Nagyhalas tanulságok

Nagyhalas tanulságok

Régóta foglalkoztatott egy, a szokásostól eltérő beszámoló készítésének gondolata. Célom az volt, hogy több horgászatom során szerzett tapasztalataimat egyetlen írásba sűrítsem bele. Mindezt különböző csalikkal, más-más körülmények közepette, változatos halakkal, de kizárólag egy adott vízterületen szerettem volna megvalósítani. Hogy ez mennyire sikerült? Az írásomban kiderül… tartsatok velem!

Ősz… minden pontyhorgász naptárában az a bizonyos piros betűs évszak. Hogy miért? Ilyenkor kevésbé aktívak már a kisebb pontyok és fehérhalak, tehát joggal reménykedhetünk a hőn áhított kapitális egyedek gyakoribb érkezésében. Vizeinket sokszor ilyenkor azonban csend és „hullaszag” jellemzi, nyoma sincs a pontyoknak és a sikernek. Mint említettem, igyekeztem egy adott vizet választani horgászataimra, mondván úgy lehet a legeredményesebb az ember, ha majd mindig oda megy vissza, ahol korábban már tapasztalatokat szerzett és ezekre nyugodtan alapozhat. Én is így tettem! Közkedvelt tőzegtavamat látogattam és e vízen szerzett tapasztalataimat kívánom veletek megosztani.

Első túrám időpontja szeptember elejére esett. Visszagondolva is csodás, szinte minden idilli volt. Nem volt már az a rekkenő hőség, de még javában kellemes idő volt, ráadásul egy hidegfront érkezését is kifogtam erre a túrára. Minden adott volt egy sikeres pecához. A halak azonban máshogy gondolták. Soha nem tapasztaltam még itt ennyi felszíni halmozgást, mint azon a délutánon. Rengeteg nagy hal fordult előttem, szinte kacérkodott mindegyik, hogy „Úgysem fogtok meg!”… Ugye, ismerős az érzés? Ott vannak a halak, de nem esznek. „Na de olyan nincs, hogy nem eszik!”, gondolhatják sokan. Nekem azonban mindig nagyapám mondata jut ilyenkor eszembe, melyet már kiskoromban mélyen a fejembe vésett: „Fiam, az a hal, amelyik ugrik, az nem eszik!” Jókat mosolygok ezen az állításon a mai napig, de számtalan horgászatom igazolja. Ezt észben tartva kezdtem meg a horgászatot. Minden a szokásos módon zajlott. Két favorit ízvilágot vittem magammal, mely nem volt más, mint a Big Fish és Black Squid vonal. Ez az a két csali, amely minden körülmény közepette ott van a táskámban.

Hamar a tutinak vélt helyre kerültek a szerelékek
Mindent megtettem egy kapásért

Azonban akármit próbáltam azon a napon, semmi sem kellett nekik. Bíztam az éjszakában, de az sem hozott eredményt. Napközben azonban egy csapásra minden megváltozott. Felélénkült a szél. Ezt jó jelnek véltem, és be is jött! Egyetlen változás - jelen esetben egy kis légmozgás - meghozta a halak kapókedvét. Sorra húzták el a csalikat a pontyok. Azonban ami érdekes volt, hogy most csak az édes ment, és azon belül is az oldódó.

A siker kulcsa…
… a nyerő csali

Szinte hihetetlen volt, de a főzött bojlik nem kellett nekik, pedig a víz még meglehetősen langyos volt. Sorra jöttek a szebbnél szebb halak a Big Fish csalira!

Meseszép tükrös
Egy kép a tógazdával is belefér

Nagy reményekkel vártam az éjszakát a mozgalmas nap után. Az azonban megint nem hozott kapást, de így is egy élmény volt hallgatni a szarvasbőgést és érezni a természet közelségét… szinte hajnalig ültem a botoknál és szívtam magamba a horgászat minden apró élményét. „Igaz, ami igaz, az ősz az mindenben más”, elmélkedtem. Épp hajnalodott, mikor az egyik jelzőm a semmiből „felrobbant”. Hamar észbe kaptam, akció van! Kőkemény 20 perces csata végén meríthettük azt az igazi monstrumot, amelyre egész évben vártam. Egy csodás, egyedi pikkelyzetű, fekete tükrös volt. Nem tudtam betelni látványával és az élménnyel, mellyel megajándékozott. Rá vártam egész évben, és akkor előttem volt.

Álmaim pontya a kezemben!

Érdekességként említem meg, hogy ez a nagy hal egy apró, borsónyi Big Fish oldódó pop-upra érkezett. Sokszor szinte csak az apró pop-up bojlik kellenek az igazi nagyoknak. Tökéletes zárása volt e röpke horgászatomnak és maximális elégedettséggel tértem haza. Társam, Romvári Norbi is kivételesen szép halakat zsákmányolt a túra során, melyek közül pár szebb a teljesség igénye nélkül:

Egy tükrös…
… és egy töves
A közelharc…
… majd a kíméletes bánásmód

A következő túrám bő egy hónappal később volt esedékes. Igazi szomorú őszies idő és néma csend fogadott. Ez már egy más arcú ősz volt, az a bizonyos rosszabb fajta. „De hátha a halaknak tetszeni fog ez az idő is”, gondoltam.

Szomorkás idő fogadott

Egészen más volt a kipakolás hangulata is azon a napon. Szitáló eső és végig borongós ködös idő várt rám az elkövetkező három napban. Erre a túrára is a 2 favorit halas és gyümölcsös ízű bojlikat hoztam. Az etetést egy kis főtt kenderrel és halibut pellettel turbóztam fel és picit jobban megszórtam mindkét bójámat.

Most ennyi volt egy etetés

Egyik szerelékem a mély, másik pedig a sekély részekre volt lerakva, és nem is nagyon frissítettem, kivártam. Csak a nagy pontyra vártam. De még egy pici sem érkezett. Egy egész nap telt el egy csippanás nélkül. Folyamatosan figyeltem a vizet, de semmi mozgás nem volt. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ahol bő egy hónapja forrt a víz, most semmi nem volt. Az eső pedig csak esett…

A felszerelésem állta a sarat

Vártam és vártam, mígnem megszólalt a benti botom jelzője. Ejtős kapás volt, aminek eredménye egy bő 20 kilós tok lett. Vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Egyrészt örültem, hogy végre valami elhúzta a csalimat, másrészt tudtam, ahol tok van, ott ponty aligha lesz. De úgy voltam vele, legalább valami jöjjön!

Váratlan vendég

Az élmény a lényeg, ha már bőrig ázok! Mindkét szerelékemet behúztam középre és vártam a halakat, „tokoztam”. Tudtam, hogy van egy jól bevált csalikombináció, melyért bolondulnak. Ez nem más, mint egy szem főtt Black Squid golyó és egy oldódó Black pop-up. Minden nagy tokomat ez a csali adta. Alig telt el 10 perc, már el is sült a botom. Ráemeltem, és mint egy delfin, kétszer kiugrott a nagy tok. Élmény volt a javából… egy újabb „húszpluszos” a bölcsőben! Éjszaka még további két kisebb társa követte, valamint egy igazi bónusz óriás a maga 32,1 kg-jával! Felejthetetlen élményt nyújtanak ezek a végsőkig harcoló halak, az egészen biztos.

Fokozott figyelmet igényel egy ekkora hal!
Őt már csak segítséggel lehet megtartani

Örültem az élménynek, de pontyhorgász vagyok, pontyra vágytam. A harmadik napon azonban még mindig ponty nélkül voltam. Nem kellett nekik szinte semmi, amit a hideg és az alacsony légnyomás számlájára írtam. Mivel semmi mozgást nem láttam, nem tudtam mit tenni, kísérletezgettem… ami egy pattogós, keszeges kapást eredményezett. Már-már felkészültem egy újabb vértes vendégre, azonban ez nem a nyílt víz, hanem az akadó felé menekült. Nocsak! Talán egy aranyhasú lesz? Az volt bizony… Nem életem hala volt, de akkor, abban a pillanatban nagyon örültem neki. Szép sárga tükrös volt.

Ilyen egy harcedzett tükörponty

Majd egy újabb tok érkezett, ezúttal egy jó 13 kilós vágótok. Igazi kuriózum! Neki is a tintahalas kombináció nyerte el a tetszését.

Vágótok a javából!

Párja azonban nem érkezett pontyomnak egészen a túra utolsó órájáig. Ekkor egy gyönyörű, közel 13 kilós tükrös érkezett egy szem 24 mm-es Wafters Black Squid golyóra. Nem hiába bíztam a csaliban, végül csak adott egy darabos halat. „Csak sikerült egy nagyobb pontyot is matracra fektetni!”, nyugtáztam.

Jó helyre kerültél
Őszi ékszer

Őszi utolsó túrám november végére esett, azonban az idő szeptemberi túrámat idézte. Húsz fok volt, és még éjszaka is langyos szellő lengedezett. A víz viszont már meglehetősen hideg volt. 24 óra állt rendelkezésemre. Ezen a túrán eldöntöttem, hogy nem etetek! Egyetlen stick rudacska volt a vonzerő a halak számára és a csali, melyben töretlenül bíztam. Ekkor kizárólag oldódó csalik, Robin Red halibut pellet és az új, akkor még kísérleti stádiumban lévő Carp Syrup termékcsalád tagjai voltak nálam. Az ananászos és a zöldfűszeres mellett tettem le voksomat. A pop-upokat egész évben kiemelt figyelemmel használom, de ezen a túrán igazán erőltettem őket. Ezek közül egyértelmű favorit az oldódó ananászos. Egyik botommal egy Chod szerelékkel folyamatosan kerestem a halakat, azonban ez a taktika most nem működött. Véleményem szerint a tavaszi időszakban lehet a legeredményesebb a Chod technika, amikor jobban keresgélnek, mozognak a pontycsapatok. Késő ősszel már kevésbé mozgékonyak a hideg vízben.

Ami a stickbe került, Krusher segítségével összetörve:

Total Fish etetőanyag és Carp Syrup
Kukoricapellet
Tálalva a rudacska…

Erőfeszítéseimet siker koronázta, hiszen sikerült egy nem akármilyen nyurgát partra segítenem. Eszméletlen színei voltak ennek a halnak, és nem mellékesen több volt mint 10 kg. A hideg víz ellenére valami brutálisan harcolt.

Egy csodálatos, fekete tőzeglakó nyurga társaságában
Hamarosan újabb szép példány érkezett cimborámnak…
… majd egy közös fotó is összejött
Őszi színekben pompázó tőponty a kitartó horgászok jutalma

Novemberben soha rosszabbat! A taktika, a csali mind-mind működött. Nem igényeltek különösebb etetést a halak, pusztán tisztában kellett lenni vele, hogy hol tartózkodhatnak. Közhely, de igaz, hogy a helyválasztás a legfontosabb!

Ezzel a szép aranyhasúval zártuk az őszi szezont

A kora tavasz - mely még februárban megérkezett - már a vízparton talált. Izgatottan pakolásztam ki megannyi újdonsággal felpakolva és számtalan ötlettel a fejemben. A hely ugyanaz volt, mint ősszel, a víz azonban mindössze 3 fokos. Megint a kevesebb több elvet alkalmaztam, így kevés, de kiváló minőségű csalimban bíztam, valamint a gondos és alapos helyválasztásban. Kukoricapellet, felezett bojli és pár attraktív folyékony adalék képezte keverékemet, melyet koncentráltan kis helyre, csak a csalim köré etettem.

Egyik keverékem
Másik keverékem

Most a tó közepén, a mélyebb részeken kerestem a halakat, hiszen ott valamelyest magasabb ilyenkor a víz hőmérséklete. Döntésem helyességét azonnal egy kis duci 3 kilós tükörponty igazolta. Mosolyt csalt arcomra a tavasz első pontyifjonca. Hamarosan pár társa is követte, ők már nagyobbacskák voltak. Csodaszép tavaszi tükrösök!

„Napsugárponty”
Menj…
… és nőj nagyra!
Ismét egy szép tükrös

Estig a korai roham után különösebb akció nem történt, így volt időm variálni, új előkéket kötni éjszakára. Amint besötétedett, a kellemes tavaszias idő gyorsan hideg télivé változott, de hát február közepe volt még… A halak azonban újra aktívak lettek és sorban örvendeztettek élménydús fárasztásokkal. Több 5-6-7 kilós ponty találta meg csalimat, majd a nagy roham ismét alábbhagyott. A csalik, melyekre a hideg víz ellenére elcsábultak:

Gumikukoricával kikönnyítve
Nagyhalas „szendvics”
Februári „bandanagy”

Egy kis kitérő a felszerelésről:

Végszerelékem megbízható alkotóelemekből áll. Ami nekem nagyon bevált az ilyen jellegű vizekre horgok terén, az a Gardner Mugga és a Korda Krank horgok, az akadós részekre pedig PB Jungle, valamint Super Strong horgok a kedvenceim. E típusok 4-6-8-as méreteit variálom az adott helyzetektől függően egész szezonban. Előkezsinórok terén, ha finnyásabbak a halak, akkor lágy (15 lb), de például nyáron, ősz elején a bevonatos előkezsinórokat (25 lb) alkalmazom előszeretettel. Ha rövidebb távra horgászok, sose megyek 90 gramm fölé ólmok terén, és a gömb forma az, ami nekem az utóbbi időkben nagyon bevált iszapos részeken. Leadcore terén pedig abszolút befutó nálam a PB Silk Ray, mely nagyon könnyedén köthető, fűzhető és nem mellékesen kiváló minőségű. Ha gondosan, precízen összehangoljuk akár az alábbi kiegészítőket végszerelékünkhöz, bizton állíthatom, nemigen van olyan hal, amelyik meglepheti felszerelésünket.

Este 10 után semmi nem volt hajnali 2-ig. Ekkor egy szép, 10 kiló körüli tokhal találta meg csalim, amit fotó nélkül útjára bocsátottam. A botokat újra élesítve húzódtam vissza ágyamba pihenni, ám jelzőm épp legmélyebb nagypontyos álmomból riasztott! Akció van! Ejtős kapás volt, de nem akármilyen… itt már gondoltam, hogy egy tok a tettes, de csak később derült ki, hogy bizony nem is akármilyen! Igazi, kemény, harcos csata végén szákolhattuk életem harmadik (!) 30+-os tokhalát. Csodaszép, igazi ritka pettyes fehér tok volt.

A tó egyik királya a kezemben!

Teljesen kimelegedtem a csata hevében, a mínuszok meg sem kottyantak abban a pillanatban. Az adrenalin teljesen magával ragadott és átjárta testem. Februárban ennyi szép halat sikerült horogra csalnom! Nagyon elégedett voltam, és még hátra volt egy fél nap… azonban - szinte hihetetlen - bármit próbáltam, több kapást nem tudtam kicsikarni. Az időjárás megváltozott, igazi szeszélyes tavaszias lett, és esett az eső. Biztos voltam benne, hogy ez a lehűlés volt az oka a kapástalanságnak, de semmi okom nem lehetett panaszra. Szezonkezdő horgászatom többet adott, mint reméltem. Az ilyen horgászatok adnak csak igazán kellő löketet egy új szezonra.

Összegezve ezek voltak az én tapasztalataim, meglátásaim egy adott vízen és csak azt tudom javasolni a kitartó és kellően elszánt horgászoknak, hogy higgyenek a csaliban és a vízben, melyet vallatnak, hiszen bármelyik kapás álmaik halát adhatja még az ilyen „lehetetlen” időszakokban is! Sok sikert kívánok az új szezonra mindenkinek, hogy fogjon meg és engedjen vissza számtalan szép halat!

Írta: Rokolya Péter
Fotók: Erdélyi Tamás, Romvári Norbert, Farkas Szabolcs, Hunyadi Ádám, Bankós Balázs, Rokolya Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: