V. Challange Week, azaz a Kihívás Hete a háromfai Zöld Pokolban

V. Challange Week, azaz a Kihívás Hete a háromfai Zöld Pokolban

Immár öt sikeres esztendőt tudhat maga mögött a Challange Week, azaz a Kihívás Hete -hangzatos nevet viselő - bojlis verseny. Ez a megmérettetés nemcsak attól izgalmas, hogy a helyszín a háromfai Zöld Pokol, ahol ez idő tájt egyedül csak a „zöld” nem fedi a valóságot, de a még víz alatt lapuló alattomos tökszárak láthatatlanul is pokollá teszik a megakasztott pontyokért folytatott küzdelmet.

Igazi kihívás ez minden csapatnak, hiszen az esélyegyenlőség érvényesítése érdekében naponta újabb helyet sorsolnak, és ez bizony újabb és újabb költözködéssel, sátorbontással és táborépítéssel jár. Nem is beszélve arról, hogy minden alkalommal elölről kezdődik a medertérképezés, tapogatás, helykeresés. Igazi férfimunka ez, nem is való „operett-pecásoknak”. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb horgász ez idő tájt még csak otthon, a meleg szobában álmodik az idei első bodorkáiról.

A nyitó ceremóniát Pálinkó Károly tógazda - a különleges verseny megálmodója - és Kulcsár István tulajdonos vezényli…

Az elmúlt évek állandóan változó szabályaihoz képest ezúttal két módosítás történt csupán; az első és legfontosabb, hogy a tigrismogyoró és a pellet használata is engedélyezett. Az ötkilós alsó limitre pedig - úgy tűnik - nincs is szükség, hiszen az első nap után minden hal mérhető volt.

Jól bevált a parafával könnyített tigris…

Újdonság, hogy a legnagyobb hal megfogója a következő 24 órában egy rózsaszín női hálóinget köteles viselni. Az első nap a Challange Week manökenje Sándor Imre, a King Baits Team horgásza lett 13 kiló hetvendekás pontyának köszönhetően.

Ennek a gyönyörű nyurgának köszönhette jelmezét Imre…

A verseny második napjának rajtjakor kisimult a víz, megállapodni látszott az időjárás. A melegedő víz felszínén egyre több és több mozgást lehetett látni. Akik a felső részre húztak, joggal bizakodhattak, mert a Jurassic Parkban estére már két halat is mérlegelhettek, a reggel pedig további hármat adott. Érdekes módon a szemben lévő VIP stégen csak a hattyúkkal és a kacsákkal vívott harcot Sidó Lóri és Peller Sanyi, a dunaszerdahelyi SK Carp Team két versenyzője. Nem hiába tartja a mondás, hogy Háromfa még hosszú évek tapasztalata ellenére is a kiismerhetetlenség ködébe burkolózik. A 4-es pályán, a faháznál a tavaszi horgászatok alig-alig adtak halat az elmúlt években, mint ahogy az előző napot is megúszta kapás nélkül a Fishing & Hunting csapata. A Zöld Pokol, illetve Frantisek Kouba azonban rácáfolt az eddigi gyakorlatra; a második 20 órában négy pontyot zsákmányolt, tovább növelve a Max Carp Team fölényét. A rózsaszín hálóinget a következő napon Georgiadis Georgios (NOIES Hellas Görögország) volt „kénytelen” viselni, hisz az etap legnagyobb pontyát ő fogta hajnali három órakor. A tükrös súlya 16 kiló 65 dekát nyomott.

Jorgos tükröse egyúttal a verseny egyik legnagyobb hala volt, 16.650 gramm…

A harmadik forduló délutánján megint csak mellényúltak a hivatásos időjósok. Nemhogy a beígért +19 Celsius-fok nem jött be, de még a nap sem jött ki. „Sebaj, marad az éjszaka és a hajnal”, gondolták a fiúk. A reggeli köd azonban hamar szertefoszlott, nem úgy a remények! A jótékony napsugarak meghozták a halak étvágyát… olyannyira, hogy a reggel 10 órás összesítéskor kiderült; 265 kilogrammos fogást produkált az elmúlt 20 óra. A halak időjárás-érzékenysége szinte hihetetlen! Néhány tizedfokos hőmérséklet-emelkedés már intenzív táplálkozásra ösztönzi őket. Ezt példázza az S-Carposok remek szereplése. Rózsa Róbert és Nagy Attila virradattól nyolc óráig öt pontyot tereltek szákba a sekélyen. Mivel a cseh Maxosok megúszták egyetlen rontott kapással, a VIP stégen horgászó fiúk felröppentek a második helyre. A különbség minimális: nem egészen 5 kilogramm. Még izgalmasabb a helyzet a 19. helyről a harmadikra pattant Hart Carp Team esetében. Kemény Gyula és Bíró Sándor mindössze három kilo húsz dekával maradt el az első helytől.

Kemény Gyula és Bíró Sándor elindultak fölfelé…

A középmezőnyben sem különb a helyzet; a 4. és a 20. helyezett között összesen 30 kiló a különbség. Mi várható az utolsó két napon? A fogások - a hőmérséklet változásával arányosan - egyre emelkedő tendenciát mutatnak. A harmadik forduló után már 694,91 kilogramm az összfogás. Az utolsó előtti nap délutánján a görbülő pálcák némelyike hirtelen kiegyenesedett. Sok volt a halvesztés, főleg, ha valami okból késlekedtek a fiúk a csónakba szállással. Tóth Csabáék, a Horogász Team 2009-es bajnokai sem jártak különbül. Csipegettek ugyan a termetesebb példányokból, de az igazán halat adó pályájuk jó kétszázon volt, így mire odaértek, legtöbbször befűzte magát a tökbe a rafinált jószág, és jó, ha az előke megmaradt.

Azért az előkelő harmadik helyhez így is eleget fogtak…

Mintha minden szép lassan visszazökkent volna a régi kerékvágásába, egyre sűrűbbek lettek a sötétedés utáni kapások. A Haldorádós fiúkkal azonban volt némi probléma. A számítógépes adatfeldolgozó rendszer megadta magát miattuk, hiszen a csapatársakat Haskó Tamásnak hívják. Mindkettőt, ugyanúgy. Hogy a gép ne hülyüljön meg a paradox helyzettől, Haskó I. és II.-nek anyakönyvezték át Bill Gates utódai. Sajnos a fiúknak a sorsolás nem kedvezett, pedig rajta voltak a „szeren”. Néhány jó tanáccsal el is látták az érdeklődőket.

Haskó I. vagy II. gyönyörű tükröse

A mentőket szerencsére nem kellet riasztani, de az utolsó helyválasztásnál az adrenalin-szint az egekig ért. A sorsolás után legtöbben fintorogva vették tudomásul, hogy olyan helyet húztak, ahol eddig nem sok halat érintettek az előttük ott horgászók. Koubáék harmadszor tenyereltek be a faházba, a Horogász Team szintén harmadszor húzta ki a 7-es pályát. A nagy reményekkel finiselő A.B.SZ. Carposok ezúttal a 17-es placcra kerültek, és már az első pillanatokban érezték, hogy távolodik a hajó. A Hart Carp Team az 5-ösön kezdett, és az utolsó fordulóban még egyszer ráülhetett a már félig-meddig megismert pályára. Kemény Gyuszi élete első bojlis versenyén óriásit alakított rutinos társával, Bíró Sanyival. Több mint negyven óra ébrenlét után rendesen bealudtak az utolsó éjszaka. És ekkor következett be a verseny egyik legszebb pillanata, amit fair play díjjal lehetne jutalmazni! A közelben horgászó Tóth Csaba ébresztette a srácokat: „halatok van!”. Az önzetlen segítség nagyon kellett az első helyhez. A hajrában igencsak darabos példányokat fogtak - szám szerint hetet -, gyakorlatilag halvesztés nélkül. Olyan szintre tökéletesítették az elhagyós technikát, hogy az akasztás után szinte azonnal lemaradt az ólom, így a pontyok nem cipelték be a cuccot az akadóba. Övék lett a dicsőség és az egymilliós jutalom. Összfogásuk 145,48 kilogramm volt.

A győztes páros…

Essék szó a dicséret legmagasabb fokán a versenybírókról! Lukács Viktor a nap minden percében ott volt, ahol szükség volt rá. Gábor fia és Riki Szlovákiából érkeztek mérlegelni, hogy Kiss Attila tanítómester vezetésével profi szektorosokká avanzsáljanak ezen a versenyen.

Talán a négy szektorosnak is köszönhető, hogy nem volt reklamáció a versenyen…

A Challange Week ötéves történetének eddigi legeredményesebb fogásáról számolhattak be a krónikások. 1 tonna 441 kilogramm és 18 dekagramm halat fogtak a csapatok ötször 20 óra alatt. A versenyt a legrangosabb nemzetközi bojlis megmérettetések között tartják számon, hiszen a 16 hazai páros mellett 4 román, 2 cseh, 2 szlovák, egy-egy szlovén, török, és görög team állt rajthoz. Ami azonban igazi öröm és mindennél biztatóbb, hogy a halak egészségesek, bivalyerősek, és mind az ötvenkét kihívást kedvelő „igazi tökös” játékos jövőre is szívesen vesz részt a versenyen.

Ők voltak az igazi kemény legények…
Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: