Horogra akadva 1. - A horog őstörténete

A horgászat névadó elemének, a horognak a történetét, gyártásának folyamatát, jellemző tulajdonságait, és különféle használatát fogom bemutatni. Az első részben a horog őstörténetével foglalkozom.

Az emberiség természetben elfoglalt felsőbbrendű helye annak a képességnek köszönhető, hogy eszközöket fejlesztünk ki és használunk a túlélésért folytatott küzdelem során. Amilyen messze vissza tudunk tekinteni az emberiség történetében, az ember a létfenntartás érdekében fogott halat.

1. A horog őstörténete

Számtalan módszert dolgoztak ki az emberek annak érdekében, hogy a változatos éghajlati körülmények között élő különféle halfajokat megfoghassák, éljenek azok a sarkkör környékén vagy a trópusokon. A több ezer éven át fejlesztett különféle horgászeszközök és módszerek sok helyen még ma is használatosak, sporthorgászat, hagyományőrzés vagy kereskedelmi halászat céljából. Ennek a cikksorozatnak az a célja, hogy egy rövid áttekintést adjon a horgok fejlődéséről és történelmi hátteréről.

Egy svéd barlangfestmény, amely halászó embereket örökít meg

Senki sem tudja pontosan, hogy mióta használunk horgokat, de az elég valószínű, hogy a cro-magnon-i ember, aki 30-40.000 évvel ezelőtt jelent meg a történelem színpadán, a táplálékszerzéshez horgot is használt. Az első ismert horgok a legkülönfélébb anyagokból készültek. A régészek számára problémát okozott a horgokkal kapcsolatos történelmi tények megállapításakor, hogy a horgok anyaga nem volt nagyon tartós. Jó okunk van azt feltételezni, hogy a legelső horgok fából készültek.

Halpeckek

„A halpeczek a halászhorog tulajdonképeni őse. … A halpeczek használata nagyon egyszerű; olyan mint a szerszám maga. A halász az alkalmatos csalit, példáúl a gilisztát reáruházza a peczekre és az egészet úgy köti zsinórra, hogy a kötés a peczek derekára esik. A hal hosszában falja be, s természetes, hogy a legkisebb megrántás már keresztbe fekteti a peczket s a hal rajtavesztett.” (Herman Ottó: A magyar halászat könyve I. 38. old.)

Ha fogunk egy ágat, amelyik a megfelelő helyen ágazik el, kis munka ráfordításával egy elég jó horog készíthető, s ha hegyesebb horoghegyet szeretnénk, akkor a galagonya tüskéinél keresve sem találunk alkalmasabbat. Ebből a tüskéből készült horgok hegye vetekszik a modern horgok hegyével. A Brit szigetek horgászai, Walestől a Temzéig, még a modern időkben is használtak tüskéből készült horgokat lepényhal horgászatához. Egyéb horoganyagok, amiről tudomásunk van még: szaru, kagylóhéj és csont. Az amerikai őslakosok a sólyom karmát és a sas csőrét használták horog készítéséhez.

Ősi horgok A magyar halászat könyvéből

Sok ember úgy gondolja, hogy a fából készült horgok kevésbé praktikusak. Mivel a fa fennmarad a víz tetején, ezért egy követ vagy valamilyen nehezéket kell alkalmazni, amely elég nehéz ahhoz, hogy a horgot a víz alá süllyessze. Természetesen elhamarkodott megállapítás lenne azt mondani, hogy a hal nem veszi fel a lebegő horgot. Sőt, a horgászok gyakran előnyben részesítik a lebegő horgot. A XIX. század végéig, vagy talán még egy kicsit tovább is, a lapp horgászok fából készült horgokat használtak a nagyobb tőkehalak fogásához a Lofoten közelében elhelyezkedő vízterületeken, Észak-Norvégiában. A fából kifaragták a horgot és tűzzel kezelték, hogy a hegyét tartóssá tegyék.

7000 éves horogleletek két különböző helyen végzett norvég ásatásból

A kőkorszak emberének már megvoltak a megfelelő eszközei, hogy elég finoman kiképzett csonthorgot készítsen. A csonthorgok megjelenésének időpontját senki sem ismeri pontosan, ami valószínűleg annak a ténynek a következménye, hogy a csont az idő múlásával tönkremegy. Csak kivételes körülmények között tud fennmaradni kifogástalan állapotban, mint pl. az erősen meszes talajokban.

Manapság a legidősebb európai horogleletnek egy, az egykori Csehszlovákia területén végzett ásatás során talált darabot tartanak. Hasonló korú horgok előkerültek még Palesztinában és Egyiptomban is, becsült koruk 9.000 év.

Összetett horog Oroszországból (a), emberi csontból készített horog a Húsvét-szigetekről (b)

A horogkészítés egyik eléggé morbid példájára bukkanhatunk a Húsvét-szigetek leletei között. Mivel a szigeten nem éltek nagyobb testű emlősök, ezért alapanyaghiányban szenvedtek, így emberi csontokból készítették a horgaikat. Bőségesen rendelkezésükre állt az emberi csont, hiszen a XIX. század fordulójáig, amíg az első misszionáriusok meg nem érkeztek, az emberi áldozatok bemutatása bevett gyakorlat volt.

Az egy darab anyagból - csont, fa, kő - készült horgok mellett megjelentek az ún. összetett horgok, mely nem jelentett mást, mint a két összetevőt egymáshoz kötöttek, amelyek különböző anyagúak is lehettek. Az összetett horgok erősek voltak, míg a köríves csontból készült horgok könnyen törtek.

Általánosan elmondható a legelső horgokról, hogy szakáll és a rögzítésüket segítő fül nélkül készültek. A fül és a szakáll csak sok ezer év után alakult ki, mint szokásos elem a horgokon.

A következő részben a horoggyártás folyamatát fogom tárgyalni.

Fordítás: Balogh Róbert
Mette Lunde Sveen engedélyével
Képek: Herman Ottó: A magyar halászat könyve
Mustad

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: