Imádom a tavaszi horgászatok varázsát, melyeket jellemzően madárdal, virágillat és kellemes időjárás jellemez. Nos, valami hasonlóra számítottam akkor is, amikor 2017. április 16-án útnak indultam soron következő pontyos kalandomra, de ahogy az lenni szokott, most is a természet írta a forgatókönyvet (és persze a halak). Egy igazán extrém kaland kerekedett ki ebből a tavaszi horgászatból, remek havas pontyokkal körítve.
2017. április 16-án útnak indultam egyik kedvelt vizemre, a Bácsbokod határában elterülő egyesületi vízre, nevezetesen a Bácsbokodi Felső-tóra. Szeretem ezt a vizet, hiszen a mindig szívélyes fogadtatás mellett rendszerint pazar halakkal bővíthetem fotóalbumomat egy csendes, nyugodt helyen. Olyan egyedi pontyokkal akadhat itt össze az ember, melyeknél a kiló csak sokadlagos szempont. Nem a súlyuk vagy a fajtájuk a lényeg számomra, hanem a kinézetük. Úgy hiszem, aki ilyen felfogásban éli át a pontyhorgászat szépségeit, az meg is leli annak igazi rejtelmeit. Régi horgásztársam és cimborám, Hunyadi Ádám kísért el erre a tavaszi túrára, melyet hosszas készülődés előzött meg. Mindketten a maximumot akartuk kihozni a horgászatból és az adott vízből, azonban – ahogy az lenni szokott – a horgászatban ember tervez, az időjárás pedig végez…!
Mint általában, most is kétféle ízvilággal készültem a horgászatra: egy fűszeres Spicy Red Liver és egy édes Big Fish vonallal. Az etetésre szánt bojlikat kicsit „megbolondítottam” néhány folyékony adalékkal: Robin Red liquiddel, CSL aromával és egy kupaknyi lazacolajjal. Botonként kb. 1-1 kg bojlit etettem be, bízva abban, hogy a halak hamar rátalálnak. A rövidebb horgászatok során előszeretettel turbózom fel keverékemet extra aromákkal, adalékokkal a gyorsabb hatás érdekében. Véleményem szerint ez nem függvénye a nagyhal-fogásnak és én mint pontyhorgász az ilyen, rövidebb horgászatokon minden halat meg akarok fogni, nemcsak a kapitális példányokat. Horogcsalinak ilyenkor előkerülnek a pelletek és oldódó bojlik is, amelyek ebben a relatíve hidegebb vízben is jól dolgoznak és rövidebb idő alatt sikerhez segíthetnek. Előszeretettel könnyítem ki a csalit évszaktól függetlenül az ilyen jellegű vizeken, amik medrében tőzeges, süppedős részek is találhatóak, mert a halak sokkal hamarabb megtalálják a fluoro pop-uppal megspékelt csalit.
Pazarul indult a horgászat, rövid idő elteltével már egy szép tőpontyot tarthattam az objektív elé. Ez bizonyította, hogy nem a sötétben tapogatózom, így a korábbi taktikát alkalmazva ebben az irányban haladtam tovább.
Ami ezután következett, abba még most is beleborzongok! Egy elementáris erejű kapást követően kemény, körülbelül 20 perces fárasztás végén egy igazi öreg pontyot fektethettem a bölcsőbe. Csodálatos, igazán egyedi sárgásszürkés színekben pompázott. Szája arról árulkodott, hogy bőven van természetes táplálék számára a vízben, de a finom fűszeres falatoknak ő sem tudott ellenállni. Hibátlanul akadt vaskos szájában a 6-os méretű horog. Egy igazi ékszerével ajándékozott meg szinte azonnal a tó. Örömömben szó szerint ordítottam egyet. Hasa duzzadt az ikrától, készülőben volt az ívásra, így pár fotó után boldogan és óvatosan engedtem útjára őkelmét.
A csalikat sötétedés előtt frissítettem és kicsit megetetettem a helyeket, majd a sátor oltalmába húzódtam, ahol barátommal beszélgettünk, majd álomba szenderedtünk. Talán 2 órája aludtam, amikor egy óvatos kapásra ébredtem. Rövid fárasztást követően egy kisebb tövest szákoltam. Nem lepett meg igazán a fogás, az viszont jobban, hogy halamat már hóesésben engedtem útjára.
Alig egy óra elteltével a következő kapásnál már hó borította az egész stéget. Olyan volt az egész, mint egy álom, pedig nagyon is valós volt a helyzet, és egészen hajnalig felváltva fárasztottuk a kisebb-nagyobb tő- és nyurgapontyokat. Reggelre hó és fagy borította a tavaszi tájat, amelyet ha nem látok, talán el sem hiszek. Ezáltal azonban olyan egyedi horgászatnak lehettünk aktív részesei, melyet míg élünk, nem felejtünk. Régóta dédelgetett álmunk vált valóra a havas pontyos képekkel.
A hab a tortára azonban kicsit később érkezett. Pont délben, a legnagyobb hóesésben és viharos szélben egy határozott kapás után felvettem a harcot egy újabb delikvenssel. Lomhán oldalazott a csata során, 1-2 hosszabb kirohanást mutatott csak, így viszonylag hamar a merítőben landolt. Örömöm akkor lett felhőtlen, amikor megláttam, milyen egyedi hallal is akadtam össze. Egy aranyló színű, spanyolos mintás tükrös volt az, aki egy életre szóló élménnyel és egy havas áprilisi képpel ajándékozott meg. Ezek azok a momentumok, amikért megéri minden áldozat, harc. Erről szól a pontyhorgászat! A természetben lenni, olyan pillanatokat átélni, melyeket másutt vagy otthon, a szoba melegében, számítógép előtt teljességgel lehetetlen. Ez is egy olyan váratlan ajándék volt az élettől és a pontyhorgászattól, mely mutatja számomra az utat, hogy merre haladjak tovább, és ha mindent olyan alázattal, elszántsággal és kitartással teszek, mint eddig, akkor az élet és a halak is csodálatos élményekkel jutalmaznak!
E hal megfogása után a pakolás mellett döntöttem. Bevallom, legbelül éreztem, nehéz lesz ezt a halat fölözni, és az idő is csak romlott, napokig tartó eső következett viharos széllel. Az egészségemet nem kockáztatva beértem ennyivel, ami több is volt annál, amit reméltem. Véleményem szerint fontos, hogy tudjuk, hol a határ, és hogy ne legyünk telhetetlenek. Ezek mind-mind olyan dolgok, amik segítenek nekünk, hogy jobb pontyhorgászok lehessünk életünk során.
Fotók: Hunyadi Ádám
