Egy szimpla rakós botos próbának ígérkezett a dolog, ám hamar rájöttem, hogy ez bizony nem mindennapi peca lesz! Többet itt nem is akarok elárulni, a lényeg majd a szövegben. Ám előtte az előzmények…
Hosszú ideje, hogy rabja vagyok a finomszerelékes horgászatnak, kedvencem a spiccbotos módszer (meddig is…?), de az utóbbi időben egyre jobban megkedveltem a folyóvízi úsztatást is. Nemrég elkapott a hév, hogy itt az ideje magasabb szintre emelni a tudásomat, és beszerezni egy olcsóbb, erős, kezdésnek kiváló rakót.
Régebben úgy gondoltam, hogy a rakó nekem túlságosan nehéz lenne, nagyon lassú, fárasztó és sok vesződéssel jár, viszont ezen hamar túlléptem és megbarátkoztam a gondolattal, hogy mi lenne ha… Itt jön a képbe a dolog.
Kovács János testnevelő tanárom, aki szintén fanatikus horgász és jártas a rakós botos témában, pár hónapja mondta, hogy eladja mindkét rakóját, és a tiszai spiccbotos keszegezést választja,mert (egy ideig) nem lesz elég ideje rakózni.
Volt is egy botja a számomra, ami tökéletesnek mutatkozott, hisz nem elég, hogy baráti, megfizethető áron tudtam hozzájutni, de 13 m-es volt, ráadásul pontyos rakó. Ez a bot egy Milo Dynamite Carp, ami elég kemény, hogy tolerálja a kezdők hibáit, viszont használhatónak is bizonyult, tehát nem volt túlságosan nehéz (nekem). Mikor hozzájutottam, eleinte mint hímes tojást féltve őriztem, viszont egy idő után használatba vettem: a kertben kezdtem „szárazon” próbálgatni, gyakorolni vele.
A témában nagyon sok szakirodalmat elolvastam, segítséget kaptam, de ez nem volt elég, élesben is ki kellett próbálnom, hogy is működik a dolog.
Itt kezdődik a kaland, itt jött el életemben a mérföldkő a horgászat terén. Tanár Úr és én gondoltuk, hogy kimegyünk a közeli Atkai-holtágra egyet edzeni. Mivel ládám még nincsen, kölcsönbe elhozta a sajátját, én meg vittem a rakót, meg egy spiccbotot. Lebeszéltük, mikor, hol találkozzunk, és jöhet a peca! Előző este már bekevertem a tartalmas kaját, hogy legyen ideje bőven „beérnie”, és ne kelljen reggel vacakolni vele.
Szépen felkaptam a motyót, és tűztem ki a vízre! Kiértem a megadott helyre, szerencsére sikerült üres stéget keríteni. Tanár Úr még nem érkezett meg, ezért széthúztam az 5 m-es spiccet, és csak szórakozásképpen a bedőlt fák elé lógattam a másfeles vízbe. Nagy meglepetésemre apró kapás után komoly fárasztás következett. Ámultam, hogy nem egy szokásos bodorka vagy sügér volt a tettes, hanem egy termetes karikakeszeg. Na, gondoltam is éppen, hogy ha már most ezt sikerült kiszednem az akadóból mi lesz majd a rakón?
Közben egy kunyeráló erdei pinty jelent meg a mólón, ami kicsit sem riadt vissza tőlem és pár szem csontiért még egy fotózást is megengedett.
Nem sokkal később Tanár Úr is megérkezett, így kezdetét vehette a horgászat, de előtte a pakolás…
A rakózás sajnos sok cuccal jár, ebben egyetértek másokkal, viszont nem feltétlenül kell minden kiegészítőt magunkkal vinnünk, csak a legszükségesebbeket.
Nem is volt más a ládán, csak a két rakós bot tartó, a tulipán, a száktartó és külön, hátul egy háromlábú görgő. Azt hiszem, ez nem sok holmi, bármilyen kis helyen elfér, akár a ládába is betehetjük.
Szerelékem egy 1 g-os úszóból, 10-es főzsinórból, 8-as előkéből és 18-as horogból állt, a top szettben 1-es latex gumi volt.
Miután minden a helyére került, jöhetett a fenékmérés. Atkán nem meghökkentő, ha a horgászhelyünk környékén akár 5-6 m-es mélységet találunk, az én helyemen is kb. 5,5 m-es víz volt.
A szerelék pontos beállítása után következhetett a várva várt próba. Letettem a botot a tartóba, alapozásnak benyomtam a kaja felét, majd csalizás, és betoltam a botot.
Nem kellett sokat várnom, az első kapás hamar jelentkezett. Bevágtam, és már rúgott is rajta a hal. Viszonylag szépen nyúlt a gumi, de nem törődtem vele, toltam hátra a botot, és mindent úgy tettem, ahogy kell. Gyors szákolás után egy szebb, tenyeres dévért emeltem ki. Ezek szerint tetszett a halaknak a Timár speciál keszegező és a ponty-kárász koszt.
Közben Tanár Úr folyamatosan segített, mit hogyan is kéne tennem, így hamar belejöttem a dologba, és az első próbálkozás ellenére viszonylag szépen ráéreztem az alapokra. Ám még van mit csiszolni rajta, de hát ugyebár ismétlés a tudás atyja…
Nagyon megtetszett nekem ez a fajta horgászat, mert így igazán finom szerelékkel tudok horgászni anélkül, hogy aggódnom kellene, hogy az esetlegesen beugró nagyobb halak megtépnek. Az 1 mm-es gumi tökéletes választásnak bizonyult, ugyanis itt a várható halak 90%-a keszegféle volt, tehát vastagabb gumi és erősebb szerelék használata fölösleges lett volna. Mondhatni a keszegezéshez állítottam be a szerelékem.
Fantasztikus élményt nyújtott számomra, hogy végre érezhettem a legkisebb keszegek erejét is, mert pl. egy fenekező, sőt akár rezgőspicces bottal sem olyan élvezet kifárasztani egy apróbb keszeget, mint spiccbottal, vagy rakóval.
Viszont ebben a módszerben a bot és a hal között tökéletes az összhang, fárasztás közben minden apró rúgást lehet érezni, és ahogy a tenyeres keszeg is kihúz a botból vagy 1, másfél méter gumit, az szívdobogtató látvány.
Már jó ideje nyomtam a pecát, az etetőt 5-10 percenként kis adagokban dobáltam a spicc alá, mikor is jócskán megéheztem, ezért egy reggeli erejéig átadtam a botot Tanár Úrnak.
Fogta Ő is a keszegeket, ám be voltam zsongva, ezért amint megettem a kaját, visszakértem a botot. Úgy éreztem, alkalmi függőséget okoz a dolog, képtelen voltam ráhagyni. Igaz, tavaly ősz óta nem volt részem ilyen dús horgászélményben.
Sokat vacakoltam az elején, mivel elsőre raktam össze a ládát és mindent be kellett tanulnom, ezért kezdéskor legalább másfél órám ment el a pakolással, szereléssel, ám a pecától számított 2 óra elteltével szépen ráálltak a halak az etetésemre, mert egyre-másra fogtam a keszegnépség tagjait, méghozzá nem is az apraját.
Tanár Úr persze megunta nézni, ahogy folyamatosan szedem a halat, ezért megragadott egy 5-ös spiccet a hozzá illő finom szerelékkel, és a stég melletti bedőlt fák elé etetett némi kosztot, majd rádobott. Kisebb várakozás után neki is el kezdték húzni a halak, többnyire szebb keszegek, majd egy kárász és egy szép bodorka is meglepte.
Úgy 4 óra peca után az etetőanyagom elfogyott, viszont a csalit még mindig húzták a keszegek. Ugyan néha gubancolnom kellett, eresztéket is váltottam, még előkét is cseréltem, de úgy tűnik, aznap a fenék felett 8-as előkén 16-os horgon felkínált pár szem csonti volt az eredményes. Legalább másfél órája hogy nem etettem, bár észre lehetett venni, hogy nemrég érett be az etetés, mert a csobbanások megszűntek ugyan, de még jócskán lehetett koszt a fenéken, vagy legalább is az illata.
Kisebb szünet után betoltam a rakót. Egy szebb kapás utáni bevágáskor eleinte azt hittem, nagyobb keszeget fogtam, ezért toltam hátra a botot, az ideális távnál (5 m) lerövidítettem, ám akkor vettem észre, hogy őkelme nem akar részt venni a fotózáson, vehemensen küzdött. A spiccből ugyanolyan hosszú gumit húzott ki, mint amekkora a top szett (3 m), ezért mindjárt gondoltuk, nem keszeggel van dolgom.
Úgy 5 percnyi fárasztás után sikerült megszákolni, és akkor könnyebbültem csak meg igazán. Szákomban pihent a ponty. Ezen a vízen várható volt, hiszen máskor is lepett már meg itt ponty a finomszereléken, ám az kudarccal végződött. Ez alkalommal viszont más módszert használtam, a gumi segített a fárasztásban, a 8-as előke pedig bírta a halat.
Nagyon izgalomba hozott ez a ponty, rendesen benne voltam a horgászatban, ám mennem kellett volna közben családi összejövetelre is, még haza kell menni, elkészülődni… Míg az összejövetel nagyban zajlott, addig mi folytattuk a pecát, mert hát nem könnyű abbahagyni, ha így belejött az ember és így húzza a hal.
Legalább 6 óra horgászat után Édesapám telefonált, hogy most már nagyon el kéne indulnom, ezért sajnos abba kellett hagynunk a horgászatot. A peca végeztével kb. 8 kiló hal jött össze vegyesen a kilós ponttyal együtt, ebből olyan 6 kiló lehetett az én fogásom. Nem örültem, hogy abba kellett hagynom, viszont jóból is megárt a sok. Élményekkel, emlékekkel és persze tapasztalatokkal gazdagodtam, ráadásul jól kihorgásztam magam, ami hosszú ideje érett már!
Tanár Úr így elsőre meg volt elégedve velem, nagyon odatettem magam. Elkezdődött tehát az életemben egy új korszak és természetesen lesz ez még jobb is!
Addig is, ezekkel a képekkel zárom soraim:
Írta: Szili Dániel
(Danius)
Fotók: Szili Dániel, Kovács János
