Megmagyarázhatatlan érzések törnek fel bennem. Boldognak kellene lennem, sugallja a lelkem, de szomorú vagyok, ezt diktálja az agyam. Mi ez az ellentmondás? Négy, fergeteges hangulatban, a világ legjobb horgászbarátaival, gyönyörű helyen eltöltött nap után hiányérzet gyötör. Még, még… legalább még pár ilyen napot! Aha, szóval, ez itt a baj forrása! Fájóan sokat kell várni a folytatásra. Azért közreadom az április vége ordasi történetét, hátha ez enyhít a vágyakozásokon! Mert ez az idei tavaszi találkozónk elbeszélése…
Kilenc évvel ezelőtt, amikor történetünk kezdődött, alig húszan-harmincan jöttünk össze „csak úgy”. A ma fiatalja úgy mondaná, flashmob, bár mi még a netbarát találkozót ötlöttük ki. Tetszett az első próba, melyet következő évben kétszer is beterveztünk. Jött a rutin, jöttek a próbázók, nőtt a tömeg, gyarapodtak a programok. Szövődtek - azóta is megbonthatatlan -barátságok, hasznos ismeretségek, sőt még szerelmek is, születtek ifjú horgászpalánták és sajnos mentek is el közülünk az örök horgászvizekre páran. Nyertek sokan, sokféle díjat, szereztek sokan hasznos tapasztalatokat, ettünk sok finomat, ittunk kevés ártalmasat, de mindig vigyáztunk a jó hírünkre, amit azóta is kemény kézzel tartunk kordában.
Álltuk a sarat akkor is, amikor száznál is többen kuporogtunk a sátrakban, a vízparton, de álmodozva emlékeztünk a hősidőkről. Most egy hősidőket idéző kiscsaládos találkozóban volt része, aki eltévedt felénk.
Félreértéseket megelőzvén kijelentem: imádom a tömeget, semmivel, senkivel nincs bajom, ahogy nincs azzal sem, ha kilométert kell gyalogolnom, hogy beszélhessek egy résztvevővel, nincs tömegiszonyom, sőt csiklandozza a tudatomat, ha sokaknak sikerül örömet szerezni, vagyis szervezni. Mégis… olyan nosztalgikus, amikor alig érjük körbe az esti tábortüzet, pedig mindenki keze, arca ott dereng a félhomályban, amikor mindenkinek megfelel és elfogadja, ha valaki énekelni szeretne és énekel is, vagy szalonnát akar sütni és süt is, ráadásul még körbe is kínál a „késztermékkel”! Amikor közös reggelin szinte mindannyian beférünk egy lakókocsi elősátrába, de ha nem is, akkor két-három váltásra igen.
Most tavasszal egy ilyen nosztalgikus flashmob sikeredett…
Sokan ballagtak, vagyis valakijük, többeknek más családi esemény nehezítette, pontosabban lehetetlenítette el a jövetelét, ráadásul egy pontszerző országos profi verseny is végképp megtizedelte a találkozó létszámát.
Szóval, épphogy voltunk. Kevesen nagy akarattal, teli szeretettel, sok programmal, előre tudottal és spontánnal is. És hogy kicsit konkrét is legyen ez a beszámoló, nézzük hát az események sodrában, hogy mi vót, hogy vót!?
Csütörtök, a nulladik nap: sokan jöttek, sőt, Cegáék, Csóriék már szerdán befészkeltek. Délben érkeztünk, mire minden egyéb ügyet elintéztünk a civilizációban. Addigra több lakókocsi állt már a parton, olyan volt elsőre, mint egy amerikai nyugdíjas lakókocsi-lakópark. Csak a lakók voltak fiatalok, fiatalosak. És örültek nekünk, ahogy minden érkezőnek, és persze, ahogy minden érkező, köztük mi is nekik. Nem maradhatott el a jó házi kóstoló, szárazból és nedvesből sem. Kolbász, pogácsa és persze a jó ágyas párlatok.
Szinte automatikusan zajlottak innentől az események, mindenki hatalmas rutinnal tudta a dolgát. Gátőr Gabi és Zsolesz több fordulóval lehordták a művelődési házunkat, mi pedig azonnal nekiestünk készre szerelni. Öröm volt nézni a nyüzsgő, egy akaraton lévő kis családot.
Estére Danna és Csóri ajánlott fel egy slambucot, lebbencset, ki hogy hívja. Jókor jött a vacsora, már kezdtünk laposodni. No, nem hangulatilag, mert az kezdett a tetőfokára hágni, sokkal inkább az emésztőrendszerünk kérte az utánpótlást.
A változékony időben késő éjszakáig elvoltunk, lassan oszlott a tömeg pihenni. Sokan készültek a péntekre, ki a horgászat miatt, ki a cél- és távdobó verseny miatt, ki pedig várta az újabb érkezőket. Péntek reggel egy maroknyi csapattal pályát jelöltünk, szemetet szedtünk, majd segítettük Varga Gyuri barátunkat a dobóverseny lebonyolításában. Gyuri barátunk ismét újabb világbajnoki eredményekkel dicsekedhet a tavalyi szezonból, én személy szerint már számon sem tudom tartani, miből mennyi van, lett. Gratulálunk, Gyuri ezúton is és még nagyon hosszú és egészséggel, sikerekkel övezett életet kívánunk! Természetesen a lehetőségekhez mérten minél többet közöttünk.
Gyengéd rábeszélésünknek köszönhetően az utóbbi idők legtöbb nevezőjét sikerült összeverbuválni a versenyre - az aktuális létszámot tekintve 14 főt indítani igazán jó eredménynek számított. A gát szélmentes oldalán zajlott a verseny nem kis jókedvvel, sok cinkeléssel, de barátias hangulatban. A levezető 1 órás kishalazást már a szeles, hűvös Duna-parton töltöttük el, mert a szélvédett oldalon kevés kishal mutatkozott volna.
Az 5. Horgász Cél- és Távdobó bajnokság eredményei, díjazottjai:
Céldobás:
- Varga János 76 pont
- Kósa Pál 74 pont
- Bolvári Gábor 70 pont
Távdobás:
- Varga János 51,55 m
- Nagy Csaba 51,30 m
- Sinkó Mihály 50,50 m
Gombócdobás:
- Sinkó Mihály 76 pont
- Nagy Csaba 70 pont
- Zséder András 44 pont
Kishalazás:
- Sinkó Mihály 17 db
- Zséder András 12 db
- Varga János 11 db
Összesített eredmények:
- Sinkó Mihály
- Varga János
- Kósa Pál
Gratulálunk nekik!
Az eredményhirdetést követően Kálmánné Kriszti és Kálmánpapi felajánlásának köszönhetően egy hihetetlenül finom és éhségünkhöz mérten nagyon aktuális székelykáposztától lakhattunk jól. De még milyen jól?! Halkan jegyzem meg, hogy az enyhe füstölt íz attól az egész tábla oldalastól keletkezett, amit az egyik résztvevő ajánlott fel, ugyanaz, aki az idén továbbfejlesztette a nagysátorban a világítást, így eltűnt a zajos aggregátor, helyette egy munkaakkumulátoros, inverteres, kompaktfénycsöves, energiatakarékos fényárban úszhatott minden művelődési házban tartózkodó. Szerénységem tiltja, hogy nevén nevezzem ezt a különleges tehetséget…
Szóval a székelykáposzta életeket mentett, de sajnos elfogyott, pedig most is tudnék belőle egy tányérral csipegetni!
Délután megérkezett Csörgits Gabi és a rá jellemző precizitással nekilátott az estére tervezett tábortűzhöz az uszadékfa gyűjtésének. Pedig senki sem kérte meg… de ő előrelátó volt. Miután egy nagy kazal fát összehordott, nekiállt összeszerelni az égi okuláréját, melyen keresztül lehozta nekünk a csillagokat. Ismét sok új és izgalmas információkat tudhattunk meg az M81 és M82 csillagvárosokról, újabb spirálködöket láthattunk és tudományos, fantasztikus teóriákat hallhattunk.
Mire a csillagokat „meguntuk”, a tábortüzet a többiek már kellően beizzították, sőt Csóri kérés nélkül tudta, hogy szeretem a sült szalonnát, kifejezetten azt, amit ő süt, így szinte alig kellett türelmetlenkednem, mire összekenhettem magam bokától tokáig a csepegő zsíros sültszalonnával. Ez az este is késő éjszakáig tartott, azonban mindenki sietett indigóval aludni, hogy a szombati korán kezdődő programokra kipihentek lehessenek.
A szombat ködösen, párásan ébredt, mi pedig izgatottan, hogy sok baráttal találkozhatunk és reménykedve, hogy nem került porszem a szervezés gépezetébe. Baloo korán kinyitotta az irodát, nejem a sátorbejáratnál fogadta az érkezőket forró kávéval és hűvös üdvözlő itallal. Rutinszerű sorsolással, gyors helyfoglalással és hosszú méla csenddel indult a verseny. Sajnos a csend tartósnak is bizonyult. Régen volt ennyire haltalan a partszakasz. Nyilván a szokatlanul kedvező időjárásért cserébe kellett szembesülnünk azzal, hogy a halak elkerültek minket. Pedig a hivatalos felmentés birtokában mindnek megkegyelmeztünk volna a mérlegelést követően. Azért itt-ott lettek jobb fogások is, de a keszeg már nemes halnak számított a mostani versenyen, mivel jobbára a gébek döntötték el az helyezéseket.
A XVIII. Haldorádó Duna NHT eredményei és díjazottjai:
„A” szektor:
- Varga György 3.100 g (abszolút első)
- Mészáros László 1.860 g (legnagyobb hal: 1.000 g-os jászkeszeg)
- Palkó Gabriella 540 g
- Czeglédi Csaba 400 g
Továbbá akik nem mérlegeltek: Tolnai István, Biczó Zoltán, Szabó Sándor, Csörgits Gábor, Palkó Csaba, Heizler Tamás, Hajdú István.
„B” szektor:
- Kálmánné Kriszti 1.140 g (abszolút harmadik)
- Csimpolyás László 1.000 g
- Dobos Anna 560 g
- Szalkai László 420 g (legeredményesebb utánpótlás)
- Varga János 100 g
- Bolvári Gergő 80 g
Akik nem mérlegeltek: Kálmán Péter, Tauber László, Nagy Csaba, Szikszai Tamás, Bolvári Gábor.
„C” szektor:
- Sinkó Mihály 1.820 g (abszolút második)
- Kósáné Eszti 1.720 g (legeredményesebb hölgyversenyző)
- Zséder András 100 g
- Szilvásy Áron 75 g
Akik nem mérlegeltek: Kósa Pál, Alt Benjámin, Belencsik Zoltán, Vörösmarti Zsolt, Juhász Miklós.
Gratulálunk mindenkinek!
A díjakat a névadó Haldorádó Team Kft. biztosította, melyet ezúton is hálásan köszönünk és kérjük, hogy tartsák meg jó szokásukat még nagyon sok alkalommal!
A különdíjakat, ahogy a cél- és távdobó verseny díjait is, Varga Gyuri barátunk hihetetlen kézügyességének és kreativitásának köszönhetően egy-egy saját kézzel, névre szólóan dedikált kerámia plakett, érem képviselte. Tartok tőle, hogy ezt már nem lehet felülmúlni, de mint az eddigiek mutatják, Gyuri mindig kitalál valamit! Köszönjük Neked, Gyuri, ezt a - irányunkba kimutatott - szeretet, ragaszkodást és fáradhatatlan értünk munkálkodást! Bátran ki merem jelenteni mindenki nevében: az érzés kölcsönös!
A díjkiosztó végén egy rendhagyó, a Duna NHT-k történetében még soha elő nem forduló esemény történt, egy különdíj, melyet nem mi adtuk és nem is mi kaptuk. Nevezetesen Nagy Csaba, Csóri előbb egy - a zsebéből előhalászott csontisdobozból, majd kicsit tovább túrva egy bársonnyal fedett kis dobozkából elővarázsolt - gyűrűvel térdelt Dobos Anna, Danna lábai elé, hogy könnyekkel és a szavakkal küzdve kérje meg Danna kezét és a szívét, ami eddig is az övé volt, de mostantól ezt hivatalos formációba is szeretné önteni. Természetesen igen volt a válasz, mily meglepő lett volna, ha nem… most aztán gondolkodhatunk, hogy a jövő tavaszi, 20. Duna NHT-ra tervezett bálunk keretein belül üljük meg ezt a menyegzőt. Egyúttal buzdítok másokat is, hogy akár Csórihoz hasonlóan osszák meg velünk nősüléssel egybekötött „horgászkalandjaikat”, vagy egyéb program javaslataikat!
A szombat este majdhogynem eufóriában telt sokaknak, késő estig ültük a lánykérés eseményeit, bőszen sztorizgatva, az ilyenkor szokásos cinkeléssel, intelmekkel. A hangulat tetőfokán Andi - aki lakóhelyén, Kocson óvónőként dolgozik, és aki Jani párjával nem is horgásznak, mindössze a hangulatért és a barátokért járnak a Duna NHT-kra - belekezdett az éneklésbe, ami innentől fogva ragályos lett és órákig bezengte a csendes esti Dunát. A szokásos tábortűznél Kósáék, Kálmánék, Csóriék, Kvartlipiék, az előbb említett Andi-Jani páros, Bolvári M(ester)H(entes) Gabi, fia ,Geri és keresztfia, Laci, no, meg Tápos Miska és Cega, párja Gyuri (aki valójában Gabi), Csecsen és persze mi a párommal ültünk széles jókedvvel. Amíg csak bírtuk szusszal… mert egyszer az is elfogyott és menni kellett kicsit hunyni is! Tényleg olyanok voltunk, mint egy nagy CSALÁD (így, csupa nagybetűvel)!
A vasárnap már később kezdődött - szerencsére - mint az előző napok, így pihentebben érkeztünk a partra. Az oda vezető út kicsit zajosabbnak tűnt, mint az előzők, de akkor ennek még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, de később még értelmet kap majd ez a jel…
Csóri, nevezzük a nevén: az új ember, vagy egyelőre még csak a vőlegény, kivarázsolt egy gyönyörű dévért a folyamból, ami sokak megelégedésére nem a versenyen érkezett neki, elrontva az eredmények alakulását!
A társaság, már a maradék keménymag, a sátor szétszedésben ismét hatalmas rutinjáról adott számot, így percek alatt rendet vágtunk és Gátőr Gabi megérkezéséig még egy utolsó közös reggelire is jutott idő. Maradt még pár szelet szalámi, kolbász, meg sok egyéb házi koszt, amit nem szerettünk volna cipelni hazafelé, így inkább magunkba tömtük. A hangulat továbbra is fergeteges volt…
A könnyes búcsú után többen bepattantunk a volánjaink mögé és a párjaink mellé, nekünk azonban a hazafelé vezető út ismét zajosabbnak tűnt, mint normál esetben. Felérve a töltésre már egyértelmű jelei mutatkoztak a defektnek. Akkor hát kerékcsere… köszönjük, Csóri a szakszerű segítséget!
De, ahogy a mondás is tartja, minden jó, ha jó a vége, így ez a találkozó is jó lett, várjuk a következőt! Továbbra is várom az ötleteket, javaslatokat, felajánlásokat a jövő tavaszi - a 20. Duna NHT keretein belül megtartani szándékozott - Haldorádó Duna NHT bállal kapcsolatban!
Mert horgászni, pihenni családias hangulatban a legjobb, tartozzatok ti is a családunkhoz!
Hajrá, Haldorádó!
Jeszy
