Nagy dévért akarok!

Nagy dévért akarok!

Imádok a termetes dévérekre horgászatni. Fárasztásuk élvezetes, és kinézetükben is gyönyörűek ezek a halak. Megfogásukra rengeteg féle horgászmódszer kínálkozik. Én most egy könnyű kis pickerbotot választottam, hogy megtizedeljem a keszegállományt. Mi sült ki az egészből? Mindjárt Önök is megbizonyosodhatnak róla! Már a felkelő nap első sugarai a vízparton találtak, mert ekkor még nincs túl meleg, és ilyenkor esznek igazán a halak!

A napfelkelte fenséges látványa semmihez sem fogható!

Most újfent a Komravölgyi-tározóra látogattam ki, hiszen rengeteg termetes keszeg lakja, jó lehetőséget adva, a módszerem bevetésére.

Sokat ígérő látvány, reggel fényeivel játszadozó tó

A felszerelésem egy DAM Tele Pickerből, és egy Shimano Sahara harcifékes orsóból állt. Az orsó dobja 0,18-as Tubertini Affondante zsinórral volt feltöltve. Most a legerősebb spicc került fel a botra, mert a halak, amiket fogni szerettem volna elég vehemensen kapnak.

A felszerelés

Az egyszerűen összeállítható szerelék a következőképpen állt össze. Egy rakétakosarat csúsztattam a zsinórra egy kis méretű karabiner segítségével, hogy alkalomadtán cserélhető legyen. A következő lépésben felkötöttem egy mini forgót a főzsinór végére, majd fölé csíptettem egy kis sörétet. Ezek után jöhetett a horogelőke. Egy 18-as hosszú szárú horgot kötöttem fel a 0,14-es, 80 cm hosszú horogelőkére, majd ezt beleakasztottam a miniforgóba, és már készen is állt bevetésre a szerelék. Erre a horogméretre azért volt szükség, mert amilyen termetesek a dévérek, olyan óvatosak is!

A nyitott rakétakosárból könnyen, és gyorsan kioldódik az etetőanyag
A kis horogméret nem feltűnő az óvatos keszegek számára

Az etetőanyag összeállításánál ügyeltem arra, hogy ne legyen túl borsós az ára, de ugyanakkor megfeleljen a halaknak. Így a választásom most a Tímár-mix pontyos kajára esett. Ebből 3 kilót kevertem be, és még raktam hozzá egy kis pirított kendert, és egy kis tökmagot, amelyek a dévérek kedvencei közé tartoznak. Utolsó lépésként pedig két doboz csemegekukorica, és annyi csonti került bele, amennyit még éppen elbírt.

A keverék most a nagy dévérek kényeztetésére készült

Bedobás előtt, a kosár megtöltésénél ügyeltem arra, hogy minél több csonti kerüljön bele. Ez több okból is előnyös. Elsősorban persze a nagyobb mennyiségű előanyag bejuttatása a lényeg, de az is fontos, hogy a sok csonti, nem hagyja, hogy a kosárba belegyógyulva maradjon az anyag, hanem azt szétdobja, és úgy távozik a kosárból, ezzel még érzékenyebbé, és könnyebbé téve szerelékünket.

A bedobásnál kinéztem egy jó támpontot a szemben lévő parton, és igyekeztem mindig annak az irányába dobni.

Az első bedobást követően 8 egykezes gombócot csúzliztam a meghorgászni kívánt helyre, és ezután minden bedobásnál 2 gombócot. A parttól kb. 35-40 m-re horgásztam. Ezt a távot egy közepes erősségű csúzlival, kényelmesen meg lehetett etetni.

A nagy dévérek csemegéje

A horogra egy szem csemegekukorica, és egy szem csonti került. Ez volt a nyerő csali, mert a kisebb dévérek nem tudták felvenni, így maradt idő, hogy a nagyobbak megtalálják! A kapások jellegzetesek voltak. Először egy kicsit megrezgették a spiccet, majd határozottan behajlították. Annyira rászálltak az etetésemre, hogy néha még be sem tudtam állítani a botot, de már görbítették, sőt olyan is előfordult, hogy még a kezemből húzták!

Óvatosan, de azért határozottan kell fárasztani a halat!

A fárasztásnál ügyelni kellett arra, hogy óvatosan "pumpáljam", mert így nem tudta magát letáncolni a horogról!

A part közelében már egy kicsit erőltetnem kellett őket, mert különben megléptek volna

Mikor már a part közelébe értek, sajnos egy kicsit durvábban kellett bánnom velük, mert tőlem jobbra egy kis hínármező, és békanyál helyezkedett el, és halak nagy része, mindig megpróbált beleúszni a szabadulás reményében. Ebből is látszik, hogy a halak tudják, hogy miként szabadulhatnak meg a horogtól, és ennek fényében mindig érdemes óvatosan, de határozottan fárasztani őket, persze csak annyira amennyire a helyi körülmények megengedik.

A zsákmányra öröm volt ránézni

A horgászat végére elég tetemes mennyiség gyűlt össze a gyönyörű halakból. Horogra került egy bandanagy is, aminek a súlya verte az 1 kg-ot! Egyszóval szemet gyönyörködtető látvány volt a zsákmányra ránézni. Természetesen egytől-egyig visszanyerték szabadságukat!

Ilyenkor a nyári nagy melegben kevés az oxigén a partközeli vizekben, és ezért sokkal nehezebben, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem térnek magukhoz a hagyományos módon visszaengedett halak. Ennek oka általában a kimerültség, és az oxigén hiánya. Ezt úgy orvosolhatjuk, hogy megfogjuk a halat közvetlen a farkúszója előtt, és így előre-hátra húzgáljuk egy kicsit a vízben, mert így oxigénhez jut, majd egy határozott mozdulattal lökjük meg előre. Ez általában segít. Ha mégsem, akkor még másodszor is meg lehet próbálni, de többször már nem érdemes.

A négy legszebb példány

Fontos, hogy mindig kíméletesen bánjunk a halakkal, mert alkalmasint szeretnénk őket legközelebb is kifogni!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: