Karácsony a Zsitván

Karácsony a Zsitván

Karácsony van és behavazott. Mindig elfog egyfajta misztikus érzés, amikor földet érnek az első fagyos hópelyhek. Igazi varázslat ez, akárcsak a halfogás öröme, mely még a legzordabb téli napokon is melengeti a lelkes horgászember szívét.

Dermesztő kihívás:
Nos, amikor először fejembe vettem a tudatos, téli pontyozást, már sejtettem, ez közel sem lesz egyszerű játszma. Láttam magam előtt egy hatalmas, megmászhatatlan falat. Az amúgy is hosszú csatornán rengeteg a búvóhely, a lehűlt víz miatt a halak életvitele meglehetősen lelassul, ezért keveset mozognak és táplálkoznak, az utóbbit pedig meglehetősen ritkán, csupán bizonyos periódusokban teszik. Ez a záloga annak, hogy ezek a hidegvérű élőlények átvészeljék a telet.

Fehér karácsony a Zsitván
Hideg van, mégis egyfajta melegség tölti el a szívemet, amikor e tájat csodálom
Tükör

Elszántan, szívvel, lélekkel:
Tél ide vagy oda, elszántam keresem a halakat az év minden időszakában. Még az elmúlt hetek kapástalanságai sem szegik a kedvemet. December huszonnegyedikén, az ünnepi ebédet követően villámgyorsan pakolok a kocsiba. Irány a Zsitva! Ezen a hosszú és vad csatornán olykor még a nyári hónapokban is fejtörést okoz a pontyok felkutatása – a megfogásukról nem is beszélve –, amikor a víz meleg, a halak pedig aktívak. Röviden szólva igazi kihívás, na, ez kell nekem!

Iszapon előszeretettel használom ezeket a félig lapított ólmokat
Nálam ez tizenkét hónapos előke, egész évben eredményesen működik
Télen többnyire a nyolcas méretet alkalmazom

Az érkezés hevében:
Szeretett csatornámhoz érve, lassan gurulok végig a partján, az ablakot lehúzom és a vizet kémlelem. Fúj a szél, hullámok borzolják szeretett csatornám felszínét. Lélek kint egy szál se, azonban van valami a levegőben, valami egészen különleges, úgy érzem, ma halfogás lesz. Nézelődöm jobbra-balra, végül megállok. Van pár órám sötétedésig, de hamar kirámolom holmimat az autóból. Rögtön a botokkal kezdek, legyenek helyükön a végszerelékek, a többi ráér.

Édes ananász: nem hiányozhat a fegyvertárból, hiszen a halak gyorsan megérzik, kiszagolják a vízben terjedő édes ízeket
Oldódó színes falatok

Amikor a kevesebb néha több:
A körülményekhez igazodva nem készültem semmilyen etetéssel, illetve etetőanyaggal sem. Amikor a víz hideg, és a halak passzívak, előszeretettel horgászom etetés nélkül, csupán szimpla csalival. Teljes mértékben mellőzök mindenféle csalogatást, mivel én keresem meg a halakat. Horgaimat gyorsan felcsalizom, majd lendítem is őket az általam jónak vélt helyre. Teljes mértékben bízom a végszerelékeimben és azok működésében, hiszen tudom jól, ha van ponty a környéken, az édes ananászos csalinak biztosan nem tud majd ellenállni. Hideg van, bizony jólesik a meleg tea, kortyolgatom kényelmesen a székemben ülve. Figyelmem mindvégig a botokra hegyeződik, tényleg úgy érzem, itt ma valami történni fog.

Igazi karácsonyi ajándék a Zsitvától – immár beszákolva
Jókor lenni jó helyen – mindig ez a legfontosabb, kiváltképp télen, amikor a pontyok csak nagyon keveset és annál ritkábban táplálkoznak
Közel négyes lehet

Ajándék szeretett csatornámtól:
Perceken belül egy enyhe, rángatós kapásra leszek figyelmes. Ahogy ráemelek, pálcám megáll kezemben, itt bizony jó súly van a zsinór végén. A mederben dolgozik, tartja magát a mélyben, bízom benne, hogy a kisméretű nyolcas horgom helytáll, míg a merítőbe terelem az ellenfelem. Felém közelítve rögvest kirohan oldalra, jókat rúg, szépen dolgozik a pálca, meglepően jó erejük van még télen is ezeknek az érintetlen csatornai pontyoknak. Kisvártatva megpillantom a halat, fáradva érkezik elém, boldogan tolom alá a merítőt. Roppant hideg van, a szél is rátesz egy lapáttal, ám fagyos arcomra mégis kiül a vigyor. Egy igazi, vad töves, immár legyőzetett! Boldog percek következnek, ünnepi mámorban csodálom a gyönyörű pikkelyest. Szája érintetlen, talán még sosem látott horgot, súlya bőven három kiló felett lehet, inkább négyesnek mondanám. Örömöm leírhatatlan!

Hibátlan és vad töves
Megérzésem nem csalt, örömöm pedig leírhatatlan

Ünnepi mámor:
Az ünnepi hangulatnak még közel sincs vége, rövid egy órán belül még két pontyot sikerül kivarázsolnom ebben a hideg, szeles időben. Itt vannak és esznek, egyszerűen hihetetlen. Lám, a rengeteg vízen töltött idő tele alázattal nem volt hiábavaló: szeretett horgászvizem most, karácsonykor is megajándékoz ilyen gyönyörű halakkal. Fogytán a fények, a nap lemenőben, én pedig boldogan, újabb élményekkel gazdagodva pakolom össze a felszerelést. Köszönöm, Zsitva!

Boldog karácsonyt és hasonlóan szép élményeket kívánok minden kedves horgásztársamnak!

Nyugszik a nap, ideje hazamenni a családhoz!

Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián