Március végén, évadnyitó horgászversenyre hívták meg a horgászokat Tatára, a Derítő tavon újonnan kialakított csatornára. Jelentkeztek is a hosszúra nyúlt tél után, már-már elvonási tünetekkel küszködő horgászok szép számmal. A pálya hatvan fő számára nyújt lehetőséget a horgászatra, a jelentkezők száma viszont ennek több mint háromszorosa volt. Kis csapatunknak is csak nagy szerencsével sikerült beneveznie, Koós Feri barátom közreműködésével.
A tavalyi Szenzál Team, az idei esztendőben új név alatt kezdte meg a szereplést. Támogatónk egyrészt a Szenzál horgászbolt, nagyobb részt a HomeTech Kft., a TOP MIX etetőanyag család szlovákiai forgalmazója, és Papp József, a TOP MIX gyártója. A csapat új neve éppen ezért a TOP MIX TEAM. Csapattagok maradtak a régiek, Tomanovics Sándor, Gyurkovits József, Pupák István és jómagam (Méhes Csaba). Régi, jól összeszokott társaság, ismerve egymás minden gondolatát, s persze képességeit. Sokat számított ez a versenyen is, hiszen, még ha egyéni versenyről is volt szó, a felkészülés közösen folyt. Így történt ez most is, hiszen a verseny előtti csütörtökön együtt edzett a kis csapat. Mindegyikünk más-más etetőanyaggal, a pálya más-más szakaszán próbálta horogra csalni a halat.
Mielőtt belekezdenék az edzés és a verseny lefolyásának ismertetésébe, hadd mutassam be magát a pályát is közelebbről. A csatornát az Által ér folytatásaként hozták létre, a bejárattal szembeni magas parton. Az ott található nádfal partmenti szakaszát kivágták, a medret egyenletesen két méter mélységűre kotorták. Hossza mintegy 300 méter, szélessége 8-10 méter. Az új körülményeket rövidesen díjazták a halak is, amelyek szinte azonnal megtelepedtek. Fogható itt ponty, amur, de főleg kárász és keszeg szép számmal. A csatornát övező nádas ideális búvó- és ívóhelyet biztosít számukra. Remek versenypálya lett!
Térjünk vissza a felkészülésre. Ahogy már említettem, több fajta etetőanyagot próbáltunk, hogy megtudjuk, mi is lehet a versenyen a nyerő. Mikor azonban a pályát megpillantottuk, egyhangúlag úgy döntöttünk, a sok etetőanyag gombóccal nem sokra megyünk, ezért csak módjával bántunk vele. Miért is? A válasz nagyon egyszerű! Keskeny csatornán a sekélynek mondható vizet, ha elkezdenénk a gombócokkal bombázni, még az a hal is világgá megy, ami ott sem volt. Éppen ezért a fő hangsúlyt a szemes takarmányra és az élő anyagra fektettük. Tippünk beigazolódott. Fogtuk a halat folyamatosan. Az edzésre szánt három-négy óra úgy elszállt, hogy szinte észre sem vettük. A mérlegelésnél lepődtünk meg igazán, hiszen egyikünk sem számított ekkora fogásra. A mérleg nyelve 22 és 27 kiló között mozgott fejenként. Ilyen eredménnyel a versenyen is kiegyeztünk volna, persze tudtuk, hogy ez akkor másként lesz.
A pénteki nap az edzés kielemzésével és a pakolással, készülődéssel telt. Végül kialakult a taktika. Kezdődhetett a verseny! Szombat hajnalban négy órakor találkoztunk. Gyors bepakolás a kocsiba és "irány Horány" azaz Tata. Elsők közt érkeztünk meg, gyors regisztráció, hogy egy kávéra is maradjon idő. Néhány régi ismerőssel is szót váltottunk. Kezdődött a sorsolás. Előtte Sanyival úgy döntöttünk, hogy ő az egyest húzza, én meg megyek mellé. Mint már sokszor, a hülyeségből komolyság lett. Magyarul a jóslatunk bevált. Elsőként én az A2-t húztam, majd Sanyi az F61-t. Kicsit megnyugodtunk, hiszen egy sekély és keskeny csatornán általában a szélső helyek a nyerők. Nem így volt ez a többiekkel, hiszen belehúztak a sűrűjébe. Józsi a B16, míg Pista a C23-as számmal büszkélkedhetett.
Elfoglaltuk a kisorsolt helyeket, megkezdődött a felkészülés a versenyre. Közben fél szemmel a vizet fürkésztük. Mozgott a hal rendesen. Volt azonban az edzésnaphoz viszonyítva egy nagy különbség, amit észrevettem. A halak java a nádasban mozgott. Megindult az ívás. Ez nem túl jó előjel. Lesz, ami lesz! Az előre megbeszélt kaját kevertük. Ez nem volt más, mint 2 kiló TOP MIX ponty kárász és 1 kiló TOP MIX HP ponty és fél kiló TOP MIX magmix. Az alapozó etetés 25-30 galambtojás nagyságú gombócból állt, nem nagyobból, hozzá nagyon sok szemes takarmány (főtt kukorica, búza, borsó, len, repce és kendermag) és csonti. Mindezt kézzel nagyon könnyen be lehetett juttatni a meghorgászandó területre. Mivel a pálya nagyon keskeny, egyértelműen spiccbotos horgászatban kellett gondolkodni. Ebből is egy hetes spiccel kezdtem a bulit. Rövid időn belül úgy döntöttem, hogy rövidíteni kell. Ezt sikerült is megtennem, előbb, is mint azt terveztem, egy beakadásnál sikerült a második tagot derékon törnöm. Ennyire azért nem gondoltam komolyan a rövidítést! Kétrészes hetes félre, folytattam a hatos spiccbottal. Ez a távolság már megfelelőnek bizonyult. Az első kapás fél óra eltelte után jelentkezett. Egy kisebb kárász volt az eredmény. Ez alatt az idő alatt szomszédom Auer Misi az A1-en megszákolt egy 2,95 kilós pontyot. Ettől kezdve a fogás folyamatossá vált. Felváltva jöttek a kárászok, bodrik, és egyéb keszegfajták. Csak pontyot nem sikerült akasztanom. Ellentétben a szomszéddal, aki a forduló folyamán ötöt is sikeresen szákolt. A bedőlt fa, ami előtte ágaskodott ki a vízből, jó haltartó helynek bizonyult. Rövid időn belül bebizonyosodott, hogy a verseny eredménye a szektorunkban kettőnk közt fog eldőlni. Miután ő sorban akasztotta a pontyokat, nálam meg az apraja jött, a sorrend is nyilvánvalóvá vált. Így is lett! A mérlegelésnél 10.450 grammal Misi lett az első, 6.050 grammal jómagam a második. A B szektorban Szabó Zoltán végzett az élen 2.100 grammal, itt csapattársam Józsi 450 grammal az ötödik lett. A C-ben Csőregi Balázs lett az első 2.150 grammal, Pista a 10 dekájával csak a kilencedik. A D szektorban Szabó Gergő 1.800, az E-ben Csőregi Ferenc 2.950 gramm fogott hallal vitte el a pálmát. Beigazolódott, hogy a pálya két vége a legjobb. Az F szektorban Sanyi kollégámé lett a dicsőség, 9 kiló és tíz dekával. Itt a második helyet a verseny egyetlen női versenyzője, Lakatos Gabriella szerezte meg.
Miután mindenki lemérlegelt, kiadós ebédre invitálták a társaságot. Ezzel nem is lett volna gond, csak ezúton is megkérném a szervezőket, legközelebb a kevésbé szerelmes szakácsot kérjék fel a főzésre. Nem volt a kaja olyan sós, csak nagyon sok vizet kívánt az elfogyasztása után. Ebéd közben megtartottuk a sorsolást. Volt, aki örült a kihúzott helynek, volt, aki kevésbé. Ide tartoztam én is. Sikerült kihúznom a C23-at, ahol Pista az első fordulóban azt a bizonyos tíz dekát fogta. Hogy ebből mi lesz? Közben kiderült, négyen nem folytatták a versenyt. Így az 56 fős mezőny 52 főre csökkent. Gyorsan végeztünk az ebéddel, majd irány átpakolászni az újonnan kisorsolt helyre. Készülődés közben igyekeztem rábeszélni az új szomszédaimat, hogy ne nagyon "gombócoljanak", vagy ha mégis, akkor csak nagyon kis golyókkal végezzék el az etetést. Ez többé-kevésbé bejött. Magam is csak pár apró gombócot dobtam be a vízbe. Fő hangsúlyt a szemes takarmányra fektettem, no meg persze a csontira, amit folyamatosan dobtam az etetésre.
Fél óra eltelte után rá kellett jönnöm, hogy erről a helyről bizony sem kárászt, sem más "nagyobb" halat nem tudok elővarázsolni. Váltanom kellett a taktikán. Mivel sneciző anyagom nem volt, ezért a meglévő bekevert kajához földet kevertem, hogy legalább az aprajából fogjak párat. A snecizőre egy szem pinki került, és indulhatott a meló ezerrel. Minden bedobásnál egy galambtojásnyi kaját is juttattam a vízbe, hogy megpróbáljam helyben tartani azt a kevés halat, ami előttem úszkált. Negyed óra elteltével folyamatossá vált a halfogás. A taktika tehát bejött. Minden egyes hal után friss csali, hogy ezzel is növeljem a halak kapókedvét.
A verseny végére már úgy elfáradt a kezem a leheletfinom szerelék behajigálásától, hogy szinte ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Nem hiába mondja a közmondás is, hogy "nem szokta a cigány a szántást". Fáradozásomnak végül meg lett az eredménye. 750 gramm fogott hallal szektoromban a második lettem. Azt hiszem, mindent kihoztam az adott lehetőségből. Nagy verseny folyt nem messze tőlem a B szektorban is. Sanyi kollégám küzdött becsülettel a szomszédjával, Szász Attilával. A nemes küzdelemben végül Sanyi maradt alul. Attila 2.850 grammal az első, Sanyi 2.150 grammal a második és Pista kerek egy kiló snecivel a harmadik helyet foglalta el a szektorban.
A verseny végeztével mindenki izgatottam várta az eredményhirdetést, ami hamarosan be is következett. Kiértékelve a csapat teljesítményét, azt hiszem egyikünk sem csalódott. Sanyi a harmadik, jómagam a hatodik helyen végeztem, Pista és Józsi a középmezőnyben foglalt helyet.
A végső sorrend:
1. Csőregi Ferenc (1+1) 2 4.550 g
2. Moczkó Béla (2+1) 3 15.960 g
3. Tomanovics Sándor (1+2) 3 11.250 g
Legnagyobb hal:
Auer Mihály 2.950 g
Legeredményesebb női versenyző:
Lakatos Gabriella (2+6) 4.750 g
Mindannyian értékes nyereménnyel lettek gazdagabbak, a nem épp szűkmarkú szervezők jóvoltából. Az első helyezett egy hetes horgászati lehetőséget nyert teljes ellátással a Duna deltában, melynek értéke 85.000 forint. A második 65.000 forint értékű vásárlási utalványt nyert, amelyet a tóparti Öböl horgászboltban válthat be. A harmadik díj egy 30.000 forint értékű szolgáltatáscsomag, amit a Derítő tó üzemeltetői biztosítanak a díjazottnak (szállás, fogyasztás a büfében, csónakbérlet...). A legnagyobb hal kifogója egy 15.000 forint értékű vásárlási utalványt nyert, melyet a fentebb említett horgászboltban válthat be. A legeredményesebb női versenyző 10 kiló etetőanyaggal lett gazdagabb.
