A homokbánya óriásai

A homokbánya óriásai

Ahogy véget ér a nyár, majd szép lassan a vénasszonyok nyara is, egyre kevesebben ragadnak horgászbotot a kezükbe. Majd, ahogy eljön a késő ősz és lassan beköszönt a tél, már csak a legfanatikusabb horgászok „vacognak” a vízparton kedvenc hobbijuknak hódolva. Ebben az időszakban előtérbe kerül a ragadozó halak horgászata, miközben egyik kedvenc halunk, a ponty horgászatával már kevesen „bíbelődnek”…

Ennek egyik legfőbb oka talán, hogy ilyenkor már a pontyok sem táplálkoznak olyan intenzíven, mint nyáron, sőt sokak szerint ilyenkor már abszolút nem is esznek, hanem „elvermelnek” - ez afféle téli álom szerintük. Ezt általában azok a horgászok állítják, akik a csak a nyáron jól bevált, házi rettenetest, a „büdös kukoricát” ismerik. Ha a nyári csalogatóanyagokat kínáljuk fel ebben az időszakban, bizony könnyen vonhatunk le ilyen (téves) következtetéseket. Tapasztalataim és nagynevű horgászok sokszor bemutatott fogásai és trükkjei alapján egyértelműen kijelenthető, hogy még a leghidegebb hónapokban is eredményesen horgászhatunk a pontyokra, ám ehhez nélkülözhetetlen a kellő felkészültség és az ilyenkor is megfelelően működő csalogatóanyagok használata.

Az új és ismeretlen helyszín a Szénás Carp Horgásztó!

Fiatal korom ellenére már közel 20 éve horgászom, nagyon sok helyre sikerült már eljutnom, rengeteg élménnyel gazdagodtam az évek során, és nagyon sokat tanultam. Sok olyan új helyszín van, amibe már az első horgászataim alakalmával „beleszerettem” és azóta folyamatosan vissza is járok oda. Kedvenc vizeim mellett, amiken folyamatosan horgászom, mindig keresem az új, „felfedezésre váró” vízterületeket is. Gyakran eljárok akár több 100 kilométerre is egy-egy ígéretes peca kedvéért, pedig mindig kiderül, hogy lakhelyemhez sokkal közelebb is vannak remek vízterületek, ahol még sosem jártam. Nem túl régen, a fogási napló bejegyzéseket böngészve lettem figyelmes, Bugyinszki Gábor nem hétköznapi fogásra, egy gyönyörű, 14,75 kg-os tőpontyra. Ezt az óriást, egy, akkor még számomra ismeretlen helyszínen, a Nagyszénáson található Szénás Carp Horgásztavon sikerült horogra csalnia. Felvettem Gáborral a kapcsolatot (már nem először) információgyűjtés céljából, majd később a horgásztó tulajdonosával is. Sok hasznos infót kaptam Gábortól és a tógazdától, Jámborcsik Lászlótól egyaránt, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik. Egyértelmű volt, hogy a következő helyszín, ahol horgászni fogok, ez a tó lesz.

Egy viszonylag régi, homokbánya tóról van szó, az 1970-es évek elején kezdődött meg itt a homok bányászata, ami 2009-ig tartott. Az így kialakult tó kb. 4,2 ha területű. A tó hosszú múltja ellenére csak tavaly, 2015 májusában nyitotta meg kapuit a horgászok előtt. A 2000-es évek eleje óta van a jelenlegi tulajdonos kezében, amit azóta folyamatosan telepít hallal, így egy igen jól halasított vízről beszélünk. Előtte is volt már haltelepítés, így a pontos halállományt nagyon nehéz lenne meghatározni, ám egy biztos, a hatalmas harcsák mellett megtalálhatóak itt a kapitális pontyok, amurok, fekete amurok, buffalók, busák, de a tó csuka- és süllőállománya is figyelemre méltó. Sokak kedvence, a tokhal is megtalálható itt, ráadásul a nagytestű példányok. Mindössze tíz darab horgászhelyet alakítottak ki a tavon, így az ideérkező horgászok kényelmesen, egymást nem zavarva tudnak horgászni. Minden horgászhelyhez tartozik egy csónak is, így könnyen elvégezhető az etetés, a bojlis horgászok pedig akár a végszerelékeiket is behúzhatják a kívánt helyre. A tó medre rendkívül változatos, rengeteg törés, padka és hihetetlen nagy vízmélységek jellemzik. Sajnos elég sok az akadó is, ami nagyon megnehezíti a horgászatot. A part rendezett, fásított, a tavat gyönyörű nádas veszi körül. Ez bizony nem egy tipikus „kockató”, könnyen megeshet, hogy kapás nélkül úszunk meg egy-egy itt töltött horgásznapot.

„Közepes” kiterjedésű tó, ami garantáltan tartogat meglepetéseket
A part fásított és rendezett, ez nem az a „kockató”, ahol bárki tud halat fogni
Minden horgászhelyhez tartozik egy csónak, amit mindenki használhat, aki váltott napijegyet

A rekordok napja

Több sikeres itteni horgászat után döntöttem úgy, hogy a nagyközönséggel is megosztom az itt szerzett, új tapasztalataimat és bemutatom nektek ezt az új tavat.

A horgászat reggelén (hajnalán) minden a szokásos módon zajlott. Horgászfelszerelés a kocsiban, fényképező feltöltve, hogy meg tudjuk örökíteni a legizgalmasabb pillanatokat, én pedig tele reménnyel és bizakodással, hogy ezen a november végi napon is sikerül egy-két szép halat horogra csalnom, amivel igazolni tudom, hogy bizony ilyenkor is érdemes még horgászni. A kemény hideg helyett, amire számítottam, szakadó eső és enyhe idő fogadott reggel. Annyira esett, hogy a kocsi ablaktörlőjét a maximumon járatva is alig láttam valamit. „Hát, nem lesz egy egyszerű nap!”, gondoltam magamban, de a horgászat már csak ilyen. Szerencsémre a tópartra érve félórára teljesen elállt az eső, így nyugodtan ki tudtam pakolni és kényelmesen elrendezhettem a felszereléseimet is. A horgászhelyemet a tó középső részén választottam ki, ami szám szerint a 6-os hely volt. Innen kellően nagy dobásokkal a tó legmélyebb részén horgászhatunk. A partközeli sávban, ahol 4-6 méter mély a víz, nem sok hal tartózkodik ebben az időszakban, inkább a belső, igazán mély részen vannak, ahol közel 10 méteres a mélység. Ahhoz, hogy erről a horgászhelyről ezt a mély sávot meg tudjuk horgászni, legalább 90-100 métert kell dobni. Sokan használják a csónakokat és behúzzák ezekre a mély részekre a végszereléküket, ám én feederbotos horgászként se etetésre, se behúzásra, se fárasztásnál nem használtam a csónakot.

Éppen nem esett, de ezek a felhők nem sok bizakodásra adtak okot
Minden a helyén, jöhetnek a halak… de sajnos az eső is rákezdte újból

Nem számítottam nagy haldömpingre, mert az előző horgászatok alkalmával is viszonylag lassan alakultak ki a kapások: volt, hogy 1,5-2 óra is eltelt a bedobástól számítva, mire meggörbült a botom spicce… Ám ez a nap más volt, mint az eddigiek, nem is sejtettem, hogy milyen izgalmas horgászatban lesz részem.

Óvatos, de folyamatos spiccmozgás jelezte a jobbos botomon, hogy egy tokhal rátalált az etetőkosaram tartalmára és éppen azt eszi. A tokok gyakran csinálnak álkapást, így ahol lehet rájuk számítani, érdemes odafigyelni erre a jelenségre és nagyobb türelemmel kivárni, hogy valóban tokunk szájában legyen a csali a horoggal együtt, amit általában agresszívan görbülő spicc jelez majd.

Ebben az esetben is így történt, viszonylag gyorsan érkezett az első tok

Meglepő volt, hogy ilyen gyorsan tudtam halat fogni, ráadásul miközben ezt a tokot fárasztottam, a másik botomon is kapás volt. A gyors mérlegelés és fotó után azonnal rohantam berántani, bíztam benne, hogy a horgomon van még a hal. Szerencsére a horgon volt még, ráadásul nem is akármekkora…

Nagyon lassan tudtam csak a partközelbe kényszeríteni, éreztem, hogy igazán nagy halat sikerült akasztanom
Itt láttam meg először egy pillanatra. A szám is tátva maradt: hatalmas tőponty küzdött a horgomon!
A hideg víz ellenére közel 20 perces fárasztás után tudtam csak megszákolni… kicsit alulméreteztem a merítőt, alig fért bele az óriás
A sérült, hatalmas „lapáttal” is hihetetlen nagy erő volt benne
Hatalmas tőponty! A mérlegelésnél kiderült, hogy sikerült megdönteni egyéni tőponty-rekordomat, ráadásul személyében a tórekord pontyot is sikerült megfognom. A töves pontos súlya 16,40 kg volt, amit a tógazda is hitelesített

Megmondom őszintén, álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora pontyot sikerül fognom ebben az időszakban, hihetetlen és örömteli érzés volt. Egy ilyen fogást látva az emberek első reakciója általában az szokott lenni, hogy „Szép-szép, no de mivel fogtad?”. Mielőtt megosztanám veletek a nap további történéseit, tegyünk egy kis kitérőt ebbe az irányba! Szokásomhoz híven most is method technikával horgásztam. Véleményem szerint, e módszer fanatikus híveivel a feederbotos horgászaton belül is egy eszmét és egy különálló technikát képviselünk. Számomra a methodozás az átlagos feederezéstől teljesen különálló „műfaj”. Ezt a módszert alkalmazva próbálom hétről hétre, hónapról hónapra és évről évre az adott vízterület legnagyobb halait horogra csábítani. Ha saját magamat és a képviselt technikát kellene behatárolnom, akkor azt mondanám, hogy „nagyhalas method-feeder horgász” vagyok. Évek óta kísérletezem és keresem azokat a csalogatóanyagokat, amiket kifejezetten a nagyhalas horgászatban tudok hasznosítani. Bátran állíthatom, hogy az egyik legjobb ilyen nagyhalas etetőanyag a Haldorádó Pellet Pack család. Ez a család immár kilenc tagot számlál, és az év bármely részén, január 1-jétől, december 31-ig találunk köztük az adott időszakra megfelelőt. Könnyedén használatba vehető, igazi nagyhalas pellet mixről van szó. Könnyen method kosárba tölthető, garantáltan gyorsan kioldódik abból és megfelelő alapot biztosít, a kapitális halak számára is. Ebből a pelletből egy kosárnyi, viszonylag kis mennyiséggel is meghökkentő eredményeket érhetünk el. Személyes nagy kedvencemmé vált az évek során, és nem véletlenül! Ezt használtam ezen a horgászaton is, egész pontosan a Fagyos Ponty fantázianevű változatát, amit egy nemes itallal, a Becherovkával tovább tuningoltam. Ennek pontos bekeveréséről már olvashattatok az Ohat nagy harcosai c. írásomban.

Egy fagyos összeállítás, ami a leghidegebb napokon is garantáltan „felmelegíti” a pontyok érdeklődését! Sokszor bizonyított már!

Természetesen a megfelelő etetőanyag kiválasztása még csak fél siker, kell egy jó csali is, amit a hideg időben is szívesen fogyasztanak pikkelyes barátaink. A legeredményesebben a SpéciCorn különböző változatait és a kisméretű, úgynevezett mini bojlikat használom ehhez a technikához. Ezen a horgászaton minden halamat a Quatro Fluo Pop Up 8 mm-es bojlikkal fogtam. Ezek a pici, lebegő és feltűnő színű golyócskák tökéletesen illenek a modern nagyhalas method technikához. Legkönnyebben és leghatékonyabban egy 7 mm-es csalitüskén felkínálva használhatjuk ezeket.

Egy csalitüskés method végszerelékkel felkínált mini bojli - ez a leghidegebb időben is gazdára talál
Ezen a napon a fokhagymás változat adta az összes halat, ez a fehér golyócska került a Pellet Pack „ágyra”

Ha megvan a nyerő összeállítás, a siker sem marad el - így volt ez ezen a napon is. Célhalaim elsősorban a pontyok voltak, de szerettem volna megfogni életem első buffalóját is, helyettük viszont egy újabb szép tokhal került a matracra, majd a fényképező elé.

Egy újabb szép hal a mélyből, ami igazolja a módszer helyességét

Ahogy említettem már, a halakat közel 10 méteres mélységből sikerült horogra csalnom. Ebből adódóan kulcsfontosságú volt a method kosár megtöltése, fontos volt, hogy ami a kosárba kerül, az bizony le is érjen a fenékre és csak ott oldódjon szét. Kb. 10 mp alatt ér le ilyen mélységbe a végszerelékünk, és ha ez idő alatt a kosárból kioldódik az etetőanyag, a halakat a megterített „asztal” helyett, csak a csupasz kosarunk várja, ami ritkán hoz átütő sikert. Minden esetben, első lépésként egy kicsit „túltöltöttem” a kosarat úgy, hogy a bordák nem is látszottak ki, majd több lépésben erősen belenyomtam a kaját, ezzel is lassítva a kioldódását. Ezután helyeztem a kosár közepére a felcsalizott horgot, amit egy kicsit belenyomtam az etetőanyagba, majd egy nagyon vékony réteggel befedtem, amit csak annyira nyomtam rá a kosárra, hogy bírja a lendületes dobást. Vízbe éréskor a vékony felső réteg azonnal leválik, a sok apró szem a kosarunkat követve süllyed a mélybe és a víz „áramlásának” köszönhetően egy kicsit szétszóródik a kosár mellett. Mivel a felcsalizott horgot belenyomtam az etetőanyagba, a felső réteg leválása után is a kosár közepén marad, míg leér a fenékre. Ezután szinte azonnal „kiszabadul”a kosárból és annak közepén várja, hogy egy éhes hal megtalálja. Az alsó réteg etetőanyag egy kicsit lassabban, de folyamatosan oldódik ki a kosárból. Ezt a technikát sok helyen alkalmaztam már eredményesen, kiválóan működik a sekélyebb vizeken is.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az újabb óriás, amivel küzdöttem
Neki sem volt valami kényelmes a merítőben, no de nem is kellett sokáig benne maradnia
Egy újabb gyönyörű hal, ezúttal egy tükrös, közel 12 kg-ot nyomott
Soha ne kerülj rosszabb kezekbe!

A késő őszi és téli horgászatok vége sajnos nagyon hamar eljön, nem volt ez másként ezen a napon sem, ráadásul még hamarabb besötétedett a borult idő miatt. Emlékezetes és tanulságos horgászat marad ez számomra, ahol zárásként, még a nap végén is sikerült két szép pontyot a fényképező elé tartanom.

Egy hibátlan tövessel…
… és egy szép tükrössel zártam a napot

Már sötétben, pakolás közben jött a bónusz, ráadás halam, amit hosszas fárasztás után a szákolás előtt elveszítettem: kipattant a horog a szájából. A nap folyamán 4 nagytestű pontyot és 2 gyönyörű tokot sikerült fognom, mindössze ez az egy halvesztésem volt (ettől függetlenül akkor nagyon bosszantott a dolog).

Ha az általam bemutatott módszerrel és csalogatóanyagokkal indultok horgászni, jó eséllyel járhattok sikerrel az év leghidegebb napjain is. Próbáljátok, ki érdemes!

Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika