Pergető OB, 2009 II. forduló, Tiszadob, Falusi-Tisza

Pergető OB, 2009 II. forduló, Tiszadob, Falusi-Tisza

Két hét szünet után ismét összegyűlt a pergető OB mezőnye, hogy egy újabb fordulóban mérje össze erejét. A második fordulót a tiszadobi Falusi-Tiszán rendezték meg. Sokak számára e versenynek kettős tétje volt, hiszen megmérettetés egyben az ORPB versenysorozat egyik állomása is. Éppen ezért nem 17, hanem 49 csónak várta a rajtot a verseny reggelén.

A rajt előtti pillanatok

Igazi őszi időjárás fogadta a versenyre érkezőket, és bizony sokan elég didergősen várták az eligazítást. Ezen próbáltak segíteni a verseny szervezői frissen főtt virslivel és forralt borral.

A reggeli elfogyasztása után megkezdődött a rajtszámok sorsolása, ez döntötte el, hogy ki milyen csónakot kap, na és természetesen ez jelentette az indulási sorrendet. Az OB mezőnyét kiemelték a ORPB mezőnyéből, így ők az első kalapból húzhattak amiben az első tizenhét rajtszám volt található.

Nem túl szerencsés kézzel sikerült a tizenkettes rajtszámot kihúznom, bár ennek a későbbiekben nem volt nagy jelentősége. A versenypályáról sajnos szinte semmit nem tudtunk, leginkább barátok meséltek az előző évi versenyről, na és a műholdképet tanulmányozva próbáltunk a vízről némi vizuális információhoz jutni, de ez inkább a nullához közelített. Az előző évben itt rendezett verseny alapján nem kellett egy sokhalas versenyre számítani, ezt azonban a versenyt megelőző telepítés megváltoztathatja… A vízbe ugyanis - az esélyegyenlőség jegyében szétszórva - hárommázsányi csukát telepítettek, ezzel a halmennyiséggel kiegészítve már reményteljesebb volt a mezőny helyzete.

A verseny elindítása után már látszott, hogy az OB szinte teljes mezőnye a víz strand felőli végét célozza meg, ami az átlagmélységhez képest egy kicsit sekélyebbnek számít. Menet közben több vízbedőlt fa mellett is elhaladtunk, amik ígéretesnek látszottak, ezeket meg is jegyeztük magunknak, hiszen a verseny öt órájában lehetőség van több helyváltoztatásra is. Annak ellenére, hogy tizenkettedikként indultunk, elég ígéretes helyen raktuk le a horgonyunkat: a holtág végében voltunk, annak is az egyik sarkában. Itt is volt némi akadó a vízben és a part melletti medertörések is adtak némi bizakodásra okot. A verseny kezdetét jelző dudaszó idáig nem hallatszott el, de a versenyzőtársak láncreakciószerűen jelezték, hogy elkezdődött a verseny. Az első pillanatok a szokásos feszült várakozásban teltek: vártuk, hogy mikor lesz kapásunk, vagy hogy a környékünkön mikor látjuk az első fogásokat. A várt kapások és fogások viszont nem jelentkeztek a környéken, ez már sejtette, hogy a telepítés ellenére nem lesz egyszerű dolga a mezőnynek, ha eredményt akar elérni. Egy félóra várakozás után azután elkezdődött a környékünkön a vándorlás, ki nagyobb, ki kisebb helyváltoztatással próbált meg új pályát keresni, reménykedve abban, hogy az új részen talán akad némi éhes ragadozó is. Mivel már az összes általunk jónak vélt csalival körbedobáltuk magunkat, mi is új terület felé vettük az irányt. A környékünket erőteljesen megdobálták már, így egy nagyobb ugrással, az akadósabb részeket kezdtük el dobálni.

A partszéleken már nehéz volt új helyet találni

Visszafelé haladva egy bedőlt fa mellett álltunk meg. Abban reménykedtünk, hogy talán a frissen telepített csukák közül valamelyik menedéket keresve ott lapul az ágak mellett, sőt a régebben itt élő halak is előszeretettel tartózkodhatnak a hasonló helyeken. Az akadó minden zegzugát megvallattuk, sajnos azonban jelentkező nem akadt egyik műcsalira sem.

Már legalább két óra eltelt a versenyidőből, mikor megláttuk a mérlegelő csónakot közeledni. A közelünkben mérlegeltek egy süllőt, majd egy kicsivel arrébb egy csukát. Többen érdeklődtek tőlük a további fogások iránt, amire elmondták, hogy a holtág túlsó végén már jó néhány csukát mérlegeltek, köztük volt egy két kilogramm feletti példány is. Hasonló esetekben általában elbizonytalanodik az ember: „nem jó helyen kezdtünk, nekünk azonnal oda kell is mennünk”. Ezek a gondolatok viszont szinte minden versenyző fejében megfordulhattak, ezért a víz a túlsó vége már erősen zsúfolt lehet… Az elkezdett taktikán tehát átmenetileg nem változtattunk, megpróbáltunk az akadók környékén halat találni.

Itt vannak a mérlegelők
Az akadók környéke többek fantáziáját megmozgatta

Azonban a halak csak nem akartak jelentkezi, az idő teltével pedig vészesen közeledett a verseny vége. Ekkorra már addig araszolgattunk, míg a víz másik végén találtuk magunkat. Itt látszott, hogy zsúfoltabban vannak a horgászok, valószínűleg itt történhetett néhány fogás, aminek hatására odasereglettek a környéken lévő versenyzők. Mivel nem volt már sok hátra a versenyből, és láttunk egy rést a pajzson, vagyis láttunk egy helyet, ahová még mi is beférkőzhetünk mások zavarása nélkül, bementünk mi is a sűrűjébe. Reménykedtünk, hogy van még csuka a területen, amelyet nem tudtak megbolygatni, és talán egy különleges mozgású vagy különleges színű csalival kapásra bírhatjuk. Elkezdtük hát váltogatni csalijainkat. Sok különböző mozgás- és színvariációt kipróbáltunk már, mikor a zsinór végére került kedvenc Salmo Zipperem. Már elkezdtem a következő lehetőségen gondolkodni, mikor végre egy határozott koppintásnak vághattam be. Az akasztás után éreztem a hal súlyát, ami nem volt jelentős, de itt egyetlen ilyen hal sokat érhet… éppen ezért rendkívül óvatos fárasztással tereltem szákba.

Na, nézzük mennyi is az annyi?
Nem egy kapitális példány, de minden halat meg kell becsülni, főleg egy versenyen

Megfogtuk végre a becsülethalat és még egy szűk óra hátra volt a versenyből, így újult erővel dobáltuk körbe magunkat. A helyváltoztatásnak nem sok értelmét láttuk, mivel a környéken csak olyan helyek voltak már, ahonnan nemrég ment el egy másik páros. Újabb hal azonban már nem került a szákunkba, mert a versenynek hamarosan vége lett. A partra kiérve rögtön ment a szokásos esélylatolgatás, ki mit fogott, na és mekkorát? Előzetesen látszott, hogy sokan nulláztak, bár a számunkra érdekesebb pergető OB mezőnyét nehéz volt kiszűrni az összes résztvevő közül. Az ebéd utáni eredményhirdetéskor azután végre minden kiderült. Az OB tizenhét párosából nyolcnak sikerült halat fogni:

HelyezésCsapattagokDarabÖssz. tömeg (g)
1.Weidel Attila - Ferenczi János22880
2.Forgó András - Forgó Péter12460
3.Simon Zoltán - Muth László11230
4.Szarvas Zoltán - Gajdos Zoltán31140
5.Hefkó Norbert - Lieszovszky Árpád11130
6.Lukácsi Béla - Kovács Adrián1670
7.Elek Gyula - Elek Gyuláné2570
8.Fürtös Attila - Takács László150

Tehát ebben a fordulóban is sokan nulláztak. Az összesített eredményt ez pedig rendesen megkavarta, ráadásul azok a csapatok, amelyek a két forduló valamelyikében első vagy második helyezettek lettek, azok a második fordulóban nem fogtak halat. Ennek fényében érdemes megnézni a jelenlegi összesített állást is:

HelyezésCsapattagokDarabÖssz. tömeg (g)Össz. helyezési szám
1.Hefkó Norbert - Lieszovszky Árpád9223010
2.Fürtös Attila - Takács László22238011
3.Szappanos Zoltán - Demeter Zsolt3366014
4.Simon Zoltán - Muth László6151014
5.Szarvas Zoltán - Gajdos Zoltán6146014
6.Farkas Szabolcs - Farkas Előd2297015
7.Weidel Attila - Ferenczi János2288016,5
8.Zimány Ferenc - Pál Mihály1171017
9.Forgó András - Forgó Péter1246017,5
10.Karádi László - Nagy Róbert4106019

Az OB második fordulójának harmadik…
… második…
… és első helyezett párosa

Szerencsére az OB ebben az évben már háromfordulós, így még legalább a mezőny felének esélye van megszerezni a végső győzelmet a Tisza-tavi fordulón.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Magyar Pergetőhorgászok Egyesületének a verseny kiváló megrendezéséért!