Fiatalság, bolondság, vagy inkább fiatalság, bojlizás?

Fiatalság, bolondság, vagy inkább fiatalság, bojlizás?

Kik azok a bojlis horgászok? - kérdeztem magamban, miközben fél füllel belehallgattam két horgász beszélgetésébe. Arról volt szó, hogy mennyi halat fogtak, s milyen méretekben. Ekkor még hidegen hagyott a dolog, gyorsan el is felejtettem a hallottakat, de azért mélyen eltemetve, ott bujkált bennem egy gondolat. Eljön még az én időm, egyszer majd szerencsét próbálok a bojlis horgászat terén!

Mivel ezekben az időkben még ifjúsági horgász voltam, egy méretes ponty megfogása is hatalmas örömet jelentett. Beszereztem a különlegesebbnél különlegesebb etetőanyagokat, etetőkosarakat, s az egyéb kellékeket, persze sok mindent feleslegesen. Minden egyes nap, amikor eljutottam az édesapámmal horgászni, tanultam valami újat, hiszen a tapasztaltabb horgászok önzetlenek voltak, szívesen válaszoltak minden kérdésemre. Aztán egy nyári napon, nagybátyám invitálására, aki már akkoriban is nagyon tájékozott volt, elmentünk a Lőrinci-tározóra. Ott mutatott be egy bojlis horgásznak, és igazából itt találkoztam először a bojlizással. Hallgattam az élménybeszámolókat, és szinte azonnal megfogott a dolog: "Rengeteg kapás, kapitális méretű halak!" Nagybátyám segített mindenben, s kezembe adta a Lőrinci-tározón lévő stégjének kulcsát.
- Tessék, etess pár napon keresztül, menj le horgászni, s fogj szép halakat!

Elmagyarázta számomra érthetően, mit és hogyan kell végrehajtanom ahhoz, hogy sikeres horgászatom legyen. Megtörtént az etetés, s következett a várva várt hétvége. A nap folyamán egyetlenegy kapásunk sem volt, s édesapám meg is jegyezte, hogy ehhez még bizony sokat kell tanulni, nem megy ez egyről a kettőre. Én mégis bíztam a sikerben. Az éjszaka a szememet egy percre sem hunytam le, fáztam, remegtem a hidegtől, mégis hajtott a vágy, hogy én is egy hatalmas halat fogjak. Aztán hajnali két órakor megszólalt a kapásjelzőm, miközben a hal folyamatosan húzta le az orsóról a zsinórt. Az álmodozásomból visszatértem a valóságba, és bevágtam. Negyedórás fárasztást követően szákoltuk meg a halat. A fárasztás részleteire már nem nagyon emlékszem, mert annyira önkívületi állapotba kerültem, hogy még a mérlegelés közben is remegtem. Végül a mutató 7,50 kg-nál állt meg. Büszke voltam magunkra, s ekkor végleg eldöntöttem, kizárólag pontyhorgászatot fogok folytatni, bojlis módszerrel. Szerettem volna újból, s újból átélni ezt az érzést. Ezt követően, egy éven keresztül, egy bojlis horgásztól vásárolt, házi készítésű bojlival horgásztam. Sok szép halat fogtam, de az igazán nagy fogás, a 10 kg fölötti hal még váratott magára. Miután elhasználtuk a vásárolt bojlit, felmerült bennünk a gondolat, miért nem készítjük el a bojlinkat saját magunk? A gondolatot tett követte, és beszereztem egy bojlis videofilmet, amelyen a látott receptek megfelelő alapot biztosítottak. A kb. 20 összetevőből sikerült nagyjából a felét beszerezni, amiből végre nekiláttunk életünk első bojlikészítésének. Az előző nap vásárolt 21 mm-es miniroller volt minden segédeszközünk. Nagyon nehezen állt össze az anyag, de végül elkészült az első bojlink, 5 kg-os mennyiségben. A megerőltető, majd 10 órás munka után büszkén vettük szemügyre a „csodacsalit”.

A saját készítésű bojlival sokkal nyugodtabban horgászhatunk, hisz tudjuk mit tettünk az alapanyagok közé

Egy hét után ki is próbáltuk, ami sajnos kudarcba fulladt. Előetetés után, kettő napot horgásztam, amit sikeresen megúsztam kapás nélkül. Ekkor elbizonytalanodtam, s kedvetlen lettem a sikertelenség miatt. Titokban küzdelmes fárasztásokról, hatalmas halakról álmodtam. Nem bírtam tovább, valamit tennem kellett. Egy szerdai napon elkerültem az iskolát, s kimentem a tópartra. Reggel 6 körül értem ki, s 10 óráig egy kapásom sem volt. Nem kívánom senkinek azt az érzést, mely akkor eluralkodott rajtam, már nem bíztam semmiben. Ennek ellenére 10 óra után pár perccel megszólalt a kapásjelzőm, s a fárasztás után egy csodálatos, 7 kg-os tőpontyot szákoltam meg. Ezt pár perccel később egy 9,40 kg-os, majd egy 10,50-kg-os tőponty követett.

Maconkán nagyon szeretek horgászni a hihetetlen halbőség sok tesztelésre ad lehetőséget

Boldogságom határtalan volt. Mindenki csodálva nézte, amit műveltem a szűk fél óra alatt, s már odáig jutottunk, hogy bojlit szerettek volna vásárolni tőlem.
- Igen! Működik a saját bojlim! Megvan a várva várt siker, amit már senki nem vehet el tőlem. - gondoltam magamban.

Horgásztúráimat fényképezőgéppel végigkövetem, s így megfelelően tudom dokumentálni a kifogott pontyokat

A következő dolog, amit ezek után célként kitűztem, egy igazán fogós bojli elkészítése volt. Megismerkedtem a boltokban található termékekkel, s információt szereztem szinte mindenről, ami a bojlizással kapcsolatos. Majd jött a 2001-es év, a Palotási bojlis versennyel együtt. Részt vettem a versenyen, s nagyon megtetszett a rengeteg, bojlis horgásszal való beszélgetés, tapasztalatcsere, és a barátságok kialakulása. Ebben az évben már számos kapitális fogásnak örülhettem, s folyamatosan finomítottam az addig megszerzett ismereteimen.

Az elmúlt években rengeteg ponttyal küzdöttem meg, a fárasztások során rendkívüli élményekben részesültem
Szeretem a pontyokat, óvni, félteni kell őket
A Palotási horgásztóban, már rengeteg 20 kiló feletti pontyot fogtak, remélem egyszer nekem is megadatik ez az élmény

A 2002-es Palotás Kupán már komoly eredményt értünk el! Az egy hét elteltével a második helynek örülhettünk, büszkén emelve a magasba, a számunkra első helyet jelentő serleget! A következő, 2003-as évben a harmadik helyet szereztük meg. Ezzel nem csak önmagunknak bizonyítottunk, hanem a kétkedőknek is, hogy nem a véletlen műve volt az előző évi második helyezés. A 2004-es évben immár a HALDORÁDÓ TEAM tagjaként vehettük fel a versenyt, a többi bojlis csapattal szemben. Az ekkor elért tizedik helyezésnek ugyanúgy tudtam örülni, mint az előző évek dobogós eredményeinek.

Az egyéni csúcsomat jelentő 19 kilós pontyot a 2003-as Palotási versenyen fogtam
Pisti barátommal 2003-ban harmadik helyezést értünk el a Palotás Kupán
Felemelő érzés volt egymást követő két évben is dobogóra állni a Palotási bojlis versenyeken

Most itt tartunk, 2005-öt írunk. Számomra nem változott semmi, ugyanúgy szeretnék újabb tapasztalatokkal gazdagodni, mint az előző években, hiszen mint minden, a horgászat is folyamatosan változik, mindig tartogat meglepetéseket. Egyetlen mondat van, amit sohasem felejtek el és nap, mint nap eszembe jut: "Fogd meg, és engedd vissza!"

Egy mondat, amelyben benne foglaltatik az egész bojlis módszer lényege, mentalitása: „A halak védelme, ápolása, a kíméletes bánásmód!”

A kifogott pontyok sebfertőtlenítése, leápolása alapvető feladat a bojlis horgászatok során
Minden hal a fotózás után visszakerül a vízbe

Szeretném, ha minél többen megismerkednének a bojlis horgászat kultúrájával, alapjaival, amelyet a későbbiek folyamán megpróbálok majd a tapasztalataim alapján folyamatosan bővíteni. Írásaimban a felszereléstől kezdve, a bojlikészítésen át, a különböző végszerelékekig, felkínálási módokig mindent szeretnék alaposan megvizsgálni, és megosztani Önökkel. Ezen kívül szeretném a bojlis túráimon szerzett tapasztalatokat is átadni Önöknek, hogy minél előbb átélhessék egy kapitális méretű ponty kifárasztását, és visszaengedését élőhelyébe, a vízbe.

Bemutatkozásomat édesapám kedvenc mondatával zárnám:

” Minden egyes horgászat, egy nap az életednek!”

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.