Vadvízi kalandok 38. rész – Víz alatti óriások

Túl voltunk pár igen érdekes és eseménydús horgásznapon, így túránk végére azt a célt tűztük ki, hogy megdöntsük eddigi rekordunkat tokfogás tekintetében.

A horgászat helyszínéül először a Harrison és a Fraser folyó torkolata szolgált, gyakorlatilag ugyanaz a folyó, ahol előző nap fentebb a lazacokat kergettük. Az óceánból a lazacok a Fraser folyón úsznak fel, majd abba a mellékfolyóba úsznak tovább, ahol ők is születtek. Így ez a torkolati terület is sok lazacot rejtett, melytől egy-egy ugrással adtak tanúbizonyságot, így megmutatva magukat. 

Előttünk keresztben a Fraser főága, míg balról folyik a Harrison folyó

Mivel a lazacok a Harrisonban az ívás után elpusztulnak, a tetemük nemcsak a partmentén akad fenn a kövek között, hanem egy részüket a víz magával sodorja a Fraserbe. Így válik kiváló táplálékká a tokoknak is, amik előszeretettel lakmároznak a kisodródó maradványokból. Emellett nagyon ínycsiklandó falat a lazacikra is. Gyakorta a legnagyobb tokokat néhány szem ikrával csalják horogra.

A bevetésre váró csali: lazac kaviár

Nem véletlen hogy István ezekből a csalikból készítette az első horogra valókat. A bőrös (halból kivágott) lazacikra az egyik legjobb csalétek, amelyik még nem vált külön. Ezt hajszálvékony gumiszalaggal kell a horogra felgumizni. A lefejt ikrát már nehezebb felhasználni, de ennek is megvan a módja: kis hálóba csavarva kerül horogra. Bevált csalik még a rothadt lazacdarab és a vérző lazacfej. Ezek mind a legfinomabb, legtáplálóbb természetes táplálékai a kanadai nagy fehér toknak, így joggal bíztunk a sikerben.

Mivel ez még nem vált külön, elég egy gumiszalaggal feltekerni a horogra
Ez a nap még tartogatott számunkra napsütést, bár jelezték, hogy jön az eső. Sok… nagyon sok…!

A kapásokra való reagálás sorrendjét kisorsoltuk, így Zolinak jutott a kezdés, majd követtem én, és így felváltva ugrottunk kapáskor a bothoz. Az elején még igen izgatottan vártuk, hogy pendüljön meg a spicc, de amint beleakadunk egy-egy komolyabb fárasztásba, már azért szurkoltunk, hogy „kicsi legyen” :D, ami nekünk jut.

Zoli kezdte a fárasztást ezen a napon

Hogy igazi élmény legyen Zoli első komolyabb tokhala, rögtön bele is akadt egy 180 centiméter körülibe, ami megegyezett az ő testmagasságával. A hab a tortán az volt, hogy a hal egy akadóba vágtatott, amit Zoli sikeresen feltépett és azzal együtt fárasztotta a halat. A ránézésre két méter körüli fatörzs igen komoly bónuszsúlyt eredményezett a hal mellé, amit szintén a felszínre kellett fárasztani. Mindez az írás végén látható kisfilmben megtekinthető. 

Ezt a 180 cm feletti halat fárasztotta ki Zoli a hatalmas fatörzzsel együtt
Egyre több csónak horgonyzott le ezen a szakaszon, talán nem véletlenül!
A tiszta vízű Harrison folyó és a zavaros Fraser találkozása jó haltartó hely
A következő hal nekem akadt horogra, ami egyből bevágtatott a sebes folyású Fraserbe

Zoli hala után örült, hogy végre pihenhet, megdőlt az eddigi édesvízi halrekordja, én következtem a botoknál. Nem is kellett sokáig várnom a kapásra, mely igen vehemensen jelentkezett. Ráadásul a hal úgy döntött, hogy nem kíván velünk fotózkodni, így teljes erővel elkezdett úszni a Fraser folyó főágába. Ott az erős sodrás a hal tömegét és erejét megsokszorozta, abból szinte lehetetlen lett volna visszahúzni, így felszedtük a horgonyt és utána mentünk. 

Bele kellett feküdni rendesen a botba, hogy kontrolálni tudjam a halat – háttérben a csónakok, onnan kellett lejönnünk a főágba
A pillanat, amikor felbukkan egy ilyen monstrum, hihetetlen élmény
Mérete ellenére nagyon megdolgoztatott ez a hal
Félelmetes, éles vértek, kesztyű nélkül ez szanaszét vágná az ember kezét!
Kapásra várva…
Zoli, amikor bevágott, olyan ellenállást érzett, ami majdnem kirántotta a csónakból
Mindent megtettünk, hogy segítsünk Zolinak, keményen drukkoltunk!
245 cm-rel a túránk legnagyobb hala került ideiglenesen a partra
A méréshez a hátára fordítottuk, akkor látszódott, mekkorák is a mellúszói
Egy-egy mozdulatával szinte egy métert dobott rajtunk, hatalmas hal volt
Ezért a halért jöttünk! 8’ feletti, azaz 240 cm feletti halat sikerült fognunk!

Túl voltunk pár komoly méretű halon és mindkettőnkben lemerülőben volt az elem. A legjobb megoldást végül az jelentette, hogy fárasztáskor mindketten felvettük a fárasztó övet, és ahogy fogyott az energia, átadtuk egymásnak a botot. Ez akkor viccesnek tűnt, mondtuk is hogy „váltott lovakkal megyünk”, de amikor az esőzés miatt megáradt folyón fatörzsek úsztak lefelé, és folyamatosan azzal kellett matekolni fárasztás során, hogy el ne veszítsük a halat, amikor az átvágtatott a csónak alatt, akkor kiderült, hogy ez mennyire hasznos.

Utolsó pár óra, amikor még láttuk a napot… innentől kezdve több mint 48 óra eső következett
Csodálatos ez a környezet
Magyar szemnek meglepő vendég a vízfelszínen: egy fóka, az óceánból úszott fel idáig!
Nem unatkoztunk a nap hátralévő részében sem
Sok-sok ugrásban gyönyörködhettünk
Fóka haverunk se tágított, de nem bántuk, idehaza csak állatkertben lehet ilyet látni
Jump… jump
Amikor így görbül az iszonyatosan erős bot, az bizony nem bébi hal!
Mindent megtesznek, hogy szabaduljanak a horogtól

Már a nap végén jártunk, amikor az egyik boton olyan kapás volt, hogy megijedni se volt időnk. Odaugrottam, de a zsinór már laza volt. Az oka szerencsére „csupán” az volt, hogy a hal elkezdett száguldani a felszín felé és teljes terjedelmével kiugrott. Mind a 233 centimétere a levegőben volt a hatalmas halnak. Hihetetlen milyen ereje van, hogy ezt meg tudja csinálni!

A túránk TOP2-es hala a horgon
233 cm a hal hossza, és kiugrik a levegőbe
Méltó búcsú volt a Fraser felső szakaszától ez a nagy kanadai fehér tok

A túránk záró helyszíne a Fraser alsó, az óceánhoz közelebbi szakasza volt. Itt a folyó már lelassul és kiszélesedik, sokkal inkább hasonlít ránézésre a mi Tiszánkhoz. Ez az elmélet, de amit tapasztaltunk, az merőben más volt…, a rengeteg eső ugyanis a folyót bezavarosította és felgyorsította. A felszínét uszadékok lepték el, amik között a kisebb ágaktól a komplett nagy fákig minden úszott lefelé. 

Eső… eső… eső -> no meg sok hal!
Szakadó esőben is ment a fárasztás
Egy újabb szép hal
A halőrök itt helikopterrel járnak, amivel a vízre is le tudnak szállni
Szenzációs felvételeket sikerült készítenünk, melyet izgalmunkban már a hajón megnéztünk
Balra-jobbra-balra és már repül is az ólom
Íme, a túra harmadik legnagyobb hala, melyet az úszó fatörzs mellett kellett kifárasztani
Túránk során ellátogattunk a monumentális Cabelas horgász-vadász áruházba is, ahol egy méretazonos makett mutatja a világrekord tokot
Zolit lenyűgözték az autók, a táj, a halak mennyisége

Nagyon sok élménnyel tértünk haza, melyet ebben a háromrészes sorozatban is csak részben tudtunk visszaadni. De abban mindannyian egyetértettünk, ha vigyáznánk a vizeinkre, itt is hasonló halparadicsom alakulhatna ki, de ehhez sok-sok év és szemléletváltás szükséges… de mindig van remény!

Fotó, videó: Pintér Zoltán, Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: