Nagyon sokszor hangzik el ez a kérdés a vízpartokon. Melyik technikát válasszam, melyik lesz az eredményesebb, melyikkel lehet több halat fogni aznap? Sokszor előfordul, hogy pár napon belül is teljes változás megy végbe a víz alatt. Egyik nap szinte a lábunk alatt lehet fogni a halat, míg másnap már csak a tökéletesen megállított, fenéken felkínált csalit hajlandók megenni, azt is csak jóval bentebb a parttól. Kérdésünkre a választ legtöbbször csak a nap végén tudjuk megadni, de a sok gyakorlat eredménye, hogy az esetek többségében már horgászat előtt jó döntést tudunk hozni. Persze néhányszor azért beleszaladhatunk egy-egy zakóba így is, de egyre gyakrabban fogjuk a megfelelő botokat kézbe venni, nem pedig a két technika közt őrlődve a földre esni.
Sokan úgy vélik, hogy a fenekező és az úszós technika egymás kiváltói lehetnek, én ezt másképp látom. Szerintem a két technika inkább kiegészíti egymást, hiszen mindkettőnek vannak hiányosságai, melyeket a másik módszer orvosolni tud.
Írásomban egy olyan horgászatra kalauzollak el benneteket, ahol a két finomszerelékes módszer megmérkőzik, és majd a nap végén kiderül, melyik volt az eredményesebb.
Az ötletet az izsáki tavon megrendezésre kerülő Haldorádó Fórumtalálkozó és Kupa adta, hiszen itt egy pároson belül két olyan horgászra van szükség, akik mindkét horgászmódszerben valamennyire jártasak. Éppen erre a versenyre készülvén látogattunk el Bodnár Sándor barátommal Izsákra, Ő match- és rakós bottal készült, míg én feeder- és pickerbottal terveztem a pecát - nem véletlenül, hiszen a versenyen is ilyen leosztásban ültünk le.
Mivel már a megmérettetésre készülünk, nagy hangsúlyt fektetünk az etetőanyagra. Kétféle mixet kevertem, az egyik Pelletes Fekete és Fűszeres Hal keveréke, míg a másik Piros Ponty és Nagy Ponty egyveleg. Az édes kajával nagyjából 25-30 méterre, pickerbotra etettem, a halassal pedig nagyjából a tó felét próbáltam meghorgászni. Bár még messze volt a verseny, arra jó az ilyen etetőanyag próba, hogy kiderüljön, melyik keverékre milyen hal reagál. A „finomhangolást” csak a verseny előtti napon lehet alkalmazni.
Sanyi alapvetően édes ízű keverékeket készített, ugyanazt lőtte matchbotra, 40 méterre, mint amit 13 méterre csészézett.
Ismerőseimtől sokat hallottam már az izsáki tóról. Amellett, hogy az egyik legszebb horgászparadicsomnak titulálták, mondták, hogy a hemzsegő apróhal miatt igen nehéz megfogni a termetesebb pontyokat. Szándékomban állt jó pár pelletet kipróbálni, remélve, hogy valamelyikkel szelektálni tudom a pontyokat. Nem nagyon hiszek az efféle, „válogatásban”, na de azért mentünk, hogy kipróbáljunk mindent.
Húsvét vasárnapján hajnali 4 órakor indultunk Budaörsről. Szükség volt a korai kelésre, hiszen attól féltünk, hogy a megszállott horgászok a kellemes tavaszi idő hírére ellepik a vízpartot. Ehelyett fél hatkor rajtunk kívül még egy teremtett lélek sem volt a parkolóban… „na, ezért kellett ilyen marha korán kelni”, gondoltam magamban. Érdekes módon egy óra múlva már nem találtunk volna helyet, úgy benépesült a part.
Hiába a korai érkezés, már majdnem 8 óra volt, mire elfoglaltuk harcálláspontunkat és sikerült az összes tesztelni kívánt botot előkészíteni. Egyvalamire jó volt, hogy körberaktuk magunkat a cuccainkkal: nyomatékosítottuk a többi pecásnak, hogy egészségi állapotunk gyengesége a fejünkre koncentrálódik.
Minden kötelező rituálét ugyanúgy végeztünk, mintha verseny lenne. Egyszerre kezdtünk el etetni, majd egyszerre vetettük be felcsalizott horgainkat. Sanyi rakós bottal, jómagam pedig pickerbottal kezdtem a horgászatot. A finom fenekező módszer szinte első perctől jól adta a halat. A szerelék beérkezése után azonnal rázta a vékonyka spiccet a kárász. Jó ütemben jött a hal, de kizárólag tenyeres ezüstkárászt tudtam fogni.
Úszós társam eközben a 13 méteres bottal horgászott. Látványosan, legalább 20 perccel később indult meg nála a hal, de ha rakósra odaállnak, nincs olyan módszer, ami felvenné a versenyt ezzel a technikával. Egy óra elteltével olyan pörgősen szedte a halat, hogy be kellett látnom, nincs esélyem tartani vele a lépést.
Akkor tehát az úszós peca eredményesebb, mint a finomfenekező módszer? Na, nem… ilyen könnyen nem adom fel! Botcsere, majd cél a belső etetés. Sajnos nagy meglepetésben nem volt részem, mindenféle csalit kipróbáltam, de valahogy mindegyikre csak kárász tudta felfűzni magát.
Majd háromórányi horgászat után az addig felhős, de kellemes időjárás változni kezdett. A napsugarak kezdték átütni a felhőket, egyre gyakrabban csillogott a víztükör. Ezzel egy időben gyenge szél is támadt, és ez meg is pecsételte a partszéli pecát. Olyan volt, mintha a halak megijedtek volna a naptól és a tó belső részeire húzódtak volna. Egyre ritkábban húzta el valami Sanyi barátom apró úszóját, úgyhogy Ő is kénytelen volt váltani. Elővette matchbotját, és folyamatos gombóclövöldözés mellett beljebb próbálta összpontosítani a halat, méghozzá nem is eredménytelenül… de továbbra is csak kárászokat tudott fogni, akárcsak én.
Már kezdtem azt hinni, hogy nem is él ponty a vízben, mikor egy gyenge kis kapásra bevágva - meglepetésemre - a bot karikában maradt. Meglepően jól húzott a hal, fárasztás közben olyan négykilósra saccoltam volna, azonban azt nem tudtam, hogy sziki ponty van a horgomon, amik híresen nagy küzdők. Potykám közel kétkilós volt, de kétszer ennyinek éreztem. A csali, amivel fogtam, trágyagiliszta volt egy szem csontival megtűzve. Úgy gondoltam, hogy most már odaállt a ponty, újratűztem a tuti csalit, majd visszadobtam. Gondolom, nem lepek meg vele senkit, hogy csakis kárászt fogtam a továbbiakban.
Versenytársam szintén csak apróhalat tudott zsákmányolni, de háromszor olyan tempóban, mint én. Csúfos vereséget éreztem a levegőben, és nem láttam a kiutat. Szinte minden pelletet kipróbáltam már, de csodát nem mutatott egyik sem.
Egy órával „versenyünk” vége előtt sikeres kínlódásom eredményeként felborítottam az aromás-pelletes táskámat. Ekkor vettem észre a tatyó aljában helyet kapó Red Tuning pelleteket. Nem nagyon bíztam már benne, de egy kék villám ízesítésűt azért felfűztem.
Biztos voltam benne, hogy ezzel is csak kárászt tudok fogni. És sajnos igazam lett, alighogy bedobtam, máris apró pöcögtetések jelezték, hogy az apróságok elkezdték köszörülni a csalimat. „Na, marha jó!”, gondoltam magamban, ennyit arról, hogy „nagy csali, nagy hal”. El is indultam inkább fotózni a társamat, ám miközben kattintgattam, fél szemmel láttam, hogy az apró birizgálások után határozottan meggörbül a spicc. Visszaloholtam botomhoz, mely addigra karikába hajlott. Bevágni már szükségtelen volt. Csaliváltásom eredménye egy gyönyörű 3-as tőponty lett. Mivel a csali ép maradt, vissza is dobtam az etetésre. Nem telt el öt perc, ismét elhúzta egy ponty a pelletemet. Nem is ragoznám tovább, még két potykát sikerült partra varázsolnom ezzel a csalival ebédidő előtt.
Mivel kicsit megfáradtunk a pecában, mérlegelés és összegzés előtt elsétáltunk a pihenőpark éttermébe. Nem sok helyen jártam még, ahol jó szívvel ott meri a pecás hagyni a parton felszerelését, és el tud menni, ebédelni. Túlzás nélkül mondom, hogy ez jobban tetszett, mint maga a horgászat.
Teli gyomorral már kellemesebben ment a végső elszámolás is:
Rakós és match: 13, 8 kg, mely 81 darab halból állt.
Feeder és picker:18, 7 kg, mely 39 darab halból állt.
Tanulság: Mint az eredményből láthatjátok, ma a feederbot volt a nyerő. Az viszont egyértelmű, hogy a rakós botos horgászat gyorsasága verhetetlen. A matchbot tempóját már lehetett volna tartani a pickerbottal, de nagyon kicsi lett volna az esély arra, hogy pontyot fogjak. A távoli, durvább feederezés volt az egyetlen olyan módszer ezen a napon, mely pontyot eredményezett. De ahogyan írtam, a helyes csali kiválasztása volt a legfontosabb.
Az tény, hogy minden finomszerelékes technika roppant szórakoztató. Nem lehet egyikre sem ráfogni, hogy csak az lehet eredményes, lehet, hogy másnap már az úszós peca is adott volna pontyot, lehet, hogy csak matchbottal vízközt lehet kárászt fogni, sőt az is előfordulhat, hogy a végletekig lefinomított pickerbot stabil csalitartása adja a legtöbb halat. A horgászatban azonban a kiszámíthatatlanság a legnagyobb vonzerő…
De maradjunk a tényeknél és a tesztünk céljánál! Aznap Izsákon egyértelműen a távoli feederezés volt a legeredményesebb. Ez a fajta technika általában jól működik a nagy kiterjedésű állóvizeken.
Horgászatból hazafelé megbeszéltük a nap tapasztalatait és úgy döntöttünk, érdemes tovább boncolgatni ezt a témát, úgyhogy megegyeztünk, hogy a következőkben összemérjük az úszós technika két éllovasát, a match- és a rakós bot eredményességét, majd a feeder- és pickerbotok fognak megmérkőzni.
Ajánlom nektek is, hogy találjatok valami plusz célt, amikor kimentek horgászni, és ha a nap végén az élmények mellett tapasztalatokkal is gazdagodtok, akkor már eredményesnek mondhatjátok azt a horgászatot.
