Gondolatok a folyóvízi bojlis pontyhorgászatról

Gondolatok a folyóvízi bojlis pontyhorgászatról

Az őszi horgásztúrák nekem az utóbbi években elsősorban a folyóvízi horgászatokról szólnak. Ilyenkor már talán kevésbé szeszélyes a vízállás, de még így is érhetnek minket meglepetések. Emellett van egy fantasztikus hangulata ennek a fajta horgászatnak, mely engem már régen magával ragadott.

Maradjunk a realitásoknál!
Mielőtt részletesebben is írok erről a témáról, fontos leszögezni rögtön a legelején, hogy ez nem hasonlítható össze az olyan bojlis horgászattal, amit egy intenzíven telepített tavon folytatunk (és amiket természetesen én is előszeretettel látogatok). Itt ne akarjunk egy nap tíz pontyot fogni (bár már volt példa azért erre is), és várhatóan a halak átlagsúlya is lényegesen szerényebb lesz, de pont ezektől a tényezőktől lesz sokkal izgalmasabb egy ilyen túra, ahol minden megfogott halat megtanulunk értékelni és megbecsülni.

Helyválasztás
Az első sarkalatos pontja a túránknak, mely nagymértékben befolyásolja majd a horgászat sikerességét, hogy találjunk olyan horgászhelyet, melyet látogatnak a pontyok is. 
Szerintem a legjobb kiindulási pont a természetes táplálék felderítése. Ha olyan helyre bukkanunk, ahol nagy mennyiségben található kagyló relatíve kis területen, akkor azt szinte biztos, hogy rendszeresen látogatják pikkelyes barátaink is. Én előszeretettel választom a nagyobb öblök sarkait, ahol az álló víz találkozik a sodorvonallal és az is jó pont, ha még egy-két fa is van a vízben. Az ilyen területeket legtöbbször csak csónakból lehet megközelíteni, de ne sajnáljuk az időt a beköltözésre egy-egy jó helyre, mert később meghálálja majd szorgalmasságunkat.

A legjobb helyeket sokszor csak csónakkal lehet megközelíteni
Ha sok kagylóhéjjal találkozunk a parton, akkor azon a szakaszon jó eséllyel keresgélnek pikkelyes barátaink is

 

Fontos!
Ha csónakkal közelítünk meg egy helyet, legyünk elővigyázatosak és figyeljük a vízállás-előrejelzést! Én a legutóbbi túrámnál majdnem letáboroztam a Dunán egy olyan helyre, amelyet két nap múlva közel két méter víz lepett el, bele se merek gondolni, mi történt volna, ha nem veszem figyelembe az előrejelzéseket…

Etetés
Régebben mindig kis etetéseket alkalmaztam, ennek megfelelően mindig a horgászat elején fogtam néhány halat, de így nem tudtam ott tartani őket, ezért egyszerűen továbbálltak. Be kellett látnom, hogy egy ilyen nagy vízen, mint a Duna is, egyszerűen nincs olyan, hogy sok. A nagyméretű, bandában járó járulékos halak, mint a dévérkeszeg vagy jászkeszeg szintén kiveszi a részét a pontyoknak szánt csemegékből, és egyszerűen az etetésre érkező óvatos, nagyobb testű pontyoknak már nem marad belőle. Én mindig egy kukorica, tigrismogyoró és főzött bojli keveréket használok, melyet Carp Syruppal és édesítőszerrel ízesítek. A bojliknál fontos, hogy kizárólag a főzött típusok jöhetnek számításba. Ezeket még ki is szoktam teríteni egy rekeszbe és szárítom néhány napig a horgászat előtt, hogy még ellenállóbbak legyenek akár a rákokkal szemben is. Tapasztalataim alapján a pontyokat nem zavarja a kikeményített bojli, hozzászoktak már a kemény falatokhoz kagylóevés közben. Az etetésre szánt golyók legalább egyharmadát felezve keverem az etetéshez, ezek még könnyebben helyben maradnak, mint golyó formájú társaik.

Folyóvízi horgászataim alapozó etetése

A horgászat stratégiája
Ha kiválasztottuk a horgászhelyet, azt meg is etettük, akkor kezdődhet a legizgalmasabb rész, a szerelékek bevetése! Én úgy alakítom ki a táborhelyemet, hogy lehetőség szerint ne kelljen ötven méternél messzebb horgászni, így sok felesleges bonyodalomtól megkímélhetjük magunkat. Bizonyos helyeken, ahol a folyó nagyon gyors, ott még ennek a felét is éppen elég megetetni és meghorgászni. Az ólmok méretét mindig a folyás függvényében választom meg. Van, ahol elegendő a száz gramm és van, ahol a kettőszáz is kevés. Egy a lényeg: mindig akkorát választok, amely biztonságosan egy helyben tudja tartani végszerelékemet. Horogelőkének két típust szoktam használni, az egyik egy közepes keménységű bevonatos zsinór, a másik pedig a fluorocarbon – ez a kettő viseli legjobban a kagylós-köves aljzat okozta sérüléseket.
A csali mellé minden esetben kötök kis PVA csomagban néhány szem bojlit, hogy legyen közvetlenül a csalim közelében is egy-két ínycsiklandozó falat. Ha nem volt kapásom, nem várok 6-8 óránál többet az újracsalizással, hanem frissítek és újat dobok egyrészről azért, mert az áramlásban a bojli is kevesebb ideig bírja a hajszálelőkén, másrészről a kis PVA csomag segítségével így biztosítom, hogy folyamatosan érkezzenek be friss szemek, amelyek segítenek a pontyok helyben tartásában. A horog hegyét minden dobás előtt ellenőrizzük, és ha szükséges, érdemes megfenni vagy cserélni, ne ezen múljon életünk egyik szép fogása.

Főzsinórnak én kizárólag fonottat használok
Sokszor az egy szem kisebb, pop-up egy D-rigen a leghatékonyabb
Érdemes mindig figyelemmel követni a vízszintet, mert érhet reggelre meglepetés!
A hajóforgalom nagyban befolyásolja az etetések ütemét, a nagy hullámok gyorsan átmozgatják a sekélyebb területeket

Amikor megszólal a jelző!
Érdemes előre végiggondolni, mi fog történni, ha felsír az elektromos kapásjelző! Természetesen megakasztjuk a halat, eddig rendben, de a nagyobbakat partról megállítani még erős felszereléssel sem könnyű. A hazai pálya összes előnyét ki fogja használni a megakasztott hal, erre előre fel kell készülni! A csónakot mindig indulásra kész állapotban hagyom, benne a nagyméretű merítőhálóval és pontymatraccal. Az aljzaton rengeteg tereptárgy van, ami kárt tehet a zsinórban, ezért én főzsinórnak mindig bevonatos fonottat választok, amit egy jó minőségű monofil előtétzsinórral egészítek ki nagyjából tízméteres hosszban. Ezzel mindig kicsit lazább fékkel fárasztok, mert kompenzálni kell a fonott zsinór közvetlenségét.

Lali barátom dunai tövese: 13+!
Hát nem csodás?
Napkelte az öreg folyó hátán
A folyóvízi halak szája lényegesen vastagabb, mint tavi testvéreiknek

Kíméletesség!
Sajnos a természetes vizeink többségén még nem alkalmaznak az elvihető halakra felső méretkorlátozást, így egy tizenöt kilogrammos ponty, ami legalább tíz évet lehúzott a Dunában, ugyanúgy elvihető szabályszerűen, mintegy frissen telepített két kilogrammos fajtestvére. Úgy gondolom, már régen időszerű lenne ezeket a szabályozásokat végiggondolni és bevezetni. Addig is minden kedves horgásztársamat arra kérem, ha bármelyik folyónk megajándékozza őt egy-egy különleges fogással, akkor tiszteljük meg azzal a halat, hogy visszaengedjük ugyanoda, ahonnan megfogtuk! Ehhez kívánok sok sikert mindenkinek!

Dunai kincsünk, a leánykoncér is szívesen lakmározik a pontyoknak szánt etetéseken. Vigyázat, védett hal, a megfogást követően azonnal vissza kell engedni!
Egy izmos töves a Zátonyi-Dunából
A legfontosabb: C&R!

Írta: Haskó Tamás

Kommentek
Kapcsolódó termékek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: