A P4 szériás Shimano orsócsalád már nem ismeretlen a horgászok előtt. A legfrissebb gyártmányok is a - néhány éve már forgalomban lévő - P3-as széria jó szerkezeti tulajdonságait örökölték, változásokat főleg a külsőségek terén tapasztalhatunk. Ilyen előzmények mellett a Nexave FC tesztje nem sok újdonságot ígér, azonban igyekeztem néhány - korábban nem boncolgatott - részlet bemutatásával elérni, hogy ennek ellenére se aludjon el senki a cikk és a hozzá kapcsolódó film alatt.
| Méret: | 4000 |
| Méretsor: | 1000, 2500, 3000, 4000 |
| Tömeg: | 360 g (katalógus) |
| 358 g (mért) | |
| Áttétel: | 1 : 5,1 |
| Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes, tűgörgős |
| Fékrendszer: | első fék |
| Csapágyak: | 3 + 1 |
| Dobperem átmérője: | 50 mm |
| Dob magassága | 19,6 mm |
| Zsinórkapacitás: | 180 m / 0,30 mm |
| Zsinórbehúzás: | 80 cm / hajtókarfordulat |
| Ház és rotor anyaga: | grafit-műanyag kompozit (XT7) |
| Dobok anyaga: | alumínium |
| Tartozék: | 1 pótdob |
| Ár: | 17 990 Ft |
| A gyártó honlapja: | http://fish.shimano-eu.com/publish/content/global_fish/en/nl/index.html |
A fogantyú nem tűnik kritikus elemnek, de ezt csak addig gondoljuk így, amíg nincs vele semmi probléma. Nemcsak az egyszerű, hanem egyes drágább orsóknál is előfordul olyan „bennszülött” konstrukció, amit nem lehet szétszedni, kitakarítani, újrakenni. Márpedig egy nyikorgó, súrlódó, akadozó hajtókarfogantyúnál kevés bosszantóbb dolog van. Szerencsére a Nexave fogantyúja nem ilyen, jól forog, tisztítható és újrakenhető.
A felkapókart, és a zsinórvezetőt egy bővített mondattal el lehetne intézni, de most egy kicsit jobban körbejárjuk a szokásosnál.
Rendszeresen visszatérő vitatéma, hogy hajtókarral vagy kézzel kell-e visszaváltani a felkapókart. Valóban kíméletesebb, és nem utolsósorban csendesebb eljárás, ha kézzel kísérjük vissza a felkapókart, és még ugyanezzel a mozdulattal ellenőrizzük, hogy jó helyre került-e a zsinór. Az éjszaka pergető horgászok számára ez olyan természetes, mint a levegővétel, viszont nem elsősorban az orsó érdekében tesszük mindezt, hanem a horgászati szituáció diktálja. Ugyanakkor az orsó szempontjából nem kifogásolható a hajtókarral való átváltás sem, hiszen úgy van kialakítva a szerkezete, hogy ez teljesen rendeltetésszerű használatnak számít. A néhány évtizeddel ezelőtti konstrukcióknál kizárólag hajtókaros váltásra volt lehetőség, a kézi visszaváltás csak egy újabban megjelent opció.
Érdekes, hogy a bőséges zsíradag egyáltalán nem megy a könnyű futás rovására. Ha jól meghajtom és elengedem a hajtókart, megállásig 15-nél többet pörög, mindezt persze szobahőmérsékleten. Amikor ezeket a sorokat pötyögöm, az időjárás nem kedvez a horgászatnak, de az orsótesztelésre annál alkalmasabb. Ezért az ablakpárkányon helyet cserélt a Nexave a kőkeményre fagyott, sütésre váró hurkával. A mínusz tízben eltöltött egy óra után már nem volt ennyire pörgős a gép, de 6-8 fordulatig elvitte a lendület, ami azt mutatja, hogy a zsír „négy évszakos”, a legzordabb téli viszonyok között sem fogja le túlságosan a hajtóművet.
A visszaforgásgátló a fagyos körülmények ellenére is hibátlanul működött, melynek háttere megérdemel egy külön bekezdést.
A görgős visszaforgásgátlóval felszerelt orsóknál (mostanában már szinte mindegyik ilyen) tipikus téli panasz, hogy szalajt a visszaforgásgátló, vagyis bevágásnál nem áll meg azonnal a rotor, hanem még forog valamennyit visszafelé. Ez kész rémálom, mert egyrészt nem tudunk rendesen akasztani, másrészt meg könnyen gubanc is lehet a dolog vége. A fent látható zárt csapágy mellett azonban ilyesmi nem fordulhat elő. A hibajelenség oka ugyanis az, hogy egyes orsók nyitott nyaki csapággyal vannak felszerelve, amelyen átszivároghat a zsír a hajtóműből, egyenesen bele a visszaforgásgátlóba. Márpedig az elzsírosodott görgők könnyen letapadnak, mert nagy felületen érintkeznek a környezetükkel, és a hidegben megdermedt zsír tapadását csak lassan tudják leküzdeni a szerkezet finom rugói.
A tesztelés során 4,5 kg maximális fékerőt mértem, a szabályozási úthossz 3 tekerés meg egy pici. Ez nagyjából ekörül szokott lenni a 4000-es Shimanóknál.
A kibővülő furatnak az a célja, hogy minél tovább megmaradjon a dobtengelyen a kenőanyag. Ezt a részt műszerolajjal kell kenni, ami egy aránylag híg folyadék. Ha többet teszünk belőle a kelleténél, akkor sem tart tovább a kenőhatás, mert a csigatengely letolja a felesleget a ki-be járkáló dobtengelyről, a tengely tövénél összegyűlő olajcseppet pedig szétcsapja a centrifugális erő a rotor belső oldalára. Ezt a bizonyos olajcseppet tartja vissza nekünk a szóban forgó kis besüllyesztés, amit szinte észre se veszünk, mert ugye az nem feltűnő, ha valami jól működik, és az okát se szoktuk behatóan keresgélni. Jó és kész, ki foglalkozik vele, gyerünk pecázni!
Összegzés
A Shimano P4-esekkel szemező horgászoknak rendszerint a Nexave orsókat ajánlom, a szérián belül ezek testesítik meg az arany középutat. Akinek számít a fém pótdob, és aki nem akar bíbelődni a hajtómű utólagos csapágytuningjával, az általában össze szokta spórolni a rávalót, még akkor is, ha a pénztárcájához amúgy a Catana állna közelebb.
