Nagy pontyok nyomában 22.rész – A kihívások vize, Pölöske

Nagy pontyok nyomában 22.rész – A kihívások vize, Pölöske

A Nagy pontyok nyomában soron következő részében egy igazi legendás hazai vízre látogattunk el, ami nem volt más, mint Pölöske. A kihívások vize ez, mely régóta szerepel a hazai köztudatban és a személyes kívánságlistánkon, köszönhetően rafinált pontyainak és végtelen akadóinak. Végre eljött az idő, és ezen a vízen is próbára tehettük magunkat, felszereléseinket, csalijainkat. Tartsatok velünk erre a nem hétköznapi pontyos kalandra!

Vízterület:
A 200 hektáros területen található 146 hektárnyi vízfelület évek óta a hazai és nemzetközi horgászok kedvelt célállomása. A tőzegbányászat nyomán kialakult tóban a magyarországi halfauna szinte valamennyi tagja megtalálható. Rekordméretű pontyai és harcsái sok horgásztársunknak nyújtottak már felejthetetlen élményt. A tó tagoltsága, heterogén mederszerkezete és fás, akadós helyei rendkívüli kihívást jelentenek valamennyi horgász számára. Nagy vonalakban ezen információk tükrében vágtunk neki Pölöske meghódításának és bízva abban, hogy mi is becserkészünk pár szebb aranyhasút!

Pölöske madártávlatból
Számos akadó tarkítja a vizet

Horgászhely:
Választásunk a 3-as faházas parti helyre esett, mely előtt meglehetősen nagy vízfelület húzódik igen változatos mederrel. Gondoltuk, hogy ez mindenképp eredményes lehet, így esett erre a helyre a választásunk. Előzetes információink szerint a hely jó fogási esélyekkel kecsegtet erős északi szélben, melyből bizony nem volt hiány, ezt hamar megtapasztaltuk!

Horgászhelyünk
A halőrháznál egy medertérkép is segíti az ide érkezőket
Ígéretes helyek mindenhol
Akadó akadó hátán
Az időjárás nem jó, de nem is tragikus
Pontyhorgászatra azért nem optimális

Taktika:
Tomi a horgászhely jobb oldalán foglalt helyet és elsősorban a mélyebb részeket horgászta. Egyik végszerelékét egy ígéretes törésre helyezte el, ahol 2 méterről tört le a meder bő 3 méterig, míg a másikat közel 4 méteres vízmélységbe egy nagyobb akadó mellé, ahol inkább tőzeges volt az aljzat.
Jómagam egyik végszerelékemet kicsit sekélyebb részre helyeztem, ahol tojástartószerű volt a meder szerkezete körülbelül 1,5 méteres vízmélységgel. Biztos voltam benne, hogy ezen a részen előszeretettel mozognak a halak. Másik botommal inkább keresgéltem, de végül találtam egy ígéretes törést, ahol lement a vízmélység közel 2 méterről egészen 3 méterig. Alapos meder-feltérképezés (tapogatás, radarozás) után tehát ezeknek a helyeknek szavaztunk bizalmat, melyek mellett ki is tartottunk a későbbiekben is.

Csali:
Tökéletes alkalom volt legújabb bojli családunkat próbára tenni ezen a kemény vízen is. Amelyik csali itt megállja a helyét, annál bizony nincsenek kérdőjelek. Az őszi, lehűlt vízben az édes ízek rendszerint sikeresek. A Tigrismogyoró/Kókusz bojli egy egészen természetes csali, ahol a natúr tigrismogyorós alaphoz egy tökéletesen harmonizáló aroma került, vagyis a kókusz. Egész évben és főként a természetesebb jellegű vizeken hatékony ez a csali.
Mindketten kikönnyített csalikat használtunk, Tomi egy hóember csalivariációnak szavazott bizalmat, egy 18 mm-es főtt, bevonatos bojlit faragott össze egy kisebb méretű pop-uppal, míg jómagam a 24 mm-es waftert választottam. Etetésre mindketten kevés felezett 24 mm-es bojlit szórtunk koncentráltan. A felezett bojlik a tőzeges, üledékes mederben könnyedén terültek el, a kikönnyített csalik pedig azért voltak indokoltak, mert a hal jó eséllyel azokat szippantja fel elsőként. Egy tőzegtavon ennek véleményem szerint különösen nagy jelentősége van!

Íme, legújabb bojli családunk
Teljes arzenál
Új csalink egyedisége két színe mellett két íze
Tomi által preferált csalikombináció
Jómagam az egy szem 24-es kikönnyített csalira voksoltam

Az első hal(ak):
Mint írtam, bíztunk a helyekben és a csalikban, de az első kapást alaposan kivártuk. Tominak kedvezett elsőként a „szerencse”, az egyik délután a legnagyobb esőben füstölt el botja. Nem volt rest, gyorsan reagált a kapásra és pattant csónakba, hogy vehemens ellenfele után eredjen. A ponty el volt akadva egy gallyban, de Tamás kihasználva felszerelése erejét magabiztosan felszínre húzta a pontyot, ami két fordulás után a merítőben landolt! Pompás példány elsőre!
Nagyon örültünk az első jövevénynek, feldobta a hangulatunkat, melyet a vízszintes eső és a hideg szél sem szegett! Gyors képek, videók és már úszhatott is!

Megunhatatlan panoráma
A fényváltásokban bíztunk leginkább…
… de nem akart megtörni a jég
Kíváncsi kabalánk
Tomi jelzői még némán, de nem sokáig!
Tamás egy új botot is tesztelt a túra során
Íme, első pontyunk Pölöskéről!
Viszlát, koma, köszi az élményt!

Fél óra múlva az én jelzőm csippant egyet, majd még egyet. A botot megemeltem – bevágásról szó sincs –, majd be a csónakba, irány a hal! Minden halra rá kell menni a csónakkal az akadók miatt, egyrészt mert így a legnagyobb az esély megfogni őket, másrészt pedig a halak védelme érdekében is ez az etikus. Ezt a technikát alkalmazva a halak egyébként általában az akasztás helyén megvárják a horgászt, majd kezdődhet a fárasztás!
Kőkemény csata volt, ahol többször elakadt halam egy-egy ágban, de végül a merítőben kötött ki. Mosolyt csalt hideg arcomra ez a szép, őszi színekben pompázó töves. Gyorsan megörökítettük őt is, majd búcsút vettem tőle, reménykedve, hogy küldi a nagytesót is. Bíztunk a délutáni sikereken felbuzdulva, hogy „Na, majd az éjszaka milyen eredményes lesz!”, de bizony minden éjszaka csendesen telt.

Hamarosan én is akadóba, akarom mondani akcióba lendültem :)
A csali, amit megevett a potyó
És a nyerő előke
Őszi színekben pompázó vad tőponty
Csak kíméletesen!
A hely, ahonnan a szép pikkelyest fogtam
Fárasztás során jól jön a kampózó

 

Pont(y) az i-re:
Reggeli pakolászásunk közepette ismét egy csippanás, majd még egy, és lám, a fék is elindult! Bot a kézbe, ugrás a csónakba, irány a hal! Már félúton el volt akadva a zsinórom, de egy határozott rántásra szerencsére kipattant a fából, majd újból elakadt, ezt már kampózni kellett, de kijött! Na, még egy kampózás, de végre megvan a kontakt a hallal! Nem engedtem, keményre vettem a dolgot: érezze, kivel találkozott a potyó! Ha már vízközt van halunk, kicsit fellélegezhetünk, ne adjuk meg azt a luxust, hogy visszatörjön a mélybe és egy újabb akadót találjon. Itt nincsenek esélyek, egyetlen(!) van, éljünk vele! A határozott fárasztás eredményeként rövid időn belül a merítőben landolt ez az öreg pölöskei tőponty is. Jellegzetes formájával mélyen bevéste magát emlékezetembe. Egy végletekig kikönnyített csalira érkezett, egy 24-es waftert és egy pop-upot faragtam össze úgy, hogy csak karcolja a horog a medert. Ez a sokat megélt pocakos erre csábult el. Büszkén vettem kezembe, majd a felvételek után jó érzéssel engedtem vissza otthonába, ebbe a legendás, öreg tőzegtóba.

Újabb akció, melynek során alaposan megdolgoztatott ellenfelem
Ponty portré
Öreg hal ujjnyi bognártüskével
Egy igazi fenséges pölöskei őslakos
Közös munkánk gyümölcse

Végszó:
A frontos, késő őszi időjárás a halak kapókedvének nem igazán kedvezett, de úgy gondolom, hogy panaszra nem lehet okunk, velünk együtt legújabb csalink is állta a főpróbát. Elsőre is szép arcát mutatta számunkra Pölöske, és nyugodtan mondhatom, elvarázsolt minket ez a kihívásokkal teli egyesületi vadvíz! Még visszatérünk!

Köszönöm a pecát, srácok, egy élmény volt!

Írta: Rokolya Péter
Fotók: Erdélyi Tamás