A horgászat és én

Mondják, horgászfeleségnek lenni nem könnyű. A férj hosszabb-rövidebb időre eltűnik, előző nap már hozzá se lehet szólni, nem tud aludni, de nem a neje, hanem sok-sok vicces nevű csali és a nyálkás testű halak hozzák izgalomba. Végül holtfáradtan, nem túl kívánatos állapotban jön haza és alszik. Igen, ez valóban nem nagy boldogság, kivéve, ha a feleséget is lázba hozzák az efféle őrültségek.

Bogácson kezdődött minden. Öcsémmel rengeteg időt töltöttünk ott, nagyszüleink nyaralójában. Reggelente nagymamánk ébresztett és reggeliztetett meg minket, nagyapánk általában nem volt otthon. Ő hajnalban kelt, felvette terepszínű ruháját, magához vette a Nagyi által becsomagolt elemózsiát és elindult a falu mellett lévő tóhoz horgászni. Mire mi is kitekertünk biciklinkkel, addigra legtöbbször már volt lakója a haltartónak.

Bevallom, kisgyerekként nem kötött le minket teljesen, hogy mindig hosszasan és csöndben kellett várni a kapásjelző ugrására. Viszont Nagyapa ilyenkor megengedte, hogy letelefonáljunk az uszonyosoknak és büszkén hittük el, hogy a mi közbenjárásunkra jelentkezett a következő vendég. Csodálattal figyeltük Nagyapát, hogyan húzza partra a szép halacskákat és izgatottan vártuk, hogy Nagyi megszákolja őket. Délután, míg készült a halászlé, megkaptuk az aznapi kincseket: tele lett a tárcánk halpénzzel.

Az esküvőnk

Telt-múlt az idő és nagyobb lányként valahogy elkerült a pecázás vágya. Egy nap azonban megismertem egy fiút… Egyik kedvenc hobbija a horgászat volt. Gyönyörű tavakhoz járt, én meg persze mindenfelé szívesen mentem vele. Ahogy néztem őt, kedvet kaptam feleleveníteni gyerekkorom emlékeit. Egy baj volt: nem igazán mertem gilisztát, csontit és halat a kezembe venni. Így hát én csak bedobtam - azt se mindig jól -, és eleinte még beakasztani se nagyon tudtam, csak esetleg tekerni az orsót. De mihelyt Gábor azt mondta, hogy így-úgy használjam a féket, annál a pontnál át is adtam neki a botot. Tehát jóformán fogalmam se volt róla, hogy mit és hogyan kell itt csinálni, de elszánt voltam egy türelmes tanárral az oldalamon.

Várakozás
Tanulás

Egyre több szépséges horgászhelyet ismertem meg, ahol gyarapítani tudtam a pecatudásomat. Először csak keszegeket, kárászokat, kisebb halakat fogtam és nekik is igazán örültem. Aztán jöttek 2,5-3 kg-os pontyok, mostanában pedig már egész nagy éhenkórászok is horgomra akadnak.

Időközben horgászfeleség vált belőlem. Férjem pár éve karácsonykor egy Mitchell 360-as Feederrel lepett meg, azóta saját bottal horgászhatok. Általában pelletet használok, abból is leggyakrabban Haldorádó Édes Ananászos lebegőt vagy Magyar Betyárt. Ritkán, de előfordul, hogy a kukoricát részesítem előnyben.

Egyik kedvenc vizem a Cserhátsurány mellett elhelyezkedő Vadkan-tó. Festői környezete mellett halállománya is lenyűgözött. Alighogy megérkeztünk oda kétnapos kikapcsolódásunkra, máris sípolt a kapásjelzőnk és úgy 10 percenként kapkodtuk az átlagban 4 kilós uszonyosokat. Második látogatásunkkor már nagyobbak is akadtak, párom 10 kilós pontya volt a legnagyobb.

A Vadkan-tó
A táborhely
Férjem és a 10 kilós

Sokat jártunk a Benta-Horgászpark 7-es tavára is. Szintén különösen kedves környék számomra, hiszen az esküvőnk utáni napokban, „nászúton” is voltunk ott. Akkor fogtam ki eddigi legnagyobb pikkelyes barátomat, aki 8 kg-ot nyomott. Azóta áttelepült helyükön, a Keve-Horgászparkban is tettünk már látogatást.

A legnagyobb halammal
Nászút...
Nagyapámtól örökölt kapásjelzők
Beetetéskor

Nyáron sok időt fogunk a Balatonnál tölteni, azt tervezzük, hogy sátorral, horgászbotokkal felszerelve körbebringázzuk a tavat. Izgalommal várom, milyen tapasztalatokkal térünk haza a szeptemberi munkakezdésre.

Tehát, kedves asszonytársaim, bizony a horgászat is jelenthet romantikus kirándulást, csak egy kis türelem kell hozzá!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: