Kis tó, nagy verseny

Kis tó, nagy verseny

Május 3-án került sor a most már hagyománynak számító horgászverseny megrendezésére a Ceredi-tavakon, ahol szerény személyemnek is szándékában volt elindulni. A helyi versenyzők mind ismerik ezeket a tavakat, és mindig boldogan vesznek részt ezen a megmérettetésen. Annál is inkább, mert az egyesület ezt a versenyét mindig a nagy szezon előtt rendezi meg, így ez jó lehetőség arra, hogy egy kicsit bemelegítsünk a még nagyobb szabású versenyekre.

A gyönyörű kistó, sok szép ponty lakhelye

A Ceredi tórendszer valaha négy tóból állt. Mára sajnos csak kettő tó maradt, amely még mindig meg tud örvendeztetni szép kárászaival, és pontyaival. Az egyesület vezetősége nagy figyelmet fordít a tavak környezetének rendezettségére, és tisztaságára. Az ide látogató horgász egy festőien szép hegyi környezetben hódolhat kedvenc hobbijának.

A Ceredi tórendszer legnagyobb tava temérdek szép kárász lakhelye

A jeles eseményt mindig az egyesület nagyobbik taván rendezik. A víz mélysége itt átlagosan 1,5-1,8 m. A tó jellegzetessége, hogy rengeteg 30-80 dkg közötti kárász lakja. Persze nem mondhatom, hogy megfogásuk mindennapi, hiszen itt nem a fenéken tartózkodnak, mint általában, hanem előszeretettel keresik fel a legfelsőbb vízrétegeket is! Az etetésre mondhatni allergiásak, mert a becsapódó gombócok elől világgá menekülnek.

Mivel már régóta űzöm a kárászokat, így hamar világossá vált számomra, hogy milyen etetőanyagot kell összeállítanom. A keverék nem volt más, mint 5 kg Milo Special Breme. Ebbe kevertem egy kis csontit, csemegekukoricát, és ami a legfontosabb, közvetlen az etetés előtt vágtam bele gilisztát! Ez nagyon fontos, hiszen a kárászok megvadulnak mind a giliszta látványától, mind pedig annak illatától! Úgy terveztem, hogy egy kb. 5 m hosszú vonaletetést csinálok, aminek a belső felét a verseny első időszakában egy könnyű matchbottal fogom meghorgászni, majd folyamatosan a part felé csalogatom a vonalon a halakat, és a verseny utolsó óráját, már rakós bottal, illetve egy 8 m-es spiccbottal gondoltam meghorgászni.

Gyülekező

A nevezés reggel hét órától háromnegyed nyolcig tartott. Mikor már nem volt több nevezni vágyó, sor kerülhetett a megnyitóra, melyben kitértek arra, hogy milyen szabályok szerint lehet versenyezni, majd jó szerencsét kívántak a szervezők, és kezdődhetett a várva-várt sorsolás.

A felkészülési idő sajnos elég rövidre, szűk háromnegyed órára sikerült, így mindenki kapkodott, ahogy csak tudott. Én is éppen csak, hogy el tudtam készülni. Mikor elhangzott a kezdő dudaszó, én kizárólag egykezes gombócokat dobáltam az etetésre, hogy kevésbé zavarjam meg a halakat. Sajnos rossz helyet húztam, mert túl kicsi volt a víz, és így még a matchbot távra sem nagyon jöttek ki a kárászok!

A felkészülési idő túl rövid volt, alig tudtam feltérképezni, az előttem elterülő mederszakaszt

Az első órában nagyon sportszerűtlenül viselkedtek a kárászok, mert alig-alig akartak horogra kerülni. Egy-két példányon kívül, mind csak nevettek rajtunk kajánul a vízből és lesték, ahogy a kis bodorkák megkeserítik az életünket.

A második óra eleje még reménnyel töltött el

Szerencsére a második órától kezdve már nem bírták tovább üres gyomorral! Még az én etetésemre is kimerészkedtek a sekélyebb vizekbe az igencsak óvatosnak mondható, gézengúzok! Meg is örültem egy pár termetesebb példány megfogása után, mondván, hogy itt még nincs veszve semmi! Aztán jött a hideg zuhany. A kapások egyre ritkábbak lettek, és lassacskán már csak a távolra horgászók fogták a halat. A kárászok teljesen eltűntek a part közeléből!

Az utolsó másfél órában minden tudást latba kellett vetni a part közelében próbálkozóknak

A verseny végéig ezek után már igazi kínszenvedés árán lehetett csak egyet-egyet partközelben is megakasztani.

A jobb oldali szomszédom jól látta a helyzetet, és már a verseny elejétől távolra matchbotozott

A nyerő taktika az lett volna, ha sokkal távolabb horgászok, és vízközt, mint ahogyan a szomszédom is tette. Én azonban kitartottam a végsőkig, hátha mégis megjönnek a kárászok, vagy esetleg beüt egy-két ponty. Az etetési taktikám mottója a "sokat egyszerre" volt, hogy a köztes időben megnyugodjon a víz az etetésemen. Sajnos ez nem jött be.

A végső dudaszó után következhetett a mérlegelés! Én csak 4 kg halat mérlegeltem, míg aki távoli matchbotos taktikát választotta, és hangyaszorgalommal szedte a halat több, mint 10 kg-ot is zsákmányolt! Látható, hogy lehet valaki bármilyen felkészült, ha akár egy hibát is elkövet, már vesztett is!

Az eredményhirdetés örömteli pillanatai!

Az eredményhirdetés után mindenki jóllakhatott, akár halászlé, akár gulyáspárti volt, mert a szervezők mindenkit vártak egy kiadós ebédre a "legkisebb tó" partján. Itt mindenki összegezte a tapasztalatokat, és jól szórakozott még akkor is, ha egy kicsit gyengébben szerepelt a versenyen!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: