Ohat nagy harcosai II. - Az új rekord 1. rész

Ohat nagy harcosai II. - Az új rekord 1. rész

Talán emlékeztek rá, hogy tavaly október végén egy számomra felejthetetlen napot töltöttem el az Ohati Horgász és Bemutató Központ III. taván, amiről, akkor egy írás is készült. Soha annyi és akkora méretű halat nem fogtam még, mint akkor, így egyértelmű volt, hogy a közeljövőben visszatérek ide. Ennek, idén májusban jött el az ideje, a kitűzött cél pedig nem volt kevesebb, mint hogy a tavalyi eredményemet túlszárnyalva egy újabb felejthetetlen napot töltsek el itt, a Hortobágyon. Aki szereti a pörgős, nagyhalas horgászatot, érdeklődve fogja a soraimat olvasni…

Lakhelyemtől, Hódmezővásárhelytől sajnos elég messze van ez a vízterület, így nem sok lehetőségem van itt horgászni, ezért igyekeztem a horgászat előtti napokban (hetekben) mindent gondosan és precízen összeállítani, hogy tökéletes legyen minden. Ahogy közeledett az idő, fejben kialakult a jónak vélt taktika, a különböző csalogatóanyagok, etetőanyag-keverékek terve is összeállt. A horgászatot péntek estétől szombat estig terveztem, tehát durván 24 óra alatt akartam a legtöbbet kihozni magamból és az adott helyzetből. A péntek délelőtt még munkával telt, de fejben már a vízparton voltam. Minden pontosan kiszámoltam: délután 4 órakor indulás és kb. este fél nyolcra meg is érkezünk. Végül kicsivel este 8 óra előtt értünk oda, ami még tökéletes volt, ugyanis hivatalosan este fél kilenctől lehet megkezdeni a horgászatot. Gyors napijegyváltás és egy pár információ begyűjtése következett, majd bepakolás a horgászhelyre. A hatalmas tónak kb. a közepén, az 5-ös helyet foglaltam le. Ez egy nagyon széles és kényelmes stég, ráadásul ezen az oldalon viszonylag messze vannak egymástól a kialakított horgászhelyek, így egymást nem zavarják a horgászok.

Kb. 30-40 méter hosszú bejáró vezet a széles horgászhelyre… gyönyörű, vadregényes hely a nádasban

Mire a bepakolás megtörtént, a kocsit kivittem a parkolóba és gyalog visszasétáltam, már majdnem teljesen sötét volt. Gyorsan összeállítottam a felszerelést és az etetőanyagokat. Kétféle etetést terveztem, az egyik egy hallisztes keverék, míg a másik egy sima Pellet Pack volt, abból is a Magyar Betyár fantázianevű változat.

Egy igazi nagyhalas etetőanyag keverék, nem lehet vele hibázni
A nagyhalas horgászat elengedhetetlen eleme a Pellet Pack, ezúttal a Magyar Betyáros változatot használtam

A hallisztes etetőanyag keverék a következőképpen készült el: A Pelletes Feketét a darabos szemcsék nélkül, még szárazon összekevertem a Premium Halibut etetőanyaggal, majd két bő marék Micro Pelletet adtam hozzá Fekete Tintahal ízesítésben és ezt követte egy bő marék Tintahalliszt. Ezeket az összetevőket szárazon jó alaposan összekevertem, majd a létező legkevesebb vízzel állítottam össze, hogy minél gyorsabban és „agresszívabban” nyisson. Többszöri áttörés után egy nagyon jól tapadó, igazi nagyhalas „proteinbombát” kaptam, ami tökéletesen illik a modern method technikához. Igen, method technika! Mint a legtöbb esetben, természetesen most is e módszerrel vettem üldözőbe a halakat. Két Spro Royal Carp Feeder botomat vittem magammal 3,90-es és 4,20-as méretben, amiket a legerősebb spiccekkel szereltem fel. E finom „pálcákhoz” ideális volt a két Spro Team Feeder Special 550M LCS orsó. Mindkét orsó dobjára 20-as Haldorádó Strong Line főzsinórt csévéltem, amire 15-ös Power Pro fonott dobóelőkét kötöttem a botok kétszeres hosszában. A fonott dobóelőkét nemcsak a nagy, lendületes dobások miatt szeretem használni, egyértelműen nagy segítséget nyújt a fárasztás utolsó, partközeli fázisában is…

Két kedvenc Spro Royal Carp Feeder botom…
… amik a Spro Team Feeder Special 550M LCS orsókkal alkotnak tökéletes párost
A 20-as Haldorádó Strong Line főzsinór a 15-ös Power Pro fonott előtét (dobóelőke) zsinórral kombinálva szinte elszakíthatatlan

Két hasonló, mégis jelentős különbséget is hordozó method végszereléket alkalmaztam. Az alapötletem az volt, hogy az egyik végszerelékemmel a soft pelletes, finomabb „vonalat” próbálom erőltetni, míg a másikon egyértelműen a nagyobb fűzött csalikat részesítem előnyben. A „soft pelletes” végszerelékem a következőképpen állt össze: a fonott dobóelőke zsinórra egy nagyméretű gumiütközőt helyeztem, ezt követte a 30 g-os Method Flat Feeder kosár, majd egy nagyon praktikus kis eszköz, a Guru Speed Beads, ami tulajdonképpen egy gyors előkecserét biztosító forgó és gumiütköző egyben. Ebbe hurkoltam bele a pontosan 8 cm hosszúságú, Haldorádó Braxx fonott előkezsinórt a 10-es méretű, Guru QM1-es szakáll nélküli horoggal. A Braxx előkezsinórt 16-os méretben használtam a nagy igénybevétel miatt.

Nagyhalas method végszerelék és annak eszközigénye…
… ami ideális a „soft pelletes” horgászathoz (is)

A másik végszerelék szinte teljes mértékben megegyezett ezzel, a különbség a horogelőke hosszában és a horog fajtájában volt. Ennél egy nagyobb, 10-es méretű Gardner Mugga horgot használtam, amit pontosan 12 cm-es előkére kötöttem. Felmerülhet a kérdés, hogy miért használtam hosszabb horogelőkét ennél a szereléknél. A válasz egyszerű: a nagyobb méretű fűzött csaliknál nekem jobban bevált ez a - method módszerhez talán kicsit hosszúnak tűnő - 12 cm-es előke. Véleményem szerint így az óvatosabban táplálkozó halak sem fognak gyanút olyan könnyen, bátrabban veszik fel akár a nehezebb süllyedő csalikat is. Ezzel a végszerelékkel elsősorban kedvenc nagyhalas csalimat, a Carp Bonbont használtam.

Este fél tízre végre mindkét végszerelékem a helyére került. A hosszú, fárasztó nap után végre a horgászfotelomba ülve várhattam a kapást és csodáltam a hortobágyi éjszakát. Teljes szélcsend volt, csillagos égbolt, körülöttem pedig a nádas és a csodálatos tó. Hatalmas halugrásokat lehetett hallani, sokszor a stégtől alig pár méterre. Mivel kereső horgászatot végeztem, egyértelmű volt az éjszakai feladat: meg kellett találnom azt a távolságot és azt a helyet, ahol a halak tartózkodnak, valamint azt a csalit, amit fel is vesznek. Szisztematikusan, szinte méterről méterre próbáltam a megfelelő távot belőni. Több mint egy óra várakozás után meg is érkezett az első kapás, ami nagyon agresszív, vehemens volt.

Nemcsak a kapás, de a hal maga is rendkívül agresszív és erős volt. Mindig lenyűgöz az itteni halak ereje

Hosszú fárasztás után a hal már közel került a stéghez, mikor újult erővel visszatört és a közeli nádasba menekült, ahonnan már nem tudtam visszahúzni. Nagyon mérges voltam, ugyanis nem voltam vele tisztában, hogy a stég mellett ilyen „nádcsomók” vannak, sajnos még világosban nem igazán volt lehetőségem felmérni a terepet. A halam elment, a szerelékemet nem tudtam kiszabadítani a nádasból, így el kellett vágni a zsinórt. Következett az újraszerelés. Rendkívül bosszantott, hogy elveszítettem ezt a hatalmas pontyot…

Nappali fényben jól látható a stég bal oldalán elhelyezkedő nádas… ha ebbe belehúzza a hal a végszereléket, lehetetlen kihúzni belőle

A végszereléket újra összeállítottam és mehetett a helyére. Nem akartam több halat veszíteni a nádas miatt, ezért lámpafénynél, alaposan átnéztem a horgászhelyemet és annak környékét, hogy mire is számíthatok. Újfent elég sok várakozási idő után a másik botomon is agresszív kapás jelentkezett. A stéghez érve természetesen ez a hal is a nádast célozta meg, de ez már engem sem ért váratlanul… Nagy csata után végre szákba került az első hal.

Az éjszaka első lovagja egy szép, 7,46 kg-os tőponty volt

Ezt a végszerelékemet alig dobtam vissza, máris meggörbült a bot spicce. Érezhetően kisebb hal volt a horgomon, de bíztam benne, hogy sikerült elindulni a jó irányba.

4,16 kg-os volt a második töves

A kapások gyakorisága azonban nem nőtt, hajnali 2-3 óra lehetett, mikor úgy döntöttem, alszom egy kicsit. A nyeletőfékeket bekapcsoltam és közelebb ültem a botokhoz - tisztában voltam vele, hogy ha kapás lesz, az úgyis olyan vehemens lesz, hogy megszólal az orsó fékje, amire felébredek… Kb. 40 perc alvás után be is következett, amire vártam: az orsó dobjáról úgy pörgött le a zsinór, hogy szinte „füstölt”. A berántás után hatalmas súlyt éreztem a szerelékem végén. Ez a hal sem adta magát könnyen, viszont, mire a partközelbe ért, szerencsére kellőképpen elfáradt, így eszébe sem jutott a nádasba menekülni. Szájtátva figyeltem a fejlámpa fényénél az óriást és elégedetten nyugtáztam, hogy megvan, ahogy a merítő szák fölé csúszott. A horog hibátlanul akadt, a csali pedig mi más is lett volna, mint nagyhalas kedvencem, a Carp Bonbon.

Boldogságom határtalan volt. A mérlegelésnél kiderült, életem eddigi 2. legnagyobb halát tarthattam a kezemben… a hal pontosan 13,18 kg-ot nyomott

Ahogy közeledett a reggel, lassan összeállt az a stratégia, ami úgy éreztem, eredményhez vezethet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az éjszakai három szép ponty, amit sikerült szákba terelnem, illetve az az egy-két rontott kapás, ami úgyszintén a halak érdeklődését jelezte számomra. Bizakodva vártam a nappali órákat, hisz azok a helyi horgászok, akikkel beszélgettem, egyértelműen azt állították, hogy ezen a tavon „erősebbek” a nappalok. Ahogy lassan eljött a pirkadat, mindkét végszerelékemet újracsaliztam és nagy izgalommal vártam az újabb kapást. Ekkor még nem is sejtettem, mi vár rám. A holnapi folytatásból megtudhatjátok, hogy az éjszaka tökéletesre csiszolt stratégia hogyan működött a nappali órákban…

Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika, Borbiró Ádám

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: