Hosszú évek után ismét országos horgászverseny volt a bajai Sugovicán! Az elmúlt hétvégén Baja adott otthont az Egyéni Bajnokság középdöntőjének, ahol 4 fordulóban mérhették össze tudásukat, felkészültségüket a két elődöntőből bekerült versenyzők, kiegészülve az elmúlt évi válogatott kerettel. A bejutók névsorát tanulmányozva találunk változást, ugyanis időközben történt néhány eltiltás, illetve a késedelmes nevezés miatt is változott a létszám. A kimaradók helyén az elődöntő további helyezettjei szereztek jogot az indulásra.
Nagyon sok versenyzőnek ismerős volt a pálya, sok szép élmény, nagy küzdelmek, jó fogások emléke ugrik be, amint a Sugovica neve előkerül. Vajon mennyit változott az évek során a halállomány, mennyiben kell mást horgászni, mint a korábbi versenyeken? Az akkori tapasztalatok alapján igen jó volt a küszfogási lehetőség - mint Timár Gábor megjegyezte, „akkoriban Engert Jancsi tudott 10 kiló snecit fogni, mi meg nyolcat” -, mégis ami szinte a bajai versenypálya nevével összeforrt, az az igén szép eredményeket adó szulimán, vagy laposkeszeg állomány. Gyakorlatilag erre a két halfajra mindig lehetett számítani. Persze volt dévérkeszeg, karika és bodorka is, de az előző két említett halból igazán nagy mennyiségeket lehetett fogni akkoriban.
Az edzések és az első versenynap megmutatta, hogy azért jelentős változás történt a fogható halak terén. Teljesen eltűnt a szulimán és a küszállomány is jelentősen megritkult.
A rajthoz álló 48 versenyző négy db 12 fős szektorban horgászott. A pálya adottsága miatt nem volt megszakítás a szektorok között. Aki nem ismeri, azoknak mindenképpen el kell mondani - mert jelentőséggel bír -, hogy a Sugovica közvetlen összeköttetésben áll a Dunával, ezért vízszintje és az éppen ott tartózkodó halállomány szoros kapcsolatban és összefüggésben áll az öreg folyó aktuális viselkedésével. Ezért gyakorlatilag nyugodtan folyóvízi pályának tekinthetjük, annak minden előnyével, és valljuk be, hátrányával… ha hátránynak tekintjük a kiismerhetetlenséget, a folyamatosan változó áramlási viszonyokat.
Az edzés napjai alatt viszonylag jól lehetett fogni a snecit és kevésbé volt keszeges a pálya, ám a napok előrehaladtával mintha kezdett volna „eltelni” a küsz, egyre nehezebb volt a nagyobb, 2 dkg körüli egyedekből álló csapatot a horgászhely előtt tartani, egyáltalán odacsábítani, kapásra ingerelni. Az apróságok folyamatosan ott gyűrűztek a víz tetején, de azokat megfogni képtelenség, és a csekély súly miatt értelmetlen dolog is lett volna.
Mint általában minden versenypályán, itt is sokkal hangsúlyozottabban volt érzékelhető a szélső szektorok szélső helyeinek erőssége. Gyakorlatilag ha valaki kihúzta az A12-es helyet, szinte csak elméleti lehetősége volt beleszólni a szektora első 4-5 helyezésébe. Érdekes módon a „D” szektorban ez nem volt ennyire egyértelmű, többen az áradó víz áramlási viszonyaival magyarázták mindezt. A sorsoláshoz bizony szerencse kell, sokkal több, mint a horgászathoz. Elcsépelten hangzik, annyiszor leírtam már, de ez a verseny is igazolta, nem árt a szerencsés kéz. Szerencsés kéz, mert most nem volt rács, a szélső két hely kiemelésre került, mindenki horgászott mindegyik szektorban, de nagyon sokat számított, hogy hányas helyet húzta magának.
Mint korábban említettem, az „A” és „D” szektorokban biztosan lehetett számítani a nagyobb testű dévérkeszegekre, de még ezeken a helyeken is kellett alternatív módszerről gondoskodni. A másik célravezető módszer a küsz fogása volt. A felhős etetésre az apróságokon kívül időnként odaálltak a nagyobb, 2 dkg körüli „igazi” snecik, olyankor gyorsan lehetett fogni a csapatból jó pár darabot. Sajnos ez nem működött mindenhol. Rettenetesen idegesítő azt látni, hogy a szomszéd egymás után dobja szákjába a szebbnél szebb küszöket, és 10 méterrel arrébb pedig mintha üres lenne a víz. Pedig látszatra mind a ketten ugyanazt horgásszák…
A szélső helyeken is „agyalni” kellett a jó eredményért, a belső szektorokban ez hatványozottabban mutatkozott. Komoly taktikát kellett kidolgozni, hogy a horgász lehetőleg az összes előtte tartózkodó halat be tudja gyűjteni. A „begyűjtésre” volt egy harmadik módszer, a rövid rakóssal való keszegezés. Körülbelül ott, ahova a sneciző etetés felhője leült, annak belső szélére az alapozásnál lerakott etetőanyagra, majd a később dobott földes szúnyogra ráálltak a kisebb-nagyobb bodorkák, sőt néhol sügérből is szép mennyiséget lehetett kifogni. A három módszer ügyes kombinálásával lehetett csak jó eredményre számítani, sajnos önmagában sem a küszözés, sem a rövid rakós, sem a 13 m-ben való horgászat nem adott elég halat. Ezért aztán ezeket a távokat módszeresen végig kellett horgászni, és amíg lehetett, fogni kellett a halat az adott módszerrel, és ha elfogyott, váltani kellett, lehetőleg minél kevesebbet „őrizve” a vizet.
Gyakorlatilag mind a 4 fordulóban ez működött, de mind a 4 nap kicsit másképp. Egy dolgot sosem lehetett fixre tudni: hogy mi lesz másnap. Míg az első 3 nap áradó vízben kellett horgászni, a 4. napra elkezdett apadni. Ebben a helyzetben nem jelentett szinte semmit, hogy mit horgásztak előző nap a horgászhelyen, mert másnap már nem ugyanoda lehetett ülni, és nem ugyanoda lehetett horgászni.
Előfordult, hogy az a hely, ahol előző nap fogtak pár kiló halat, az másnap csak dekákat adott. Nem lehetett egyik nap sem biztosra menni, és ez még akkor is igaz volt, ha a szélső helyek azért több reményt adtak a jó fogásra. Sok versenyző szidta is e kiszámíthatatlanság miatt a versenypályát, de én azt gondolom, ettől igazán kemény a verseny. Igazi kreativitásra, komoly gondolkodásra késztette az eredményért hajtó horgászt.
Itt nem lehetett sablont horgászni. Komoly bizonytalansági tényező volt a gyorsan áradó, bezavarosodó, majd másnapra letisztuló víz, nem lehetett tudni, hogyan reagálnak a halak, hol lehet másnap megfogni őket. Hosszú rakóssal a mélyben? Felhozható vízközé a dévérkeszeg? Sikerül beállítani a snecit legalább az első órában a horgászhely elé? Meg tudom horgászni a helyet minirakóssal? Ad értékelhető halat? Ezekre a kérdésekre egyik nap sem lehetett előre tudni a választ. Improvizálni kellett, az adott horgászhelyhez alakítani a taktikát. Ezért írtam korábban, minden nap más volt, minden nap kiszámíthatatlan. Ez tette a sugovicai versenypályát igazán nehézzé.
A negyedik nap végére aztán letisztázódott minden, kialakult a végeredmény. A mérlegelés után nagyon gyorsan megtudhattuk, ki az a 24 versenyző, akik továbbjutottak a Szegeden rendezendő döntőbe. 24 boldog és másik 24, boldogtalan versenyző hallgatta az eredményhirdetést.
Még véletlenül sem szabad azt hinni, hogy azok a versenyzők, akik most nem jutottak tovább, elfelejtettek volna horgászni. Nagyon sok dolognak kellett egybeállni, klappolni a sikerhez. Mint minden versenypályán, itt is voltak olyan horgászhelyek, amik valami miatt sokkal gyengébb halfogási lehetőséget biztosítottak, mint a többi. Voltak olyan helyek, ahol meg szinte csak jó eredményeket lehetett elérni. Az előbbi helyek valamelyikére sorsolni, és onnan jó eredménnyel felállni nem mindig sikerült. Az utóbbi, szerencsésebb esetben viszont tudni kellett kihasználni a hely adottságait.
Végül, de nem utolsósorban szólni kell a rendezésről. Várszegi József és társai igazán profi módon, igazi versenyszemlélettel oldották meg ezt a nem könnyű feladatot. Nem hiszem, hogy bárkinek panaszra lehetett volna oka, sikerült mindent korrekt módon, pontosan elvégezni, hibátlan rendezésű versenyt láthattunk.
Azért pedig külön köszönet és elismerés illeti Várszegi Józsefet, hogy saját költségén biztosította, hogy az első három helyezett versenyző az elismerésen kívül egy-egy serleggel is gazdagíthatta a gyűjteményét, nem beszélve az ugyancsak saját költségen biztosított vasárnapi egyszerű, de annál ízletesebb ebédről.
Azt gondolom, hogy az utóbbi évek egyik legnehezebb versenyén vagyunk túl. Nem volt egyszerű a feladat, mindig, minden nap mindenre fel kellett készülni, akár menet közben a lehetőségekhez alakított taktikával. Volt, akiknek ez jobban sikerült, volt, akik nem tudták megoldani ezt a feladatot teljes mértékben. A továbbjutóknak gratuláció, találkozunk a döntőben, szeptemberben!
| Hely | Név | Össz.pont | Össz.súly |
| 1 | Lőrincz Dénes | 8 | 24010 |
| 2 | Walter Tamás | 13,5 | 13610 |
| 3 | Döme Gábor | 14 | 12990 |
| 4 | Nagy András | 15 | 20220 |
| 5 | Palotai Kristóf | 15 | 13840 |
| 6 | Sulik Dávid | 16 | 13100 |
| 7 | Erdei Attila | 18 | 16780 |
| 8 | Nagy Benedek | 18 | 16600 |
| 9 | Varga József | 18 | 15880 |
| 10 | Csőregi Balázs | 19 | 20280 |
| 11 | Heimann József | 19 | 13990 |
| 12 | Szilvási Szilárd | 20 | 15000 |
| 13 | Ambrus Tibor | 21 | 15700 |
| 14 | Horváth Tibor | 21 | 13380 |
| 15 | Kaló Zoltán | 21 | 12840 |
| 16 | Szénási Zsolt | 21 | 11110 |
| 17 | Várszegi Balázs | 21,5 | 10670 |
| 18 | Vidó Ferenc | 22 | 13910 |
| 19 | Katus Gyula | 22 | 13180 |
| 20 | Schmitt Attila | 22 | 12590 |
| 21 | Csomor Péter | 23 | 11810 |
| 22 | Nagy Attila | 23 | 9860 |
| 23 | Várszegi Gábor | 24 | 15360 |
| 24 | Lakatos Sándor | 25 | 13930 |
| 25 | Karsai Zoltán | 25 | 12920 |
| 26 | Halász Szabó Imre | 25 | 11480 |
| 27 | Magyar Szilárd | 25,5 | 11630 |
| 28 | Buczkó Krisztián | 27 | 10370 |
| 29 | Újszászi Richárd | 27 | 10360 |
| 30 | Szilágyi Zsolt | 28 | 12900 |
| 31 | Ágoston Lajos | 28 | 12070 |
| 32 | Dr. Jerkovics Gergely | 29 | 10020 |
| 33 | Pozsonyi Csaba | 30 | 11110 |
| 34 | Bajcsi András | 30,5 | 11480 |
| 35 | Dohány Péter | 31 | 10450 |
| 36 | Faragó Róbert | 32 | 9480 |
| 37 | Ifj. Barna Szilárd | 33 | 9410 |
| 38 | Milkovics Péter | 33 | 7720 |
| 39 | Sági Béla | 33 | 7000 |
| 40 | Lantos János | 33,5 | 7750 |
| 41 | Holczinger Zoltán | 37 | 7610 |
| 42 | Ifj. Szénási Béla | 37,5 | 7240 |
| 43 | Csillag László | 39 | 9420 |
| 44 | Serman László | 39 | 7060 |
| 45 | Benkő Tamás | 39,5 | 7530 |
| 46 | Martin Gábor | 40 | 8110 |
| 47 | Hegedüs György | 40 | 6640 |
| 48 | Kosztolányi György | 45,5 | 4920 |
A sárga háttérszínnel kiemelt 24 versenyző jutott be a szeptemberi szegedi döntőbe. Ez szintén 4 fordulós verseny lesz. Az ott elért 4 forduló eredményéhez hozzáadásra kerül a most begyűjtött 4 forduló eredménye. Így 2009. év Felnőtt Magyar Bajnoka 8 forduló eredménye alapján kerül kihirdetésre.
Érdemes tanulmányozni az egyes fordulók mérlegelő lapjait, tanulságosak!
