VII. BALZER-MACONKA PERGETŐ KUPA, döntő

VII. BALZER-MACONKA PERGETŐ KUPA, döntő

A második selejtező beszámolóját úgy fejeztem be, hogy erős szél és havazás várható a döntő idejére. Én is bejutottam a döntőbe tudósítóként, így minden eshetőségre felkészülve érkeztem a versenyre szombat reggel. A versenyzőknek ennél többre kellett felkészülni, mivel nekik nem csak az elemekkel kellett megküzdeni, hanem a végső győzelemhez halat is kellett fogni, ráadásul minél nagyobb számban.

Reggel, mialatt beszálltam az autóba, ízelítőt kaphattam a rám és a versenyzőkre váró viszontagságokból, ugyanis metsző szél vágott az arcomba. A nyolcvan kilométer megtétele után azonban kellemes meglepetésben volt részem, szélcsenddel fogadott Maconka.

Ideális pergető idő: gyenge szél és kissé borongós égbolt

Nem a megszokott tömeg gyülekezett a reggeli eligazításhoz, ugyanis most húsz páros jutott be a döntőbe, így egy csapatra nagyobb terület jutott a verseny során, ezzel együtt talán több hal is jut egy párosra. A kevesebb csapat kevesebb gonddal is jár, ezért a sorsolás és a csónakok elfoglalása után gyorsan a kikötő előtti területen volt az egész mezőny, a verseny kezdetét jelző lövés után pedig megkezdődhetett a helyek elfoglalása és a horgászat.

A rajthoz már a nap is kisütött, szél pedig még mindig sehol

A helyfoglalás szokásosnak volt mondható. A kikötő környéke most is népszerű volt, és látszott, hogy a mezőny nagy része a csukákban keresi a végső győzelmet. Erről gyorsan igazolást is kaptunk, mivel az első méréskor csukát raktunk a mérlegelő csőbe.

Az első áldozat, nem nagy de annál értékesebb

Ráadásul ezt a csukát az első selejtező nyertese fogta ki, ezzel ők nagy lépést tettek a győzelem felé. Azonban másoknak is elkezdett adakozni Maconka. Innentől folyamatosan csörgött a mérlegelő telefon, és sorra mérlegeltük a csukákat. Először kisebb példányok kerültek szákba, mígnem szóltak, hogy sikerült egy szép példányt kifogni a hosszú gát mellett. A tó másik szegletéből gyorsan mentünk megmérni a halat. Odafelé menet egy újabb szép fogást észleltünk, s láttuk, az is csuka lesz.

Az elődöntőben már megszokott méret, 93 centiméter

Megvan tehát az első szép hal, irány a másik csónak, ahol hasonló kép fogadott, ráadásul, amíg közelítettünk hozzájuk, addig kifogtak egy újabb példányt. Habár a hal láthatólag kisebb volt az elsőnél, az egymás után mért két csuka biztató volt a csapat számára.

Ez „csak” 92 centiméteres volt
Itt van a bónusz csuka a nagy mellé

Észre sem vettük, hogy eltelt a verseny első negyede. Ekkorra már közel a mezőny fele fogott értékelhető halat, egy csapatnak kettő, egynek pedig három darab hala volt. Az utóbbi csapat egyébként esélyes volt a végső győzelemre is, mivel a selejtezőből 1 helyezési számot hoztak magukkal. Néha láthattunk keményebb fárasztásokat is, ezek nagyrészt nagytestű pontyok voltak, egy fárasztásnál azonban integetni kezdtek az elkövetők, nemhiába. Közelebb érve láttuk hogy szép harcsát akasztottak, ráadásul szabályosan szájba! A harcsa okozott némi galibát is, mivel a zsinórt csónak letűző karóra tekerte, a nehézséget a karó kihúzásával azonban sikerült elhárítani. Volt még egy probléma, amivel nem számolhattak a versenyzők, hogy kicsi a szák ekkora harcsának. Azonban rutinos horgásszal volt dolgunk, mivel egy mozdulattal megmarkolta a harcsa alsó állkapcsát, és a csónakba penderítette.

Látható, hogy szabályosan szájba akadt a plasztik csali horga

Mivel kíváncsiak voltunk a tömegére, lemértük: tizenhét kilogrammosnak bizonyult. A harcsa már két éve nem számít bele az értékelésbe, ezért nem került fel a mérlegelő lapra az egyébként szép eredmény. Közben a süllők is megmutatták magukat, bár nem nagy számban, de azért jelen voltak. Először egy kisebb példány, majd egy szebb süllő is megmutatta magát a versenyzőknek.

Ebben az évben kevesebb süllőt fogtak a versenyen, a csukáké volt a főszerep

A verseny finisébe érve még nyolc csapat nem iratkozott fel a mérlegelőlapra, ellenben volt két csapat is, akik öt-öt csukával büszkélkedhettek. Azért a hajrában is volt néhány fogás, ezek mindegyike csuka volt. A csukákat nagyrészt a mederszélek környékén fogták, csak néhány darab jött a meder környékén, de ezek is inkább a partszélhez közelebb csábultak el valamely műcsalira.

Egy tipikus csukás hely. Itt a két elődöntőben és a döntőben is több halat zsákmányoltak a versenyzők

Hamarosan eltelt a versenyre szánt öt óra, aminek végét lövés jelezte. A kifelé jövő csónakokból, néhány még hozott csukát méretni, a végső eredményen azonban ez már nem sokat változtatott. Nagy volt a számolgatás a verseny után, mivel az elődöntőben elért helyezési számokat mindenki magával hozta, ezt egyes szorzóval, míg a döntőbeli eredményt kettes szorzóval vették figyelembe. A kettő összegéből, a legkisebb számmal rendelkező csapatok végeztek előkelőbb helyen.

A verseny végeredménye

HELYEZÉSVERSENYZŐKdbcmÖssz hsz.
1Nagy Róbert - Karádi László52125
2Vincze Ádám - Cseppentő Péter 31559
3Szegi Zoltán - Tóth László532111
4Zsíros András - Szili István211016
5Kalacsi János - Kalacsi Róbert315318
6Molnár Vilmos - Pástét Balázs214118
7Martos Tamás - Márkus Tamás28819
8Nagy Zoltán - Jamniczky Rozália19320
9Papp Zsolt - Szabó Tamás19226
10Kelemen Gábor - Nyerges Balázs 18027

A győztes csapat átveszi a fődíjat, a kétszer 250 ezer forintos vásárlási utalványt

A döntő napján a húsz csapat 28 darab halat zsákmányolt, ebből kettő darab süllő volt, a többi pedig csuka. A halak átlagos hossza közel 55 centiméter volt. A végső győztes Nagy - Karádi páros az elődöntőben négy, míg a döntőben öt halat zsákmányolt, így megérdemelten nyerték meg a 2008-as Balzer kupát. Az eredményhirdetés után megtudhattuk, hogy a három dobogós csapat milyen típusú csalival fogta halait. A harmadik helyezett villantóval csapta be mind az öt halát. A második helyezett vegyesen twistert és körforgót használt, a győztes csapat pedig mindegyik halát wobblerrel fogta.

Ezzel véget ért a 2008. év pergető versenyeinek sora. Jövőre előreláthatólag még több versenyen mérettethetik meg magukat a pergető horgászat szerelmesei.