A folyóvízi úszós horgászat - első ránézésre - rendkívül egyszerűnek tűnik, de rá kellett döbbennem, hogy minél többet művelem, annál összetettebb és bonyolultabb. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az etetés helyéről (ahol addig szinte semmit sem fogtam), egy másként vezetett úszóval máris több kapást tudtam kicsikarni, miközben ugyanazzal a csalival és azonos mélységben próbálkoztam. Hogyan lehet ez? Tartsanak velem, és mindenre fény derül!
A folyóvízi horgászatok során, alapvetően három eredményes csalivezetési módot lehet megkülönböztetni. Ha egy horgászaton belül mindhármat kipróbáljuk, és ezeket ügyesen váltogatjuk, jelentős mértékben megnő a halfogás esélye.
1. Sodortatott szerelék
A víz folyási sebességével azonos, vagy annál kicsit lassabban engedett szerelék a klasszikus, leggyakrabban alkalmazott technika. Ezt a legegyszerűbben - eddig - egy gömbölyű testű, dundi úszóval lehetett a leghatékonyabban előadni. A gyorsan mozgó csalit, főként az apróbb testű, nagy számban fellelhető keszegfélék (karikakeszegek, apró jászok) részesítik előnyben. Ha nincs a pályán termetes hal, egyértelműen ez a technika adja a legtöbb zsákmányt. Egyetlen hibája, hogy visszatartásnál, a szerelék jelentős lassításánál az úszó teste kiemelkedik, amely így érzéketlenné és durvává válik. Ekkor kell elővenni a lapos úszót, amely lehetővé teszi a csali lassabb vezetését. A lassabban mozgó csali több nagy halat vonz! Mielőtt azonban a hagyományos lapos úszós szerelékkel próbálkoznánk, érdemes egy új (magyar!) találmánnyal megismerkedni. A folyóvízi úszós horgászatot forradalmasító Cralusso cég legfrissebb terméke a Buborék, amely a hagyományos dundi és lapos úszó közötti átmenetet képviseli. Olyan optimális hidrodinamikai forma, amely a szabadon úsztatott szereléktől a közepesen visszatartott úsztatásig ajánlott. De bármilyen meglepő, még erősen visszatartva sem emelkedik ki a teste (mint a hagyományos úszóknál). Alkalmazásának legnagyobb előnye akkor jelentkezik, mikor a különféle sebességgel vezetett csalikat részesítik előnyben a halak, így akár egy úsztatáson belül is a végletek között változtathatjuk a csalivezetést!
2. Erősen visszatartott szerelék
Amikor az apró halak között egyre több nagytestű halra van kilátás, és a csalit ennek érdekében drasztikusan le kell lassítani, ekkor már tényleg vegyük kézbe a lapos úszóval ellátott szereléket. Miért is? Az egyértelműen bizonyított, hogy a termetes halak nem kapkodnak a csaliért, a gyorsan száguldó horgot figyelmen kívül hagyják. Minél lassabban engedjük a szereléket, és minél több ideig van az etetés környékén a csali, annál nagyobb lesz az esélyünk „kiválogatni” a nagyokat. A hagyományos lapos korongúszók egyetlen, de jelentős hibája, hogy erőteljes visszatartás során kiemelkedik a „válluk”. Ezzel drasztikusan csökken az érzékenységük, hiszen a halnak nemcsak az úszó antennáját, hanem annak testét is víz alá kell merítenie. Ez lehet akár plusz 1-2 g-nak megfelelő terhelés is! Ezt a hibát elsőként, a 2003-ban bemutatott és a világbajnok magyar csapat által is eredményesen használt, szintén Cralusso újítás, a Torpedo úszó tudta szinte 100%-ig kiküszöbölni. A speciálisan kialakított hidrodinamikai formát a nemzetközi sajtó „intelligens úszónak” nevezi. Használatával hihetetlenül megnőtt az ilyen típusú úszók érzékenysége. A Torpedót közepesen és erősen visszatartott csalivezetéshez ajánljuk.
3. Megállított szerelék
Amikor kevés, de szinte kizárólag nagytestű halra van esélyünk, a csalit mozdulatlanul, teljesen megállítva kell felkínálni. Ez a technika garantálja, hogy az etetésre tévedő hal előbb vagy utóbb a csalira is rátaláljon. A hagyományos lapos úszók teljes megállítás során még durvábbá válnak, hiszen még több emelkedik testükből a vízfelszín fölé, mint a lassú visszatartás során. Ezt egy még nagyobb úszóval lehet némiképp kompenzálni, de az ismét „durva” megoldás. A tökéletes megoldást a Cralusso Torpedo úszó tuningolt változata garantálja. Egy rendkívül egyszerű (és olcsó!) ötletnek köszönhetően, az úszó működése látványosan megjavul. Hogyan? Nincs más teendő, mint a Tuning lapka és meghosszabbított antenna felhelyezése. Mindez az úszó súlyozását nem változtatja meg! A szerelék megbontása vagy cseréje nélkül 10 másodperc alatt elévégezhető. Lenyűgöző érzékenységűvé válik így az úszó. Rohanó vízen még a limányát sem látni a testnek, és olyan kapásokat is érzékelhetünk vele, amit eddig észre sem vettünk!
A késő őszi dunai horgászataim során többször eredményesen használtam mindhárom csalivezetési technikát. A rakós bot volt a leghatékonyabb eszköz ennek kivitelezésében. A jól eltalált etetőanyag keverékkel kombinálva döbbenetes módon lehetett szelektálni a különböző halfajokat. A cikkben szereplő termetes jászkeszegek zömét erősen visszatartott szerelékkel (Torpedo úszóval) és lassan mozgó csalival sikerült becsapni. A legnagyobb (1,7 kg-os) jász azonban a teljesen megállított, mozdulatlan csonticsokrot vette fel. A hideg, lehűlő vízben a kapások zöme óvatos, lassú elhúzás volt, amelyet lehet, hogy hagyományos úszón észre sem lehetett volna venni. Érdemes tehát próbálkozni és úszót „tuningolni”!
