2011. április 28-án, csütörtökön édesapámmal úgy döntöttünk, hogy a pénteki napunkat a horgászatnak szenteljük! Mint azt majd ti is olvashatjátok, ez a döntés elég jónak bizonyult, hiszen egy újabb eredményes napot hagytunk magunk mögött Harsányban…
A kora reggeli 4:30-as kelés nem esik jól még a horgásznak sem, de egy ígéretes peca ennyit bőven megér. 5:30-ra már meg is érkeztünk Harsányba. A napijegyváltás után közvetlenül a halőrház melletti horgászhelyet foglaltuk el, mert az előző nap a webkamerán láttuk, hogy ott eredményesen lehet horgászni. Bekevertük a Magyar Betyár etetőanyagot, melyhez kolbászos ízesí1tésű CSL adalékot öntöttünk, hogy még jobban felkeltse a halak érdeklődését. Tíz darab etetőkosaras alapozó etető dobás után meglebegtetve felfűztünk egy szem kefirrel erjesztett főzött kukoricát a 6-os horog melletti hajszálelőkére, és láss csodát: 15 perc sem kellett hozzá, hogy egy 2 kg körüli ponty felvegye és sípolásra kényszerítse az elektromos kapásjelzőt! Apa volt a gyorsabb, ő vágott be a halnak. A kisponty szépen kijött, majd egy gyors fotó után visszanyerhette szabadságát. Háromnegyed hétkor már meg volt az első halunk, megérte korán felkelni!
Ezután egy hosszabb csendes időszak következett, és mivel a kukoricára nem volt kapás, jöttek a csalicserék: Magyar Betyár oldódó, Magyar Betyár Red Tuning, Fokhagymás Hal oldódó lebegő pelletek. Ezekkel még a legkilátástalanabb helyzetben is sikerült már halat fognunk, ezúttal azonban nem sikerült velük kapást elérni. Visszatértünk a meglebegtetett erjesztett kukoricához, ami ismét eredményesnek bizonyult! A hagyományos csali eredménye egy újabb pontyocska, mely megért 1,5 megát a fényképezőgép memóriakártyáján.
Ezután a halak részéről ismét szieszta időszak következett, ami nagy fejtörést okozott nekünk: mi kerüljön a horogra? Szilikon előkére 2 db Mézes Pálinka ízű süllyedő Hybrid pelletet tettünk. Majdnem egy órás várakozás után közepes erősségű kapással jelentkezett a következő hal! Bevágtam, éreztem, hogy megvan! Néha mintha egy kisebb pontynál erősebben védekezett volna, de még nem láthattam, hogy milyen hal. A parttól 3-4 méterre láttuk meg a hátuszonyát és elégedetten nyugtáztuk, hogy ez egy dévér lesz… ám tévedtünk! A szákolás után valami érdekes, általunk még soha nem fogott halat sikerült megakasztani! Egy balint fogtam mézes-pálinkás pelletre! Nagy meglepetést okozott ez a 1,5 kg-os, sportosan védekező jószág. Humánus bánásmód után újra élvezhette a Harsányi-tó vizét a bőrén.
Mivel a mézes-pálinkás pellet eredményesnek bizonyult, két szem ismét felkerült a szilikon előkére. A kosarat betöltöttük, majd újabb halak reményében apa egy határozott dobással olyan 80 méterre juttatta be a szereléket. A tapasztalatok azt mutatták, hogy most ismét pihenő következik így hát itt volt az ideje az ebédnek. De nem, egy újabb vízi gerinces ezt másképp gondolta! Erőteljes kapás, a kapásjelző csak úgy visított, én pedig rohantam. Keményen bevágtam, a bot szinte megállt a kezemben! A Shimano Hyperloop csak úgy görbült, de nagyon gyönyörűen elnyelte a hal kitöréseit. Az orsó fékjén folyamatosan engednem kellett, mert a hal csak ment, hol jobbra, hol balra! Őszintének kell lennem, egymást fárasztottuk! 15-20 percen keresztül küzdött az életéért, pedig én csak egy fotót akartam tőle… Közel a parthoz sikerült a víz felszínére hoznom, és csodálkozva láttam, hogy ez egy tükörponty. Az erejéből ítélve azt hittem, hogy egy hatalmas töves vette fel a csalit. Fater megszákolta nekem, majd pontymatracra fektettük ezt a gyönyörű halat. Megszabadítottuk a horogtól, megmértük a tömegét. A mérleg 8,04 kg-ot mutatott. Elkészülhetett a fotó, melyen elégedetten mosolygok e gyönyörű tükörponty mögött! Visszaengedés előtt lefertőtlenítettük a horog által okozott sebet, ezután jöhetett a hal számára legjobban várt pillanat, amikor ismét szabadon úszkálhatott!
Sajnos elfogyott a Magyar Betyár etetőanyag, úgyhogy muszáj volt újat bekevernem! Az előző sikereken felbuzdulva a választás a Mézes Pálinkás etetőanyagra esett. Az újabb ízesítésű etető sem hozott azonnali eredményt. Fél négy körül meguntuk a várakozást, és elkezdtünk összepakolni, de - szokás szerint - a botokat hagytuk utoljára, hátha „beesik” még egy hal. A bottoktól mintegy 10 méterre pakolásztunk, amikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a kapásjelző megszólalt, melyet nagy csattanás követett! A hal felborította a rod-podot! Odarohantam, amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam a botot és bevágtam! 5 perces fárasztás után sikerült a halat partra segíteni, mely nagy meglepetésünkre ismét egy balin volt, de ez már csípte a 3 kg-ot! A csali meglebegtetett epres pellet volt. Fotózás után visszaengedtük ezt a csodálatos balint.
Eredményes nap után, olyan 10 óra horgászatot követően 16:30-kor elhagytuk a horgásztavat és hazamentünk. Már alig várom, hogy ismét horgászhassak és legalább ekkora élményekkel gazdagodhassak!
Csorbai Péter (csorbai)
