Szeptemberi márnák

Vége a nagy melegnek, ezzel együtt a nyárnak is. Végre az időjárás egy kicsit hűvösebbre fordult, a fákon a falevelek elsárgultak, szép lassan lehullnak. A betakarítás, a szőlőszüret is gőzerővel zajlik. Olykor már a kályha is elkéri a napi tűzifa betevőjét. Nem kétséges, megérkezett az ősz. Már éppen ideje volt. Egész évben ezekre a napokra készültem. A szeptember, az október, a november az esztendő legtöbb márnával kecsegtető időszaka. A Dunán is megkezdődik a márna bandákba verődése, becserkészése. Amikor csak tudtam, kint voltam a vízen. Eme írásommal a szeptemberi élményeimet szeretném megosztani veletek.

A hónap nagy részében az időjárásra egy panaszom sem lehetett, sőt volt, amikor az évszakhoz képest túlságosan meleg is volt. A vízállás is rendben volt végig. A horgászhelyeim mindegyike meghorgászható volt (néhány naptól eltekintve). Ha volt is áradás, nem volt említésre méltó. Szerencsére a márnuszok is úgy akarták, hogy mozgalmas legyen az ősz első hónapja.

Akadtak a horgomra szép számmal. Több helyet is próbálgattam és az lett a tapasztalatom, hogy a márnák már ilyenkor is bandába tömörülnek. Sőt, véleményem szerint ez egész évben így van az átlagméretnél. Annyi a különbség az évszakok között, hogy a tél elmúltával a nagy tömörülésből -más néven a telelőhelyről - szétszélednek, kisebb csoportokat alkotnak. Élvezik a tavasz beköszöntét. Íváskor felkeresik nagyobb számban az ívóhelyeket, ezt követően továbbra is bandákba tömörülve töltik a nyári, táplálékban gazdag napokat. Az ősz közeledtével ismét felkeresik egymást a „kis bandák” és egyesülnek egy „nagy bandába”, elindulnak együtt a telelőhelyre. Talán ezt az időszakot nevezzük mi, horgászok márnavonulásnak. Egy kicsit csalóka az elnevezés, mert végül is a marcik hol ide, hol oda vonulgatnak egész évben, attól függően, hogy merre találnak táplálékot. Csak míg nyáron egy „márnacsorda” szerintem kb. tíz-húsz egyedből állhat, addig ez télen elérheti a több százat is. Ebben a hónapban, ha kis márnát fogtam, akkor számítani lehetett többre is, de ez többnyire így van. Ha viszonylag nagyobb jön, akkor lehet, hogy csak az az egy jön, esetleg kettő. Megjegyzem, lehet, csak ott történnek így ezek a dolgok, ahol én horgászom. A Duna más szakaszán előfordulhat más tapasztalat is. Olyan ez, mint amikor egyik helyen nappal jön a márna, a másik helyen meg a sötétben. Az a márnára vadászó sporttárs, akinek délután szokott jönni a marci, arra esküszik, akinek meg este, az meg arra. Jókat szoktam nevetni, amikor a horgászok között megy a vita, hogy melyik a legjobb időszak a márnafogásra. Ha vonul a banda, akkor nem lehetnek ott mindenhol egyszerre, ugyanabban az időpontban, ez - gondolom - egyértelmű.

Ősszel a víz is lehűl, a keszegfélék is elhúzódnak a melegebb rétegekbe. Ezzel nyernek teret a márnák, ők ilyenkor még egy hatalmasat zabálnak, vagyis inkább elkezdődik a feltankolást a téli, ínséges, hosszú időszakra. Ekkor jön el a márnahorgászat szezonja, és valószínűleg ezért eredményesebbek ilyenkor a próbálkozásaink.

Furcsa módon számomra a reggelek csendesebbek voltak. Sokkal eredményesebb voltam a késő délutáni órákban. Ez gyakorlatilag egész hónapban így volt. Elég későn jöttem rá arra, hogy a folyó alacsony vízállása miatt a márnacsorda keresett egy mélyebb szakaszt. Az előttem lévő részen jó, ha kétméteres víz lehetett. Viszont tőlem nem messze volt egy mélyebb rész, oda húzódtak a márnák. Érdekes volt, hogy ameddig sütött a nap, nem volt kapásom, aztán ahogy a napsugarak már nem érték a horgászhelyem előtti részt, szépen visszacsordogáltak a márnák lakmározni a kagylótelepre. Egyszerű volt a magyarázat erre a jelenségre, zavarta őket a napsütés, a „világosban” nem érezték magukat biztonságban. Napsütés ide vagy oda, egy dolog mindig állandó volt horgászataim kezdetekor… Na, jó, nem mindig, mert sokszor nem volt hozzá türelmem vagy elment a kedvem a gyűjtögetéstől.

Elképesztő, hogy ha összeszedtem, másnapra már kikelt a földből ugyanennyi
Nem kulturáltabb így?

A fogásaim zömét sajnos vagy nem sajnos, de az apró testű márnák adták. Nem létezett az a nagyméretű sajtkocka, amit ne tudtak volna bepuszilni. Teljes mértékben egyetértek azokkal a horgászokkal, akiknek az a véleményük, hogy még!!! - jó lenne, ha ez így is maradna - jól állunk az átlagos méretű márnákból, ezt határozottan csak megerősíteni tudom. A nagytestű márnákról viszont nem ez a véleményem. Az elejtett kisebb márnáimból egy kis csokrot láthattok az alábbi képeken.

Átlagos marci
Az „átlagmarcinál” egy kicsit kisebb marci…
Még kisebb…
Még egy kicsit kisebb…
Igen, ezekből valóban van bőséggel, és remélem, majd lesz lehetőségük megnőni
Az ilyen méretűeket meg már nem rossz fárasztani!
Az éj leple alatt is bele lehetett szaladni ezekbe a „kis márna” bandákba!
Jöttek melegebb estéken is…
… és hűvösebbeken is
Ugyanúgy néz ki, mint az előző, pedig két különböző márnáról van szó. Mintha egy gyárban gyártották volna őket
Volt olyan alkalom, amikor minden méret képviseltette magát. Kicsi, közepes és egy picit nagyobb
Ezen az estén csak kapkodtam a bot után! Nem volt rossz!
Viszont most is találtam némelyik márnán apró hiányosságokat… Itt éppen a bal oldali farok alatti úszóján van egy folt
Valaki tudja, hogy mi lehet ez?
Ő már az átlag márna felső-közép kategóriája. Velük már lehet harcolni!

Több olyan alkalom is volt, amikor nem egy helyben horgásztam. Ennek legfőbb oka az volt, hogy ebben a hónapban is becsúszott azért egy-két betli. Ekkor határoztam el, hogy ha a márnák nem jönnek a területemre, akkor majd én fogom megkeresni őket az ő kedvenc területükön. Ez úgy történt, hogy fogtam a hátizsákomat, vittem magammal egy botot, pár ólmot, horgot és egy marék sajtkockát. Aztán felkerestem olyan helyeket, ahol azelőtt még nem horgásztam. Bedobtam, vártam egy kicsit, ha nem volt kapás, továbbálltam. Ha kapást értem el, akkor elégedett és boldog voltam! Ez a módszer abszolút keresőhorgászat volt. Nagyon élveztem minden pillanatát! Lesz létjogosultsága a dolognak a továbbiakban a téli horgászataimon, ez már most kijelenthető. Arra is jók voltak ezek a próbálkozások, hogy új helyeket ismertem így meg. Nem beszélve arról, hogy ezzel a módszerrel követni tudjuk a márnacsordát - feltéve, hogy rájuk bukkanunk, vagy ha tudunk olvasni a vízfelszín által küldött jelekből.

A keresőhorgászat eredménye
Őt is keresve fogtam
A szeptember arról szólt hál\' istennek, hogy a márnák jöttek…
… és mentek a hónap nagy részében

Mint említettem, a keszegfélék a melegebb részekre húzódtak, kevesebb is volt a sajtrágcsálás. De azért alkalomadtán horogra akadt egy-egy… Az alábbi képen látható keszegecskének eléggé megörültem....

A bónuszhal! Szilvaorrú keszeg: 42cm!!! A csali: sajtkocka

Az etetőanyag terén kitartottam továbbra is az ananászos kajánál. Úgy gondoltam, hogy miért változtassak rajta, ha bevált és vonzza, osztogatja, adogatja a márnákat. Sokan nem értik, hogy hogyan lehet jó egy tavi horgászatra kitalált etetőanyag folyóvízen úgy, hogy nem keverek hozzá jóformán semmit. Erre egyszerű a válasz: nedvesebbre kell keverni. Van benne olyan összetevő, ami egy nedvesebb keverés hatására összeragasztja az etetőanyagot és így tovább tart a kosárban a sodrás ellenére is. Csak ajánlani tudom a nyári időszakra. A másik ok, amiért mindig ezt használtam, hogy csak úgy tudunk tapasztalatot szerezni vagy véleményt alkotni egy etetőanyagról, ha azt kipróbáljuk több helyen, több szituációban, több alkalommal. Egy-két peca néhány hallal vagy éppen betlivel, úgy gondolom, nem elég.

Az én kelléktáramban az Édes Ananász termékcsalád alapfelszerelés lett! Sőt mint látjátok, egy családtaggal bővítettem is az általam használtakat!

Sajnos a világ gazdasági problémái a munkahelyemet is elérték. A fizetésem változott, nem jó irányban. Volt olyan alkalom, hogy akartam menni én horgászboltba, de nem mehettem. Így megnéztem, mi van otthon elfekvőben a spájzban, amit hasznosítani tudok.

Találtam egy kis sajtreszeléket, némi kenyérmorzsát, adtam hozzá etetőanyag ragasztót és összekevertem
Hozzáadtam egy kis magmixet is. Bekeverve így festett a házi kutyulék

Próbálkoztam ezzel a megoldással többször is, de messze alulmaradt az édes ananászos etetőanyaggal szemben, bár ez borítékolható volt. Néhány kis márnát tudtam fogni vele. Arra jó volt ez a pár alkalom, hogy bebizonyítsam azt, hogy ha nehéz időszakot él is meg az ember, mindig van valamiféle megoldás. Nem szabad elkeseredni.

A Haldorádó által forgalmazott termékek közül nagyon felkeltette az érdeklődésemet a fluo pellet. Nyugat-európai horgászok által publikált írásokban sokszor olvasni, hogy pellet csalival márnáznak, és ez beindította a fantáziámat… Én is próbáltam már pellettel vagy bojlival csalizni, de semmilyen eredményt sem értem el régi szép időkben. Elgondolkoztam a dolgokon és arra a megállapításra jutottam, hogy ennek két oka lehet. Az egyik, hogy nem jól kínálom fel nekik a csalit. A másik, hogy rossz minőségű a csali. Sőt meggyőződésem volt eddig, hogy pellethez és bojlihoz több napos alapozó etetésre van szükség. Ez a teóriám - kijelenthetem - megdőlt! Nem kell világot megrengető dolgokra gondolni! A válasz mindig is ott volt előttem… Eddig mindig sajttal csaliztam, mégis fogtam márnát és semmilyen sajtkockás alapozó etetésre nem volt szükség a sajt vonzó hatása miatt, meg azért, mert jó helyen horgásztam. Az is elgondolkodtatott, hogy Döme Gábor filmjeiben előszeretettel használja ezeket a fluo csalikat (főképpen az ananászost) és igen jó eredményeket ér el vele. Ennél a pelletnél egyértelműen kizárhatom a rossz minőséget, hiszen másnak jól adja a halat. Kizárásos alapon maradt a végszerelék. Ebben hibáztam! Kipróbáltam már mindenféle bojlis szereléket, melyek jól beváltak számomra pontyhorgászatnál, de a Dunán azon a szakaszon, ahol én horgásztam, nem működtek! Törtem a fejem a megoldáson… és egyszerűbb volt a dolog, mint hittem, mert a megoldás most is előttem volt! Az egész nyarat az általam csak „Döme Gabi végszerelék”-nek becézett változattal horgásztam végig, és működött minden helyzetben. Csontival csalizva és sajttal is. Miért változtatnék ezen, ha már bevált? Elhatároztam, hogy a pelletet egy hajszálelőkén, közvetlenül és szorosan a horog alá fogom kötni.

A gubancmentes végszerelék. Pofonegyszerű az egész!

Megint ott tartottam, ahol szoktam, az újításoknál. A dolog rendszerint kétesélyes: vagy bejön, vagy nem… Már megtanultam azt, hogy merésznek kell lenni, próbálkozni kell és akkor nagyobb az esély a jó eredményre. Így, utólag kijelenthetem, hogy bevált a dolog. Még a kezdeti lépéseket tettem meg, de már elmondhatom, hogy erre a megoldásra is vevők a márnák! Eddig kizárólag a fluo ananászos pelletet használtam ananászos etetőanyaggal. Az biztos, hogy többször kell még próbálkoznom más kombinációkkal is, mert néhány márna nem csinál nyarat. De a fogások meggyőztek, hogy ez is lehet egy út a márnák szelektálásához, más szóval a nagy márnákhoz. Azt tudtam, hogy a fluo morzsákat szeretik a halak csipegetni, úgy látszik a nagyobb fluo falatra is vevők!

Az első édes ananászos fluo pellettel fogott márnám
Az akadás tökéletes
Ez a márna dobás után néhány pillanattal vette fel az ananászos fluo pelletet!
Az akadás ennél a halnál is pazar volt! A képen ez jól látható!

Mostanában az előkezsinórokkal is kísérletezgetek. Próbálgattam többfélét is, több színben. Azt már régen megtapasztaltam, hogy az átlátszó vagy színtelen zsinórokra több a kapás. Most olyat kerestem, ami beleillik a környezetbe. Azt gondolom, hogy ez is egy alternatíva lehet. A Haldorádó kínálatában a Strong Line monofil zsinór pont ilyen, a színe miatt. Ha megnézitek még egyszer a végszerelékről készített képemet, mely néhány sorral feljebb van, azon feltűnhet, hogy szinte alig lehet látni a zsinórt!

Számomra nagyon bevált, mert szinte láthatatlan a vízben és ellenáll a kövek által okozta dörzsölő hatásnak. Nem beszélve arról, hogy az ára igencsak kedvező és elérhető
A zsinór színe teljesen beleillik a dunai környezetbe

A nagy márnák becserkészéséhez, horogra kerítéséhez muszáj változtatnom a megszokott dolgokon. Csontival, sajttal, miegymással lehet márnát fogni, de úgy gondolom, hogy a kapitális márnákhoz más kell. Talán a pellettel történő horgászat a jó irány. Majd az idő úgyis megmondja.

Ha egy kicsit faragtam a pelletből, akkor beszippantották a kis szájjal megáldott torpedók is!
Ha van márna, akkor a kapások a pelletre is egymás után érkeznek
Ha egy üzlet beindul…
Sikerült fognom az ananászos fluo pellettel is egy hatvan centi felettit!
Nem tudom, hogy a kép mennyire adja vissza, de ez fantasztikusan gyönyörű hal volt! Ezt a halat nem valószínű, hogy el fogom felejteni…

Következik az ősz komorabb, búsabb, borúsabb, esősebb és hidegebb része. Számomra új reményekkel, új lehetőségekkel! Meglátjuk, hogy milyen meglepetéseket tartogat még ez az év. A történet folytatódik, ezt megígérhetem.

Írta: Dajnics Ferenc(deferi08)
Fotók: Ördögh Máté, Dajnics Ferenc

Kommentek
Kapcsolódó írások
Márnázás az ország közepén
Dajnics Ferenc 2012-10-05
Az átok megtört
Dajnics Ferenc 2012-09-29
Márnák nyomában
Dajnics Ferenc 2012-09-10
Márnahorgászat sajtkockával
Dajnics Ferenc 2012-01-18
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: