Régóta érlelem magamban ezt az írást, amely alapötletéül számos olyan gondolat szolgál, amely tisztázása talán éppen időszerű. Minden kétséget kizáróan az utóbbi évtized két, legdinamikusabban fejlődő sikermódszere a bojlis pontyhorgászat és a feederezés. No de mégis mitől feederezés a feederezés, és mi is az a bojlizás? Valóban keverednek ezek már egymással? Mi különbözteti meg a pelletet a bojlitól? Mire való egy erős feederbot? Ezekre és sok más, a témával kapcsolatos érdekes kérdésekre próbálok egyértelmű választ találni.
Távol álljon tőlem, hogy bárki jártasságát és szakértelmét megkérdőjelezném, de általában azok a leghangosabbak, akik egyik módszerhez sem értenek igazán és a „külsőségek” alapján ítélkeznek. Ezért mielőbb bárki érzelmi alapon próbálná megközelíteni a dolgot és megfogalmazza a „most jól beolvasok” c. hozzászólását, javaslom, gondolja végig előtte, hogy mit ír.
Jómagam 1992-ben (közel 20 éve) vettem kézbe első feederbotomat. Akkor még annyira kuriózumnak számított, hogy értékelhető információ szinte nem is állt rendelkezésre a használatával kapcsolatban. De hasonló misztikus köd lengte körbe a bojlis módszert is. Aztán jöttek a hazai és nyugati „felvilágosítók”, akik lerántották a fátylat mindkét módszerről és megtanították az embereket, hogyan kell bojlizni vagy feederezni. Büszke vagyok arra, hogy a kezdetek óta azon „szaktekintélyek” közé tartozom, akik tanításian lassan generációk nőnek fel. Ha belegondolok, hogy hol tartott az általam preferált feederezés 15, 10 vagy akár csak 2 éve is… óriási a változás, hatalmas a fejlődés!
Kezdjük az elején!
Mi a különbség a bojlis pontyhorgászat és feederezés között?
A bojlis pontyhorgászat alap célkitűzése, hogy a lehető legnagyobb halakat (főként pontyokat) csábítsa horogra. Ehhez speciális eszközöket, végszerelékeket és többnyire bojli csalit használnak. A bojlis horgászat általában több napos túrát jelent. Miért? A válasz egyszerű: mert nagyon kicsi az esélye annak, hogy már első nap megfogjuk álmaink halát. A több napos szisztematikus szoktató etetés, a non-stop horgászat jelenősen növeli az esélyeket és - jó helyválasztás esetén - meghozza a várva várt sikert, a hőn áhított nagytestű halakat. A bojlis horgászok iránt tapasztalható unszimpátiát általában az táplálja, hogy a módszer egyik lényege az önakasztás, azaz a horgász aktív közreműködése nélkül is megakad a „zsákmány”, mert a csalit felszippantó hal szájába a kellően nagy súllyal ellátott végszerelék fogja belehúzni a horgot. A horgásznak (látszólag) nincs más dolga, mint kifárasztani a halat. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy 1-2 napnál többet nem lehet a botok mögött kucorogva, folyamatosan a kapást várni… Nincs az az (átlag)ember, aki ne fordulna le a székről ennyi idő után, ezért szükség van a segítségre, amelyet a jól összeállított végszerelék nyújt!
Ezzel szemben a feederezés egy olyan - rövid idejű, többnyire csupán néhány órás - finomszerelékes horgásztechnika, amely során a fő célkitűzés a halfogás. A kiszemelt halak lehetnek keszegek, kárászok és persze pontyok is. A horgász számára a kapást a meggörbülő érzékeny botspicc jelzi, amelyre a bot mögött ülő horgász azonnal bevágással válaszol. A feederezés során nem a tó legnagyobb halának megfogása az elsőszámú cél! Bár a modern csaliknak és etetőanyagoknak köszönhetően egy délutáni, néhány órás horgászat is lehet olyan eredményes szerencsés esetben (!!!), mint egy hétig tartó bojlis túra… A feederes horgászat elsöprő fejlődéséhez az is hozzájárult, hogy lényegesen kisebb az eszközigénye és jóval kevesebb pénzből is eredményesen művelhető, mint a bojlizás.
Bár arról se feledkezzünk meg, hogy a feederezés számításba sem jöhet, ha a végszereléket a parttól több száz méterre kell bejuttatni, vagy akadós, vízinövényzettel sűrűn benőtt területen kell a halakat becserkészni. Bár ez utóbbi mondatra pont én cáfoltam rá a Kis-balatoni horgászatom során, amikor a töklevéllel benőtt vízből sikerült gyönyörű, vad nyurgákat kifogni.
Ami mindkét módszerben azonos, hogy a csalit a fenéken (vagy annak közvetlen közelében), ólommal vagy etetőkosárral „lesúlyozva” kínáljuk fel a halaknak. Ezt fenekezésnek nevezik. Tehát a hagyományos fenekező technika mellett a bojlizás és a feederezés is annak számít.
A feederbotokról
Sokan beleesnek abba a hibába - a feederzésnél maradva -, hogy ez a finomszerelékes technika kizárólag 3,6 méter hosszú MH (Medium / Heavy) karakterisztikájú feederbottal művelhető. Nekik szeretném jelezni, hogy van már ennél rövidebb (3 vagy 3,3 méter hosszú), lényegesen lágyabb, nagyon hajlékony, rendkívül rugalmas feederbot is. Ezek a leheletfinom horgászat eszközei. De vannak ennél hosszabb, akár 4,2; 4,5 sőt még hosszabb, speciális igényeket kielégítő feederbotok is. Ezekekkel a távolabbi (akár 100 méter feletti) horgászhelyek is megdobhatók, vagy erős sodrású folyóvízen akár 200-300 g össztömegű végszerelék is bevethető. Általában ahogy nő egy feederbot hossza, úgy nő annak ereje és dobósúly-tartománya is. Az tény, hogy némelyik botnál már csak a „finom” rezgőspicc és a „feeder” felirat emlékeztet arra, hogy ez is egy feederbot. Azonban mielőtt ezeket bárki is leszólná, tudomásul kell venni, hogy megvan a helyük és megvan az terület, ahol csak ezek jöhetnek számításba! Minden más eszköz alkalmatlan lenne az adott feladat megoldásra!
A végszerelékekről
A bojlis horgászat során szinte kizárólag ólom vagy környezetbarát kő nehezékeket használnak a végszerelék bejuttatása és helyben tartása érdekében. Azonban a módszer fejlődése során egyre többen használnak már ún. paszta ólmot, amely nagyon hasonlít egy bordás etetőkosárra. Erre lehet gyúrni pasztát és persze etetőanyagot is. Ez főleg a bojlis versenyeken bevált és a kapásidő lerövidítése érdekében alkalmazott módszer. Ez a végszerelék már nagyon hasonlít a feederes pontyhorgászat eszköztárára, ettől azonban ez még mindig bojlizás marad!
A feederes végszerelék lelke, alapja egy etetőkosár, amelybe általában jól tapadó, gyors oldódású, intenzív aromájú, felhőző etetőanyag kerül. Ha e mellé esetleg bojli csalit tesz valaki, attól ez még nem bojlizás!
Bojli vagy pellet?
A legfőbb vitát és „keveredést” az utóbbi időben az okozza, hogy már nincs ember, aki meg tudná különböztetni a bojlit a pellettől. Azért, mert a bojli nem golyó formájú, már nem jelenti azt, hogy az nem boljli! De mit is jelent ez a szó, hogy bojli, mitől olyan hatékony „csodacsali”, miért hatékonyabb a többi ismert pontycsemegénél? Miért lehet ezzel kifejezetten nagytestű halakat kifogni? Bizonyára közületek is sokan jártak már úgy, hogy a halszeletes süllőzés közben süllő helyett ponty akadt a horgotokra. Ez nem véletlen! Oka a ponty számára ott és akkor hozzáférhető táplálékban elégtelen mennyiségű gerinctelen állatra vezethető vissza, az emiatt kialakuló fehérjeigény készteti „kannibalizmusra” békés (valójában mindenevő) barátainkat. Minél nagyobb testű egy hal, annál nagyobb mennyiségű állati és növényi eredetű fehérjére (is) van szüksége. Hiába hiszik sokan, hogy legnépszerűbb halunk a PONTY csupán békés növényevő… Ha szervezete egyensúlyának fenntartásához tömény fehérjére van szüksége, akkor habozás nélkül akár kisebb testű élő vagy elpusztult halak elfogyasztásával pótolja azt! A modern bojlik elkészítése, alkotóelemeik gondos, tudatos összeválogatása e megfigyelésen (is) alapul! A bojli úgy van „felépítve”, hogy kielégítse a nagy pontyok teljes tápanyagigényét, ez emeli ki a többi csali közül és emiatt válik oly hatékony nagyhal-csemegévé. Fő alkotóelemei a különböző hallisztek, húslisztek, növényi lisztek, természetes kivonatok, olajok és csábító aromák. A speciális beltartalom mágnesként vonzza a nagy halakat, míg - kis túlzással - taszítja a kicsiket. Ezért is lehet segítségével szelektálni, azaz a nagyját kiválogatni.
Feeder-pelletek
A modern „feeder-pelletek” időnként a legdrágább, legfogósabb, legtartalmasabb bojlikat is felülmúlják, ha a rövid idejű horgászatokat vesszük alapul. Évek óta dolgozom olyan csalikon és etetőanyagokon, amelyek pont ehhez a horgászmódszerhez ideálisak. Ezek fejlesztése során a cél az volt, hogy rövid idő (csupán néhány óra) alatt is olyan rendkívüli csalogatóhatást és táplálkozási ingert váltsanak ki - még a természetes táplálékban gazdag vizekben is (!) -, amelynek hatására akár életünk hala is elcsábulhat. Persze mindez jól csengő marketingszövegnek is tűnhet… de mégsem az! Évről évre, hónapról hónapra, anélkül, hogy mindenáron, görcsösen a nagy halakat üldözném, egyre nagyobb pontyokat és amurokat fogok a saját fejlesztésű Haldorádó márkajelzésű etetőanyagokkal és csalikkal. Fontos megemlíteni, hogy a kettő együtt hatékony! Azaz „csak” a Haldorádó csalival, vagy csak az etetőanyaggal nehéz „csodát” művelni. A rendszer együtt hatékony. No de mit sem érnének kiemelkedő fogásaim, ha ezt kizárólag csak én tudnám produkálni. Azok, akik megfogadják tanácsaimat, akik megfelelő módon használják termékeinket, elképesztő fogásokról számolnak be! Mivel e horgászok száma szerény becslések szerint is több ezer, nem csoda, hogy rendkívüli módon nő a feederes nagyhalas horgászok száma, akik viszont nem bojlis horgászok! A legritkább esetben töltenek 4-8 óránál többet alkalmanként a vízparton, és még bojlit sem tesznek fel. Miért is tennének fel, amikor van annál jobb… :) !!!
Csali felkínálásról
A legfogósabb csali sem ér semmit, ha az nem a megfelelő módon van tálalva a halaknak. A feederes horgászat dinamikus fejlődéhez a fűzött, hajszálelőkén felkínált csalik is jelentősen hozzájárultak! Ezt kétségkívül a bojlis horgászoktól lesték el a finomszerelékes horgászat művelői. De sietve szeretném tisztázni, hogy azért, mert valaki nem a horogra tűzi a csalit, még nem válik bojlis horgásszá! Miért jobb a hajszálelőkés módszer? Mert a csali szabad mozgása révén sokkal természetesebb hatást kelt, és az üres horog (amelyet a hal a csalival együtt felszippant) lényegesen jobban akad. Akinek eddig esetleg kételyei voltak ezzel kapcsolatban, javaslom, hogy mindenképpen próbálja ki, nem fog csalódni!
Összegezve
Röviden summázva az eddigi gondolatokat: minden kétséget kizáróan mindkét technika óriásit fejlődött az elmúlt néhány évben, de ez csak részállomás! A fejlődés egy percre sem áll meg, megjósolni is nehéz lenne, hogy mi lesz csupán 1-2 év múlva. De nem árulok el nagy titkot azzal, hogy olyan új, komplett rendszereken dolgozom (és rajtam kívül még sokan a világ különböző pontjain!!!), amely még gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a halfogást, egyre kisebb mennyiségű csalogatóanyag és egyre attraktívabb csalik felhasználása mellett, hogy az a kevéske horgászidő, amelyet a vízparton tölthetünk, valóban élményekben dús és emlékezetes maradhasson!
Hogy mindez egy intenzíven telepített magántavon vagy természetes vízen történik, majdnem mindegy! Én természetesen elfogult vagyok a feederezés irányában, de nagyon távol álljon tőlem, hogy bárkit is rábeszéljek a feederezésre. Megteszi azt majd saját maga, amikor a vízparton szembesül az eredményes feederbotos horgászok fogásaival!
