Ősszel a pontyok felhalmozott zsírtömege a tél előrehaladtával és végül a tavasz beköszöntével lassan „elkopik”, kénytelenek lesznek a szép idő beálltával - és a lassan eljövő nászukra is gondolva - energiát gyűjteni maguknak. Ezen az enyhe télen a kisebb méretű pontyokból könnyedén tudtunk fogni, de a nagy pontyok megfogásának ideje most jött igazán el, mert ezek arányosan nagyobb felhalmozott zsírtömege mostanra kezd elfogyni. Éppen ezért most vettem elő feederbotomat, hogy finomabb szereléssel végre kapásra késztessem a nagyobb pontyokat.
Alig vártam a tavaszt, és vele együtt azt, hogy szép időben indulhassak horgászni. Nagyon megörültem, mikor március 6-án az időjósok másnapra 18 fokot ígértek, ezért este bepakoltam 2 db feederbotot és a feederezéshez szükséges kellékeket. Reggel 5 órakor csörgött az óra, de - mivel most horgászatról van szó! - hamar kivertem az álmot a szememből: fél 6-kor már indultam is. Irány Maconka!
7 óra körül értem le, napijegyváltás után a nagy tavon a halőrházzal szemközti oldalt szemeltem ki, amely nyáron a nagy pontyok egyik kedvenc tartózkodási helye. Bíztam benne, hogy tavasszal is megfordul ott egypár rekordlistás méretű ponty. Sajnos autóval nem lehetett megközelíteni a sár miatt a gátoldalt, ezért kb. 200 méteres séta után a gát közepén foglaltam helyet. A helykiválasztás után kezdődhetett a készülődés. Először is beleszórtam a pelletpumpába a pelleteket, és hozzáöntöttem az aromát. A felpumpálás után félreraktam. Amíg magukba szívták az aromát a pelletek, addig összeállítottam és elhelyeztem a botokat bottartókon. Az egyik botot egy jelölő bójával szereltem fel, és bedobtam kb. 60 méter távolságba: ez lesz az etetés helye. Közben a pelletek magukba szívták az aromákat, és kezdődhetett az etetőanyag bekeverése, ami 1 kg Van Den Eynde Expanda Gold Mix és 1 kg Van Den Eynde SuperCarp etetőanyagból, valamint a bearomázott pelletekből állt. Egy jó negyedóra gombócformázás után már célozhattam is a bóját a csúzlival. Miután belőttem az etetőanyagot, a másik botot is bedobtam a bójával egy vonalba, leraktam a helyére, és mind a két boton bejelöltem a damilt zsinórjelölő filccel, hogy a későbbiekben is pontosan az etetésen horgászhassak. Kitekertem a bóját, és felszereltem ezt a botot is.
Az egyik botom 4,8 m hosszú és 200 g dobótömegű feederbot, amelyet egy 60grammos Fox compact carp feeder kosárral és 15 lbs teherbírású fonott előkével ellátott fix szerelékkel szereltem fel. Azért van szükség ilyen hosszú és erős feederbotra, hogy könnyedén el tudjam dobni a PVA hálóval ellátott szerelést akár az etetés mögé is. A másik egy 3,9 m hosszú medium-heavy feederbot, amelyet egy erőgumis, hagyományos etetőkosaras csúszó szerelékkel és 10 lbs teherbírású fonott előkével láttam el.
Fél 10-kor sikerült elkezdenem a horgászatot, de tudtam, hogy a becsapódó gombócok hangja miatt 1 órán belül nem számíthatok nagyobb ponty kapására. Pontban fél 11-kor (fél perccel azelőtt néztem meg az időt) meg is jött az első gyönyörű, botgörbítős kapás, mintha csak nyár lenne. Bevágás után a hal egyből kirohant vagy 10 métert, éreztette, hogy nem az aprajából való. Körülbelül 20 perces fárasztás végén a partra került a nap első hala, egy 7 kg-os ponty személyében. Gyönyörű, egészséges tükörponty volt, amely természetesen fotózás után mehetett vissza éltető elemébe.
Azután egészen 12 óráig mozdulatlanul álltak a spiccek, de egyszer csak a finomabb (medium-heavy) feeder spiccén apró, 1-2 centis maszatolások voltak láthatóak, amire be is vágtam. E mozdulatot majdnem Csákány Attila arca bánta, aki lejött Maconkára engem meglátogatni, ugyanis a botok mögött állt, és nem sok híja volt, hogy a bevágással neki is bevágjak egyet… Na de térjünk vissza a halhoz, amely először nem sok ellenállást tanúsított, mondtam is Attilának, hogy valószínű kicsi lesz, de szerencsére tévedtem. Ahogy ezt kimondtam, abban a pillanatban megállt, és szépen, komótosan, de megállíthatatlanul elindult befelé, ahogy a nagyok szoktak. Ezután elkezdődött a haddelhadd: nagy nehezen a part felé pumpáltam egypár métert, utána viszont ő húzott le a dobról egy kevés zsinórt, és ez ment kb. 20 percen keresztül. Mikor végre a part közelébe sikerült terelnem, éreztem, hogy egy óriással akadtam össze, és már reménykedtem benne, hogy 10 kg feletti lesz, hiszen még mindig nem láttuk, csak az örvényeit, amik jó nagyok voltak. Ekkor az járt a fejemben, hogy „vajon a 10-es méretű ESP horog jól akadt? Ilyen hosszú fárasztás alatt a kis horog nem fog kiakadni?” Újabb pár perc elteltével választ kaptam a kérdéseimre, megjelent egy hatalmas, sárgásan csillogó óriás a víz tetején, és Gábor barátom megszákolta nekem idei első 10 kg feletti pontyomat, merthogy ekkor már láttam, hogy az óriási bojlis merítőben is nagy helyet elfoglaló halam biztosan rekordlistás. Óriási volt az örömöm, olyannyira, hogy a fényképezések és a hal pontos súlyának megmérése után mihamarabb visszaengedtem az én gyönyörűségemet. No ez nagy hiba volt, ugyanis Maconkán minden rekordlistás méretű halat le kell fényképeztetni, és méretni az aktuális halőrrel, mert itt pontosan nyomon szeretnék követni a halak növekedését. Kaptam is Dérer Istvántól, a maconkai tó elnökétől a fejemre, mert idén még csak ez volt a második 10 kg feletti ponty, amit kifogtak a nagy tóból. Visszatérve a pontyomhoz, 11,58 kg-nál állt meg a digitális mérleg. „Gyönyörű ajándék”, gondoltam, hiszen még csak 8-9 fokos a víz.
Közben csaliztam, és repült is vissza a szerelés az etetésre, hátha még egy éhes nagyponty ott ólálkodik, de 3 óráig már csak két kapásom volt. Az egyik tettes egy 3 kg-os tükrös, a másik pedig egy gyönyörűséges, 2 kg körüli tokhal volt. 3 órakor nekiálltam összepakolni, és 6-kor már otthon gondolkoztam az én idei első, gyönyörű, 10 feletti tükrösömön.
Ezen a szép, napsütötte tavaszi napon sok ember összegyűlt, egymástól kb. 5 méter távolságra ültek egészen a gát közepéig. Én és a mellettem lévő helyi horgász pelletet használtunk, nekem a fent említett halakat sikerült megfogni, neki egy 3 kg körüli pontyot. A többi horgász ún. tavaszi, azaz élő csalikat használtak, nekik sok keszeget és egypár 30 cm körüli pontyot sikerült fogniuk. Úgy gondolom, hogyha nagy pontyokat szeretnénk fogni, mindenképpen kell pelletet is magunkkal vinnünk tavaszi horgászataink során!
Jankovich Krisztián (Krys)
Fotó: Csákány Attila és Jankovich Krisztián
