a feederbotokon van a sor. Ha a két módszer között a népszerűségét nézve kellene eredményt hirdetni, a rezgőspicces botok minden bizonnyal elvinnék a pálmát. Még akkor is, ha nekem személy szerint a waggleres horgászat „fekszik” jobban. A piacot azonban nem én határozom meg, jómagam is csupán egy vagyok a vásárlók közül. A vízpartokon járva egyre több horgászt látni, amint a fenekező horgászat eme finomított változatát űzi. A hazánkban eluralkodott elektromos kapásjelző mánia után felüdülés látni, ha valaki csupán a reflexeiben, és a látványnak élve horgászik. Mikor az érzékeny spicc hajlik, az bizony lélekmelengető látnivaló!

Bevallom, nekem is felüdülést jelentett, mikor értesültem arról, hogy a soron következő combo egy feeder szett lesz. Vannak helyzetek, mikor ez a módszer verhetetlen. Különösen pontyos vizeken. Számos alkalommal jártam úgy, hogy amíg a rakósbottal csak ímmel-ámmal fogogattam, addig fedderbottal a barátaim derekasan lealáztak. Fegyvertáramban nekem is fellelhetők a feederbotok, egy 3,6-as „No name-Kelet name” heavy és egy 3,9-es Nexave Barbel Classic képében, ám ezeket többnyire éjszaka vagy ősszel, a folyón veszem elő. Visszanézve az időben, elképesztő az a fejlődés, amin a horgászcikk ipar keresztülment. Gyerekként vékonyka, rövid üvegbottal aprítottam a keszegeket, pontyokat, egyszerű kis drótspirál etetőkosárral. Az idők azonban változnak. A régi klasszikus úszós-fenekező horgászat is számtalan ágazatra, stílusra bomlott. Ha ma valakitől megkérdezik, hogy milyen módszerrel űzi szívesen a halakat, a válasz nem csupán az, hogy fenekezek. Mert mi mindent tehet ma egy horgász? Spiccbotozhat, rakózhat, matchezhet, pergethet, bojlizhat, feederezhet, pickerbottal horgászhat. Ezen belül is lehet a finomkodó, lehelet vékony szerelékkel keszegre vadászó, vagy az akár 150 g dobósúlyú extra heavy feederbotokkal nagy távolságokban pontyot kereső. A rezgőspicces botok térhódítása a legszembetűnőbb. Nincs ezen mit csodálkozni. A legtöbben a fenekező horgászatot űzték korábban is, ahogy még ma is sok klasszikus karikás kapásjelzőt lát az ember. A rezgőspicces botok lehetőséget kínáltak, hogy aki szeretne egy kicsit finomítani a felszerelésén úgy, hogy még komoly esélye legyen a termetesebb halakkal szemben is, ezt megtehesse. Nézzük, mire képes a kipróbálásra kapott összeállítás!

Lássuk a medvét!

A felszerelést a futártól legtöbbször Cibus barátom veszi át, mivel a „Polyákéknál soha nincsenek otthon.” Ennél a botnál változott a helyzet, mert páromnak kézbesítették. Néhány perces nyugtatás után meggyőztem, hogy nem vettem egy újabb botot, csupán kipróbálásra, ideiglenes vendégként érkezett hozzám a felszerelés. Hitte is, meg nem is. „Ismerlek már!”, zsörtölődött. Néha a legjobb szándék, az ártatlanság vélelme sem biztosíték. :-)

Mivel sokadik csomagot kapom a portáltól, itt jegyzem meg, hogy nálam eddig ötösre vizsgázott mind a csomagot összeállító, mind a kiszállítást végző csapat. A masszív kartondobozban kibélelve, hogy véletlenül se tudjon csúszkálni, korrektül bebiztosítva feküdt a kipróbálásra küldött felszerelés. A csomagon soha nem találtam olyan külsérelmi nyomot, ami gondatlan kezek nyomát őrizte volna. Úgy gondolom, fontos lehet ez is, ha valaki izgatottan várja frissen rendelt felszerelésének érkezését. Ha már a csomaggal gond van, a benne rejlő dolognak sem tudunk úgy örülni. A doboz egy pár napot bontatlanul várakozott, mert sajnos annyi időm sem volt, hogy kipakoljam. „Majd szép komótosan, alaposan!”, magyaráztam meg magamnak lustaságom okát.

Ha eszik a hal, érdemes iparkodni

Egy nap végre felvirradt a Hyperloop napja. Pontosabban egy fél napja. A hosszú hétvége egy késő délutánját szenteltem a felszerelés kivesézésére. Az előkészületek nagyon gyorsak voltak. A feederezésben többek közt ezt szeretem. Kevés felszerelés, motyó kell hozzá. Két dobozban az apróságok, pár kosár. A horgászládámat most csupán azért pakoltam be, mert a szükséges aprócikkek - forgók, damilok, horgok, kapcsok - benne lapultak, és már megszoktam a láda nyújtotta kényelmet. (Egyébként egy oldaltáskába elfér minden szükséges felszerelés.) A horgászhelyre érve a távolból furcsa morgást hallottam, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. (Kellett volna!) Izgatottan csomagoltam ki először a botot. A vászontasakból egy első ránézésre is masszív, erős bot került elő. A Hyperloop AX Heavy feeder nem kispályás bot. A maximális „dobósúly” 110 grammban van meghatározva.

110 gramm, 396 cm, és villámlásban ne kalimpáljunk vele

A bottesten keresztben futó erősítés sem csak a szemünknek szóló látványosság. A tasakból sorban kerülnek elő a tagok. A nyéltag kellően, de nem zavaróan vastag, szemlátomást egy ökröt le lehet vele ütni. A középső tag és az utolsó tag is tekintélyt parancsoló. A külön műanyag csőbe rejtett kettő darab spicc teszi teljessé az összhangot. Az egyik üvegszálas 2,5 oz (70,87 g), míg az erősebb karbon spicc 4 oz (113,39 g) terhelhetőségű. Ha valaki a feliratnak nem hinne, ami heavy (kemény-nehéz) feederbotra utal, a botot összerakva már nem fog kételkedni.

A bothoz kettő darab jelzőspicc jár, de ezzel meg is oldható minden feladat

Gerinces, feszes botot tartottam a kezemben. Hossza 396 cm, ami tekintélyt parancsoló. Kérdés, hogy kellően lágy-e a menekülő halakhoz? Alaposan „megrázom” a botot. Csillapítása jónak mondható, a spicc gyorsan közvetíti csuklóm mozdulatát. Az illesztések rendben, klasszikus „rádugós” megoldású, nem kotyog sehol, még horogakasztó szem is van! :-) A gyűrűzése megér pár mondatot. A bot nagyméretű, a fontosabb pontokon kéttalpas, erőt sugárzó Shimano Hardlite gyűrűsorral rendelkezik. A nagyméretű, kéttalpas gyűrűkből 5 db kapott helyet a boton, míg a többi 9 már egytalpas, de szintén nagyméretű, strapabíró. (Ez is métereket jelenthet azoknál, akik nagyobb távolságot szeretnének ezzel a bottal meghorgászni.)

GyártóShimano
típusHyperloop AX Heavy feeder
Teljes hossz cm (mért!)396
Szállítási hossz cm 136,5
Bot tömege g (mért!)364
Gyűrűk száma14
Gyűrűk típusaSiC
Tagok száma3+2
Illesztésekklasszikus rádugós
Bot anyagaXT30 carbon
Dobósúlymax.: 110 g
Optimális dobósúly50-80 g
Ideális zsinórméret0,20-0,25 mm

Robosztus, erős kéttalpas gyűrű
Nagyméretű egytalpas gyűrűzés
Szemtől-szemben

Az alapos szemlélődés eredményeképpen ezt mindenképp ki merem jelenteni: ez a bot igazi nagyágyú. Nagy halakhoz, nagy távolságok elérésre tervezték. Hamarosan kiderül, mire is képes valójában.

Az orsót veszem szemügyre. Nem ismeretlen számomra, az első bemutatásra kerülő, szintén Hyperloop névre keresztelt matchbotnál már találkoztam az elődjével. Bevallom, hogy az a találkozás úgy végződött, hogy az említett orsó nálam maradt. Meglátni, és megszeretni egy pillanat műve volt, így már mint „felhasználó” tudok róla nyilatkozni. Az orsóról, pontosabban a mostani szettben szereplő korábbi kiadásáról, ebben a bemutatóban olvashattok. A véleményem nem változott azóta sem az orsóról, sőt miután a Haldorádó Fórumtalálkozó során két termetes tokkal is közeli ismeretségbe került, és a fárasztás során derekasan helytállt, csak még jobban megkedveltem. A harcifékje akkor kimondottan jó szolgálatot tett, a precíz, pontos, finoman hangolható fékről nem is beszélve.

Ismerős széria

GyártóSHIMANO
TípusSuper 3000S GT-RB
Tömeg g (mért):308
Áttétel:5,0 : 1
Méret:30
Csapágy:3 golyóscsapágy + 1 tűgörgős csapágy
Dob, pótdob:Hidegen sajtolt alumínium dob és pótdob
Dobemelés:Lassú dobemelés
Visszaforgásgátlás:azonnali visszaforgásgátló
Hajtókar:Hiper hajtóművel kombinált dupla hajtókar
Fékrendszerhátsófék + harcifék
Zsinórbehúzás (cm):72
Zsinórkapacitás0,25 mm / 140 m
Orsóház anyaga:XT7 grafit

A fiatalabb tesó is méltó korábbi elődjéhez. Áttétele 5,0 : 1, ami nem teszi gyorssá, de erőssé igen. A feederezésnél sokkal inkább erőre van szükségünk, mintsem sebességre. A pótdob is fémből készült, ezért vékony fonott zsinór használata esetén sem kell annak összeroppanásától tartanunk. (Én nem vagyok híve a fonott zsinórnak, nálam maximum előkeként jöhet szóba.) Orsó tekintetében egyetlen rossz pontot tudok felróni, mégpedig a méretét. A bothoz kínált Shimano Super 3000S GT-RB véleményem szerint alulméretezett a bothoz. Nem azért, mert a páros egyensúlyához jobban passzolna egy nehezebb, darabosabb orsó, hiszen a feederbottal eleve nem kézben tartva horgászunk, hanem azért, mert a nagy távolságok eléréséhez egy méretben komolyabb orsó jobban megfelelne.

Egy ezressel lehetne nagyobb

Már egy 40-es orsóval is remekül kiegészítenék egymást, de az igazi párja egy 50-es orsó lehetne. (Horgászni azért ezzel a 30-as méretű orsóval felvértezve is remekül lehet, de úgy gondolom, a bot egy nagyobb méretű kurblival lenne igazán elemében.) Nézhetjük azonban más oldalról is a kérdést. Az orsó önmagában kitűnő szerkezet, ráadásul a szettben vásárolva árban is kedvező. Pártában biztosan nem marad egyetlen horgász kelléktárában sem.

Nekem sokszor tett jó szolgálatot a harcifék
A zsinór csavarodását is segít kiküszöbölni

Túllépve ezen a dilemmán, a horgászat előkészületeihez fogtam. Első lépésben az orsó dobjára kellett zsinórt tekercselni. Mivel egy erős, nagyhalas pecára termett botról van szó, a főzsinórral sem finomkodtam. A Haldorádó Strong Line damiljából a 0,22-essel töltöttem fel a dobot. A zsinórprofil most is tökéletes volt, korrekcióra nem volt szükség. A botba az erősebb, karbon spiccet illesztettem. A nagyméretű gyűrűkön gyorsan ment a zsinór átfűzése, nem kellett célozgatni. A végszerelékem egyszerű, amolyan „economy” kivitelű. (Az alacsonyabb árfekvésű felszereléseket igyekszem mindig hasonló árkategóriájú végszerelékkel ellátni, csak a fokozatosság elve miatt is.) Egyszerű egyenes gubancgátlós feederkosár kerül a főzsinórra, alá egy gumigyöngy, majd egy forgó. A forgóba egy füles horgot kötök, mert hajszálelőkén szeretném felkínálni a csalit. A halaknak is egyszerű menüt kínálok. Őrölt Top Mix kukoricapogácsával és etetőragasztóval ragasztok meg 2 kg főtt kukoricát és kevés pelletet. A kiszemelt horgászhely a szemközti sziget rézsűje. Tudom, hogy a halak késő délután már szívesen járőröznek ezen a részen, összeszedegetve a napközben behullott morzsákat, ezért külön alapozó etetésre nincsen szükség. Ami a kosárral bejut, elég lesz. A korábban említett morgás egyre közelebbről hallatszik, és az égboltra pillantva nem kétséges, komoly vihar van kialakulóban.

Na tessék. Nincsen szerencsém az időjárással

A szokásos „teszt idő”, már megszoktam. Kicsit szaporábbra váltok, mert jó lenne még a vihar előtt pár fotót készíteni. A kosarat megtöltöm, a hajszálelőkére 2 szem piros kukoricát fűzök, majd megcélozva a szemközti szigetfalat, bedobok. Egyelőre csak ízlelgetem a bot erőtartalékait, így a kosár jóval a kiszemelt hely előtt pottyan a vízbe. Sebaj, nézzük, hátha valaki ott keresgél. A botot a tartóra helyeztem, és óvatosan megfeszítettem a spiccet. A damilnak neki-nekiúszó snecik bizonyosságot adtak arról, hogy a keménység mellett van kellő finomság is a botban.

A keményebb spicc is minden rezdülést közvetít

A spicc apró remegéssel konstatálta a szemtelenkedést. A következő pillanatban azonban engedelmesen hajolt a nekiiramodó hal után. Rövid küzdelem kezdődött. A termetes kárász nem volt méltó ellenfele a botnak. Őkelme sokkal komolyabb ellenfelekkel is meg tud küzdeni. Hogy ezt bebizonyíthassa, újabb, az előzőnél már erőteljesebb dobásra szánom magam. Ami a csövön kifér, rendesen meglódítom a kosarat. Ennek eredményeképp a spicc úgy dönt, megválik a bottól.

Mielőtt nekiduráljuk magunkat, ellenőrizzük a toldást, nehogy repüljön a bot eleje

Én balga nem illesztettem össze rendesen a tagokat. Pironkodva kitekerem a cuccot, és pótolom a hiányosságot. (Aki nagyot szeretne dobni, ellenőrizze le kétszer is a tagok illesztését, ne járjon az én nyomomban!) Az alaposság meghozza gyümölcsét, a következő „vadölő” dobás már kívánt távolságba juttatja a szereléket. (A távolság kb. 50 méter lehet. Hozzáteszem, hogy nem vagyok gyakorlott „messzire dobálós” horgász, ezért a távolság „szakavatott” kezekben súlyos méterekkel nőhet.)

Ha rendesen összeraktuk a botot, nincs mitől tartanunk

Újból kényelmesen elhelyezkedek a ládámon. Mögöttem vészjóslóan tornyosulnak a viharfelhők. Fél szemmel az égre, fél szemmel a spiccre sandítok. A távolban villám cikázik át a sötét égbolton, majd pár másodperc múlva mennydörgés követi az égi fényt. Peti kiszámolja, hogy közeledik, vagy távolodik a vihar. Nem túl meggyőző az eredmény. Nincsen idő tanakodni, a bot spiccén újból végigfutó remegés tudatja, újabb érdeklődő van a horog körül. Készenlétbe helyezem a kezemet, de így is meglep a következő vehemens rántás. A hal már komolyabb ellenfél, ügyesen igyekszik szabadulni a part felé kényszerítő erőtől. A bot már elemében érzi magát, szépen dolgozik. A féknek nincs dolga, elegendő a bot rugalmassága, élvezetes a fárasztás minden pillanata. Szép kis potyka piheg a merítőben. Rövid fotózás, és mehet dolgára.

Akcióban
Játszótárs

Újabb dörrenés, most már közelebbről. A kosár ismét a helyén, várja a vihar előtti vendégeket. Éppen Cibus barátomhoz fordulok, mikor repül a bot a tartóról. Reflexem még a régi, ahogy a nővérem mondaná, akár egy döglött hintalóé. Elkapom a nyelet, és végre próbára teheti magát a bot-orsó páros. A fék is fel-felzizzen, ahogy a hal hol jobbra, hol balra kitörve igyekszik menekülni. A part közelébe érve kiderül, egy amur a tettes. A fűponty igazi szabaduló művész. Hajlamos a szákból is kiugrani, de tud rafináltabb trükköket is. A matracra téve eljárta szokásos táncát, majd úgy tűnt, megnyugodott. Peti a fotózáshoz alkalmas „lőállást kereste, én pedig a megfelelő fogást a halon. A szákból kiemelve a matracon próbáltam meg igényesen elhelyezni.

Amur la’mur
Itt biztonságban…
… itt is még 5 másodpercig. Ezt követően jött a hihetetlen menekülés :-)

Az első kattintást még tűrte, majd váratlanul, mint akit puskából lőttek ki, vetette magát a habokba. A matrac és a víz közötti közel 5 métert három ugrással áthidalta. Petivel csak bambán néztünk egymásra. (Ezt a mutatványt a későbbi amurom is megismételte, így a jövőben a víz és a matrac közötti távolságot növelnem kell. :-)) Az égiek még pár ponty fogását engedték, majd nyakamba zúdították az áldást. Előbb csak apró cseppekben, majd borzalmasan kezdett szakadni az eső. Esőruha, ernyő természetesen nincsen. Minek az?

Kicsit mintha esne, de a remény hal meg utoljára

(Mindig megfogadom, hogy esőruha, gumicsizma nélkül sehova sem megyek, most mégis benéztem.) A vihar kitartóan tombolt mintegy fél órán keresztül. Mi egy filagória alatt vészeltük át az áldást. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan is távozott a vihar, hogy az égbolton a sötétlő gomolyag helyére szivárványt festhessen a fény. Megilletődve ültem vissza a ládára. Ilyen vászon előtt ritkán horgászik az ember. A halak nem illetődtek meg az égi tüneményen, vehemens kapásokkal feszegették a botot. Sok szép ponty, compó és kárász segített a bot megítélésében, az akrobata amurokról nem is szólva. Érdekes mód, amint lement a nap, a kapások is egy füst alatt abbamaradtak. Talán a fényre jöttek? Gyors összepakolás közben összegeztem a tapasztalatokat.

Eső előtt, eső után

A Shimano Hyperloop AX heavy feeder igazi nagyhalas pálca úgy, hogy meghagyja a lehetőséget a kisebb keszegeknek, kárászoknak is. Az apró pöccintésekre is remekül reagál, fárasztás során a tőle elvárható fokozatossággal keményedik fel. A 2-3 kilós pontyok nem jelentenek akadályt, a horgász ügyességében bízva ezzel a bottal kapitális ponty is megadásra bírható. Igazán elemében a termetesebb halakkal érzi magát. Erős, jól terhelhető bottal van dolgunk. Van benne „anyag”, ezért nem kell túlságosan féltenünk. (Rálépni azért nem kell.) A 396 cm-es hossza valamennyire ellensúlyozza a 30-as orsó méretét, dobáskor van húzása a botnak. A végig nagyméretű gyűrűk, a masszív, kéttalpas gyűrűk is jótékonyan segítik a nagy távolságok elérését. A karbon spicc is kellően finom az óvatos kapások jelzéséhez, a lágyabb, finomabb üvegszálas spicc pedig azt is jelzi, ha a hal csak rágondolt a csalira.

Bátran feszítsük a húrt
Ebben bizony van „kraft”

A próba során egy 30 grammos kosárral horgásztam, de bátran lehet növelni a kosár tömegét ésszerű határok között. (110 gramm fölé azért ne menjünk. Egyrészt mert felesleges, másrészt ne mi akarjuk eltörni a botunkat, ha már a halaknak nem sikerül.) Akik elkötelezett hívei a távoli dobásoknak és komolyabb halakra számítva ülnek a vizek partján, nem fognak csalódni a botban. Akik ismerkednek a rezgőspicces módszerrel, és ehhez keresnek egy olcsó, megbízható társat, bátran vegyék számításba ezt az összeállítást. A későbbiekben, ha elkapja a pecást a gépszíj, úgysem áll meg egyetlen botnál. Aki már ebben a stádiumban van, nyugodtan beszerezhet egy ilyen pálcát. A botzsákban elfér, szétszedve nem olyan hosszú. :-)

Előtérben a háttér

(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: