A horgászat eszközigénye: a horgászzsinór

A horgászat eszközigénye: a horgászzsinór

Egészen a kezdetekkor, mikor a halfogás nem egyfajta játék volt, hanem komoly élelemszerző tevékenység, az ősember a csontból készült horgokat egyszerűen kézbe fogva igyekezett a halakat becsapni. Hamar rájött azonban, hogy sokkal eredményesebb, ha a horog és a keze közé olyan kapcsolatot iktat be, aminek segítségével a hal őt magát nem veszi könnyedén észre. A természetből szerzett vékony indák, liánok lehettek az első horgászzsinórok, majd később ezek kenderből, lenből, pamutból és selyemből készültek. Természetesen maga az ember is együtt fejlődött a horgászzsinórokkal. Ez a fajta evolúció a mai napig tart, hiszen ha csak az elmúlt 20 évet veszem alapul, látványos fejlődés tapasztalható a zsinórok terén. Ebben az epizódban a korszerű horgászzsinórokkal foglalkozom, hiszen hiába van botunk és orsónk, ha nem tudjuk, mit tekerjünk a dobra, aligha lesz esélyünk a halfogásra. Néhány alapvető fogalommal is megismerkedhettek, és az írás elolvasása után már könnyebb lesz eldönteni, hogy milyen módszerhez milyen zsinórt érdemes választani.

A horgászzsinórok történelmében a többszálú selyemzsinór volt az első igazi mérföldkő. Ezeket a zsinórokat azonban rendszeresen karban kellett tartani. Szárítgatni, tisztogatni kellett, amit ha elmulasztott a horgász, bizony búcsút inthetett remek horgászzsinórjának. A selyemzsinór alkotta mérföldkövet hatalmas lépéssel utasította maga mögé a francia DuPont cég, aminek fejlesztői 1937-ben fedezték fel a műanyag szálat. A kőolajszármazékból vegyipari eljárással előállított poliamid szálak elvileg végtelen hosszúságban gyárthatók, erősebbek, rugalmasabbak, kopás- és vegyszerállóbbak voltak minden addig hasonló célra használt természetes anyagnál. Az új anyag révén lényegesen megnőtt az elérhető dobástávolság, és sokkal vékonyabb zsinórokkal is lehetővé vált nagytestű halak szákba terelése. A sok-sok jó tulajdonság mellett az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a damil előállítási költsége, így az ára is számottevően kisebb volt, kiszorítva ezzel szinte minden mást a horgászboltok polcairól. Nézzük, napjainkban mi a helyzet!

A mai, korszerű horgászzsinórokat 3 nagy csoportra oszthatjuk:

  1. Monofil (egyszálú) horgászzsinórok
  2. Multifil (többszálú) horgászzsinórok
  3. Legyező zsinórok

Nézzük át sorban, melyikről mit érdemes tudni!

Damil minden mennyiségben

Monofil zsinórok

A damil megjelenése után várható volt, hogy a fejlődés nem fog megállni, sőt egyre inkább elkezdődött a horgászat különféle módszereire hangolt fejlesztés. Egyre több és több márka került piacra, és szinte minden módszerhez fejlesztettek zsinórt. Minden horgászzsinórral szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény a homogenitás, ami azt jelenti, hogy a zsinór hosszúságától függetlenül annak minden pontján azonos tulajdonságokkal és képességekkel kell rendelkeznie. Fizikai szempontból sok tényező befolyásolhatja a minőséget.

  • A zsinór sűrűsége: A régi damilokra a víz 1,0 g/cm3 sűrűségénél alig valamivel nagyobb, 1,12-1,16 g/cm3-es érték volt jellemző, ezért a damilok süllyedésre kevésbé voltak hajlamosak, a víz felületi feszültségének köszönhetően pedig leginkább úsztak a víz felszínén. Napjainkban azonban bizonyos módszereknél (matchbotos technika, feederbotos technika) már követelmény a damil gyors merülése. Ezt gyárilag az alapanyaghoz kevert adalékkal biztosítják, illetve mi magunk a damil mosószeres kezelésével érhetjük el. Természetesen vannak módszerek, ahol továbbra is követelmény a damil felszínen maradása, mert ott ezt a tulajdonságot a magunk javára fordíthatjuk (bolognai módszer, pergetés, legyezés).

    A damil főbb tulajdonságai

  • A zsinór szakítószilárdsága: A szakítószilárdság az egyik legfontosabb, de sokak által félreértelmezett fizikai tulajdonság. A horgászok többsége kizárólag ennek alapján ítél meg egy zsinórt, ami nem helyes. Minél keményebb a műanyag zsinór anyaga, annál kisebb a nyúlása és nagyobb a szakítószilárdsága, illetve minél lágyabb az anyag, annál nyúlékonyabb és gyengébb a zsinór. Ezért a legtöbb esetben a magas szakítószilárdság keményebb, rugalmatlanabb zsinórt is jelent, ami lehet, hogy erős, de a sprődségénél fogva sok bosszúságot is jelenthet. Azonos anyagból nem készíthető kellően lágy, de egyben extra erős horgászzsinór. A damil szakítószilárdságának felértékelődése során azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a következőket. A gyártók által a tekercsen feltüntetett értékek az esetek többségében nem a szakítószilárdságot, hanem azt a szakítótömeget jelentik, amellyel a zsinórt terhelve az még nem szakad el. Sajnos a legtöbb horgász semmi mást nem tesz, minthogy összehasonlítja két azonos átmérőjű damil szakítószilárdságát és megveszi az erősebbet (helyesebben azt, amelyik csomagolásán magasabb érték van feltüntetve). Pedig a szakítószilárdság csak egy a számos nagyon fontos tulajdonság közül, melyeket figyelembe kell venni, ha damilt választunk. Ráadásul arról a sajnálatos tényről sem szabad megfeledkezni, hogy a zsinórok nem kevés hányadánál a gyárilag feltüntetett értékek nem felelnek meg a valóságnak. A „tévedések” szinte mindig kedvezőbb színben tüntetik fel a damilt, mint amilyen valójában. A horgászok nagy többsége által alapvetően figyelt két paraméter „laza” kezelése figyelhető meg: az átmérő gyakran nagyobb a feltüntetettnél, a mért szakítószilárdság pedig kisebb. Mindkét paraméter „tévedése” azt a látszatot kelti, hogy a zsinór erősebb. A kereskedelmi forgalomban kapható damilmárkák többségénél a valós szakítószilárdságot jócskán meghaladó értéket tüntetnek fel a dobon, vagy a tényleges átmérő nagyobb a spulnin feltüntetettnél. Ez azt jelentheti, hogy a dobon szereplő 0,20 mm-es átmérő a valóságban 0,22 mm, így a megadott 4 kg-os szakítószilárdság lehet, hogy igaz a 0,22 mm-es átmérőre, de ugye nem az szerepel a dobon. Nem kívánok mélyebben belemenni a témába, gyanítom, hogy ezzel megfelelő vitaindítót sikerült biztosítanom a fórumon, de arra biztatok mindenkit, hogy ne pusztán a szakítószilárdsága alapján rangsoroljon egy damilt. Én vallom, hogy ha a felszerelésünk minden eleme összhangban van (bot karakterisztikája, orsó fékerejének helyes beállítása), akkor ez a pont a damil estében már nem a legfontosabb szempont.
  • A damil csomótűrése: A csomótűrés szintén a fontossági sorrend elején kap helyet. A csomók típustól függően különféle (húzó-nyomó, hajlító-nyíró) igénybevételt jelentenek és jelentősen gyengíthetik a zsinórt. Minél több csomó van a zsinóron, annál sebezhetőbbé válik, és csökken a teherbírása. A horgászok speciális csomókat dolgoztak ki, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az ezekből fakadó kellemetlenségeket. Érdemes ezeket a speciális kötéseket elsajátítani, és a megfelelő kötést a megfelelő zsinór esetében alkalmazni. (Más kötéssel érdemes két monofil zsinórt összekötni, és más csomó a megfelelő monofil és fonott összekötéséhez.) Tény azonban, hogy a legprofibb horgászcsomó is gyengíti a damilunkat, így alapvetően arra érdemes törekednünk, hogy a felszerelésünket a lehető legkevesebb csomóval terheljük.

    A damil csomótűrése is fontos

  • A damil kopásállósága: A kopásállóság a jó minőségű műanyag zsinórok esetében mindig elvárható követelmény, de hogy ezt a tulajdonságát meddig képes megőrizni, az már nagymértékben függ a damil használatától. A legjobb kopástűrőséggel a „strong” típusú zsinórok rendelkeznek, míg a lágyabb „soft” típusok érzékenyebbek a különféle kopások miatti károsodásra. Mi koptathatja zsinórunkat? A boton lévő sérült vagy kopott zsinórvezető gyűrű, de akár a hanyagul kövezésre vetett bot is a damil gyors leamortizálásához vezethet. Az akadós, köves, kagylós, hínáros, nádas terepen történő horgászat során érdemes többször is ellenőrizni damilunkat, hogy nem sérült-e meg. A kopás ugyanis drasztikusan csökkenti a damil teherbírását, ami a legváratlanabb pillanatban bosszulja meg magát. Szerencsés esetben a dobás során kel önálló életre szerelékünk, de sokkal rosszabbul járunk, ha életünk halát veszítjük el hanyagságunk miatt. (Folyóvízen horgászva, fenekező módszer esetében ezért felejtősek a lágy zsinórok.)
  • A damil rugalmassága, nyúlása és memóriája: A monofil zsinórok lágyságuktól függően jelentősen képesek megnyúlni fárasztás közben. Ha a zsinór jó minőségű, akkor viszonylag rövid időn belül regenerálódik, azaz visszanyeri eredeti hosszát, állapotát, tulajdonságait. A kemény zsinórok nyúlása jóval kisebb, de a regenerálódáshoz szükséges idő ezzel egyenes arányban nő. Mivel a damilt legtöbbször az orsóra felcsévélve tároljuk, kénytelen felvenni annak formáját. A jó minőségű zsinór azonban nem tekeredik le hurkaként a dobról, néhány dobást követően szinte kiegyenesedik. Vannak módszerek azonban, ahol a zsinór nyúlása pont elkerülendő, így ezeknél a módszereknél ennek megfelelő damilt válasszunk.

    Pontyozáshoz használt monofil

  • Átmérő: A damilok rendkívül széles átmérő-tartományban készülnek. Több márka kínálatában 0,06 mm-től egészen 0,60 mm-ig találhatunk monofil zsinórokat, de még ennél vastagabbak is kaphatók. Az extra vékony, 0,06-0,10 mm átmérőjű damilok a finomszerelékes keszeghorgászatban, elsősorban előkék kötéséhez használatosak, míg a másik végletbe tartozó, 0,50 mm-esnél vastagabb damilok a kemény terepen történő nagyhalas horgászatot hivatottak segíteni. A megfelelő átmérő kiválasztása mindig nagy dilemmát okoz. A horgászok többsége a választott átmérőt vagy alul-, vagy felülértékeli. Nehéz megingathatatlan kijelentést tenni a témában, de azzal talán nem lehet vitába szállni, hogy minél erősebb a felszerelésünk többi eleme, annál vastagabb átmérőjű damilt érdemes használnunk. Mit jelent ez? Egy karcsú, hajlékony keszeges matchbot esetén 0,14-0,16 mm-es átmérő fölé felesleges menni, míg egy erős, pontyos pálcánál sem vállalunk felesleges kockázatot, ha a választott átmérő 0,30 mm-es. Törekedjünk mindig az ésszerű kompromisszumra, hiszen a túl kis zsinórátmérő ugyanannyi bosszúságot jelenhet, mint a túl vastag.

    Monofil zsinór szerelékek készítéséhez

  • A damil vízfelvétele: A monofil horgászzsinórok vízfelvétele csekély, a régi, természetes alapanyagú zsinórokhoz mérve pedig jelentéktelen. Arra azonban vigyázzunk, hogy a tartósan víz alatt tartott (több napos horgásztúrák során), „átázott” zsinór tulajdonságai eltérhetnek a megszokottól. Elsősorban a csomótűrő képességük gyengül. A damil könnyen szárad, nem penészedik meg, tárolása során mégis figyeljünk arra, hogy a túl száraz helyen történő tárolás öregíti a zsinórt. (Ne vásároljunk meg a horgászboltban azokat a zsinórokat, amelyeket vastagon belepett a por, vagy amikről tudjuk, hogy már évekkel ezelőtt beszüntették a gyártását.) A monofil zsinórok csekély vízfelvételének köszönhetően jól használhatóak téli horgászatokhoz, mivel nem tud a víz ráfagyni, illetve a jéghez sem tud hozzáfagyni.

    A minőségi zsinórokat több ponton is ellenőrzik

  • A damil napfénytűrése: Sajnos a monofil zsinórok Achilles-ina a napfény. Az erős napsugárzás a hőmérséklettől függetlenül (azaz akár télen is) károsítja a zsinórt, tönkreteszi, valósággal feltördeli a szál anyagának különleges kialakítású molekulaszerkezetét. A napsugárzás a damil számára leküzdhetetlen ellenfél, ám hatását a márkás zsinórok gyártói mégiscsak képesek befolyásolni. Felismerték ugyanis a tényt, hogy a matt felületű zsinórokat károsítja leginkább a napsugárzás. A jó minőségű, védőbevonattal gyártott, fényes felületű zsinórok sokkal ellenállóbbak, szilárdságukat háromszor-négyszer annyi időn át képesek megőrizni.
  • A damil kémiai ellenálló képessége: Nem szabad figyelmen kívül hagyni a zsinórt érő kémiai hatásokat sem, amelyek a vízben érik őket. Hazánk számos nagy folyója és állóvize kémiailag károsan hat a zsinórra, idő előtt tönkreteszi azt. A Duna, a Balaton egyaránt híresen „eszik” a zsinórt, így az ott horgászók gyakorlati tapasztalatait érdemes figyelembe venni, ha ide keresünk megfelelő márkát.

A monofil zsinórokat napjainkban a következő kategóriákra bontva tudjuk megvásárolni:

  • Monofil főzsinórok (feeder, match, bojlis, pergető, rablóhalas, pontyozó)
  • Monofil előkezsinórok

Monofil zsinór
Matchbotos horgászathoz való süllyedő (sinking) monofil zsinór

Érdekesség: a monofil zsinór gyártásának technológiája

A színező adalékkal kevert műanyag-granulátumból álló alapanyagot 200 Celsius-fok körüli hőmérsékleten speciális kemencében megolvasztják, cseppfolyósítják, majd 30 bar nyomással átpréselik egy apró nyílások tömegével ellátott présformán. A forró műanyag szálak - amelyek a végterméknél ekkor még átlagosan kétszer nagyobb keresztmetszetűek - vízzel telt hűtőkádba kerülnek, ahol felületük megszilárdul, de belsejük még forró marad. Ekkor anélkül, hogy elvágnák, egyenletesen nyújtani kezdik, majd amikor kezd lehűlni, ismét felmelegítik és egyre nagyobb erővel tovább nyújtják, amíg a kívánt szálvastagságot - a maximálisan megengedett 0,01 mm mérettűrés-határon belül - el nem érik. Az átmérő folyamatos ellenőrzését lézervezérlésű, speciális mérőeszközök végzik. A szinte teljesen automatizált gyártás folyamán többféleképpen ellenőrzik, tesztelik a zsinór minőségét.

Valahogy így néz ki egy damilt gyártó gépsor

Multifil horgászzsinórok

A multifil zsinórok különféle gyártási technológiával rendkívül sok elemi szálacskából készülnek, és viselkedésük alapvetően eltér a műanyag zsinórokétól. A multifil zsinór története nem olyan régi, mint monofil társáé, napjainkra mégis többféle típusuk ismert, melyek között használati értékben jelentős különbségek vannak.

Multifil zsinór

  • Fonott zsinórok: Elsőként ezek kerültek forgalomba. A monofil zsinórokhoz képest többszörös szakítószilárdsággal és nagyfokú hajlékonysággal rendelkeznek. Fontos azonban tudni, hogy ezeknek a zsinóroknak nincs semmilyen rugalmasságuk, nyúlási képességük, és a szálirányra merőlegesen gyakorlatilag nincsen tartásuk sem. Ez a felhasználási területüket alaposan korlátozza. Főzsinórnak - elsősorban nagy gubancolódási hajlandóságuknál fogva - nem alkalmasak. Előkeként azonban jól használhatók, mivel viszonylag egyszerűen csomózhatók és lágyságuk előkeként előnyös. Használat után ajánlott alaposan átszellőztetni és kiszárítani őket.
  • Körfonott zsinórok: Megjelenésük sok hívet szerzett a multifil zsinóroknak, hiszen ezeket már impregnálva hozzák forgalomba, így főzsinórként is sokkal jobbak, kezelhetőbbek. A körfonott zsinórok vékony méretei is már elképesztő szakítószilárdsággal és kopásállósággal bírnak. Elsősorban a nádi pontyozók és pergető horgászok kedvelik.

    Fonott zsinórok

  • Kötegelt zsinórok: A multifil zsinórok legújabb és egyben legkiválóbb típusai a kötegelt zsinórok, amelyek esetében az elemi szálacskákat valamilyen különleges hőkezelési eljárással összetapasztják. Ennek köszönhetően a kötegelt zsinórok kellő tartással rendelkeznek, emellett - felületkezelésük miatt - kopásállóságuk és a siklási tulajdonságaik is igen kedvezőek. Ezek a zsinórok alkalmasak a hosszú dobásokhoz, szakítószilárdságuk egészen kiváló. Egyre több pergető horgász használja őket.

A multifil zsinórok számos horgászmódszernél átvették a stafétát monofil elődjüktől, de azt érdemes szem előtt tartanunk, hogy használatuk már másfajta követelményeket támaszt a felszerelésünkkel szemben. Orsók esetében ez rendkívül erős, terhelhető belső szerkezetet jelent, illetve a fém dob és pótdob megléte alapkövetelmény, míg a botoknál is számításba kell vennünk a fonott zsinór „elszakíthatatlanságát”. Elsősorban a pergető horgászoknál lesz egyre népszerűbb, ahol a kellő gyakorlattal csökken a gubancok veszélye is, illetve ezek a zsinórok már több szezont bírnak, mint monofil társaik. Természetesen vannak esetek, mikor a monofil zsinórokhoz kell nyúlni, például a téli gumihalazásoknál, mikor a rendkívüli hideg hatására a fonott által felhordott víz ráfagy a gyűrűkre. Természetesen a multifil zsinórok forradalma továbbra is zajlik, hiszen már létezik áttetsző fonott zsinór is, és a vízfelhordás problémájára is születtek megoldások. Az egyik ilyen, hogy a fonat készítése közben nagy nyomáson egy teflontartalmú anyagot juttatnak az elemi szálakba. Ezáltal az elkészült zsinór selymes tapintású lesz, nem gubancolódik, tömörebb szövésű, tökéletes kör keresztmetszetű, kevesebb vizet vesz fel és tartósabb (SpiderWire Stealth).

A horgászat területén fellépő problémák orvoslásának talán legszemléletesebb példája lehet a bojlis módszernél fellelhető multifil előkezsinórok sokasága.

A legyezőzsinór

A legyezés során használt legtöbb műlégy kicsi, szinte súlytalan, ezért a kivetéséhez szükséges súlyt a legyező horgászatnál maga a zsinór adja. A legyet monofil vagy fonott zsinórral erősítik a legyezőzsinórhoz, azt pedig általában monofil vagy fonott alátétzsinórhoz kötik. A korszerű legyezőzsinórok anyaga különleges szerkezetű, a belső vezetőszál általában fonott Terylene vagy Dacron, amelyet speciális, porózus PVC bevonat vesz körül. (Újabban már polimer bevonatú kevlárból is készül legyezőzsinór, amely jobban csúszva segíti a dobást.) Mivel maga a módszer jellemzően nem a horgászvizsgát letenni szándékozóknak lehet érdekes, mélyebben nem megyek bele a legyezőzsinórok jellemzőibe.

Legyezőzsinór

Remélem, ezzel a kis áttekintéssel sikerült némi támpontot adni a zsinórválasztáshoz, bár kétségtelen, hogy nincsen könnyű dolga ma annak, aki damilvásárláson töri a fejét. Érdemes alaposan körülnézni és tapasztaltabb horgászok tanácsát, véleményét kikérni. Szerencsére már a portálon is fellelhetők szép számmal olyan írások, amelyekben támpontot kaphatunk az adott módszerhez megfelelőnek tartott zsinór kiválasztásához.

Írta: Polyák Csaba (Csabio)
Felhasznált irodalom: Lányi Gábor - Lányi György Magyar horgász enciklopédia (Totem Kiadó 2002), www.purefishing.hu, www.spiderwire.com
Fotók, illusztrációk: Haldorádó, Google

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.