A Tarjáni-tó…

A Tarjáni-tó…

A Gyöngyöstarján közelében elhelyezkedő, magánkézben lévő tó a látványt illetően mintegy 22 ha nyílt, tagolt partvonalú felületével, fás, ápolt környezetével, halgazdagságát illetően pedig a horgászat adta élményvilágával ejtett rabul…

Július 06. (hétfő)

A tervek szerint július 17-18-19. a tervezett horgászat a gyöngyöstarjáni tavon. Az akció szervezése közel három hónapja folyik. Mindenki kivette a szabadságot, beszerezte a csalit, erjed a kukorica a vödörben, az asszonnyal majdnem összevesztem, mert mindenáron rám akart erőltetni egy nyeletőfékes orsót, meg egy 390-es Shimano Tribal Velocity-t (akciósan!), persze a családi béke mindenekelőtt, így „engedtem” az erőszaknak…

Hétfő reggel arra ébredtem, hogy lázas vagyok, így orvoshoz mentem… tüdőgyulladás. Helyben vagyunk! Hétvégén meg jön mindenki, és mennénk pecázni. A kukorica büdös, a pellet illatos, a Magyar Betyár majd kiugrik a csalis ládából, a gyerekszobában olyan tintahalas-halas pellet szag uralkodik már vagy másfél hete, hogy bizonyos felsőbb utasításra már a padlószőnyeget is majdnem föl kellett szednem, mondván, valami biztos megdöglött alatta… Az egyik tüdőlebenyben kétujjnyi víz, a másikban másfél. „Doktornő, kedves, halat tetszik-e látni benne?”… mert ennyi vízben az sem kizárt! Antibiotikum, lázcsillapítás meg a többi huncutság, de legalább az asszony „jókedvű” a cucc meg a gyerekszoba miatt…

Július 7-9. (kedd-péntek)

Gyógyszer, lázmérés, gyógyszer, lázmérés… Péntek kontroll. A kontroll röntgen jó, a beteg gyógyult, doktor néni engedélyével hétvégén peca…

Még nem teljes a csapat… háttérben a Mátra

Július 9. (péntek)

János és Béla munka után tudnak csak indulni, útközben folyamatosan tartjuk telefonon a kapcsolatot, miközben Zsoltival már a helyszínen vagyunk. Táborhelyépítés, tűzhely előkészítése… és persze horgászat.

Délután - ahogy elkezdődött…

„Egygazdás vagyok…” Aki régebb óta ismer, tudja, hogy aki (vagy ami) mellett a voksomat, bizalmamat leteszem, attól igen nehezen lehet eltántorítani. Így voltam a mostani alkalommal is, ami a csalit illeti. Eldöntöttem, hogy a meleg vízben valami könnyen oldódó, ugyanakkor intenzív, halas alapú csalival fogok próbálkozni, és ezen az előttem álló közel két napon nem is fogok változtatni. Csali tekintetében választásom egyszerű volt. A már korábban említett (gyerekszoba sarkában rejtegetett) halas alapú tintahalas és a „Magyar Betyár” fantázianévre hallgató Haldorádós Black Halibut Carp 12-es pelletre alapoztam a várt eredményt.

Black Halibut Carp pellet

Természetesen az etetésről sem kell megfeledkezni, mely egy előre erjesztett, büdös kukorica-búza keverékből állt, melyet halliszt alapú kutyatáppal és halibut pellettel érleltünk össze. Az illatát, ugye, nem kell bemutatnom… Ugyanakkor elhatároztuk, hogy bár a ráhordás lehetősége adott és engedélyezett, mi az általunk sokkal sportszerűbbnek ítélt és „horgásziasabb” rádobálást fogjuk választani, dacára a rendelkezésre álló lehetőségnek.

Állóvízben ugyanakkor a megállított halrajt (bandát) sokkal könnyebb az etetésen tartani és abból szemezgetni, mint folyóvízen. Viszont a túletetés veszélye is jelentősebb, mint folyóvízen - lévén a beszórt etetőanyagot nem viszi tovább vagy el a víz sodra -, így az etetés mértékét a kezdeti alapozás után ugyancsak célszerű tervezni, beállítani és pontosan betartani, hiszen könnyedén elveszíthetjük a már beállított és a többi halat jelenlétével bevonzó rajt, amennyiben túletettük őket.

Készülődés
A szektor bal oldala…
… és a jobb oldala

A mintegy hetven méter széles etetési szektorban, melyben a szűk hely miatt valamennyien horgászni kívántunk, a megfelelő mértékű etetés kihelyezése komoly fejtörést okozott. Már javában alkonyodott, amikor az előkészületek végére értünk és végre bedobtunk.

A teljes szektor

Egyelőre csak Zsolti és fia, Gergő, valamint Fűzi Zsolti barátunk és jómagam vágtunk bele. Zsolti etetés-azonos erjesztett kukoricával, Gergő és Fűzi Zsolti tintahalas ízesítésű Black Halibut Carp Pellettel, én pedig a Nagy Pontyos Black Halibut Carp Pellettel próbálkoztam, amit én szándékaim szerint - tehát a horgászat teljes terjedelme alatt - meg kívántam tartani mint csalit.

A csalizást követő első félóra végén Gergőnek egy maszatolós ejtős-húzkodásból egy fokozatosan erősödő húzásba forduló kapása jelentkezett, amire az ifjú horgászpalánta - a maga alig tizenhárom esztendejének minden tapasztalatával - kiváló ütemben vágott be. A fárasztás első perceiben kiderült, hogy nem egy kétnyaras vendéggel van dolga a legénynek. A fárasztás huszadik percéhez közeledve pedig már az is bizonyossá vált, hogy ami a horog végén a szabadságáért oly vitézül küzd, az nem potyka, hanem egy méretes amur. Mindannyiunk örömére egy 9 kg-os példány került a mérlegelő szákba.

Közben meglepően gyorsan kezdett működni a szórás, és az első óra végére egymás után sültek el a botok, kisebb-nagyobb pontyok jelentkeztek a horgokon, mintegy 5-7 darab.

Az apróságok egyike

Béla és János ekkor érkeztek meg. A „welcome drink” után ők is hamarosan elfoglalták helyüket és csalizás után az etetésre juttatták készségeiket. Egy alig negyedórás csöndet követően Béláé lett a főszerep. A hajszálelőkén meglebegtetett, erjesztett kukoricaszemekből álló csalira komoly érdeklődés mutatkozott. Az akasztás határozott ütésére válaszképpen erős húzás érkezett. Már a fárasztás első pillanataiban megérlelődött bennünk a feltevés, hogy az érdeklődő nem ponty, hanem valószínűleg ismét egy amur. A mérlegeléskor 7,4 kg testtömegű zsákmány megalapozta a jókedvet és persze okot adott az ünneplésre is.

Béla amurja (7,4 kg)

A Mátra felől ekkor már jól kivehetően kezdett kirajzolódni egy komoly zivatargóc felső harmadának képe.

A vihartól mentett meg minket a kis horgásztanya

A vihar, ahogy jött, olyan gyorsan el is vonult. Indulás horgászni! Kicsit még tocsogós volt a föveny, de ez senkit sem zavart.

A vihar után az ázott fövenyen

A vihart követő első óra végére - ami már alkonyba hajló időpontot jelentett - a Nagy Pontyos Black Halibut Carp Pellet mintegy öt pontyot adott számomra. Méretükben egyik sem volt kapitálisnak mondható, viszont így, indításnak valamennyi kiváló élményt jelentett. Csaliztam tehát és újradobtam. A csali ismét működött, elfüstölt a szektor közepe felőli bot, rajta az új, nagyobb horoggal ellátott szerelékkel.

Szákban a töves…

Lassan sötétedik. A júliusi kánikula enyhül, ahogy a naplemente hosszú, nagyfejű árnyai maguk alá gyűrik a tó óvatosan fodrozott tükrét. Vacsoráztunk, készülődtünk…

Az éjszaka során mintegy húsz ponty esett zsákmányul. Természetesen a szákolás, fotózás, esetleges sebfertőtlenítés után valamennyi visszakerült a tóba. A hely tehát, úgymond, beállt.

Július 10. (szombat)

A mély álmából éles tekintetű hajnalával ébredező reggel már mindnyájunkat a parton talált. Gergő és Fűzi etetni indultak. A csónak lassan, óvatosan kezdte írni a következő nap történéseinek kezdő sorait a rezzenéstelen víztükör képzeletbeli, frissen megnyitott naplóoldalára.

Etetéshez készülődve

Tehát pakolásztunk, reggeliztünk… Állítom, hogy valamennyi horgászcsali közül a legeredményesebbek egyike, ha a pecás pisilni megy, vagy ha étkezik… Jani az utóbbiba bonyolódott nyakig, szinte szó szerint. Mire a barátunk a bothoz ért, még a nagy sietség ellenére is mintegy harminc méter zsinórtól fosztotta meg a vérmes látogató az orsó dobját, pedig se a reakcióidő, se a távolság nem volt nagy. A hal még mindig húzásban volt, és tudtuk, hogy a tartás mögött nincs semmilyen akadó - ezt korábban radarral derítettük ki, minden eshetőségre fölkészülve. János sikeresen lefordította az etetésről a magabiztos önhittségében tartott halat, ami csak ekkor szembesült vele, hogy csúnyán átejtették. A ponty mintegy öt kilogrammot nyomott.

Egy tükrös a sok közül

Sokszor gondolkodik, agyal az ember, hogy vajon mit kellene a horogra fűzni, hogy az a kívánt eredményt hozza. A Tarjáni-tó egy magánkézben lévő, pedáns gondossággal kezelt és ápolt, viszonylag nagy kiterjedésű horgászvíz. A kísérletezés szerintem a kulcsszó. Ennek egy jelentős állomása volt Zsolti barátom csalizása a kutyatáppal.

A kutyatáp az etetés szélén lottyant a vízbe. Zsolti egyik botjának kapásjelzője pillanatokon belül gyakorlatilag a földig ereszkedett. „Feléd hozza… Nem vágsz be?”, kérdeztem izgatottan. „Ha felém hozza, akkor majd előbb-utóbb ideér a parthoz, akkor meg majd kivesszük valahogy…”, ütötte el a dolgot a tőle megszokott humorral. Az apró, maszatoló mozdítások egyre erősödtek, majd szinte minden különösebb átmenet nélkül intenzív húzásban végződtek. A határozott akasztásra válaszul erőteljes ütés érkezett, minek eredményeképpen még az orsó szorosra állított fékje is jelzett. A szektor bal oldala szabad játszóteret biztosított a fárasztáshoz, ami nem ment könnyen, mert a hal derekasan küzdött. A közel 8 kilós ponty remek élményhez juttatta az őt megfogó horgászt.

A teljes csapat

Az este főztünk, pihentünk, ettünk… és persze horgásztunk, aminek leginkább a hangulata volt maradandó, mint az eseményeinek részletei. Hogy is volt…?

Megint húzza… mit tettél… nem azt mondtam… de az is jó, látod, húzza… csak beleúszott… igyunk valamit!… itt a hús?… föl is vágtam… apró lett… nem lett apró… de, apró lett, szét fog főni… ne dumáljál, inkább öntsél!… öntök, de apró lett… nem értesz hozzá, mint a pecához… Unikum?… csak az íze… csak az íze?… csak az íze végett… jó hideg… kavartad?… nem kavarjuk, mozgatjuk… leragadt… nem ragadt le… mondtam, apró lett… iszunk, vagy dumálunk?… apró lett, de persze iszunk… kemény a hagyma… nem kóstoljuk, most főtt fel… csak a sava végett… megint húzza neki… mondtam, jóban van… kivel?… a Fentiekkel… csak beleúszott… hozzál szákot!… minek a kárásznak?… tartsd alá!… majd én tudom… fejénél szákolsz?… iszunk valamit?… most akkor nem szákoltok?… igyunk valamit!… megszákolta… mondtam, ügyes, nem kellettünk, jobb, hogy ittunk… leragadt… nem ragadt le… színtelen… majd én tudom, ne dumáljál, igyunk… meddig pirult a hagyma?… nem pirítjuk, közé tesszük… az úgy nem jó... kihagytad a paprikát is… a paprikát csak a végén tesszük… ebből mi lesz?… rosszul nézel ki, mint a pörkölt, iszol te rendesen?… nem öntesz?… megint húzza… melyik csipog… nem húzza, ejti… miért nem vágsz be?… mondom, ejti… feléd hozza, azért ejti, meddig vársz még?… amíg kijön, itt kiveszem... öntsél valamit!… leragadt… nem ragadt le… kavarjuk meg… mozgatjuk… mozgathatod, leragadt… mit raksz bele?… Piros Arany… vegyi anyag… vegyi gyümi?… akkor most igyunk valamit!… a pellet is vegyi anyag… lehet, jobb lenne bele… már azt is raktam… lassan megfő… nincsen színe… most a paprika… már késő, nem fő össze… de összefő, ne dumáljál, inkább öntsél… mit, vizet?… miért, hal vagyok… hova szalad?… fájt a hasa… minek iszik… nem ivott, uborkázott… mihez?… a kolbászhoz… uborka?… uborka!… nem hoztam… tudom, találtam… hol…? a kuka mellett, gondoltam, fölteszem amurra… az jó, szereti… megette… szalad… mit rakok föl amurra?… megette… szalad… bezártad?… bezártam… nem nyílik… de, belülről… rángatja… ügyeskedjen!… kapkod… már mondtam, hogy a kapkodás rossz tulajdonság… már nem rángatja… nagyon zsémbes… eltűnt… húzza neki… ne vágj be, majd jön!…, nehéz szülés, nem jön még… már szalad… óvatosan, jó a hal… ne dumáljál, majd én tudom… ne húzd bele!… szákoljál már!… öntsél valamit!… kóstoljunk!… megfőtt… ideje… jó lett… jó ét… jó éjt… azért még öntsél valamit!…

A kellékek egy része (néhány darabja talán még a pörköltbe is került - szerintem…)
Arzenál
Kató éppen horgászni tanít…

Július 11. (vasárnap)

A reggeli után még a kétnapos élmény levezetésére horgásztunk kicsit, de lassan már mindenki pakolászott.

Vasárnap reggel
Timi „boszorkánykonyhája”
„… cogito, ergo sum…”

Rakosgattuk a holmit tehát, és vele együtt az elmúlt napok emlékeit. A felszerelést volt könnyebb elpakolni, hisz annál minden darabnak megvolt már a helye, de a két nap történéseinek elrendezése és elraktározása még talán most is zajlik a tudatunkban.

A túra utolsó hala

Egy dolog volt csupán, ami a két pakolászás között hasonlóságot mutatott, és az nem volt más, mint az attól való félsz, hogy csak ki ne maradjon valami…

Akik mindezt elkövették…

A leltár (48 óra leforgása alatt):

  • közel 100-110 db orsóra húzó kapás
  • 58 db megfogott ponty
  • 2 db megfogott amur
  • mintegy 20 alkalommal fordult le az akasztást követően halunk a horogról
  • … és persze a megszámlálhatatlan élmények hosszú sora…

Köszönjük, Jani Bácsi!