Csurgói csorgós

Csurgói csorgós

Nem tudom, tudjátok-e, hogy mi az, amikor egy-egy jó hírű, kapitális halaktól hemzsegő horgászvízen három napig drasztikusan, annak előtte alig látott módon elromlik az időjárás és a halak addigi kapókedve is megmagyarázhatatlan okból megcsappan? Nyugalom, nincs katasztrófa, a magyarázat sokkal profánabb: nagy valószínűséggel éppen az aktuális Flúgos Futam versenye zajlik a helyszínén… Ha érdekelnek idei versenyünk részletei, melyek a fenti gondolatmenet mezsgyéjén haladtak, természetesen átszőve jókedvvel, halakkal, barátsággal, evéssel és ivással, akkor görgess lejjebb, elmondom mi volt, hogy volt!

Nincs okom szabadkozni, hiszen jó időt és sok halat (de még keveset sem) nem tudok kovácsolni, ezekhez (sok más mellett) sajnos nincs meg a kellő tehetségem. Pedig milyen jól megélnék belőle! Idei helyszínünk a csodás Fehérvárcsurgói-víztározó volt hatalmas mennyiségű halával, árnyat adó nyugati parti erdejével és eső esetén vendégmarasztaló sáros útjaival. Igen, eső esetén. Mert megint esett… esett előtte, esett közben, esett a végén és esett utána is. Ja, és fújt is. Mármint a szél… de nem a „megfelelő”. Merthogy itt az északi szél hozza be a halat, az összes többi csak a mélázó, kapástalanságban révedező pecások haját borzolja össze. Persze, bennünket - beleértve a versenyzőket - ez cseppet sem zavart, álltuk a sarat, de szó szerint. Lássuk a részleteket!

A helyszín érkezéskor. Az esőfelhők állandóan a fejünk felett lebegtek
A pálya jelölését szárazon megúsztuk

A verseny egész hetén rekordmennyiségű csapadékok estek országszerte, a nulladik napon, szerdán, odafelé menetben olyan felhők alatt utaztunk, hogy alig mertem az égre nézni. Csütörtökön reggel véletlenül kisütött a nap, de a megnyitóra már heves dörgés-zörgés váltotta fel az addigi képlékeny száraz nyugalmat. Talán a ritka alkalmak egyike, hogy majdnem minden csapat időben érkezett, egy késett csak egy keveset, Mondjuk, egy csapat azóta is érkezik… majd talán egyszer felhívnak, hogy miért nem jöttek. Minden kifogást elfogadnék, de a semmit elég nehéz…

A regisztráció és a sorsolások problémamentesen és gyorsan zajlottak. Mindenki kijutott a sorsolt helyére szerencsésen és szárazon, így legrosszabb verzió is 72 óra helyben tartózkodásról szólt. Még pár szót a kezdetekről: minden szektortámogató példás precízséggel látta el önként vállalt feladatát, a szektorukba sorsolt csapatokat ellátták ún. „kezdőcsomaggal” és persze a hozzá tartozó jó tanácsokkal. Köszönjük nekik még egyszer!

A szponzorok csapatai előkészültek a sorsolásra
A csalis tégelybe tett kókuszos golyók közé volt rejtve a versenyhely száma

A délután három órás kezdetre minden csapatot meglátogattunk, a mérlegelő lapjaikat élesítettük, a limiteket ellenőriztük és némán kiadtuk a jelet a csalik bevetésére. Mindenki ina szakadtáig dobálta a spombokat (néhányan keresték is utána), röpködtek a PVA tasakok, távdobó ólmok, nyúltak a katapult-gumik, suhogtak a parittyák, recsegtek-ropogtak a botok, míg végre a vélt jó helyre került minden.

Aztán méla csend…

Az első halra estig kellett várni. Az Old Carp Teamnél jelentkezett Macsári Józsi horgán. Nem volt nagy, de értékelhető, ezért örültünk a viszonylag gyors sikernek.

Mindenki az éjszakában reménykedett, no, meg abban, hogy fordul a szél és vagy esik, vagy kiderül, és a halak végre jó irányban keresgélnek. De ez csak álom maradt. Az éjszaka szinte némán múlt el, így az első reggeli mérlegelés gyorsan véget ért. „De gond egy szál se, van még időnk bőven!”, gondoltuk naivan…

Az első hal kora este érkezett
Az első nap bugyit érő hala, ugyanis az éppen a legnagyobb halat fogó versenyzőnek egy nagymama bugyit kellett viselnie, amíg meg nem dőlt a rekordja

Az első napi ebéd chilis bab volt, amit a helyiek horgászséfje, Szabi prezentált, a lábán járógipsszel. Reméltük, hogy nem az előző főzése következményeként tört el a lába! Aztán beigazolódott, hogy biztosan nem, mert régen nem ettünk olyan finom ebédet, mint ez volt. A további két napon készített kaja is fenséges volt. Ezúton üdvözlöm Szabit és köszönöm meg neki az odaadó segítségét! A kajákat - mivel a túlparton készültek - házhoz szállítottuk, így keleti kényelemben voltak a versenyzők a nyugati parton.

Napközben ismét kevés hal esett fogságba, az esti mérlegelés ismét laza volt. Pedig már igény lett volna rá!

Szabi járógipszben főzött. Pontosabban üstben…
A kaja-kiszállító gyorsszolgálat

Este természetesen megkezdődött a Flúgos Futamokon már bevett szokássá vált szomszédolás vagy, ahogy elneveztük, a könyvtárba járás. Minden este más és más csapatnál jött össze a tömeg egy pár könyv kiolvasására. Ráadásul ezt a futamot most egy örömteli apropó is gazdagította: több éve állandó, elmaradhatatlan résztvevőnk, a Laser Carp Team két tagja, Blaskó Csilla és Gombár Zoltán összekötni tervezik életüket, ehhez azonban elengedhetetlen egy horgászversenyen a legény- és lánybúcsú. Nos, ez megtörtént…

Voltak egyéb könyvtárak is, ahol a sütés-főzés, szomszédolás, vagy éppen szomszéd ölés (persze a szó humorosabb értelmezésében) volt a program. Szóval, a kapástalanságot ellensúlyozta a szokásos kiváló hangulat.

Érdekességként elmesélem, hogy második napon a hűvösben elrejtett bázisunkon meglátogatott az egyik csapat, a HAL-KAN két tagja, Tóth Ferenc és Széles Balázs. Elfogadták a kapupénzt helyettesítő pálinkát, és Balázs elmondta, hogy milyen nagy öröm neki, hogy végre leállamvizsgázott és még nagyobb öröm, hogy végre részt vehet a Flúgos Futamon. Mondtam neki, hogy a mi örömünk is hasonló az övéhez, ezen még azzal fokozhatna, ha fogna is pár érdemes halat. Ezt Balázs - ahogy később ki is derül - be is tartotta…

Az AERO-sok kettesével mérlegeltek
Széles Balázs egyik „alásaccolt” halával

Aztán a második nap második felében megtörni látszott az addigi csend. Egyre-másra érkeztek a hírek halakról. A harmadik szektor - nyilván a tó sajátosságaiból fakadóan - nem muzsikált. Fogtak ugyan, de nem érték el az alsó súlyhatárt, így bár fogás volt, a verseny értékelhető eredményeit nem gazdagították. A Stég szektorban szépen „potyogtak” a pontyok, nem nagyok, pontosabban nem kapitálisak, de azért jó versenyhalak. A Balaton Baits szektorban még csak három csapat fogott értékelhető halat, ráadásul egy bojlira jött balinnal is dicsekedhetett a Görbebot csapat. Keltek el a díjak, de azért szerettem volna, ha sok és nagy hallal zárjuk az idei futamot. Közben pénteken rettenet nagy felhőszakadást, majd utána kétórás áztató esőt kaptunk ajándékba az égiektől. Balázs, a halőr figyelmeztetett telefonon, hogy hatalmas eső közeledik a város felől. Nagy szerencsénk volt, mert volt időnk felkészülni rá. De ami ezután jött, az felülmúlta sok elképzelésünket.

Ettől a part menti utak végképp járhatatlanok lettek. Még szerencse, hogy az ebéd széthordását megvárta az égi áldás. Mindenesetre a bakonyi tokány vargányagombával jólesett az eső előli menedékekben is.

Ezt 10 körülinek gondolták
Ismét a felhők, bennük rengeteg víz

Egészen eddig kellett várnom a 10 pluszos hal miatti telefonhívásra. Persze, szerettem volna már sokkal előbb, de bevallom, az eltelt éjszakákban lett volna olyan pillanat, amikor nem lett volna őszinte a mosolyom, ha ki kellett volna kelnem a jó meleg fekhelyemből és a nyakig lucskos, sáros parton kellett volna mennem mérni. Természetesen megtettem volna, de azért nem vagyok haragos, hogy megkímélt ettől a sors. Ugye, ami kellemetlen lett volna nekem, az jó lett volna a versenyzőknek. Nyilván a jó hírt én is szeretem, főleg, hogy jót tett volna a versenysorozat hírének is. Szóval, zenélt a telefonom. Széles Balázs az, idézem: „Van egy vélhetően tíz feletti halunk”. Oké, máris megyek!

Előre bocsátom, az előző haluk szerintük 4-5 kilós volt, erre 7,64 kg-os lett. Ezt 10 körülire saccolták, így lett 15,13 kg. Balázs nem a becsülhető adatok embere, pedig most végzett gépészmérnökként. Kérdezem: „Milyen messziről jött?” „Nem mértem.” „Majd én megsaccolom, hol a bójád?” „Nincs bójám.” „Hova dobálsz?” „Ahova csak sikerül.” „Akkor hogy etetsz?” „Nem etetek, még csütörtökön délután lőttünk be 8 gombócot…” Szóval, itt nincs más magyarázat, vagy halmágnes van a szerelékében, vagy kifejezetten szerencsés.

Egy cseppet esett
A mennyasszony is megfogta a magáét

Közben azért több helyen is jelentkeztek a 10 kg körüli pontyok: az ifjú páros nőtagja, Blaskó Csilla fogott egy majdnem tízest, aztán a Tó-Bi Teamből Tóth Béla mutatta meg jártasságát a nagyhal-fogásban. A második nap végére már két szektor várta a verseny végét, de a harmadik szektorban csak a szponzor-csapatnak sikerült jobb halat kikönyörögnie a mély, gát előtti köves részből. De az meg ugye, nem játszott…

Szombaton valami hiba lehetett az időjárási rendszerben, ugyanis alig esett valamicske eső, sőt, kifejezetten kellemes, néha-néha napsütéses nap volt. Az ebéd is fenséges volt, Szabolcs nagyon finom bakonyi tokányt főzött, vargányagombás, orsótésztás változatban. Már csak a rengeteg hal mérése hiányzott a napi megelégedettségünkhöz. Ez azonban elmaradt…

A TÓ-BI Team, Norbi és Béla hozták a flúgos formát
Már megint Balázs és valahonnan, valahogy, valamivel kifogott hala

Újabb nyugodt, sajnos túl nyugodt éjszaka következett, nekem legalábbis nem volt dolgom a mérlegeléssel. Délelőtt csak egy halat mértünk Macsáriéknál, amiről végül kiderült, hogy ők fogták az utolsó versenyhalat. Érdekességképpen írom, hogy az elsőt is ők fogták…

A délelőtt a díjak szétpakolásával és a halőrház melletti terület eredményhirdetésre való előkészítésével telt. Aztán egy óra körül még egyszer körbejártunk, hátha valahol maradt még méretlen versenyhal, ami esetleg befolyásolhatja a végeredményeket. Nem volt. Volt viszont sűrűsödő esőfelhő, ezért átpakoltunk a halőrház közelében lévő fedett vendéglátóhelyre. Jópofa volt, ahogy az eső elől hamarabb kiérő versenyzők az egyre erősödő dörgésben, villámlásban hangyamódra karavánban cuccolnak feljebb száz méterrel. Szeretem az esőt, de ez már tényleg sok(k) volt. Kibírhatta volna még ezt a másfél órát! Nem mellékesen az eredményhirdetés alatt végig zuhogott, mire befejeztük, kisütött a nap. Ez a formánk…

Nem szeretnék senkit sokkolni azzal, ami már ismert tény, hogy ahol én horgászhely közelében tartózkodom, ott elromlik az idő és megcsappan a halak kapókedve. Szóval, nem lenne jó, ha miattam nem lenne horgásztársaságom.

A HAL-KAN-ok fogták kettesével is
Macsáriék fogták az utolsó halat (is)
Készül a következő eső

Az eredményekről ejtsünk még pár szót! A Stég szektorban, a Balaton Baits szektorban volt elég fogás ahhoz, hogy minden díjat kiosszunk, a Bait-Station szektorban csak a nem mért halak alapján tudtunk rangsorolni.

A végeredmények az alábbiak szerint alakultak:

Stég szektor:

  1. HAL-KAN Carp Team (Tóth Ferenc, Széles Balázs, Bencze László) Abszolút első
  2. TÓ-BI Team (Tóth Béla, Bíró Norbert)
  3. Old Carp Team (Macsári József, Macsáriné Csonka Györgyi)

Balaton Baits szektor:

  1. AERO Carp Team (Gáncs Krisztián, Csonka József, Gáncs Ruben) Abszolút második
  2. Laser Carp Team (Hegedűs Imre, Blaskó Csilla, Gombár Zoltán)
  3. Jenő és Jenő Carp Team (Németh József, Nádházi Imre)

Bait-Station szektor:

  1. Trió Carp Team (Kiss Tibor, Horváth Lóránt Csaba) Abszolút harmadik)
  2. Mindörökké Ponty Bojlis Csapat (Kovács Gábor, Hegedűs Csaba, Hegedűs József)
  3. Zsír Olimpikonok (Miklós Gábor, Juhász Balázs)

Legnagyobb hal: Széles Balázs (ponty 15,13 kg)
Legnagyobb bojlival fogott rablóhal: Kálmán Péter (balin 0,42 kg)

A fentiek a kupákon felül a szektortámogatók által felajánlott csomagokat kapták. Gratulálunk nekik!

A sztenderd díjakon felül mindenki vitt haza különdíjakat. Gyerekek, női horgászok, a legkitartóbbak, a legvidámabbak, leghiggadtabbak és még ki tudja, milyen címszóval ellátott díjakat adtunk. Pontosabban mi csak átadtuk, az elismerés azoké, akik ezeket felajánlották. Megérdemlik, hogy röviden szó essen róluk is:

A Top Mix horgászbotokkal, a Maros Mix több karton maggal, az SBS különleges csalikkal, a Gigant Baits bojlikkal, a Carp Friend Baits bojlikkal és csalikkal, a Fishmax magokkal és aromákkal, az IQ Baits pop-up csalikkal, bojlikkal és persze a Haldorádó vödrökkel, benne bojlikkal, csalikkal járult hozzá a versenyzők öröméhez. Nekik is nagy köszönet ezért, és kérjük, hogy ez a támogatói kedv még nagyon sokáig maradjon hasonlóan ilyen!

A díjak előkészítve (aztán áthordva az eső elől)
A szektortámogatók
A különdíjak felajánlói
Az idei díjazottak

Így, a beszámoló vége felé még egy fejezetet szeretnék szánni a jövőt illetően. Ahogy azt a helyszínen is felvázoltam, a jövő évi futamtól kezdve behúzós futamokat is fogunk szervezni. Így előzetesen 2017. augusztus utolsó hetére tervezünk egy nagyon komoly behúzós bojlis futamot Gyékényesre. Ha esetleg valakit ez már most érdekel, kérem, jelezze! Igaz, hogy az idei évtől meghívásos a versenysorozat, de elfogadunk meghívó nélküli jelentkezéseket is, illetve a meghívottak ajánlásával jelentkezőket is! Erről további részleteket idén ősztől fogok tudni mondani.

Végezetül mit is írhatnék még egy olyan horgászversenyről, ahol - bár mindenki megtette a tőle elvárható maximumot - nem dőltek meg rekordok sem összfogásban, sem egyedméretben, de a hangulat töretlenül kiváló? Hogy horgászni jó, versenyezni is jó, de a legjobb barátokkal jó hangulatban, szép környezetben szabadidőt eltölteni!

Jeszy

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: