Magyar feeder siker Szlovákiában

Magyar feeder siker Szlovákiában

2012. június 2-3-án került megrendezésre az I. Browning Feeder Cup Szlovákiában, Madunicében, a Vág folyó üzemvíz-csatornáján. A Szlovák Feeder Szövetség és lelkes tagjainak eltökélt célja, hogy akár már 2014-ben világbajnokságot rendezzen ezen a pályán. Ez azonban egy hosszabb folyamat, amely egyik állomása a nemzetközi szabályzat szerint rendezett versenyek sikeres lebonyolítása az adott pályán. A szlovákiai Browning képviselet felvállalta ezt, egy profi módon megszervezett versennyel várta a folyóvízi horgászat mestereit. Hazánkat Döme Gábor képviselte és remek eredményével tovább öregbítette a hazai feedersport megbecsülését és elismertségét.

TP: Kérlek, Gábor, mesélj az előkészületekről!

DG: A verseny előtt még úgy volt, hogy több magyar horgász is részt vesz a rangadón, de sajnos végül egyedül maradtam. Egy idegen versenypályán egyedül felkészülni nem könnyű feladat…! A Dunán megszerzett tapasztataimat hasznosítottam itt. A két edzésnap alapján próbáltam meg azt a taktikát összeállítani, amely minden körülmények közepette eredményre vezet, miközben ellenfeleim ugyanezen dolgoztak. A feederkupán a szlovák élvonal jeles versenyzői mellett neves cseh feederhorgászok álltak még rajthoz.

Teljesen más körülmények várták a versenyzőket, mint ősszel, amikor utoljára itt jártunk és forgattunk

TP: Beavatnál minket a felkészülés részleteibe?

DG: A Vág folyó üzemvíz-csatornája nem egy átlagos folyóvízi pálya, ahol némi gyakorlással könnyen összeáll a megfelelő szerelék, etetőanyag és csali-felkínálási mód. A víz lehet teljesen álló és lehet rohanó vad folyó is! Kardinális kérdés a meghorgászandó távolság és az etetőanyag állaga. Ha lassan folyik vagy áll a víz, akkor 40-50-60 méterre is lehet, sőt kell is horgászni! Ha azonban rohan a folyó, és nem áll meg a 140 grammos korár sem, akkor a 15-20 méter is távolinak tűnhet. A két edzésnapon váltakozó erősséggel folyt a víz, és erre lehetett számítani a versenyen is. Nekem 27-28 méter tűnt az ideális távolságnak, amelyet minden körülmények közepette, pontosan - akár egy 200 g össztömegű végszerelékkel is - meg tudtam horgászni. A másik kardinális kérdés az etetőanyag megnehezítése és színe volt. Ha folyt a víz, a könnyű kaját egy pillanat alatt elsodorta, míg ha lassan folyt vagy állt, egy lassan bontó, „sárnehéz” kaja mit sem ért. A köztes állagot kellett megtalálni. A víz kristálytiszta és áttetsző volt, így az etetőanyag színének is egyértelműen sötétnek kellett lennie.

A márna most csak másodhegedűs volt a pályán
Lényegesen kevesebb volt a darabszámuk, viszont ami horogra került (ha sikerült megfogni) termetesebbnek ígérkezett

TP: Milyen halak voltak a pályán?

DG: Tavaly ősszel horgásztam már itt együtt Gažo Milannal és Haššo Jaroval, amelyről filmet is forgattunk. Akkor a márna, szilvaorrú keszeg, jászkeszeg és domolykó volt az uralkodó faj, míg most egyértelműen a dévérkeszeg volt a legnagyobb számban fogható hal, amely mellett azért volt kevéske márna, karikakeszeg, jászkeszeg sőt ponty is.

A megnyitó pillanatai
A sorsolás izgalmai

TP: Te melyik halfajra koncentráltál?

DG: Egyértelműen a dévérkeszeget szerettem volna minél nagyobb számban horogra csalni. Az etetőanyagomat, a csalikat, a végszereléket és minden egyéb „apróságot” a dévér eredményes fogásához hangoltam. Az edzés tapasztalatai azt mutatták, hogy 15, sőt akár 20 kilót is lehet belőlük fogni, mert nem volt ritka a kiló feletti példány sem!

TP: Mit hozott a verseny első fordulója?

DG: Az első 5 órás etap szombaton 11-től 16 óráig tartott. Ebben az időszakban nagyon alacsony vízállás mellett mindvégig állt a víz! Sőt az erőtejes D-i szél miatt még visszafelé is áramlott. Nos, ez a „halálos"” állapot. Aki még nem horgászott folyóvízen állóvízi körülmények között, az nehezen tudja elképzelni, hogy ilyenkor milyen nehéz horogra csalni az erős folyáshoz szokott halakat. Ott voltak a halak, mutatták magukat, de szinte semmilyen módon, semmilyen technikával nem lehetett megfogni őket. Itt sincs erre egyértelmű recept, mindenki a saját sokéves rutinjában és találékonyságában bízhat. Hogy ez mennyire meglepte a szlovák versenyzőket is, erre a legjobb példa, hogy jó néhányan benulláztak, kapás nélkül megúszták a versenyt. Nekem 3 halat sikerült kivarázsolni egy nagyon finom állóvízi végszerelékkel. Kettő dévérkeszeg és egy márna várt a mérlegelésre. Ketten nagyon elhúztak és 5 kiló feletti fogással vitték a prímet a szektoromban. Tudtam, hogy rajtam kívül még 3 versenyzőnek van 3-4 db hala, csak azt nem tudtuk, hogy mekkorák. Szerencsémre mindegyik kisebb súlyú volt, így végül 2.850 grammal a harmadik helyen végeztem.

Az első nap viharos D-i szél és totális állóvíz fogadta a versenyzőket…
… így talán érthető, hogy szerény fogások születtek, de ezzel a 3 hallal Gábor mégis a harmadik tudott szektorában lenni

TP: Változtattál valamit másnap?

DG: Pont ugyanezt kérdezte a verseny előtt a szlovák riporter is. Nem, semmit nem változtattam, miközben a víz még alacsonyabb volt és állt… A vasárnapi forduló 9-től 14 óráig tartott. Alaposan beetettem, majd vártam a csodát…! Az első bedobás után még kettő perc sem telt el, amikor a botspicc határozott meggörbülése jelezte, hogy megérkezett az első érdeklődő. Nem hittem a szememnek, de igaz volt! A „tettes” egy majd 1,5 kilós ponty volt. A következő bedobás után egy domolykót fogtam, majd egy jászkeszeget, azután egy karikakeszeget. 4 bedobás, 4 hal! Ekkor felnyitották a zsilipkaput és kb. 20-30 perc alatt 1 métert nőtt a víz szintje. Ekkor az 5 oz-s (140 g-os) Hard River - amely megtöltve 200 gramm fölötti súlyú - sem állt meg. Ahogy feltöltődött a meder, kissé meglassult a folyás és meghorgászhatóvá vált a terep. Ekkor egyre fokozódó tempóban elkezdtem fogni a halakat. Összesen 38 db halat fogtam, tehát majdnem 13-szor többet, mint az első nap, amely között 30 db dévérkeszeg volt. Ezek összsúlya 27.620 g, amely a szektorom és mezőny legtöbb hala lett. A szektor második 14 kilót fogott. A szlovák versenyzők szerint feederversenyen ennyit még nem fogtak ezen a pályán, így ez a nem hivatalos pályarekord!

A második nap azonban már folyt a víz rendesen, és a dévérkeszegeké volt a főszerep
Új pályarekorddal: 27.620 g-mal nyert a második fordulóban!

TP: Ez azért nem hétköznapi halmennyiség! Mi volt a sikered titka?

DG: Ekkor minden úgy működött, mint itthon a dunai horgászataim során. Én szeretem azt, amikor folyik, helyesbítek, amikor nagyon gyorsan folyik a víz. A legtöbb embert ez elbizonytalanítja, nem tudja, hová dobjon, hol fog a végszerelék megállni, mekkora a jó méretű kosár, milyen a kapás, ha halat fog, hogyan tudja meggátolni, hogy leússzon a szomszédja elé, és még hosszasan sorolhatnám… Nekem ezekre már van egy kidolgozott módszerem, amely itt is tökéletesen működött. Ha lesz rá igény, akkor természetesen a legapróbb részletekbe mélyedve szívesen megosztok mindent. De ez már egy külön írás témája lesz, ha érdekli az embereket.

A verseny szervezése és lebonyolítása profi volt
Nagyon sok érdeklődőt vonzott a rangos esemény

TP: Összesen 4 pontot gyűjtöttél a két nap, hányadik lettél ezzel?

DG: A versenyt Pónya Alexander nyerte 2 ponttal, őt követte Gažo Milan, míg én a dobogó harmadik fokára állhattam fel. Emellett én lettem a legeredményesebb külföldi versenyző is. Megvallom őszintén, nagyon boldog és elégedett vagyok, hiszen más országban, idegen vízen még nagyobb öröm a legjobbak között lenni.

A legjobbak között! A dobogó harmadik fokára állhatott fel Döme Gábor
A legjobb külföldi versenyző díját is Gábor vehette át

TP: Milyen volt a verseny hangulata, atmoszférája?

DG: A szervezők szívüket-lelküket beletették, nagyon profi módon lebonyolították mindkét napot. Minden apró részlete meg volt szervezve, és nagyon magas díjazású volt a kupa. Madunice polgármesterasszonya nyitotta meg és zárta be a versenyt. Gondoskodtak kiegészítő programokról. Vasárnap például gyermek feederversenyt szerveztek. Nagyon sok gyermek, szülő, nézelődő volt a parton. A hálás közönség minden halat megtapsolt. A verseny után rengeteg olyan horgász (gyermek és felnőtt egyaránt) jött oda hozzám, akik egy szót sem beszéltek magyarul, de nagyon jól tudták, hogy ki vagyok és egy közös fotó elkészítésére kértek. Nagyon jóleső érzés volt mindez, szívesen jövök ide bármikor és erre buzdítok minden magyar horgászt is! Külön köszönetemet szeretném kifejezni a verseny szervezőinek, valamint szlovák horgászbarátaimnak: Vígh Józsefnek, Gažo Milannak és Haššo Jaronak a sok-sok segítségért!!!

Köszönet a szervezőknek és a szlovák horgászbarátoknak a sok-sok segítségért

TP: Hol lesz a következő verseny?

DG: Június 16-17-én kerül megrendezésre a XI. Haldorádó - Sikeres Sporthorgász Nemzetközi Feederbotos Kupa Maconkán, amelyre 20 szlovák és 2 szerb csapat érkezik a 26 magyar csapat mellett. A versenyzők összlétszáma 4 fő híján kereken 100. Ez egy újabb remek verseny és találkozó lesz, ahol újabb értékes tapasztalatokat és nem hétköznapi élményeket szereznek mindazok, akik részt vesznek, természetesen kiemelt díjazás mellett. Majd július elején a Feeder világbajnokságra, Belgiumba utazom csapattársaimmal együtt. Természetesen ezekről is beszámolunk majd!

TP: Köszönöm az interjút, gratulálok a szép eredményhez és hasonló folyatatást kívánok!

DG: Köszönöm, igyekezni fogok!

Írta: Takács Péter
Fotók: Csapi Károly

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: