Ősz a tavon

Ősz a tavon

Ahogy a természet készül a téli alvásra, elérkezik az ősz, mikor a fák lombjai zöldből sárgává váltanak, s mikor a bortermelő vidékeken a hangos ének harsan, miközben a jókedvű szüretelők szedik az idei termést. De vannak, akik a szüret helyett az anyatermészetben lelik örömüket. Nincs szebb, mint az ősz, mikor a halk szellő végigsuhan az erdőn, a sárguló faleveleket megsimogatva halad tovább, s magával hozza a jelzést, hogy közeleg a tél.

A természetben új idő kezdődött, az ősz. Sokan ilyenkor már kezdik elcsomagolni a pontyozó felszerelésüket, mivel sok olyan horgász van, aki az őszi időben inkább a meleg otthonából figyeli, hogyan múlik az idő. De vannak olyan horgászok is, akik azt vallják, hogy addig kell horgászni, míg be nem fagy a tó. Ha kéthetente nem mehetek el horgászni, akkor nekem már elvonási tüneteim vannak, mivel számomra a horgászat nem egy hobbi, hanem életstílus. De sajnos, ha megházasodik az ember, akkor alkalmazkodni kell a feleséghez is, mivel a családi béke mindennél fontosabb. Feleségem nagy örömére ismételten bejelentettem, hogy letelt a két hét, megyek pecázni, de csak egy napra. Ezt aranyos mosollyal nyugtázta. Nagyon vártam a hétvégét, mivel véleményem szerint az ősz a legjobb idő a finomszerelékes horgászatra. Pakolás közben elhatároztam, hogy a Haldorádó Pelletes Feketét és a Haldorádó Ponty Pirost viszem ki, ezeket keverem össze. Csalinak pedig csontit viszek, mivel sok kedvem nem volt fűzögetni a pelleteket, valamint inkább keszegezni akartam. A horgászvizet illetően választásom ismételten a Miháldi-tóra esett, mivel a környező tavak vízmélysége még nem volt megfelelő a nyári szárazság miatt. A hétvége hamar eljött, s végre elindultam a tóra.

A meghorgászott terület, a sárguló bokrok töve

Kiérkezéskor a szokásos helyemre, a szigettel szemben lévő helyre pakoltam ki. Azon belül a sziget napsütötte oldalát választottam, mivel a halakat eleve ott sejtettem, ráadásul ott láttam mozgást. Gyors pakolás, s végre nekiláthattam az etetőanyag bekeverésének.

Haldorádó Pelletes Fekete és Haldorádó Ponty Piros

A két Haldorádó terméket összekevertem s picit elgondolkoztam azon, hogy milyen munka állhat e két termék mögött. Arcomon enyhe mosoly, majd folytattam a bekeverést. Az etetőanyagokhoz a tóból adagoltam a vizet. Sokan már odahaza, csapvízzel bekeverik, aminek hatékonyságát sokan vitatják. Valaki azt mondja, hogy a tó vizéből kell adni hozzá, mások meg a csapvízre esküsznek. Be kell vallanom, én a tavi vízre esküszöm, mivel szerintem a csapvíz itt nálunk, Zalában nagyon klórozott, ami ronthat az etetőanyag csalogató hatásán.

Összekeverve…

Az etetőanyagba szánt csontikat egy teaszűrőbe helyeztem, amit még a nagymamám padlásáról guberáltam. A célnak nagyon megfelel. A csontikat megmostam, beleöntöttem őket a bekevert etetőanyagba, majd összekevertem. Megnyugvással láttam, hogy kezdhetem a horgászatot.

Csontimosásra egy régi teaszűrőt használtam
Ennek a kombinációnak hal ellenállni szerintem nem tud

A sziget napos oldalánál kinézett részre dobtam párat, így etetőanyagot juttattam a kiszemelt helyre. A 16-os előkére előkötött Gamakatsu 12-es horogra 3 szem csontit tettem, majd nagy kíváncsisággal bevetettem a végszereléket. Reméltem, hogy fogok pár szép keszeget vagy pontyot. Ősszel a halakat sajnos - eddigi tapasztalataim szerint - nem lehet kiszámítani: vagy esznek, vagy nem. Főleg olyan tavon igaz ez, mint a Miháldi… eléggé lutri ilyenkor itt a halfogás, mivel a nem rendelkezik nagy mélységgel a tó, és elég hamar lehűlhet a vize. De lényegében ez az izgalmas az egészben. Megtalálni a halat.

Ugrik a ponty

Bedobás után hátradőlve kényelembe helyeztem magam, süttettem magam az őszi nappal. Reméltem, hogy a halak is ezt teszik a vízben. Nem kellett sokat várni, hamarosan finom csipkedés látszott feederem spiccén. Be is vágtam, aminek az eredménye egy szép dévér lett.

Egy erőteljes dobás a kiszemelt helyre

Gyors csonticsere következett, majd az etetőkosár megtömése után mehetett a felszerelés vissza a kiszemelt helyre. Mikor kapásra várok, sokszor elkalandozom, ilyenkor a nyári élmények újból leperegnek a szemem előtt. Lehet, hogy az ősz teszi, mivel nemsokára vége ennek az évnek is, és a mostani nyáron szerzett horgászélmények idővel „tavalyi” emlékek lesznek. Ezért jó, ha pappírra veti a horgász az élményeit, készíti a fotókat, így a hideg téli napokon majd lesz mit nézegetni, illetve olvasgatni. Télen, mikor nézegetem a nyári fotókat, szinte érzem a nyár melegségét.

Kapásra várva

Az elmélkedést egy erős rántás szakította meg. Még szerencse, hogy az orsón a fék ki volt engedve, mivel picit el is aludtam. Az ilyen ébredést szeretem, mikor az orsóról a zsineg csak szalad le, főleg, ha bevágás után kemény fárasztásban lehet részem. Ez is ilyen volt. A hal kb. 5 percnyi fárasztás után adta meg magát. Egy szép, kétkilós tükrös volt. Gyors fénykép, aztán mehetett vissza a tóba. Én meg végre lecseréltem a vizes nadrágomat. Még szerencse, hogy mindig van nálam pótnadrág, meg zokni.

A nap fénypontya , egy őszi potyka

A nap nagy része kapásokban gazdagon telt. Nagyon sok dévért fogtam, és bár pontyot többet nem sikerült fognom, a dévérek mérete jócskán kárpótolt - és amúgy is a dévérek jelentették a fő célt. Délután csatlakozott hozzám még pár helyi horgász. Tőlük kértem egy kis csemegekukoricát, mivel azt elfelejtettem kivinni. Így a horogra 1 szem kukorica és 2 csonti került, aminek eredménye magáért beszélt.

Késő délután a Nap már a tavat ölelő erdő mögé bukva jelezte, hogy ideje nekem is pakolni és elindulni lassan hazafelé. Gyors fényképezés után kíméletesen visszaengedtem a szákomban raboskodó halakat.

Őértük jöttem, nagy kedvenceim

Mikor elindultam hazafelé, elhatároztam, hogy ősz végén is kijövök horgászni, mert az egyre hidegebb vízben egyre nagyobb kihívás a halakat horogra csalni. Emellett így újból kint lehetek a természetben, s átélhetem, milyen csodás, mikor az élővilág kezd nyugovóra térni.

Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag hideg vízi horgászatot.

Írta: Hokmann Ferenc

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: