Gyermekek   élménybeszámoló írásai 6. rész

Gyermekek élménybeszámoló írásai 6. rész

Ha már így a tél közepén járunk, az előző beszámolóhoz hasonlóan maradunk a nyári élményeknél. A mai írást Csató József küldte be, aki a Körös-parton sátorozott barátaival. Az ott eltöltött pár nap emlékeit osztotta meg velünk. Jó szórakozást hozzá…

Sátorozás a Körösön

Elérkezett a nyár, és vele együtt a jó idő is. Én is hazaköltöztem a kollégiumból, és nem is vágytam másra, csakhogy a természetben lehessek. Kollégistaként kevés időt tölthettem tanév közben a vízparton, így hát nem csoda, hogy nagyon vártam e csodaszép évszakot. Nem mellesleg Kunszentmárton városában élek, ahol nagyszerűek a „vízügyi” adottságok is. A település a Hármas-Körös bal partján fekszik. A város bővelkedik holtágakban is, amely télen a helyi korcsolyázók fellegvárává válik. A folyón kívül a Fekete István bányatavakon élhetnek szenvedélyüknek a horgászok.

Hármas Körös

Barátaimmal már év közben elterveztük, hogy júliusban csapunk egy „nagyszabású” sátorozást. Május környékén már el kellett gondolkoznunk azon, hogy hol is kellene ezt megejteni. Az már régóta biztossá vált, hogy a célpont a folyónk, a Körös lesz. Rövid gondolkodás után választásunk a Péter-szögre esett, annak is a jobb part menti részére. Aki valamennyire is ismeri ezt a helyet, az megérti, miért. Ez városunk legnagyobb halainak kifogási helye, innen ritkán távozik az ember üres kézzel. Az egyik kuttyogató sporttárs szerint a meder közepén egy hatalmas törés van, ahol a vízmélység a 12 métert is eléri. Túl sok mindent én sem tudok elmondani erről a helyről, de az biztos, hogy ígéretesnek tűnt.

Horgászhelyünk

Az időpontot július 16-18-ra tűztük ki. A horgászat előtt 5 nappal megkezdtük az etetést. Minden nap 2 óra tájékán szórtuk meg a helyet 1 kiló főtt kukoricával, illetve némi darával. Ez sajnos nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy hangzik, mert csónak hiányában kerékpárral tettük meg a napi 5-6 kilométeres távot. A harmadik etetés alkalmával szomorúan könyveltem el, hogy a víz árad és egyre zavarosabb. Mivel a barátaim is elég buzgó természetűek, eszünkbe sem jutott lemondani a sátorozást.

Az utolsó etetés alkalmával annyira elszomorított a helyzet, hogy úgy döntöttem, hogy az indulás előtti nap még gyorsan leugrok keszegezni a Farkas-kanyarba, biztos, ami biztos. :-) Itt az eredmény nem maradt el. 4 darab fél kiló körüli jászt, és nagyjából 2 kiló keszeget sikerült horogra csalnom.

Elérkezett a várva várt nap. A pirkadat már a vízparton ért engem és két barátomat, Csabát és Zolit. Először kialakítottuk lakóhelyünket, mely egy 6 személyes sátor volt.

A tábor kész… lehet horgászni

Tűzifát gyűjtöttünk, bekevertük az etetőanyagokat, összeszereltük a botokat, és el is kezdődött a várva várt horgászat. Az első nap elég eseménytelenül telt. Reggel keszegezni kezdtünk, de csak Csaba fogott halat. Már épp pihenőbe akartam tenni az 5-ös spiccet, amikor az utolsó dobásnál egy 70 deka körüli őn lepett meg. Délutánra a vízszint tovább emelkedett, ezért nem túl sok jónak néztünk elébe.

Munkában…

Esti programnak süllőzést terveztünk. Megkértük Zolit, aki nem áll nagy horgász hírében :-), hogy fogja meg a csalihalat. A csalihalfogás mellett az anyuka szerepét is betöltötte, mert „főzött” is ránk :-). 7 óra körül be is vetettük a 2 botot. Felváltva próbálkoztunk halszelettel és élőhallal. Az első kapás 9 óra körül, a második és egyben utolsó nem sokkal fél tíz után következett be. Mindkét esetben süllő volt a bűnös, egy 1,5, illetve egy 1,20 kilós. Első napra nem is olyan rossz ez az eredmény, főleg a „statisztikáim” után.

Első napi zsákmányunk

Boldogan hajtottuk álomra a fejünket, bár a háromnegyed ötös kelés nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. „De hajnalban eszik legjobban a keszeg, higgyétek már el”, hajtogatta Csaba, így hát beleegyeztünk.

Apró gombócok bevetésre várva…

Reggel - mondanom sem kell - nagyon nehéz volt felkelni. De bevált Csaba ígérete, sikerült sok keszeget fogni, és ami számomra még meglepő volt, hogy több törpeharcsa is horogra akadt. 9 óra körül teljesen leállt a halmozgás, ezért két pontyozó botot küldtünk harcba. Az egyikre gyári Carp Zoom bojli (banános), a másikra sima fűzött kukorica került. E botok egyikére délután 4 óra körül érkezett az egyetlen kapás, aminek eredménye nem lett, mert körülbelül 2 perc fárasztás után a hal lemaradt. Ez természetesen mindnyájunkat lehangolt, de nem adtuk fel.

Horogravalók

Elérkezett a második este, ami egyben az utolsó is volt. Csaba egy érdekes döntéssel állt elő, inkább egy esti úsztatást választott. Felszerelte a feederbotját egy nagyméretű pontyozó úszóval, amit 6-7 méter távolságban állított meg a parttól. Ezt azért tudta megcsinálni, mert, mint a műholdas képen is látjátok, egy kanyarban táboroztunk, ahol a víz inkább a túlparton gyorsabb, ezért szó szerint álló vízen horgászhattunk. Csabának ezen az estén is hatalmas szerencséje volt. Alig tíz perc lógatást követően valami könyörtelenül elcsavarta az úszóját. 5 perces ádáz küzdelem után sikerült szákba terelni egy másfél kilós tövest.

Ponty az úszós peca eredménye

Barátom bizakodva folytatta úszós horgászatát, de én ezek után is kitartottam a süllőző módszer mellett. Az eredmény nálam sem maradt el, 20 percen belül két csukát is sikerült fognom. Mindkettő 40 centi körül volt.

Ezzel a második esténk is véget ért, de mindnyájan elégedetten és az utolsó napra készülve húzhattuk magunkra a sátor cipzárját.

A harmadik reggel mindenki arra ébredt, hogy fázik. Az előző éjszakával ellentétben ugyanis a hőmérséklet 15 Celsius-fokra csökkent. 9 órára persze ez megváltozott, de nem volt kellemes a hajnali órákat az előző nap átázott ruhákban átvészelni. 11 óra körül végül is úgy döntöttünk, elkezdünk összepakolni, mert úgy látszott, hogy a hűvös reggel a keszegeket is megviselte, ugyanis összesen vagy 5 darab fanyalodott rá a csontira.

A pakolásról akár külön cikket is írhatnék, mert a 2 nap alatt olyan kuplerájt csináltunk a sátorban, hogy mire azt megszüntettük, már dél is jóval elmúlt. De fogjuk rá, hogy ez a horgászatra való összpontosítás miatt volt :-). A lényeg az, hogy mindent rendbe raktunk, a helyszínen szemetet nem hagytunk, a vizet nem szennyeztük, és nagyszerűen éreztük magunkat a természet lágy ölén.

Ez volt az én kis beszámolóm a sátorozásunkról. Kívánok minden sporttársnak hasonlóan szép élményeket, és bízom abban, hogy sokan elolvassátok, és akár okultok is a beszámolómból.

Írta: Csató József

Gratulálunk Józsinak és a csapat többi tagjának a kitartásért… Eredményes 2009-es túrát kívánunk, valamint hogy ez a mondat mindig így maradjon: „A lényeg az, hogy mindent rendbe raktunk, a helyszínen szemetet nem hagytunk, a vizet nem szennyeztük, és nagyszerűen éreztük magunkat a természet lágy ölén.”

Takács Péter (t_peti)

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.