Zord Merenye, avagy a rekordok hete

Zord Merenye, avagy a rekordok hete

Az októberi egyhetes túránk Merenyére esett. Kerekes Ernő kollégámmal ismeretlen vizekre eveztünk, hiszen még egyikünk se horgászott Baranya megye gyöngyszemén. A horgászat során kaptunk esőt, vihart, orkán erejű szelet, de a kedvünk tántoríthatatlan volt. Megismerhettük testközelből az erdő vadállományát és természetesen a tó elképzelhetetlen méretű pontyait! Az előzetes információk alapján a tó megalapozottan büszkélkedhet kapitális halaival, így bármikor benne volt a pakliban álmaim hala - amire sokat nem is kellett várni…

Június környékén sikerült eldönteni, hogy csökkentjük a számunkra ismeretlen vizek számát, így esett a választás Merenyére. Sajnos későn kapcsoltunk a foglalással kapcsolatban, emiatt tolódott ki a túra dátuma október 12-17-re.

Megkezdődött az információgyűjtés a tóról, a mérhetetlen sok cikk, videó átbogarászása és szűrése. Egyre közelebb kerültünk az indulás időpontjához. Sajnos az első kellemetlen hírt a meteorológiai előrejelzés adta. Egész hétre szelet és nagy mennyiségű csapadékot jósolt. Ennek megfelelően készültünk fel: két sátor, fűtés, thermoruha, két esőruha, csizma, bakancs és megfelelő mennyiségű váltóruha.

Lassan elérkezünk a túra első napjához, természetesen még szombaton és vasárnap is szakadt az eső. Egy dologban reménykedtünk, hogy reggelre eláll és egy esőmentes napot élvezhetünk majd. Ez így is történt. Hétfő reggelre előmerészkedtek a napsugarak és 10 óra körül nekivágtunk a 3 órás autóútnak. Utunk zökkenőmentes volt. A tó a falu végén található, így hibázási lehetőség kizárva még az ismeretlen horgászok számára is.

Regős György tógazda fogadott minket. Kiváltottuk a jegyeket és utána jött második fájó pont. A következő kérdés hangzott el: „4 x 4-es a Transporter?”… Sajnos nem az volt, így egy kicsit várni kellett, hogy behúznak minket a horgászhelyre… Sajnos az esőzések miatt szinte lehetetlen volt megközelíteni autóval a horgászhelyet. A szántóföldekig lementünk kocsival, közben persze telepjáróval kísértek minket. Egy Golfot előttünk húztak le, ezért úgy döntöttünk, megy ez telepjáró nélkül is… lefelé a lendület megvolt, csak lent, az egyenesben elfogyott. A következő lépés: jött a telepjáró utánfutóval, és szépen átpakoltuk a felszereléseket.

Az első látvány a tóra nézve, illetve küzdelem az elemekkel
A Transporter a túra végéig meg is találta a kis parkolóját
A befelé vezető út

Végre megpillantottuk a horgászhelyünket, a 10-es állást (régi 7-es).

Az eső kéznyomai még láthatók a terepen
Kinézve az állásunkról

A megérkezés örömére gyorsan előkerült egy kis pálinka, mellyel természetesen a vizet is megitattuk, ami meg is hálálta bő kézzel!

Gyors tanakodás után a sátor felállítása mellett döntöttünk, mivel elég szépen el volt borulva az idő. Utána természetesen a helykeresés következett. A taktika következőkön alapult: két bóját helyeztem el. Egyiket olyan 160-170 méteren, míg a másikat olyan bő 200-220 méteren. A változatosság kedvéért váltogatva az egyik bottal kereső horgászatot is folytattam. Az ajzat feltérképezése semmi törést nem mutatott, végig egyenletes 2-2,2 m-es mélységet találtunk, egyedül az iszap vastagsága változott. Az információk alapján mindenki a régi patakmedret keresi, majd azt horgássza meg. Így megpróbáltam én is, az első bója ennek szélére került, ahol kőkemény az aljzat, rajta pedig 5-6 centi iszap található (ami nem volt büdös vagy gázos). A másik bóját 15-20 cm-es iszapos részre raktam.

Az etetést szándékosan nem túloztam el a mihamarabbi kapás reményében, bójánként 0,5 kg bojli, pellet és kukorica került a vízbe. A rövidebb bójánál a Big Fish bojlival egy édes ízvilágot próbáltam ki, a hosszabb bójára a nagy favorit csali, a Black Squid került.

Az etetés „miniben”

A szerelékek minden esetben az etetés szélére kerültek, és nem rá az etetésre!

A bevetésre szánt szerelékek

E három csalizási módszer adta a legtöbb halat. Egy szem 24 mm wafters (a kettő már nem keltette fel a halak érdeklődését); egy szem süllyedő megvágva egy pop-uppal a tökéletes balanszírozás végett; két szem süllyedő 20-as (egy szem kicsinek bizonyult, de a két szem már szelektált!). Az általam használt szerelék a következőképpen nézett ki:

  • főzsinór: FOX Warrior XT barna 0,33 mm méretben
  • előkezsinór: PB PRODUCTS Shield - 45 Lbs
  • végszerelék: 80 cm PB PRODUCTS Downforce - 45 Lbs leadcore kiegészítve Pb Hit & Run Lead Clips kapoccsal
  • ólom: Haldorádó Grippa Carp Lead 135 g (a nagy távolság elérése végett).
  • előke: PB Mussel 2 Tone 35 Lbs 25 cm hosszban
  • horog: PB Curved KD 6-os méretben

Behúzás után meglehetősen gyorsan, félórán belül megérkezett az első jelentkező faragott Black Squid pop-up kombinációra.

Egy 10,5 kg-os szép tükrös

Az erős kezdést hasonló folytatás követte. A túra átlagát a 11-13 kg-os pontyok adták, ami számomra nagy meglepetés volt, ilyen tóval még nem találkoztam. 20-30 percenként sültek el a botok. Ha nem vagyok ott és nem tapasztalom a halak aktivitását, nem hiszem el! Volt, hogy duplán fárasztottunk, és a fárasztás közben a harmadik boton elindult a nyeletőfék. Szinte hihetetlennek hangzik, de egymást követték az ilyen fárasztások. Úgy döntöttünk, megnyomjuk és nem fekszünk le, ameddig így megy a hal, hátha valami kapitális példány is besétál az etetésre. Két napig bírtuk alvás nélkül ezt a tempót, a halak számát és súlyát már nem is írtuk fel. Mérlegelés és fertőtlenítés után egyből vissza is nyerték szabadságukat. Sorra jöttek a szebbnél szebb halak. A következő szépség a semmiből erőteljes kapással jelentkezett. Már ráemelés után érezhető volt az ereje - az első termetesebb példányban reménykedtem, és e reményem valóra vált.

A kép és a mosoly magáért beszél: 15,26 kg

Gyorsan el is könyveltem a második napot, érdemes volt kitartani, de ami ezután következett, az megkoronázta a napot: új egyéni tükörponty rekord, 17,72 kg. Leírhatatlan látvány!

Gyönyörű spanyol pikkelyes 17,72 kg

Azt hittem, ennél már több csoda nem lephet meg, ám ezután besétált a következő jelentkező. Két kis csippanással jelezte a szándékát, majd komótosan elindult a nyeletőfék, és már dalolt is a jelző. Mint minden egyes kapásnál, az adrenalin rögtön elkezdett dolgozni. A hal szép komótosan jött kifelé, semmi jelét nem adta, hogy mekkora. Se a tipikus lassú fordulások, se a vontatott súly… semmi nem utalt rá. 30-40 méter távolságban éreztem az első jeleket, amik azt sugallták, hogy jó hal lehet a horgon. A vén ravasz egyből tudta, merre kell mennie, rögtön megtámadta a horgászhelyemtől jobbra benyúló nádas részt. Ernőnek mondtam, hogy készítse a csónakot, utána kell menni. A nádas előtt előadta csónakforgató „salsa” táncát, próbált menekülni, de akkor még nem láttuk, mivel állunk szemben. Első pipáltatáskor mutatta meg magát, ekkor 15 kg körüli tükrösre tippeltünk. Folytatódott a fárasztás, ami 25-30 percet vett igénybe. Szákolás után bizonyosodtunk meg róla, hogy tévesen ítéltük meg a súlyát, mivel igencsak a 20 kg-ot fogja súrolni. A hal a kiemelése kétemberes feladat volt. Az igazi „duci tükrös a bölcsőt szépen kiterítette. A boldogságom leírhatatlan volt, éreztem, ez életem hala… majd mikor mérlegelésnél a kijelző 20,76 kg-ot mutatott, elállt a szavam. Újabb egyéni tükörponty rekord. Természetesen az ünneplés nem maradhatott el!

Íme, a végeredmény: 20,76 kg…
… és a szabadsága visszanyerése!

A harmadik napra kivettük a kötelező pihenőt, mivel már alig álltunk a lábunkon, és a szemünket is ki kellett „támasztani” az ébrenléthez. Az összes bot ki, és alvás. Másnap délben tértünk magunkhoz - ebből is látszik, mekkora volt a nyomás és a terhelés.

Azonban éjszaka még egy meglepetés vendég érkezett. Mikor már minden bot kint volt, nagy zörgés-csörömpölés… kimentem, és sikerült fogni egy macskát! Úgy döntött, hogy lelopja a csalit, de a Big Fish bojlival csalizott szereléket maga köré csavarta és mohón a horgot is bekapta. Mire odaértem, már sikeresen kiszabadult, azonban a horog és a macska bánta az akciót. Előbbit egyenesre nyújtotta és egy életre megjegyezhette magának ezt az esetet. A túra végéig nem is láttuk, messzire elkerülte helyünket.

Az éhségünk is az egekig nőtt, ideje volt, hogy a konzerveken kívül már egy kis főtt ételt is magunkhoz vegyünk. Előkerült a bogrács a hagymás csirkemellhez: a csirkemellet felszeleteltük csíkokra, szeltünk alá bőven hagymát meg egy kis fokhagymát.

Előkészületek…
… és a végeredmény

Miután megtöltöttük a hasunkat, két óra körül újult erővel behúztuk a szerelékeket. A kapások hadára nem kellett sokat várni, kezdődött elölről a „gladiátorok harca”. A nap folyamán számolatlan mennyiségű halat fogtunk 10-12 kg-os átlagsúlyban. Az első nagyobb pontyra fél 9-ig kellett várni, amely 15,80 kg-os volt.

Egy szép nagyhomlokú tükörponty

Éjféltől a nagy nyomás miatt az „amelyik boton kapás volt, az kint marad” játékot játszottunk. Fél 2-kor kikerült az utolsó bot. Ismét a pihenésé lett a főszerep. A friss levegőn igazán szépeket lehet aludni, 11 óra előtt rendszerint nem sikerült felkelni. Ébredés után elkészítettük a következő étket, ami egy igazán finom marhapörkölt formájában öltött testet.

Már a bográcsban előkészítve…
… és tálalva

A tó nyurgaponty állománya jelentős, merem állítani, hogy minden harmadik ponty az volt. Ezek fárasztása külön kihívás, sodrófa testükkel nyílként hasítanak a vízben, és azok a lapátok, amikkel rendelkeznek, nem könnyítenek a helyzeten. Néha amurokat megszégyenítő módon szelik a vizet! Fárasztásuk élménye örökre bevésődik az ember emlékezetébe.

Szinte hihetetlen, de az utolsó este 3 db 18+-os nyurgapontyot tarthattam a kezemben 2 órán belül, ami három egymást követő egyéni rekordot is jelentett számomra!

Irgalmatlan erő lakozik ezekben a tövesekben! (18,42 kg)
Lehet tovább fokozni: 18,72 kg
Felhelyezhető az i-re a pont: 19,36 kg

Az este folyamán felébredt az erdő. Aznap korom sötét volt, fejlámpa nélkül semmit nem lehetett látni. Ernő éppen fárasztott egy halat, megszákoltam, majd felvittük a bölcsőbe. Én a fényképezőért mentem be a sátorba, Ernő meg a kéztörlőért, ami nem telt bele egy percbe sem. A bölcső tőlem körülbelül 2 méterre lehetett, és ahogy kifordultam a sátorból, a következő látvány fogadott, amit hirtelen fel se tudtam dolgozni. A pontybölcsőből a hátánál fogva egy kutya méretű róka húzza ki a pontyot… A róka olyan szinten megszokta az ember jelenlétét, hogy ordibálásunkra rá se hederített. Akkor hátrált meg, mikor a fém tapogatórúddal majdnem kapott egy simogatást a feje - ezután kelletlenül visszavánszorgott a bokrok közé. Vissza a sátorba a fényképezőgépért - nem telt bele egy perc -, és pofátlan módon megint ott legyeskedett a bölcső előtt… nem tudtunk mást csinálni, átvittük a bölcsőt nádas elé, ahol nyílt a terep, hátha nem próbálja meg még egyszer. A ponty szerencsére kisebb karcolásokkal megúszta az esetet. Lefertőtlenítettük, és mehetett is vissza a megszokott közegébe. Ezek után két tapogatórudat is kikészítettünk, hátha a sátorba is benéz…

Nem véletlenül került a cikk címébe a „zord” jelző. Sikerült belenyúlni a közepébe, úgy érzem. Ha nem a szakadó eső verte a fejünket, akkor az állandó orkán erejű széllel kellett felvenni a harcot. Pár kép e kellemes emlékekről:

Minden napra tartogatott valami meglepetést az időjárás…
… a behúzást megkönnyítő oldalszél
A szakadó eső se lehet mentség, ha eszik a hal…
A tó vízszintje az egy hét alatt 5-6 centimétert emelkedett
A már megszokott enyhe szellő
Vihar előtti „csendélet”

Az év legeredményesebb túráját tudhatom a hátam mögött. Egy szebb hal is bearanyozta volna a szívemet, de ennyi? Egyszerűen nem találom a szavakat e csodaszép élményekre! Jövőre ugyanitt folytatás, remélem ugyanekkora sikerrel!

Írta: Farkas Szabolcs
Fotó: Kerekes Ernő, Farkas Szabolcs

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: