Régóta motoszkált már bennem a gondolat: vajon lehet-e harcsát fogni a legegyszerűbb fenekező módszerrel, nadály csalival, némi túlzással bárhol, a Duna partján leülve? Majd egyszer rápróbálok… Persze ez mindig elmaradt, mert más horgászat vonzóbbnak bizonyult.
Július végén Zimmerman Csaba hívott fel telefonon. A szokásos udvariassági köröket letudva a lényegre tért:
– Rég horgásztunk már együtt. Van kedved velem újra horgászni?
– Persze, mindig szívesen megyek a Dunára, de miket fogsz mostanában?
– Fogtam néhány pontyot és amurt, éjszaka pedig jött pár kisebb harcsa.
– Mivel fogod őket?
– Tudod, a legegyszerűbb módszerrel: fenéken, nadállyal.
Felcsillant a szemem. Ez kell nekem! Pont így akarok már régóta horgászni.
– Nagyon ne éld bele magad – hűtött le Csaba –, ezek nem azok az óriások, amelyeket a filmjeidben szoktál mutatni. Ezek mindössze 1-4 kilogramm közötti harcsácskák.
– Semmi gond, akkor is megyek. Rászánok egy-két éjszakát, és ha pedig nem fogunk semmit, akkor legalább beszélgetünk egy jót.
Hát, így indult az újabb közös horgászatunk, amelynek nem volt különösebb tétje. Nyilván bíztam benne, hogy fogunk egy-két szebb harcsát, esetleg márnát vagy még néhány pontyot is. Ami azonban ezután következett, az minden elképzelésemet felülmúlta.
Kihasználtuk a rendkívül alacsony vízállást, olyan helyen horgászhattunk partról, ahol normális vízállás esetén a fejünk felett hömpölygött volna a folyó. Majd olyan halakat fogtunk, amelyekre negyven-ötven éve várunk!
Az itt látható képes beszámolót kedvcsinálónak szánom, a horgászatról készült teljes film még részletesebben, sok hasznos tapasztalattal fűszerezve mutatja be a túra legszebb és legizgalmasabb pillanatait.
Az itt készült film remekül visszaadja horgászatunk legizgalmasabb pillanatait és az átélt élményeket, miközben nagyon sok hasznos infót is megosztunk a nézőkkel!
Döme Gábor
