Horgászat és matematika? Hogyan függ ez össze? Csak nem matekóra következik? Megnyugtatok mindenkit - főleg azt, akinek az iskolában nem ez volt a kedvenc tantárgya -, most egész másról lesz szó. A téma ezúttal is a feederhorgászat lesz, azonban most egy csipetnyi geometria is kerül bele. Hogy ez a két műfaj mégis hogyan fér meg egymás mellett? Hamarosan kiderül…!
Néhány éve - amikor még a feederbotos horgászattal ismerkedtem - igyekeztem elolvasni szinte minden megjelenő írást és megnézni minden egyes megjelent videót a témával kapcsolatban. A megjelent publikációkban volt egy közös pont, mégpedig az, hogy a feederbotokat - a hagyományos horgászbotoktól eltérően - nem a partra merőlegesen, hanem azzal párhuzamosan kell elhelyezni, mert a jól megszokott karikák és csipeszek helyett ezúttal a bot érzékeny spicce fogja jelezni számunkra a kapást. Bevallom, ezt a radikális változást akkoriban nekem is nehéz volt megszokni, fura volt, hogy a meghorgászandó vízterület nem előttem, hanem mellettem van és a fodrozódó víztükör helyett a látóterem központjában a partszakasz vagy esetenként a szomszéd horgász volt. Emlékszem, amikor frissen beszerzett első feeder felszerelésemmel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a szülőfalum melletti egyik tavon horgásztam. Akkoriban még nagyon kevesen alkalmazták ezt a módszert, így az említett tavon - bár sok horgász volt - egyedül én horgásztam feederbotokkal. A legtöbb horgász kérdően nézett rám, nem értették, hogy miért ülök „háttal a munkának”. Ekkor történt, hogy édesapám is kilátogatott a vízpartra, majd amikor meglátta, hogy a horgászbotjaim nem a víz irányába állnak, egy pillanatra elgondolkodott, majd fejcsóválva megjegyezte: „Fiam, azért nem fogsz halat, mert a víz nem arra van, amerre horgászol!” :)
Bizonyára sokan élték meg ezt a módszerváltást hozzám hasonlóan, de ahogy mondani szokták, minden csoda három napig tart. A feeder technika gyorsan elterjedt, rendkívül népszerű lett, így hamarosan már természetessé váltak a parttal párhuzamosan elhelyezett készségek is.
A kapás valóban a parttal párhuzamosan elhelyezett bot spiccén a leglátványosabb. Ekkor ugyanis a bottest a zsinórral kb. 90°-os szöget zár be, intenzív kapás esetén pedig a bot érzékeny spicce kerül ugyanebbe a helyzetbe, ezért a kapás rendkívül jól észlelhető.
Előfordulnak azonban olyan helyzetek, amikor a horgászhely adottságai miatt nem tudunk a parttal párhuzamosan elhelyezkedni. Gondoljunk csak bele…
… ha egy átlagos, 3,6 m hosszú feederbotot veszünk alapul, ehhez még hozzáadjuk a horgászszékünk méreteit, valamint szükségünk van még 1-2 méter mozgástérre is, könnyedén kiszámolhatjuk, hogy minimum 5-6 méter széles horgászhelyre van szükség. Ez pedig - valljuk be! -, nem minden horgásztavon adatik meg. A fentiek miatt sok esetben kénytelenek vagyunk az alaphelyzettől eltérően a parthoz viszonyítva 20-30, szűkebb horgászhely esetén akár 45-50 fokos szögben elhelyezni feederbotunkat. Kíváncsi voltam, hogy mennyiben rontja a kapás észlelhetőségét az, ha feederbotomat fokozatosan a víz irányába fordítom.
Én is így gondoltam, de meglepő módon a teszt rácáfolt erre a gondolatmenetre, ugyanis az elvégzett kísérletek megmutatták, hogy a 20-30 fokos eltérés korántsem jelent akkora különbséget a kapások észlelésében, mint gondolnánk. A kisebb keszegek kapása is remekül észlelhető, egy intenzív, pontyos „elhúzós” kapás esetén pedig szinte nem is érzékelhető látványbeli különbség a parttal párhuzamosan elhelyezett feederbot görbületéhez viszonyítva.
Ezt konstatálva kíváncsi voltam, mi történik, ha tovább növelem a bottest és a zsinór által bezárt szöget.
A kapások észlelése tekintetében jelentős csökkenésre számítottam, azonban a teszt eredménye ez esetben is megdöntötte a teóriámat. Szerencsém volt, mert a csalim egy 8 kg fölötti pontyot csábított el, mely egy nagyon intenzív, igazi elcsavarós kapással jelentkezett. A méretes pikkelyes még ebben a pozícióban is karikába hajtotta a botspiccet, sőt, még a bottestet is, így megtapasztalhattam, hogy bár az előzőekhez képest valamelyest csökkent a görbület mértéke, az továbbra is látványos, jól észlelhető maradt.
Sok esetben hajlamos vagyok a végletekig elmenni, így most sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi történik akkor, ha végképp szembemegyek minden eddigi tanítással és a feederbotot a partra merőlegesesen helyezem el. Igen ám, de hogyan? A botspicc lefelé, vagy felfelé nézzen? A teszt azért teszt, hogy minden lehetőséget kipróbáljunk…
Első lépésben a feederbotot match pozícióba helyeztem úgy, hogy a bot spicce csupán néhány centiméterre volt a víztükörtől.
Ez volt az a pozíció, ami a leginkább felcsigázott. Gyermeki kíváncsisággal vártam, hogy mi fog történni, vajon hogyan jelzi ebben az esetben a kapást a botspicc. Murphy törvénye azonban a horgászatban is megjelenik, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, hiába szuggeráltam a spiccet, többszöri dobásra sem történt semmi. Egy árva mozdítás sem…
Körülbelül fél óra után végre megtört a jég, megmozdult a botspicc. Jellegzetes, keszeges „rezgő” kapás volt, amit egy 20-30 dekás keszeg produkált. Kapását a botspicc egyértelműen jelezte még ebben a pozícióban is!
A következő érdeklődő szerencsére már nem váratott sokat magára. Egy kifejezetten agresszív, rángató kapással jelentkező fél kiló körüli kárász volt, mely a botspiccen szintén egyértelműen észlelhető volt. Megállapíthattam tehát, hogy még ilyen extrém pozícióban is egyértelműen észlelhetőek a kapások. Ez megnyugvást jelent számomra a tekintetben, hogy bármilyen szűk helyre is sorsolok a jövőben, a bot elhelyezése nem jelenthet gondot.
Szlovák horgászoknál láttam, hogy a feederbotjaikat a partra merőlegesen, kb. 45 fokban felállítva - ahogy folyóvizeken szokás - helyezik el. Kíváncsi voltam, ezért megkérdeztem tőlük, hogy mi ennek az oka. A válasz rövid volt és tömör: „Így jobban látszik a kapás…”. Mivel ezt az elhelyezési módot állóvízen még soha nem próbáltam ki, úgy éreztem, itt a remek lehetőség a kísérletezésre. Hamar át is alakítottam a láda kiegészítőit és a feedert folyóvízi pozícióba helyeztem.
Természetesen ez esetben nem oldalra, hanem lefelé görbül kapásnál a spicc. Azzal a kijelentéssel azonban vitatkoznék, hogy az ég felé állított bot spicce látványosabban közvetíti a kapást a parttal párhuzamosan elhelyezett feederbot spiccénél. Sőt, szeles időben ezt kifejezetten előnytelen botpozíciónak tartom.
Meglátásom szerint aki manapság versenyládát használ, már nagyon ritkán helyezi el feederbotját a parttal párhuzamosan. Leggyakoribb elhelyezési mód az, ha a bottest a parthoz viszonyítva 20-45 fokban helyezkedik el. Ez a pozíció biztosítja, hogy a szűkebb horgászhelyekhez alkalmazkodva a kapások még jól észlelhetők és látványosak legyenek. Így helyezhető el feederbotunk is a leggyorsabban „akció kész” állapotba. Ráadásul kevesebb botmozgatással jár a zsinórsüllyesztés is ekkor, amely különösen fontos a method végszerelék alkalmazása során, ahol tilos azt mozgatni, illetve előnyös versenyszerű horgászatok során is.
Végső összegzés
Azt javaslom, hogy a módszerrel ismerkedő horgászok mindenképpen a parttal párhuzamosan elhelyezett botokkal feederezzenek, főleg akkor, ha nem egy, hanem kettő bottal horgásznak (kellő távolságban egymástól). Majd ahogy egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert, és még a versenyszerű feederezés felé is kacsingatnak, úgy közelítsenek a botspiccel a víz felé. Ez is egy tanulási folyamat, amely során olyan jeleket is meglátunk majd a botunk spiccén, amelyet előtte csak akkor észleltünk, amikor szólt a nyeletőfék.
Eredményes próbálkozást, jó horgászatot kívánok!
Írta: Sipos József (sjocofeeder)
Fotók: Németh István
