A dunai keszegezés - tán mondhatom - az egyik legtöbb horgászélményt nyújtó módszer. Ha belefér az időmbe, sokszor lemegyek egy kicsit „üldögélni” a csodálatos Duna-partra. Még ha nem is viszek haza semmit, akkor is a gyönyörű természetben, jó levegőn töltöttem egy pár órát, kiszakadva a „mókuskerékből”.
Horgászhelyemként egy általam gyakran látogatott részt választottam: a Duna 1478-as folyamkilométerénél a Pandúr-szigeten, a Türr István emlékművel szemben lévő kövezett partot. Ahol a Sugovica (régi Duna-ág) és a Duna találkozik.
Mondhatni, ideális helyszín, mivel könnyen megközelíthető motorral, autóval, a nyaralótulajdonosok pedig sok helyen lépcsőket építettek a partig. Sajnos motorcsónakom nincs… aki hasonló helyzetben van és jár a Dunára, az tudja, hogy nem feltétlenül baj az, ha egyszerűen le tudunk jutni a partra…
A Ro-Ro kikötőben, ami e horgászhelytől, kb. 200 méterre van, naponta többször is töltenek nagy uszályokat különböző magvas terményekkel, amiből egy kevés mindig szóródik a vízbe, sőt sokszor láttam, hogy egész rakodókanálnyi termény került a Dunába. Ennyit ha szeretnénk, akkor sem tudnánk etetni. A Sugovicában telelnek át a keszegfélék és a pontyok, illetve itt is ívnak, szóval egy „átjáróházban” tudunk így horgászni.
Horgászhelyemként azt a partszakaszt választottam, ahol kevés akadó van. A partszakadás kb. 40 méterre van, ahol rendesen meg is forog a víz. Ez kényelmesen meghorgászható, az áramlás nem viszi el a felszerelést. Az aktuális helyi vízállás 219 cm volt, ami elég alacsony, főleg azért, mert tavaly a tavaszi ártól kezdve nem nagyon ment 400-500 alá a víz.
A dunai keszegezéshez - elhihetitek! - rengeteg módszert, forgókapcsozási módszert próbáltam ki, hogy a víz a szerelékemet ne gubancolja össze. Sok bosszúságot okozott a vékony előkezsinór és a vastagabb főzsinór gubancolódása, de a megfelelő szereléket Döme Gábor egyik filmjében láttam. Közhely, de a kevesebb néha több: egy sima hurkot készítünk, kb. alkar méretűt, majd a damilt két részre vágjuk. A rövidebbikbe kötjük a 40 g-os tányérólmunkat, a hosszabb rész végére pedig a 12-es keszegező horgunkat. Hihetetlen, de nem csomózódik be, ha meg megsérül, simán újrakötjük, kb. 1 perc alatt… Én forgókapcsos ólmot használok, ezt ajánlom, Palomar kötéssel. Szóval felszerelésünk elég egyszerű, sőt puritánnak mondható, megspóroltunk egy adag gubancgátlót és előkezsinórt.
Főzsinórom 25-ös Professional damil, mely olcsósága ellenére nem sprőd még ebben a méretben és - véleményem szerint - minősége is kiváló, meghazudtolja olcsóságát (régebben csukázni is ezt használtam 40-esben, de most már azért fonott párti vagyok, mert sokkal vékonyabb és lágyabb, sajnos a jó nagyon drága). Alátétzsinórral pont 100 méterrel tele tudom rakni a dobot, tehát ha nem tetszik, egyből tekerek egy másik 100 métert.
A „fegyver” egy 3,60 m-es Shakespeare IN2 médium feeder karbon bot 40-85 g dobósúllyal, mely szerintem már megfelelő méretű a Duna e részére. A pálcáról és a márkáról csak jót tudok mondani, kiváló a markolata, orsótartója, SiC gyűrűi. Két spicc járt hozzá, egy 50 g-os üveg és egy 85 g-os karbon. Akcióját tekintve a bot első 1/3-a dolgozik igazán. Orsónak a DAM cég egyik pergető orsóját fogtam be: a DAM Quick SLR 550 első fékes 4 + 1 csapágyas műszer. Precíz első fékje, szép zsinórprofilja, megfelelő nagysága és kis súlya miatt használom.
A horgászatot este hét után kezdtem el, mert aznap elég esős és szeles volt az idő. Mivel az előző napon is itt pecáztam és csontkukaccal, pinkivel nem fogtam nagyobb keszegeket, ezúttal gilisztával próbálkoztam, persze sikerrel.
A zöld - gyengébb - spiccet használva a leheletnyi rezdüléseket is láthatjuk a pálcán. Vehemensen ettek a keszegek, a bedobás után sokszor szinte még az ólom leérkezése előtt jött a kapás. Szerintem megunhatatlan szórakozás! Kisebb-nagyobb keszeg sokszor jött, az aznapi legnagyobbat sajnos nem sikerült lefényképezni, mert szákolás előtt meglógott… az kb. 3/4 kilós lehetett.
Előző nap egy 25 centis balint fogtam lebegtetett csontival, ma lecsípett gilisztára is jött egy váratlan kis vendégem. Az az érdekes, hogy a tegnapi és a mai érdekes vendég sem külső akasztás volt, megtetszett nekik a felkínált csali :-)
Szép a kilátás, szemben a gemenci erdőt látjuk.
Az aznapi utolsó hal egy duci karikakeszeg volt:
Minden kifogott hal visszanyerte a szabadságát, és mivel a Duna-szakaszon jelentős a hajó- és motorcsónak-forgalom, a szákban csak összeverődnének… és ahogy észrevettem, bőven volt még közöttük ikrás keszeg, szaporodjanak csak!
Ahogy összepakoltam (mivel már sötét volt és nem vittem semmi meleg holmit), szinte megelevenedett a víz, elég sok rablást lehetett hallani, látni… remélem, legközelebb beszámolhatok majd valami érdemleges süllőfogásról is.
A felszerelés ismét jól vizsgázott:
Nádas László (nadas86)
