Sok kedvenc vizem van itthon is és külföldön is, ahol nemcsak a horgászat és a halfogás jelent örömöt, hanem maga a környezet, a víz szépsége, az emberek közvetlensége is. Ilyen víz a Dráva folyó horvát szakaszának az a része, ahol a folyót kiengedik utolsó tározójából, és egy több kilométeres csatornán keresztül vezetik vissza a régi mederbe. A határhoz igen közel van, nekem talán néhány kilométerrel több, mintha a Dunára mennék. Itthon a horgászok, néhány kivételtől eltekintve, nem is sejtik, hogy milyen „horgászparadicsom” található közvetlenül mellettünk. Ezt a vízterületet szeretném most a teljesség igénye nélkül bemutatni, figyelemmel arra, hogy én csak a csatornán szoktam horgászni, rakós vagy spiccbottal.
A letenyei határátkelőn szoktam átmenni, ahol ma már akár személyi igazolvánnyal is átléphetjük a határt. A magyar oldalon sima az átkelés, a horvát oldalon nem szeretik, ha nagyon sok etetőt viszünk. Ha sokat akarunk vinni, tegyük el szem elől, „nem látja szeme, nem fáj a feje.”
A határ után felmegyünk az autópályára, de rögtön az első kijárónál ki is megyünk, ezért nem kell díjat fizetni. Irány: Kotoriba (Kotor), majd Donja Dubrava (Alsódombord). Nem akarok térképet közölni, gondolom, mindenkinek van, mert a terület a magyar autós térképen még bőven megtalálható.
Az úton haladva Draškovec után, Sveta Marija előtt egy sportpályánál ki lehet menni a tározó partjára. Ezt el sem lehet téveszteni, hiszen az útról is látszik a jobb oldalon húzódó és legalább 30 m magas töltés. A töltéshez érve balra fordulva néhány száz méter után álljunk meg, itt van egy feljáró a töltésre. Aki csónakot is akar vinni, hogy a tározón horgásszon belőle, az itt le tudja tenni csónakját a vízre (és persze majd fel tudja venni).
Közvetlenül a tározó mellett folyik rendkívül tiszta és hideg vizével a szivárgó csatorna. Rendszeresen telepítenek bele pisztrángot, gyakran látok legyező horgászokat a partján. Igazi legyező víz a sok kilométer hosszú csatorna, megítélésem szerint a halak nedves léggyel, nimfával jól foghatók. Itt egy csövön szivárgó víz is folyik a csatornába, mely rendkívül hideg és ízletes, mindig jót szoktam inni belőle.
A tározót hatalmas dévérek lakják. Kapitális harcsákat is fognak, bár nagyon ritkán láttam horgászt a vízen. A pontyai is híresek, érdemes lenne kipróbálni a szerintem bojlitól még szűz vizet.
Folytatva utunkat a tározó mellett, átmegyünk a csatornán, mely balra kanyarodik, kikerülve az erőművet, majd nemsokára ismét áthalad alattunk, és beletorkollik az akkor már erőmű alatti Dráva-csatornába.
Továbbhaladunk a Dráva-csatorna partján, és az első hídnál balra letérünk az útról a Hotel Golf szállodához, ahol reggel 6-tól tudunk napijegyet venni, amely 60 kunába kerül és mindenhova érvényes, a tározóra, a szivárgóra és a Dráva csatornára egyaránt. A szálloda konyhája finom, szobái kellemesek, ha valaki több napot tervez.
A hotel elérhetősége: tulajdonos: Vinko Nestić, tel: +385 (0)40 615 245,www.hotel-golf.hr,
Megjegyzem, hogy a vízparton akár sátrazhatunk is, nem szólnak érte, hiszen mások is ezt teszik. Sátrazásra célszerűbb a másik oldal, mert ott nem vezet műút, így nincs zaj.
A napijegy beszerzése után visszamegyünk a csatornához, ahol akár el is kezdhetjük a horgászatot.
Ha azonban valamire még szükségünk van, vagy valamit otthon hagytunk, az úton a csatorna partja mentén továbbhaladva bemehetünk Donja Dubrava városkába. Ahogy az út a csatorna partjáról bekanyarodik a városba, rögtön baloldalt található a horgászbolt.
Itt - mellesleg - kiváló minőségű olasz csontit lehet venni. Én is mindig itt veszem meg a szükséges mennyiséget. Fontos: 30 kuna körül van egy kiló, mert itt kilóban mérik, nem literben. Az eladó hölgy, Sandra, beszél németül és angolul is. Elérhetőség: +385 40 629 122
A bolthoz közeli kocsmában hideg italok és barátságos emberek fogadnak bennünket. Miután megvettük a szükséges dolgokat, megittuk az italainkat, érdemes kimenni a csatorna partjára, mert itt találkozik a régi és új meder.
Kezdjünk el horgászni, ki-ki a tetszése szerinti helyen, a tározón, a szivárgó csatornán, vagy a Dráva-csatornán. Én azért utazok ide, hogy a Dráva-csatornán horgásszak, ezért erről tudok bővebbet mondani. A csatornán bárhol leülhetünk, mert nagyjából egyenletes az alja és a folyás sebessége. Annak a hídnak a környékén szoktam leülni, ahol a Golfhoz el lehet kanyarodni.
Amit a csatornáról feltétlenül tudni kell: 80-100 m széles ásott csatorna, „U” alakú, kavicsos mederrel, ezért igazi feneket ne keressünk. Oldala kavicsos, ami a lepakolást nehezíti, óvatosan közlekedjünk. Vize nagyon tiszta, nagyon jó benne fürdeni. Rendkívül gyors folyású, különösen, ha teljes üzemmel járatják a turbinákat. Figyelem: a vízszint a reggelihez képest percek alatt akár több métert is emelkedhet (de általában 1,5 m), a lepakolásnál érdemes figyelni a parti növényzetet, és ahhoz igazítani horgászhelyünket. Általában 10 óra tájában már a teljes vízmennyiség folyik át a turbinákon, ezután már nem változik a vízszint.
A helyválasztásnál érdemes azt is megfigyelni, hogy hol vannak „kitaposott”, a helyiek által látogatott helyek, célszerű ott lepakolni.
Két módszert javaslok. Az egyik a rakós bot, a másik a spiccbot. A rakós botnál elég a 9,5 - 11 m-es hossz, a spiccbotnál a 7 m-es.
Rakóson kétféle módszer a célravezető. Én az egyik top szetten 30 g-os CRALUSSO Torpedó úszót, a másikon 15 g-os CRALUSSO Bubble-t használok. A 15 g-ossal lassított visszatartással, a 30 g-ossal még jobban lassított visszatartással horgászok. A megállított úszót itt el lehet felejteni, mert teljes turbina-üzemnél a 80 g-os ólmot is kiemeli a sodrás. A vízmélység ezen a távon 3,5 - 4,5 m. Hosszú, 60-80 cm-es és 0,13 - 0,15 mm vastagságú előkét, valamint 10-12-es horgot használok.
A spiccbotnál 8 - 10 g-os úszó elég. Az ólmot a fenéken görgetve kell a felszerelést vezetni. Nagy gyakorlatot igénylő módszer.
Ezen a vízen mindkét módszer kemény, embert és tudást igénylő módszer. Sok hal van a vízben, de nehéz megfogni őket. Fogtam már 30 kg-ot is, de 6-ot is… A kapás egyszerű, megy a szerelés, lerántja az úszót, és már nyúlik is a gumi vagy hajlik a spicc.
Fontos - és talán a legfontosabb - az etetés. Mindenképpen sok etető kell, amely jól összeáll és nehéz, de azért bomlik is. Célszerű ragasztott csontit is használni. Ez utóbbiból nem kell sok, 1 kg csonti + 4 kg kavics, jól megragasztva. Ha ez nincs, esetleg használhatunk forrázott csontit is az etetőbe.
A parton szedjünk viszonylag lapos kavicsokat. Csak le kell hajolni, van elég. Ezeket egy kis ragasztott csontival összefogva úgy építsük bele a gombócba, mint egy „szilvamagot”.
Ezeket a gombócokat szórjuk be, lehetőleg 1 méterrel közelebb, mint a bothossz. Ha jól etettünk, az etetőnk megáll a csatorna oldalán, lassan bomlik, és nagyon gyorsan rááll a hal. Nem ritka, hogy már az első úsztatás halat ad.
Remek élmény a gyors vízben a nagy halak fárasztása. Csak megjegyzem, hogy ilyen szép, színes halakkal máshol még nem találkoztam. A jásznak rikít a piros úszója, a márna aranysárga és még folytathatnám.
A legfontosabbat, a fogható halakat a végére hagytam. Csak azokat említem, melyeket már fogtam: márna, paduc, leánykoncér, jász, szilvaorrú, dévér, pisztráng. Érdekességképpen említem, hogy leánykoncérból nem ritkák a 2 kg-on felüli példányok sem.
Kedvcsinálónak talán elég ennyi. Remélem, hogy mindenki, aki ellátogat ide, kellemes élményekkel tér haza, és alig várja az alkalmat, hogy újra elmenjen.
