Tegnap megismerkedhettetek a Rab Horgásztóval, illetve az ottani horgászat sajátosságaival. Megmutattam, hogy az én stílusomban milyen felszerelés és etetőanyag szükséges ahhoz, hogy sikerünket ne a véletlenre bízzuk, valamint láthattátok a délelőtti horgászat néhány szép fogását. Most olyan csalizási tippeket és trükköket szeretnék megosztani veletek, melyek számomra nélkülözhetetlenek az itteni hatékony horgászathoz, és megmutatom azt is, mi történt a horgásznap délutánján. Nézzük hát, a java még csak most következik!
Csalogatóanyagok összeállítása:
A pontyoknak felkínált csalikat az etetőanyag-keverékhez hasonlóan a korábbi tapasztalataimra alapozva választottam ki. Számtalan ízű, színű, illatú, szagú, méretű, formájú csalit tettem már próbára ezen a tavon, így sejtettem, melyek azok, amik aznap sem hagynak cserben. Igyekeztem ezekből olyan szortimentet összeállítani, melyek aromája hasonló jellegű vagy egyes esetekben meg is egyezik az etetőanyagéval, de előfordult, hogy épp az attól elütő, különféle ízvilággal párosuló csalik és aromák hozták meg a sikert. Összességében azonban minden halat adó csalimról elmondható, hogy markáns, büdös, rendkívül intenzív aroma, valamint magas tápérték és minőség jellemezte őket. Mindebből kiindulva már nem volt nehéz kiválasztani a megfelelőnek tartható csalikat. Két kedvenc termékcsaládom tagjait vittem magammal, melyek a Haldorádó Fluo Oldódó Lebegő Pelletek, illetve a Döme Gáborral folytatott közös munkánk egyik gyümölcseként megjelent Top 10 Carp Pelletek.
A Fluo Oldódó Pelletek összetett csalogató hatása már évek óta ismert és elismert az azokat eredményesen használó pontyhorgászok körében. Intenzív színűk és folyamatosan kiáramló csábító aromájuk minden esetben felkelti a halak figyelmét, kis sűrűségüknek köszönhetően pedig remekül használható önálló lebegő csaliként vagy kikönnyíthetünk, balanszírozhatunk vele más csalikombinációkat is. Ezúttal utóbbi célra használtam őket, ami kiváló választásnak bizonyult a Top 10 Carp Pelletekhez. Ezekre a kisméretű, fúrt pelletekre bárhol bármikor szívesen alapozom a horgászatomat, mert számomra túlzás nélkül az egyik legtöbbet bizonyító, legbeváltabb csali, amellyel valaha dolgoztam. Általában a gyors pontyhorgászatok eszközeként használom, mert nagyon egyszerű csalizást tesznek lehetővé és szinte minden módszerhez illeszkednek. Megfelelő felkínálással tökéletesen alkalmasak szelektív horgászatra is, látványosan kiválogathatjuk segítségével a termetes pontyokat. Ehhez általában 2-3 szemet fűztem fel egymás mellé a 8 mm átmérőjű fúrt pelletekből, majd az ezekből kapott füzér alá tettem egy 12 mm-es Fluo Oldódó Lebegő csalit. Igazán különleges, ütős csalit kaptam így, mely könnyen észrevehetővé vált, valamint folyamatosan bombázta íz- és illatanyagaival a pontyok receptorait. A Top 10 pelletek felületén egy nagyon finom aromapanír található, ami a vízbe érkezést követően azonnal dolgozni, oldódni kezd, ilyenkor nyomban megindul a csábító aromák kiáramlása. A halak imádják ezt, így gyakorta már ebben a fázisban, hamar megérkezik a kapás. Olyan ez, mint mikor mi egy finom sütemény elfogyasztásakor először a külsején lévő finom mázzal találkozunk, és rögvest megkívánjuk. :-) Mindezek mellett nem elhanyagolható, hogy ez a csali súlytalanul, pehelykönnyű falatként billeg a fenéken, ami jól megválasztott horoggal tökéletes akadást biztosít. Nem is veszítettem a nap folyamán egyetlen halat sem!
Az etetőanyag összeállításának leírásánál említettem, hogy semmilyen plusz aromát nem használtam, utólag viszont annál különlegesebb adalékanyagokkal fokoztam a felkínált táplálékok csáberejét. Ehhez a Haldorádó Fluo Flavor - Zöld Afrika, illetve Devil Buster aromákat alkalmaztam a már jól bevált, „mártogatós” módszerem szerint. Ezt egyszerűen, egy kis műanyag edénybe öntve oldottam meg, amibe később kényelmesen bele tudtam forgatni a már felcsalizott szerelék egészét, etetőanyagostul, csalistul. Minden érdeklődő horgásznak ezt a felhasználási formát szoktam javasolni, mert úgy vélem, a tömény aromák így fejtik ki leglátványosabban a hatásukat. Ezt hallva általában megegyezik az aggódók kérdése: „Mennyire gazdaságos ez?” - Szerintem teljesen!
Ha a folyékony aromákat egy jól zárható edénybe öntjük, nem kell tartanunk tőle, hogy veszítenek erejükből vagy hamarabb elfogynak, mintha bekeveréskor az etetőanyagra öntenénk. Nekem legalább 6-7 horgászatra elég szokott lenni egy flakon folyamatos, állandó használat mellett is. A színes folyadékok mellett kiemelkedően eredményes volt a Haldorádó bojlis szekciójából választott Carp Dip is Black Squid ízesítésben.
Örömhorgászat egy régi álom megvalósulásával
Az éltető meleget ontó Nap egyre magasabbra kúszva árasztotta csodás őszi sugarait az égboltról, ahogy elérkeztek a délután órái. Elégedett voltam az addig elért fogási eredménnyel, hiszen már a délelőtt megfogtam azt az össz- és egyedsúlyt, melyben bárki örömét lelné egynapi horgászattal is, de izgatottan vártam, mit tartogatnak az előttem álló órák. A korábbi horgászatok szinte egyöntetűen megmutatták, hogy az öregebb, kapitális példányok szeretik kivenni a „déli pihenőt”, majd némileg később, a délutáni periódusban jellemzően táplálkozásba kezdenek. Viszont nagy badarság és könnyelműség lenne, ha csupán erre alapoznék, mert rég megtanultam, hogy a horgászatban nincsenek olyan alaptézisek és állandónak tekinthető események, melyeket a halak ne tudnának megdönteni, ezért ugyanúgy tenni kell a sikerért minden időszakban! Ennek megfelelően magam is elkövettem minden tőlem telhetőt, hogy a halfogás intenzitását legalább szinten tartsam, illetve lehetőség szerint növeljem. A tó halai ezt olyan szinten meghálálták, amely még az én várakozásaimat is felülmúlta.
Szebbnél szebb pontyok izgalmas kapásai követték egymást. Egy horgászzsargon kifejezéssel élve: Fortuna megnyitotta a halcsapot! Valódi ritkaságnak számított, ha egyszerre két botom várta a kapást a bottartó állványon. Gyönyörű tőpontyok, tükörpontyok mellett olykor egy-egy spanyol pikkelyes ponty is jelentkezett. Érdekes megfigyelés volt, hogy a halak többsége egyértelműen az etetésről érkezett, viszont a nagyobb testű, 8-10 kilogramm feletti példányok rendre csak a legnagyobb dobástávokra bejuttatott csalikat vették fel.
A rendszeressé váló halfogás mellett folyamatosan gondoskodnom kellett róla, hogy az etetésemre gyűlt sok hal ne maradjon táplálék nélkül, ezért növeltem a délelőtt óta folytatott etetés mértékét, és nemcsak minden hal után dobtam néhány pótló adagot, hanem 5-10 percenként is, amikor a halak engedték (épp nem fárasztottam). Hasznos tanácsként itt említem meg, hogy ha olyan tavon horgászom, ahol vélhetően ilyen gyakoriságú etetést kell alkalmazni, reggel mindig külön vödörbe helyezem a kész etetőanyag-keverék egy részét, amit kissé hagyok jobban kiszáradni, és kevesebb vizet teszek hozzá később. Ez optimális állagúvá teszi a kiakasztott zsinórklipszes etetéshez, mert nagyon könnyedén bomlik ki az etetőkosárba töltött kaja, és becsobbanás után leváló apró szemcséivel a teljes vízoszlopban csíkot húz, ami remek irányjelző a környéken keresgélő halak számára, akármelyik vízrétegben tartózkodjanak. Intenzív tevékenységem nem hagyta figyelmen kívül a körülöttem horgászó sporttársakat sem, ebből kifolyólag közülük jó páran megtiszteltek érdeklődésükkel és kérdéseikkel. Mindig örülök, ha mások segítségére lehetek, így aznap is készséggel megmutattam mindet, amit e cikkben most ismertetek. Épp egy kedves horgásszal folytatattam eszmecserémet, amikor a 4,20-as feederem spicce újra határozott kapás miatt görbült.
Nagyon örültem, mikor az első másodpercek után újra egy kapitális ponty védekezésének jeleit ismertem fel a hal mozgásában, mert így élesben is megmutathattam, amiről előtte beszéltünk. Remekül küzdött az öreg tükörponty. Megannyi kirohanással és zsinórütéssel tette élménydússá a fárasztást, de végül - korábbi társaihoz hasonlóan - ő is megfáradva került a merítőmbe. Ez a hal 11,88 kilogrammot nyomott a mérlegelés során. Rendkívül jólesett a horgász elismerő gratulációja, annak pedig kiváltképp örültem, hogy miután adtam neki a csaliból, mellyel az utóbbi nagy pontyot fogtam, hamarosan ő is egy 8 kilogramm feletti szép ponttyal büszkélkedhetett, ami aznapi legnagyobb hala lett.
A délután későbbi szakaszában egy kisebb szünet következett a halfogás ütemében. Ekkor is fontosnak tartottam, hogy legyen, ami odahúzza a halakat, ezért a nagyjából 30-40 perces „pihenő” alatt is rendszeresen, 15 percenként adagoltam a pontyoknak a számukra kedves eleséget, és mindkét botomon új csalikombinációval kísérleteztem. A kis kapásszünet remek lehetőséget adott, hogy készíthessek néhány jó fényképet a tó környezetének vízparti lakóiról is.
Négy óra körül járt az idő, épp fotelemben szusszanva a bevetett csalijaim működésén gondolkodtam, mikor a szemem sarkából észleltem, amint az etetés centrumát meghorgászó botom spicce gyönyörű kapást mutatott. Igazi pontyos, lassan, de folyamatosan elhúzós, fékzizegésben végződő kapás volt, amit még nézni is horgászszívet melengető látvány. Hamar felugrottam, ráfogtam az orsó dobjára és egy határozott bevágással válaszoltam. A következő másodpercben kikerekedett a szemem, mert a nagyhalas XH feederem szinte parabolába görbült és a folyamatos terhelés hatására úgy is maradt. Még a dobot sem volt időm elengedni, mikor olyan elemi erejű húzásba kezdett ellenfelem, hogy kibillentett az egyensúlyomból, és egy lépést előre, a víz felé kellett tennem, hogy talpon maradhassak. „A mindenit, ez nem játék!”, hasított belém, mert a nap legsúlyosabb halát sejtettem a horog végén. Ebben csak erősítettek a következő percek eseményei, mert hiába szorítottam a fékcsillagon és hiába próbáltam a kezemmel lassítani a forgástól már-már hevülő dobot, sehogy sem tudtam megálljt parancsolni a menekülő erőgépnek. Mire befejezte vágtáját, talán a duplájánál is nagyobbra növelte a távolságot az akasztás helyétől, amivel nem hozott egyszerű helyzetbe. Tudtam, meg kell őriznem a nyugalmam - könnyű ezt mondani -, és megfontoltan kell cselekednem, mert amivel összeakadtam, az nem akármilyen ellenfél… Nagyon lomha, oldalirányú mozgás jellemezte viselkedését a következőkben. Néha-néha hosszú másodpercekre megállt, amelyhez ekkor olyan tetemes „holtsúly” párosult, mintha egy zsák terméskövet akartam volna magam felé húzni. Szép lassan próbáltam pumpálni, és apránként nyerni a zsinórt, de amint megérezte, hogy a part irányába terelem, azonnal megfordult, és ellenállást nem tűrve jobb oldalra iramodott. Szerencsére ezen az oldalamon csak jóval arrébb ült a szomszédos horgász, így bőven volt helyem a küzdelemhez. Lehetetlennek tűnt visszafordítani, ezért a parton sétáltam a hal után. Mikor megállt, ismét felcsévélhettem néhány métert, ám újra és újra az előző eseménysor vette kezdetét. Teltek-múltak a percek. Amint úgy tűnt, hogy sikerült szert tennem egy minimális előnyre és átvettem az irányítást, rövidesen „kamatostul” vette vissza a felcsévélt zsinórt. Kívülről nézve mindez szélmalomharcnak tűnhetett, én mégis fantasztikus türelmi és taktikai csataként éltem meg. Arra alapoztam, hogy a sok oda-vissza méter megtételével termetes barátom is folyamatosan veszít energiájából, miközben ha lassan is, de szemmel láthatóan közeledett a part felé. Fél óra elteltével középtájon tartott mérkőzésünk, amikor végre először látványosan sikerült irányt parancsolnom bivalyerős ellenfelemnek. Az ésszerűség határain belül maximálisra növeltem a kifejtett terhelést, aminek köszönhetően ki tudtam kényszeríteni a partközeli zónába. Számítottam rá, hogy állhatatosan tartja a mélységet - ami azon a részen meghaladta a három métert -, ezért azzal is elégedett voltam, hogy a távolságot meg tudtam tartani. A hal még ekkor is nagy erővel bírt, ellentmondást nem tűrve, komótosan mozgott. Megpróbáltam a zsinór maximális szakítószilárdságát kihasználva ráemelni, de ezt többször is a bot majd vízig való görbítésével viszonozta. Sokadik kísérletre sikerült a felszín közelébe húznom, ekkor egy hihetetlenül nagy tőponty elképesztően vaskos hátának sziluettjét pillantottam meg. Nem csodálhattam, épp csak egyetlen másodpercig a látványt, mert a lendületet kapó hal iszonyatos erejű kirohanásba kezdett. Abban a pillanatban kezem-lábam elkezdett remegni, és megszűnt körülöttem minden. Kizárólag a halra, csak a küzdelemre összpontosítottam, mert éreztem, ez hal talán nagyobb, mint bármelyik, amit valaha fogtam! Rohamos tempóban követelte a zsinórt az orsóm dobjáról, miközben két kézzel kellett a feederbotomba kapaszkodnom, hogy stabilan tarthassam. Itt mutatta meg igazán a felszerelés, hogy mire is képes az irdatlan terhelés alatt. Gyönyörűen dolgozott a Boss Feeder orsóm féke, hibátlan precizitással adagolta a damilt, és nem elhanyagolható az Envy bot gerinces tartása sem, ami elég masszív volt, hogy bírja az erőhatásokat, és egyben kellően rugalmas, hogy felőrölje a hal erejét. Amikorra sikerült visszafordítanom, már olyan távolságba került, mint ahol megakasztottam. „Hihetetlen!”, mondtam magamban és elkezdtem ismét visszagyűjteni a métereket. Eközben a nem mindennapi fárasztás hírére megérkezett mellém Vágó Róbert, a Rab Horgásztó tulajdonosa. Ő is kíváncsi volt, hogyan végződik a csata, és mekkora a velem harcoló matuzsálem. Készséggel felajánlotta segítségét a merítéshez, amit örömmel el is fogadtam. Együtt izgultuk végig a hátralévő perceket, amelyek alatt pikkelyes barátomon már fokozatosan a fáradtság jeleit fedeztem fel. Lassan közeledett felém, de mindvégig éreztette, hogy amíg odalent van, bizony ő az úr. Ahogyan telt az idő, úgy kezdték megfertőzni elmém az aggodalommal áthatott kételyek. „Vajon meddig képes még tartani a picike szakáll nélküli horog, és meddig bírja még a strapát a régóta pattanásig feszített vékony zsinór?”, tettem fel magamban a kérdéseket, miközben fohászkodtam az égiekhez, hogy a fárasztás végső szakaszában se érjen semmilyen kudarc. A ponty időközben újra megérkezett a part előtti régióba. Amint az egyre burványló vizet figyeltem, öklömnyi nagyságú buborékok törtek a felszínre. E nagyon biztató jel feledtette velem minden kétségemet, szilárd elszántsággal folytattam a fárasztást, mert éreztem közelgő győzelmem. Hamarosan elérkezett az első alkalom, mikor sokszori kísérlet után fel tudtam húzni, és feje áttörte a vízfelszínt. A pipáltatás hatására levegősokkot kaphatott, mert nagy meglepetésemre nem tört vissza, csak méltóságteljesen elfeküdt a kavargó víztetőn. „Robi! Most!” kértem meg izgatottan segítőmet, hogy próbálja megmeríteni, miközben pulzusom egy sablonos dobpergésre kezdett hasonlítani. 5 másodperc volt csupán, amíg néztem, ahogy az óriási ponty teljes pompájával közeledik a szák felé, de életem talán leghosszabb másodpercei voltak. Már csak fél méter! Már csak néhány centi kell! Majd remegő öklömet az égbe emelve egy örömkiáltást hallattam, ahogy a hatalmas hal eltűnt a merítőben. Abban a pillanatban, ahogy pontyom megérezte a háló érintését, azonnal megvadult és nagy csapásokkal próbált kikerülni onnét, de a szakszerű mozdulatokkal végzett merítés megpecsételte sorsát: Immár legyőzetett!
Nehezen leírható érzés futott át rajtam az ezt követő másodpercekben. Eszméletlen boldogság áradt szét bennem, mikor felfogtam, hogy 47 perc után, életem leghosszabb fárasztását megnyerve valószínűleg új rekordomat visszük a pontybölcső felé. Legszívesebben percekig csak csodáltam volna a gyönyörű szép, hatalmas, öreg pontyot, ahogy nem sok híján végigéri az extra méretű, 1,2 méteres pontybölcsőm hosszát, de minél hamarabb el akartam végezni a mérlegelést és a fotózást, hogy minél rövidebb ideig legyen szárazon és nehogy megsérüljön. Leírhatatlan érzés volt, mikor a mérlegelő szák tárázása után 20,47 kilogrammot mutatott a kék kijelző.
Abban a pillanatban hivatalosan is beléptem a 20+-osok táborába, és újjáíródott egyéni abszolút pontyrekordom. Néhány centivel a föld felett jártam örömömben! A különleges fogás tiszteletére szerettem volna ahhoz méltó fotókat is készíteni a halról, amiben Robi ismét nélkülözhetetlen segítséget nyújtott. Velem együtt vállalta a délutáni fürdőt, és a vízben állva kezdtük meg a pontyóriás megörökítését.
Ennek elkészültével gondosan úsztattam megfáradt ellenfelemet, hogy a kopoltyújában áramló víztől magához térhessen és önerőből ússzon el. Eközben arra gondoltam, milyen jó, hogy csak egy apró, tűszúrásnyi sebet ejtettem ezen a fenséges példányon, és tökéletesen egészségesen nyeri vissza szabadságát a talán nálam is idősebb fantasztikus hal. Mikor úgy éreztem, eljött az idő, lemerültem a kapitális tőponttyal, hogy pár méteren elkísérhessem a birodalmába visszavezető útján, és az utolsó pillanatban is gyönyörködhessek benne. Miután kimásztunk a vízből, még mindig az események hatása alatt voltam. Nagyon jólesett Robi kedves gratulációja, illetve az odagyűlt horgászok dicsérő szava. Vészesen későre is járt az idő, ami a horgászat végéhez közeledett, ezért nem dobtam már vissza a szerékemet. A hosszú erőpróba, a rengeteg fárasztás és dobás engem is egészen utolsó erőtartalékaimig merített, ezért lassan összepakoltam felszereléseimet, és elbúcsúztam Robitól és a Rab-tótól. Boldogan vetettem még egy utolsó pillantást a halőrháztól a vízre, tudtam, sohasem felejtem el ezt a napot!
Összegzés:
Mit is mondhatnék egy ilyen horgászat után?! Egy kiváló, számomra kedves horgásztavon, szép környezetben tölthettem el a napomat, melynek során terveim és elképzeléseim megvalósulása túlszárnyalta elvárásaimat. Szisztematikus, célzott taktikával és csalogatóanyag-összeállítással kivételes, mégis mindenki számára lehetséges eredményt sikerült elérnem. Összesen 48 db halat fogtam, melyek mindegyike ponty volt. Érdekes, hogy egyetlen más fajhoz tartozó egyedet sem fogtam. Ennek oka szerintem, hogy az etetésem környékén olyan mennyiségű ponty tartózkodott a horgászat minden órájában, hogy nem engedtek mást a táplálékuk közelébe, elzavarták a kisebb méretű halakat a területről. A pontyok összsúlyát 167,23 kilogramm volt. 7 db volt 10 kg feletti, ezek közül egy meghaladta a 20 kilót is! Remekül bizonyítottak aznap is a már jól bevált Haldorádó etetőanyagok, csalik és aromák, illetve Nevis felszereléseim is, amiket megalapozottan titulálhatunk kiváló nagyhalas eszközöknek. Egynapi horgászattal az összfogás felével is elégedett lettem volna, de ezen a napon sokkal nagyobb ajándékkal is megjutalmazott a sors. Sikerült megfognom egy olyan halat, amire azóta vágytam, hogy kisgyerekként elkezdtem pontyra horgászni. Rendkívül boldogan, életre szóló élményekkel gazdagodva térhettem haza. Minden sporttársamnak legalább ilyen sikereket kívánok az itt bemutatott praktikákkal és felszerelésekkel - remélem, ezúttal is hasznos információkkal szolgálhattam, és a következő helyszínen is velem tartotok!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Vágó Róbert, Farsang József, Putz Tamás
