A kiskorpádi túrát követően nem sokkal, de már a naptár szerint november elejét írván azon kaptam magam, hogy egy újabb kihívás elé nézek barátommal, Tiszai Andrissal. Hogy egy klasszikus Rokolya Péter idézettel kezdjek, „Minden pontyhorgásznak vannak, tervei, céljai, vágyai. Legyen szó az adott vízterület legnagyobb vagy legkülönlegesebb pontyának megfogásáról!”. Ezzel a gondolattal és célkitűzéssel érkeztem újfent a Bácsbokodi Felső-tó partjára, ahol – a fenti soroknak eleget téve – a szívemnek legkülönlegesebb és talán a tó egyik legnagyobb halának megfogása volt a célom ezen a rapid, 12 órás horgászaton. Igen, a hal, akiért jöttem, a tó legendás lakója, az Öreg Töves!
Arra már hála Istennek egy ideje rájöttem, hogy ha monszun esőben vagy rekkenő hőségben, esetleg komoly hidegben készülök horgászni, Andris barátomra nyugodt szívvel számíthatok. Ahogy a képen is látjátok majd, november első hete már erősen télies időjárással fogadott minket. Hajnali 5 órakor indultunk Bajáról, hogy minél hamarabb a partra érjünk. Szerettem volna, ha a reggeli fényváltásra előkészülünk mindennel. Természetesen már egy adott rutinnal érkeztünk és előző este az etetésre szánt pelleteket, felezett bojlit és némi magot gondosan előkészítettük, ezzel is nyertünk egy kis időt.
Ezen a pecán a Felső-tó, C5 jelzésű helyére esett a választásunk. Nem árulok el nagy titkot, ez sem véletlenül alakult így. Az a hal, akiért jöttem, ezen a helyen nagyon szeret, többen is sikeresen elkapták már itt. Köztük tavaly nyáron én is, amikor a születésnapomon, június 8-án, a 38 fokos melegben, egy több mint fél órás küzdelem után a kezemben tarthattam Őt.
Essen pár szó a taktikáról, a horgászatra szánt csalogatóanyagokról. Az etetést a kis távolságnak köszönhetően spombbal oldottuk meg. Ezen a tavon szinte bármelyik álláson foglalok helyet (etetőhajó hiányában), így szoktam eljárni. Lássuk, miből is állt a keverék, mi képezte az etetésünket! Alapja felezett Haldorádó Big Feed C21 bojli volt fűszeres kolbász ízben. Ezt egészítettem ki az ehhez passzoló Haldorádó Big Feed C6 pellettel, valamint hideg vízben már oly sokszor bevált apró, olajos magot, kendermagot is tettünk a rakétába. Tartósan 16 Celsius-fok alatt lévő vízben nagy segítségünkre lehet egy ilyen rapid pecán a Haldorádó CSL Tuning is. E viszkózus, de rendkívül gyorsan oldódó és agresszíven terjedő, alkoholtartalmú, hidegen sajtolt kukoricacsíra (CSL) kivonatból készült ízesített aroma sűrűsége nagyobb, mint a vízé, így a fenéken „laposan” terjed. Rendkívül fontos tulajdonság ez, hiszen ekkor a halak sem vízközt, hanem a meder közelében tartózkodnak és táplálkoznak. Jelen esetben a Fagyos ponty ízű változatot választottam, amelyben egy teljes éjszakát töltöttek a magok, így volt idejük magukba szívni az aromát.
Arra a napra elmondható volt, hogy szinte az összes döntésünk jónak bizonyult. A halak sorra jöttek, és ami külön öröm volt, hogy az átlagsúllyal sem álltunk rosszul. Az első jelentkező rögtön egy nyurga testű töves volt, amelyet fél órával később Andris hala követett. Működik a taktika!
Az alapozásra szánt etetést sem vittük túlzásba. Szerelékenként 2-2 rakéta mennyiséget juttattunk a vízbe. Ebben a hideg (7-8 fokos) vízben nem is volt szükség ennél többre.
Személyes kedvenceim a narancssárga színű wafterek, pop-upok. Ezen a pecán is egyértelmű volt, hogy a mangó, rokfort sajt és brutál májas ízek előtérbe fognak kerülni.
Sajnos a késő őszi horgászatok egyik hátulütője, hogy nagyon gyorsan ránk sötétedett, ezzel pedig a nappali, még kellemesnek mondható 8 fokot nagyon gyorsan felváltotta a zord, kellemetlen 0 fokos hőmérséklet. Természetesen rapid peca ide vagy oda, a sötétedés után is kint maradtunk még egy kicsit. Azt még fényváltáskor eldöntöttem, hogy egyetlen csali jöhet szóba, ami talán majd szelektálja nekem a tó öregebb egyedeit, köztük a szívemnek legkedvesebbet is, akiért ma eljöttem horgászni. Ez az íz nem más volt, mint a Rokfort sajt, ami Tornado XL formájában került hajszálra. Több alkalommal bizonyította már számomra szelektív hatását nem egy, nem kettő vízen komoly fogáshoz hozzásegítve engem. Természetesen nem mindig alakulnak úgy a dolgok a vízparton, ahogy azt előre eltervezzük, így egy általunk nagy bizalommal használt csali, íz is hozhat negatív eredményeket. Ez minden egyes alkalommal benne van sajnos a pakliban. De ez a nap más volt, hiszen van olyan is, hogy egyszerűen érezzük, hogy „Igen, ma adott minden, összejöhet a legféltettebb vágyunk is!”… és ekkor megszólalt a jelzőm, egy igazán bátortalan, ejtős kapás nyomán. Ekkor még nem sejthettem, hogy ki is a jelentkező a zsinór másik végén. Beemelést követően egy lomha halat éreztem, amely megállíthatatlanul tört jobb oldalra. A hal súlyát érezve és a viselkedését figyelve kezdett a fejemben motoszkálni egy emlék. Ezt én itt már egyszer megtapasztaltam… Part közelébe érve, a nádtorzsák széléhez dörgölőzve, igazi rutinos öreg pontyként próbált menekülni. De hála Istennek a jól összeállított szerelék és az orsóm féke hősiesen állták a sarat, ám a felbukkanó hal és hatalmas cuppogással jelezte, ennek a harcnak még közel sincs vége. Fejlámpám fényénél ekkor realizálódott bennem 100%-ra, hogy ez a hal bizony az Öreg Töves! Ezután közel 20 perc fárasztás következett, majd a sikeres szákolást követően az eufória pillanatai. Remegett kezem-lábam, és kiáltottam egy hatalmasat az égbe: „Igeeeeen!”, ezzel felfogva, hogy a tó legnagyobb hala újból meglátogatott engem.
Egyből előkaptam a telefonomat is, hiszen tudtam, hogy van rajtam kívül még valaki, akinek ez a hal nagyon sokat jelent. Peti barátom azonnal tudta, érezte, miért hívom, és együtt gyönyörködtünk régi, öreg ismerősünkben. Mekkora pillanat!
Azt, hogy miért is ilyen nagy dolog számomra e hal megfogása, azt a következő kép és a dátum jól mutatja:
Ez a hal a velünk élő történelem. Hány komoly harcon és megpróbáltatáson lehet túl ez az öreg mohos hátú? Belegondolni is nehéz. Természetesen kíméletes bánásmód mellett ő is visszanyerte szabadságát, amit megvallom, könnyes szemmel éltem meg. „Viszlát, nagy Öreg!”
Összegezve a dolgokat mi mást írhatnék, mint hogy „Köszönöm!”. Egy igazán sikeres nap volt újfent, amelynek végén a pont is felkerült az „i-re”. A Haldorádó csalik ismételten nem hagytak cserbe, a hozzájuk fűződő töretlen bizalmammal ismét remek fogásokkal lehettem gazdagabb. Ezúton és sokadszorra köszönöm Döme Gábornak és a Haldorádó csapatának munkáját, amit ebbe beletesznek, valamint Szabó Balázs barátomnak, aki mellettem áll, és segíti az előrehaladásom most már második éve. Köszönöm nektek!
Írta: Ördög Erik
Képek: Tiszai András, Ördög Erik
