Sok-sok éve már annak, hogy megvettem az első rezgőspicces botomat. Nem akartam nagyobb összeget befektetni, egy egyszerűbb modellel akartam elsajátítani a módszer apró fortélyait. Természetesen olcsó húsnak híg a leve, ennek a botnak is az ára szoros összefüggésben volt a minőségével. A legvékonyabb spicc is elég durva volt, csak a vehemensebb kapásokat jelezte látványosan. Tisztességesen fogtam vele a halakat, túl voltam az első madárfészkek gyártásán (zsinórgubanc) és a módszer is tetszett. Márpedig ha egy horgásznak megtetszik valami új és az ráadásul eredményes is, akkor pénztárcába nyúlás következik. Velem is ez történt.
Eladtam a régi pálcát és helyette egy újat akartam. Most már sokkal körültekintőbb voltam, megvizsgáltam a spicceket, extra vékony darabot is találtam az egyik bothoz, sőt még lengőspicc csatlakoztatására alkalmas tag is volt hozzá. Azonnal beleszerettem.
Mindig a spiccbotos horgászat vonzott, de az új bot megvásárlásával új fejezet nyílhat horgász pályafutásomban. Gondoltam. Ragyogó módszer, a legvéknyabb spicc hegye akkora átmérőjű, mint egy 0,50-es damil. Ezzel kifárasztani egy tenyeres kárászt a horgászélvezetek egyik legszebbike. Meg is adatott nekem ez a gyönyör, több fél kiló körüli halat is fogtam vele.
Idén tavasszal az áradások limitálták a megközelíthető horgászhelyek számát és a módszereket is. Ahol lehetett csakis a rakóst toltam be, mert ez a módszer számomra a nagybetűs horgászat. Mégis a hétvégén úgy döntöttem, hogy a lengőspiccel cserkészem be a halakat. Ennek a döntésnek egyetlen oka volt. Régen nem horgásztam vele. Az idő elég kedvező volt, sütött a nap és a szél sem fújt, még jobban megerősített, hogy lengőspiccel szereljek.
Néhány szóban tekintsük át a felszerelés elemeit. A legfontosabb a horgászbot. A botnak csak a vége különbözik a rezgőspicces botoktól. Az átlagos rezgő három tagból áll, ebből a legvéknyabb az, aminek a végén van az a véggyűrű, amelybe egy menet van metszve. Ebbe csatlakozik maga a lengőspicc.
A lengőspicc általában 25-30 cm közötti (gyakran inchben adják meg a spicctagon, 10"-12"). Az esetek többségében a finomszerelékes horgász visszariad a vásárlástól, ha a boltban elé tesznek egy minőségi lengőspiccet. A spicc ugyanis egy szelepgumihoz hasonló csőben és az abba dugott apró csavarban végződik egyik oldalán, amit a speciális véggyűrűbe csavarunk. A másik "nemtetszésünk" akkor kerül felszínre, ha a spicc két gyűrűjét, - mert általában ennyi van rajta -, szemügyre vesszük és azt tapasztaljuk, hogy egyszerű, drótból készült. Ennek semmi jelentősége, mert itt a spicc csak kapásjelzőként szolgál, és nem súrlódik a damil a véggyűrűhöz. Bátran vásároljuk meg.
A lengőspiccel szerelt botot, nem szükséges a parttal párhuzamosan elhelyezni, sőt a partra merőlegesen is tökéletes a beállítás. A spicc itt nem oldalra hajlik, hanem fölfelé, illetve lefelé mozdul. Bedobás után, amit elég lágyan kell elvégeznünk, nehogy a lengőspicc körbepördüljön és gubancot okozzon. Ha a szerelék vízben van, akkor helyezzük le a botvillába a botot és várjuk meg, míg a lengőspicc súlya alatt, a spicc a vízzel derékszöget zár be. Néhány fordulatot tekerjünk az orsó karján, mindaddig, amíg a spicc kissé a szerelék irányába mutat. Így a tőlünk távolodó és a felénk szereléket hozó, ejtős kapásokat is észlelhetjük.
A szerelék teljesen azonos a rezgőspicces szerelékkel. Főzsinórként Tubertini Affondante 0,14-es süllyedőt használok, ennek a damilnak megfelelő a szakítószilárdsága, kellően lágy és "finom" marad a szerelék. Egy nagy fület kössünk a végzsinórra és vágjuk ketté a fület úgy, hogy egy hosszabb és egy rövid damilszálat kapjunk. A hosszabb szál 60-80 cm is lehet, erre kössük a horgot, 14-18-as, míg a rövidebb 30 cm körüli legyen, ennek végébe kerül a forgókapocs. A kapocsba csatoljuk az etetőkosarat vagy az ólmot. Ilyen szerelékkel horgásztam én is. Csaliként trágyagilisztát és csontit használtam. A gilisztát egy helyen tűztem meg, így sokkal könnyebben beszippantják a halak, mint a sok helyen megtűzött gilisztacsomót. Ezen felül pedig, sokkal csábítóbban mozog.
A horgászat kezdetén egy nagyobb nyitott kosarat használtam, horgot nem kötöttem a szerelékre, így etettem. A damilon zsinórjelölő filccel megjelöltem a pontos távolságot. Aztán felkerült egy kisebb nyitott kosár és a 16-os Fine Match horog is.
Az etetőanyagot kissé szárazabbra kevertem, így elértem azt, hogy bedobás után a vízoszlopon végigsüllyedő kosárból apró etetőanyag részecskék váltak le és az angolmorzsa is kioldódott, láthatóvá téve a halak számára az etetés helyét. Alig, hogy a botot a villába helyeztem és a damilt megakartam feszíteni, már egyenesedett is a spicc. Egy tenyeres kárász.
Aztán szépen sorban érkeztek a kárászcsalád tagjai. Gyakran már süllyedés közben felvették a hosszú előkén felkínált csalit. Az 5 centistől a kicsit nagyobbakig. Sajnos az elsőnél nagyobb példányt nem sikerült fognom. A víz nagyon hideg volt, de a kapások ahhoz képest erőteljesek voltak. Szépen csipegettek először és amikor sikerült a gilisztát teljesen bekebelezniük, akkor nyújtották ki a szereléket. Gyakran megesett, hogy a spicc kiegyenesedése után oldalra is elindult a jelzővég, követve a hal "hazaindulási" útvonalát.
Nagyon élvezetes volt az apróságokra horgászni, hiszen a lengőspicc nyújtotta lehetőségekkel a legfinomabb odanyúlásokat is nagyon jól lehetett érzékelni. A hosszú előke pedig nem keltett gyanút, bátran vették fel a természetesnek tűnő csalit. Ügyet sem vetettek a benne lévő horogra. Csak bevágáskor... Háromféle halfaj kerül terítékre, kárász, bodorka és bagolykeszeg.
A táplálkozásba annyira belefeledkeztek a halak, hogy feladták óvatosságukat, még azt a picit is, ami volt. Mélyre nyelték a horgot, gyakran került elő a horogszabadító. Csökkentettem az előke hosszán, így lényegesen kevesebb volt a mélyre nyelés.
Boldog voltam, hogy eszembe jutott újra ez a módszer. Tavasszal nagyon hatékony lehet, csak sajnos figyelembe kell venni a korlátait is. Folyóvízen nem alkalmazható, és a szél is korlátozza használatát. Amennyiben csak enyhe légmozgás van, a spicc hegyét a vízbe is engedhetjük, csökkentve ezzel oldalirányú kilengését, s ebből adódóan a látszatkapások és felesleges bevágások számát is.
A nap végén mindenki elégedett és boldog volt. A halak visszakerültek a vízbe, én pedig egy újabb kellemes élménnyel gazdagodtam.
