Egy rendhagyó maratoni horgászkaland I. rész

Egy fárasztó munkával eltelt hét után mindig jó érzés a vízpartra érni és hódolni kedvenc szenvedélyemnek. Csupán néhány órás könnyed feederhorgászatot terveztem, ahol a már régen használt vagy talán már el is felejtett csalikat gondoltam feltámasztani. Végül egy igen sokszínű maratoni horgászat lett belőle, mely tartogatott számomra néhány igazán kellemes meglepetést.

Egy csodás hajnal fogadott kedvenc közeli horgászhelyemen, a keceli Natura Horgászparkban. Szeszélyes, amolyan igazi áprilisi időjárás volt a jellemző mostanában, hiszen a hajnalok még igencsak hűvösek, a nappali órákban az egyik nap nyáriasan meleg, míg a másnap már szeles, barátságtalan és hűvös. Ezúttal nem a szokásos helyemet foglaltam el, hanem attól kissé jobbra, a fűzfák alatt próbáltam szerencsét. A kipakolás után máris nekiláttam a mai napra tervezett etetőanyagom összeállításának. Vegyes gondolatok kavarogtak bennem, hogy vajon mit tegyek: maradjak az eddigi, jól bevált csalogató anyagoknál? Vagy ez a nap szóljon a kísérletezésről, valami újról, amit még nem próbáltam ezen a vízterületen? Amellett döntöttem végül, hogy ezeket ötvözve próbálkozom, hiszen horgászataim során gyakran foglakoztat a gondolat, hogy miként reagálnának a halak a jól beváltak mellett azokra a csalogatóanyagokra, melyek számukra nem megszokottak. Etetőanyagom fő alkotóelemeit ezúttal főtt magvak keveréke, hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet, valamint vegyes angolmorzsa adta. Ehhez a már jól bevált 1 kg Haldorádó Vad Szilva etetőanyagot adtam hozzá, majd némi aromával összedolgozva már el is készült a pompás, igen intenzív illatú keverék. A végén a kész etetőanyaghoz egy számomra e vízterületen új adalékanyagot is hozzáadtam, ami nem más, mint a Haldorádó Pastonchino Ponty Piros változata. Ez egy rendkívül kellemes illatú és édeskés ízű összetevő, egy igazi különlegesség, elsősorban a versenyhorgászok által használt és közkedvelt adalékanyag. Előszeretettel használom olyan vízterületen, ahol számíthatok nagyobb testű keszegfélék megjelenésére, márpedig ezen a tavon komoly esély mutatkozik egy-egy termetesebb példány megfogására is. Mindkét végszerelékem már készen állt a bevetésre, azonban ezúttal két különböző típusú horgászatot folytattam. Az egyiket egy alapozó etetést követően közvetlenül a túlparti sáv mentén, alig 2 méterre a parttól vetettem be, míg a másikkal keresőhorgászatot végeztem. Utóbbival inkább a tó közepe táját igyekszem meghorgászni viszonylag sűrűn változtatva a helyet, illetve a különböző csalikat akartam e felszereléssel tesztelni.

Rend és fegyelem, így minden adott egy kiváló horgászathoz
Mai etetőanyagom főbb összetevői
Ebben minden benne van, nincs hal, ami ennek ellen tudna állni
Ahol számíthatok nagyobb testű keszegfélékre, ott előszeretettel alkalmazom a Pastonchino adalékanyagot

Essen néhány szó a mai horgászatomon használt felszerelésekről, eszközökről:

Az egyik bot egy igazi különlegesség, hiszen egykoron Döme Gábor feeder-specialista mesterhorgász tesztalanya volt, így különösen nagy becsben tartom. Ez egy SPRO Team Feeder Master Carp MH 390 by Döme Gábor feeder bot, amely Medium Heavy karakterisztikájú. Kétségkívül ez a legjobb feederbot, ami eddig a kezembe került. Egyszerűen élmény vele minden mozdulat, tökéletes az összhang, remek társ a mindennapi horgászatok során. A másik bot szintén egy kiváló ár-érték arányú Nevis Boss Feeder MH 390-es, mely egy könnyű és gyors, ám kiváló erőtartalékokkal rendelkező feederbot. Egyik orsónak a 2016-os év egyik nagy kedvencét, a Team Feeder by Döme orsócsalád bemutatkozó szériájának modelljét, a Carp Fighter 5000 típust - nevéből adódóan 50-es méretben - használtam. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legelső forgalomba kerülő darabot sikerült megvásárolnom a X. Haldorádó Pontyhorgász napokon. Erről az orsóról is elmondhatom, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, hibátlanul teszi a dolgát. Ha csak ezt vihetném magammal a horgászataim során, semmiképpen sem hagynám otthon. A másik orsó egy igazi öreg harcos, a SPRO Super LCS S-250-es volt szintén 50-es méretben. Ez az orsó már közel egy évtizede nálam van, és mind a mai napig hibátlanul teszi a dolgát, sohasem hagyott még cserben. Mindkét orsó dobjára 0,20 mm-es Nevis főzsinórt csévéltem, a végszerelékeket pedig egy-egy 30 g-os Haldorádó Method Flat Feeder kosár, valamint 0,12 mm-es Braxx Pro előkezsinór és 12-es Korum Expert Power 12-es, szakáll nélküli horgok alkották.

A horgászat megkezdése után az első erőteljes kapásra alig néhány percet kellett várnom: egy szép, nagytestű dévérkeszeg jelentkezett az etetésről. Az óvatos fárasztás után gyönyörűen pompázott a matracon a kora reggeli napsütésben. A Kék Fúzió oldódó-lebegő pellet ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, hamarosan egy újabb szép dévérkeszeg került a matracra. Ahogy beérett az etetés, a pontyok is megérkeztek. Rövid időn belül sikerült is néhányat horogra csalni.

Ez volt a nap első hala…
… amit hamarosan valamivel nagyobb társa is követett
Néhány fotó után a jól megszokott mozdulat

Míg az etetésről szépen jelentkeztek a halak - főként a Kék Fúzió, illetve az Édes Ananász pelletekre -, addig keresőhorgászat nem vezetett eredményre, ezért újabb és újabb csalikat próbáltam ki. Eközben ismét egy ponty jött az etetésről, majd nemsokára - elég maszatolós kapással -, valamivel nagyobb társa is jelentkezett. Sokáig fontolgattam a bevágást, míg végül megemeltem a botot és éreztem, hogy a szerelék elnehezül. Már csak azon kellett izgulnom, hogy a szakáll nélküli kis horog jól ül-e a hal szájában, ehhez mérten rendkívül finom fárasztás vette kezdetét. Ez a hal nem adta könnyen magát, főként az utolsó 10-15 méteren mutatta meg igazán az erejét. Sokáig amurra gyanakodtam, bár a hal mozgása azért inkább pontyra utalt. Néhány perc után - mikor sikerült a víz felszínére húzni - kiderült, hogy bizony egy szép és igen jó erőben lévő tükrös van a horgon. Az óvatos fárasztás lassan felőrölte a hal erejét, és végül sikerült a szákba terelni, majd matracra emelni. Néhány fotó és mérlegelés után a jól megérdemelt puszijával együtt útjára engedtem. A „kereső” szerelékemen azonban továbbra is néma csend.

A pontyok is szép lassan megérkeztek
Egy szép töves

Nem hagyott nyugodni a gondolat, folyton azon törtem a fejem, hogyan tudnék kapást kicsikarni a tó közepén. Éppen reggelimet fogyasztottam, mikor eszembe jutott egy gondolat. „Lehet, hogy itt van a kulcs a kezemben? A kenyér. Abból készül a kenyérrózsa.” Gyermekkori élményeim tárultak elém a gondolataimban, mikor rengeteg kárászt sikerült fognom ezzel az egyszerű csalival, hiszen nem is volt nagyon más lehetőségem annak idején. Emlékszem, hogy még nagyapám tanította meg nekem, hogyan is kell ezt elkészíteni, és miképpen lehet vele jó sok halat fogni, ezért úgy döntöttem, hogy hosszú idő után újra megpróbálom. A finom és friss kenyér belsejéből lecsípve egy darabot, egy picit nedves ujjal megnyomva, majd szárat formázva megkapjuk a látványos csalit, melynek méretét kedvükre alakíthatjuk. Az igazi kenyérrózsa csak friss, puha kenyérből készíthető el. Természetesen ezeket lehet némi aromával is fogósabbá tenni, ahogy én is tettem néhányszor. Egy fokhagymás jellegű aromát öntöttem egy kiürült pumpás spray-adagolóba, amivel egy kicsit megspricceltem a kenyérrózsát, de elég egyetlen kis nyomás az adagolón, különben idő előtt túl nedvessé válik a csali és a bevetés előtt leeshet a horogról. Csalitüskén nem egyszerű felkínálni, hiszen gyakran, akár 3, maximum 5 percenként is cserélni kell, mert igen könnyedén leázik, illetve a halak is néha észrevétlenül elcsenik, ezért csak a gyakori csalizástól nem elriadó horgászoknak ajánlom.

Végre egy szép tükrös a tó közepéről, amit sikerült „lekenyerezni”
Mindennapi kenyerünk
Ezekkel a kiegészítőkkel lett igazán rózsás a hangulat

Mivel volt több előkém is felkötve, azokra egy-egy kenyérrózsát tettem, és egy kicsit hagytam szikkadni, hátha tartósabban megmarad a horgon. Végül az első kenyérrózsás dobásom tényleg rózsásra sikeredett. Talán egyetlen perc sem telt el a bevetést követően, máris lassú, de határozott húzást láttam a bot finom spiccén. Bevágás, megvan! Lassú, komótos mozgás után, hirtelen sebességet váltott a hal és kitartóan próbált szabadulni a horogtól. Az orsó fékje szerencsére most is kiválóan állta a próbát, el is játszott jó néhány dallamot, mire végül szákba került a gyönyörű tükrös. Gyermekkorom óta ez volt az első halam kenyérrózsával! Hihetetlen öröm töltött el, hogy újra sikerült halat fognom vele, mikor minden más csali szinte csődöt mondott aznap a keresőhorgászatom során. Az etetésről a déli órákra szinte egy csapásra eltűntek a halak, hiába is próbáltam némi utánpótlást szórni a vízbe, ezért a vízparton található halászcsárdában próbáltam inkább az egyre fokozódó éhségemet csillapítani. Közben volt időm kielemezni az eddig történteket.

Széles a paletta, de nekem ez a két oldódó-lebegő pellet az abszolút favorit
A mindent vivő sláger, mely világszerte bizonyított
Szokatlan párosítás, de a keresőhorgászat során igencsak eredményesnek bizonyult
Fokozódó éhségemet igyekeztem csillapítani egy finom ebéddel

A kenyérrózsa sikere továbbra is felkeltette az érdeklődésemet, és szerencsére a halakét is. Összesen két rontott kapás mellett jó néhány pontyot és szép dévérkeszeget is sikerült horogra kerítenem a délután folyamán, de egy-két kárász sem vetette meg az itt teljesen szokatlan csemegét. Ezúttal igazolódni látszott az a megállapítás, hogy az egyszerű néha nagyszerű. Késő délután - mikor a fák árnyékot vetettek az vízre - az előzőleg etetett helyemre ismét rápróbáltam, de az esti órákig csak egyetlen kapást sikerült ott elérnem, amivel egy vélhetően kisebb ponty jelentkezett, ami röviddel a bevágást követően végül lemaradt. Ez a nap véget ért, ezért lassan összepakoltam. Már tényleg csak a bot volt bent, minden más el van pakolva, és persze ahogy lenni szokott, pont akkor húzta el egy szép tükrös. Alig bírtam a merítő fejet és a matracot a fárasztás közben előrángatni, hogy a halat rá bírjam fektetni, hiszen a kíméletes bánásmód minden körülmények között elsődleges szempont. Egy kicsit kabaréba illő jelenet volt, mikor a parton hason fekve sikerült végül a nyél nélküli merítő fejbe a halat beleterelni, majd a matracra tenni. Tanulság: horgászat végén, az összepakolásnál, első a bot! Na de ki csinálja így? Szerintem a világon senki! Az igazi horgász az utolsó pillanatig reménykedik.

Délutánra igencsak visszaesett a halak kapókedve, ritkán rezdült meg a spicc
Azért a kárászok közt egy szép dévérkeszeg megtisztelt rövid jelenlétével

„Gyerünk már haza!”, gondoltam magamban, mert nemsokára besötétedik. Persze ez nem olyan egyszerű, mert még egy vacsorára is vendégül látott a halászcsárda, illetve a halőrrel is jókedvű beszélgetésbe merültünk, mire tényleg teljesen besötétedett. Tanácstalan voltam, mit tegyek, hiszen komoly és fárasztó kerékpárút várt még rám a hazafelé vezető úton. Maradjak ott éjszakára, horgásszak nyugodtan? „Van egy jó lámpám is, ha kell!”, felelte a halőr nevetve, amire én némi hezitálás után végül igent mondtam. Hát, ezt a napot abszolút nem így terveztem, na de ha már itt a lehetőség, akkor bizony élni kell vele.

Kezdődhetett az éjszakai horgászat, mely nem volt betervezve
Szerencsére egy kis segítséggel nagyon jól látható lett a botom spicce

Késő estére végül sikerült ismét kipakolnom, azonban az éjszaka folyamán már csak a legszükségesebb kellékeket vettem elő, illetve csak egyetlen bottal próbálkoztam. A kenyér sajnos elfogyott, így azzal már nem horgászhattam, de ha tudtam volna, hogy éjszakára is maradok, a vacsoránál biztosan elteszek egy-két szeletet. A jól bevált fokhagymás SpéciCorn és a két kedvenc Fluo oldódó-lebegő pellet viszont valóságos haldömpinget varázsolt az éjszakába. Pontban éjfélkor érkezett meg az első éjszakai látogató. A bot minden előzmény nélkül gyakorlatilag derékszögbe hajlott, mikor megemeltem. Lassú, de erőteljes küzdelem vette kezdetét, majd néhány percen belül már a matracon pihent a fokhagymás SpéciCornra megéhező szép tükrös. A fáradtságérzet rögtön alábbhagyott bennem, joggal reménykedtem, hogy talán egy eseménydús éjszakának nézek elébe. Nem is tévedtem sokat, hiszen hamarosan egy újabb ponty jelentkezett, ezúttal egy töves, mely a Kék Fúziót választotta. Az idő kezdett egyre párásabbá válni, és ez növelte a hidegérzetemet, ezért néhányszor elsétáltam a vízparton oda meg vissza, hogy némiképpen felmelegedjek. Végül csak elfáradtam, így leültem, ám hamarosan egy újabb kapás élénkített fel félálmomból. Újabb szép töves, valamilyen pikkelyhibával mindkét oldalán, ami arra utal, hogy korábban egy ragadozó, feltehetően harcsa, megpróbálta már elkapni. Szerencséjére, na meg az én szerencsémre, sikerült megmenekülnie, és rövid parton tartózkodás után máris szabadon úszhatott tovább.

Az éjszaka első hala ez a tükrös, mely pontban éjfélkor érkezett
Újabb éjszakai vendég a merítőben…
Ami hamarosan a matracon feküdt
Nem sokkal később, jött egy pocakos tőponty, az oldalán jól látható sérüléssel

Lényegesen több kapást sikerült elérni az éjszaka folyamán, mint a nappali órákban annak ellenére, hogy folyamatosan váltogattam a csalikat, hol a SpéciCorn, hol a Fluo oldódó-lebegő pelletek valamelyike vezetett eredményre. A halak mérete ugyan nem volt kapitális - a tóra nem is ez a jellemző -, de nem is ez volt e horgászat célja. Az éjszaka meglehetősen hűvös, kellemetlenül nyirkos volt, hajnalban gyenge talaj menti faggyal.

Régóta vártam ez a pillanatot, mikor már a kora hajnali órákban bevetésen van mindkét bot
Nem is kellett sokat várni a hajnal első kapására, melynek ez a ponty lett a végeredménye
Az éjszaka folyamán nem, de a hajnali órákban azért fogtam egy újabb dévérkeszeget

Igencsak éreztette már a hatását a fáradtságom is, ennek ellenére még a reggeli órákat is a vízparton töltöttem, amit újabb és újabb fogásokkal koronáztam meg, köztük egy igazi érdekességgel. Határozott kapással jelentkezett az újabb tőponty, majd viszonylag rövid fárasztás után került a matracra. Ebben a halban az éjszaka folyamán már egyszer megfogott és visszaengedett tőpontyot véltem felismerni. A fotók visszanézése után pikkelymintázata alapján egyértelművé vált, hogy ez bizony ugyanaz a hal, amit reggel - nem kis meglepetésemre - ismét sikerült megfogni. Ez a ponty egy igazi túlélő művész, hiszen egyszer már sikerült megmenekülnie a ragadozó szájából, illetve magam is rövid időn belül kétszer adtam vissza a szabadságát. Szívem szerint maradtam volna még a nap végéig, de a test már egyértelmű jelzéseket adott számomra, hogy ideje volna megpihenni a közel két napos szüntelen ébrenlét után. És még milyen nehéz út vár rám hazafelé…

A fokhagymás SpéciCorn is kapott lehetőséget, nem volt hálátlan
Nagyon furán akadt a horog, de stabilan tartott
Szabadon engedés, a horgászat egyik legszebb pillanata
Íme, a túlélőművész, melyet a nap folyamán kétszer is sikerült horogra csábítanom, majd újból szabadon engednem
A SPRO Team Feeder - Master Carp by Döme Gábor 390 MH hű társam volt a hosszúra nyúlt horgászat során

Ez a maratonira sikeredett horgászat rávilágított többek között arra, hogy mindig érdemes kísérletezni és új vagy éppen rég nem használt praktikákat kipróbálni, hiszen sohasem tudhatjuk biztosan, mikor és milyen ötlet vezet majd a legjobb eredményre. Ez a horgászat szépsége, hiszen sohasem mehetünk biztosra, és van, hogy bizony el kell térnünk az adott napi tervtől. Az élet a legnagyobb rendező, ez ma is bebizonyosodott, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy egy adott tervünk hogyan alakul, hogyan ér véget.

Kommentek
Kapcsolódó írások
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: