Találkozás Foltossal

Találkozás Foltossal

Szerintem minden pontyhorgásznak az egyik legnagyobb álma egy 20 kiló feletti hal megfogása, viszont kevesen vannak, akik tudatosan tesznek is ezért. Én személy szerint nem szoktam különösebben foglalkozni a kilókkal, nem az határozza meg az adott horgászatom eredményességét, hogy fogtam-e rekord halat, vagy sem. Ennek ellenére a 2020-as év végéhez közeledve nekem is nagy vágyam volt, hogy beléphessek a 20 felettiek táborába. A kitűzött céljaim közül már csak ez volt hátra. Ez mégis csak egy mágikus határ mindenki számára…

Beköszöntött az ősz, az igazi nagyhalas szezon. Folyamatosan hűltek a vizeink és megérkeztek az első fagyok is. Minden adott volt. Éreztem, hogy eljött az én időm. Tudtam, hogy él a Kis-Balatonban nem egy 20 kiló feletti ponty. Egyikük már jó néhányszor partra került és ismert volt sok mindenki számára. Az oldalán fellelhető jellegzetes foltok miatt eltéveszthetetlen egyedről van szó. Erről kapta a Foltos nevet is. Szinte naponta nézegettem a képeket erről a halról. Talán a legnagyobb álmom volt, hogy én is a kezem közt tarthassam. 
A tavalyi évben lehetőségeimhez képest sok időt szenteltem a Kis-Balatonnak. Egészen pontosan 4 nagy túrát, ami összesen 23 napot jelent. Nagyon a szívemhez nőtt ez a víz és a környék, így mindig szívesen tértem vissza. Ez most sem volt másképp, azonban tudtam, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet. Reálisan nézve a dolgokat sokkal nagyobb esély volt a teljes kudarcra, de ez sem tudta a kedvem szegni. Az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket, így hát nem volt kérdés, hogy nekivágok.

Gyönyörű naplemente fogadott minket

Már nagyon benne voltunk az őszben, október utolsó hetére időzítettük a horgászatunkat Boga barátommal. Ilyenkor már nem ritkák a talaj menti fagyok, illetve nagyon hamar sötétedik. Ezért a megérkezést követően egyből a táborhely felállításával kezdtünk. Nagyon nem mindegy, milyen körülmények között tölt az ember egy hetet a vízparton, főleg a tél felé közeledve.
A nap már lebukott, mire szerelékek a vízbe kerültek. Ekkora végeztünk mindennel, kapkodásnak egy pillanatra sem volt helye. Kisimult a víz, elcsendesült minden. Ez volt az a pillanat, amit hetek óta vártam már. Elégedetten dőltem hátra és csak meredtem a távolba. Szép este volt, és ami a lényeg: végre a botok is be voltak élesítve.

Minden a helyén

A vártnál sokkal hamarabb felpörögtek az események. Boga rögtön az első dobásokat követően két szép halat is fogott, míg nekem az első kapásra egészen a második nap délutánjáig kellett várnom. Egy 14 kiló körüli, jó kiállású pikkelyes indította a sort, amit hasonló súlyú társa követett az éjszaka folyamán.

Második pontyom a túra folyamán, szép pocakot növesztett télre

Bizakodva vártuk a következő napokat is, de tudtam, hogy a taktikámnak idő kell. Az volt a horgászatra szánt tervem, hogy dobócsővel reggel és este 30-30 szem bojlit juttatok a kiválasztott területre. Nem többet és nem is kevesebbet, ezt viszont mindig ugyanabban az időben és a lehető legpontosabban.
Csalik tekintetében teljesen leegyszerűsítettem a képet. A Big Fish bojlira esett a választásom. Nem is készültem mással. Édes, semmihez sem fogható íze mellett tartalmaz hallisztet is, amit ősszel előszeretettel fogyasztanak a pontyok. Nem hiába bíztam benne, most is tökéletes választásnak bizonyult.

A Kis-Balatoni pontyok kedvence…
… az összes kapást a Big Fish bojlinak köszönhettem

Ezen a túrán egyébként a Kis-Balaton déli tározóján próbáltunk szerencsét, itt jellemzően nem kell olyan nagyot dobni, ezért az etetés távolságát kényelmes 110-115 méteren határoztam meg.

Kilátás a helyünkről

Itt ugrunk egyet az időben. Eltelt négy nap említésre méltó esemény nélkül. Egyetlen egy csippanásom sem volt. Máskor már lehet, kicsit feszült lettem volna, ezen a horgászaton viszont más volt a helyzet. Egészen más volt a cél, mint korábban eddig bármikor. Végtelen nyugalom uralkodott rajtam, egy pillanatig sem aggódtam. Legbelül mintha tudtam volna, hogy úgyis sikerülni fog… Nagyon megnyugtató érzés, mikor bízik a csaliban, a helyben és a szerelékben is a horgász.

Türelmesen vártam

Az ötödik este indultak meg ismét a kapások. Boga indította az estét, egy itt átlagos, 12-es forma ponttyal. Őt követte még három hasonló méretű társa, majd reggel egy igazi nagyhalas kapás után végre megérkezett az első komolyabb pontyom. 16,8 kg-ot mutatott a mérleg. Pompás hal volt. Nagyon örültem neki. Éreztem, hogy nagyon jó úton járok és nagy lépésekkel közeledek a cél felé.

Mesés hal volt
Jó nagy pocakja volt neki is
A búcsú pillanata

Innentől kezdve már kisebb megszakításokkal, de folyamatosan érkeztek a kapások. Ennyi idő kellett, amíg összeállt minden. A halak mérete viszont stagnált. Nem igazán tudtunk szelektálni. Nagyon sok volt előttünk a 10-14 kiló közötti hal, azokból kis túlzással foghattunk volna megállás nélkül.

Igazi kis-balatoni nyurga
Egy szép pikkelyes a kisebbek közül
Átlagméret a túra folyamán, belőlük nagyon sokat fogtunk

Ezúttal azonban nem a darabszám volt a cél. Az alapból is kevés „etetést" a felére csökkentettem. Tényleg csak pár szemet csöveztem a szerelékek köré. Elkezdtem kicsit messzebb horgászni, 120-125 méter környékére, a mélyebb iszapra, és ennek rövid időn belül meg is lett az eredménye. A következő napon már nem fogtam 14 kiló alatti halakat.

Egy igazán egyedi őslakó…
… először az én kezemben…
… majd két nappal később Bogát is meglátogatta. Megtetszett neki a Big Fish mindkét alkalommal

A túra hetedik estéjére megérkezett az ígért hidegfront. Beborult az ég, és viharos északi szél tombolt. Dermesztő hideg volt, 2-3 foknál nem lehetett több. Az esti frissítés után mondtam is magamban, itt az igazi „big carp time"…
Valamivel éjfél után fogtam egy 11 kiló körüli nyurgát. Nem is fotóztuk, gyorsan elengedtem. Nagyon hideg volt, siettem is vissza a hálózsákom melegébe. Aludni viszont még sokáig nem tudtam. Emésztettek a gondolataim. „Biztos jól csináltam mindent?", ez járt a fejemben szüntelenül, aztán álomba merültem…
Hajnalban egy óvatos kapásra ébredtem. Az este frissített, bal oldali botomra érkezett. Éber álmomból rögtön talpon is voltam, magamra húztam a kabátomat és indultam ki a botokhoz.
Nagyon lassú kapás volt, az orsó fékje is egyet-egyet kattant csak. Miután ráemeltem a botra, rögtön éreztem, hogy nagyon jó hallal van dolgom. Hatalmas súlyt húztam, szinte alig tudtam visszanyerni tőle a métereket. Igazi nagyhalasan, lomhán oldalazott. Már legalább 20 perce tartott a fárasztás, mikorra Boga is előmerészkedett a sátorból, azonban még messze volt a küzdelem vége. A hal még bepróbálkozott a bal oldalon található nádsziget megkerülésével, de szerencsére vissza tudtam fordítani. Erőnk végén jártuk már mindketten. Összeszedett néhány nádszálat, ezért elsőre nem sikerült megpillantanom, ráadásul a fények sem voltak kedvezőek. Remegett kezem-lábam… Óvatosan hátraléptem néhányat, Boga pedig elsőre alátolta a merítőt. A szívem ekkorra már a torkomban dobogott. Nem tudtam biztosra, de legbelül éreztem, hogy sikerült. Ki is szaladt a számom, hogy: „Itt a 20+"…
Kiemeltük a bölcsőbe a halat, ekkor már egyből megismertük Foltos jellegzetes formáját. Bogával szó nélkül egymás nyakába borultunk. Nincsenek jelzők, amivel le tudnám írni azt az örömöt, amit akkor éreztem. A mérleg 21,8 kg-nál állt meg. Nem igazán jutottam szóhoz…
A fotózásra már kisebb tömeg gyűlt össze. Miután elkészültek a képek még egy pár másodpercig gyönyörködtem a halban, aztán engedtem is útjára. Hamar elúszott, egy darabig még követtem a hátát, aztán a mélybe bukott. 

Íme, ő Foltos, a Kis-Balaton egyik ikonikus pontya
Álmaim hala, végre a kezemben
Sikerült

Utána hosszú percekig csak ültem csendben. Kellett egy kis idő, amíg felfogtam az egészet. Ami korábban annyira megfoghatatlannak és távolinak tűnt, most egyszerre mind valósággá vált. Tényleg az álmaimat éltem…
A horgászatból viszont még hátra volt két nap. A következő éjszaka ismét nagyon szép halakat sikerült fognom, ezek közül kettő is átlépte a 15 kilót.

Bőven 15 kiló feletti, pocakos töves
Hatalmas szája volt
Hajnalra is jutott egy gyönyörű nyurga

Nagyon ki voltam már merülve, de még mindig tartogatott meglepetéseket számomra a Kis-Balaton. Egy kisebb vihar vonult át fölöttünk. Miután áthaladt felettünk az esőfüggöny, gyönyörű szivárvány rajzolódott ki az égen. Épp az esti frissítésre készültem, kötöttem néhány előkét.

A bevált előke és a hozzá szükséges kiegészítők

Még az apróságokkal babráltam, amikor egy erőteljes, húzós kapás érkezett a bal oldali botomra. Viszonylag rövid fárasztás után meg is tudtam meríteni a halat. Egy igazi slusszpoén a horgászat végére: ez is egy ismerős ponty volt számunkra. Tavaly augusztusban, az északi oldalon is sikerült megfognom. Akkor 15 kiló köré saccoltuk a súlyát, most viszont kíváncsiságból lemértük. 16,9 kilót mutatott a mérleg. Szépen gyarapodott nyár óta, remélem idén is találkozunk…

Első találkozásunk még 2020 augusztusában, az északi oldalon
Közel három hónap elteltével újra meglátogatott…
… nagyon örültem neki, remélem, megtartja a jó szokását idén is

Utolsó éjszaka fogtunk még pár szép halat és egy picit tudtunk pihenni is.

Az utolsó éjszakára is jutott néhány szép hal

Fáradtan és tele érzelmekkel vágtunk neki a pakolásnak. Nagyon elégedettek voltunk. Ha lehet egy horgászatot tökéletesnek nevezni, akkor nyugodtan mondhatom, hogy ez az volt.

Búcsúreggeli

Az eltervezett taktikám hibátlanul működött, a Big Fish bojli pedig tökéletes választásnak bizonyult. Összesen 20 darab halat sikerült fognom a kilenc nap alatt, ezek közül 17 darab volt 10 kiló felett, amelyek közül 5 darab meghaladta a 15 kilót is, és természetesen 1 példány 20+-os volt. Azt hiszem, hogy ilyen, amikor minden összeáll. A tavalyi szezonom méltó lezárása volt ez a horgászat. A sok nehézség ellenére felkerült a korona a 2020-as évemre.

Írta: Szoják Benedek
Fotók: Fehér Boga Pál, Bocskai Marcell