Jobb kint, mint bent?!

A feederbotos horgászat lényege az, hogy akár a parttól távolabb is viszonylag érzékeny felszereléssel fogjuk meg a halakat. Ez a legtöbb esetben működik is, azonban vannak olyan helyzetek, amikor a pontyok jobban érzik magukat a part közelében, mint a mederben. Ennek oka lehet a meder alakulása, áramlási tényező vagy a tó mérete. Joggal gondolhatja mindenki, hogy nincs is ennél könnyebb szituáció, mindössze közelre kell dobni, és minden más mehet a már megszokott módján. Ez azonban a legkevésbé sincs így. A rövid táv éppen annyi kihívást tartogat magában, mint a hosszú dobások. Ebben az írásban egy egyszerű, ám annál hatékonyabb partszéli pontyozó módszert szeretnék bemutatni.

Mire is kell figyelni a „rövid” horgászat során? Az első, hogy a kis távolság miatt a zsinórunk nyúlása minimális, így vékony előkével és behúzott fékkel már a bevágás során búcsút inthetünk a halnak. A rugalmasság hiánya ugyanis szakadást vagy a horog kiakadását eredményezi. Ugyanezt okozza az is, ha túl kemény bottal állunk neki a part szélén kóborló pontyok becserkészésének. A merev bottal mi, horgászok csak azt érezzük, hogy megint lefordult a hal a horogról, miközben szegény állat száját egy ilyen esemény csúnyán meg tudja tépázni. Mindenképp rugalmas botot használjunk közeli horgászatra!

Szép partszéli potyka, szinte láb alól

A bot kiválasztása azért is kulcsfontosságú, mert kevés olyan 3,90-es, vagy 4,20-as feederbotot kapni, ami elég rugalmas, mégis gerinces. Illetve lehet találni ilyeneket, de azok mind távdobásra specializálódtak, így keményebbek, mint amire szükség van. A Nevis Solution 3,30-3,90 2 in 1 bot eredendően mindössze 3 méter 30 centi, ám egy 60 centis toldóval könnyedén elérhető vele a kívánt hossz, amivel már a megfelelő távolságra lehet belendíteni a végszereléket. Belendíteni? Igen, ezért kell ugyanis a hosszú bot, mert ezzel csak egy alsó lendítéssel egyszerűen a vízre lehet helyezni a kosarat. A felkapókarnak nyitott állapotban kell lennie a művelet során, és csak akkor szabad az ujjunkat levenni a dobról, és elengedni a zsinórt, amikor a végszerelék már vizet ért, így a laza zsinórnak köszönhetően az nem fog kijjebb húzódni, hanem pont ott fog a fenékre érni, ahol vizet ért. Így egy 3,90-es bottal kényelmesen meghorgászható akár 7,5 méteres távolság is.

Megfelelő kaja, bot, technika! A fogás garantált!
A belendítés folyamata egyszerű: a kosár a bal kézből indul…
… majd lassan, végig feszes zsinórral belendítjük a végszereléket
Amint vizet ér a kosár, el kell engedni a zsinórt, hogy a súly szabadon süllyedhessen a fenékre!

A végszerelék ebben az esetben a lehető legegyszerűbb. Mindössze egy gyöngyös csúszó kapocsba akasztott Haldorádó Round Feeder 2XL és egy gyorskapocs szükséges hozzá. Előbbit a főzsinórra kell húzni, majd a kapcsot a főzsinór végébe kötni, és már lehet is rá rögzíteni a horogelőkét. Ezt célszerű fonott zsinórból kötni, hiszen az akasztás utáni kirohanást a monofil zsinórok csak nehezen bírják, főleg így, hogy mindössze 7 méternyi monofil zsinór van a bot vége és a hal között.

A végszerelék rendkívül egyszerű
A Haldorádó Pellet Pack kitűnő alapja a darabos, pontyos csalogatóanyagoknak. Ezt ki lehet még egészíteni mikropelletekkel és akár hidegen sajtolt kukoricacsíra pellettel is

A fonott előkezsinór egyébként azért is praktikus, mert erre könnyű hajszálelőkét (csalitüskét) kötni. A horog szempontjából is csak arra kell figyelni, hogy erős legyen, és ne hajoljon meg a rendkívüli megterhelés alatt. A Gamakatsu Power Carp éppen ideális erre a célra. A horogelőke lehet akár fél méter hosszú is, mert ennek a horgászatnak a technikája miatt egyszerűen nem lehet eltéveszteni az etetést, így nem (csak) az éppen bedobott kosárnyi eledel csalja a horog közelébe a halat. Kis gyakorlással akár csukott szemmel is rá lehet helyezni a végszereléket az etetés kellős közepére.

Erős horogra van szükség, mert annak ellenére, hogy a halak mérete nem túl nagy, a fárasztás ilyen rövid „pórázon”, igen megterhelő a felszerelés számára

Apropó, etetés. Tulajdonképpen ezt akár kézzel is el lehetne végezni, de az nem olyan pontos, mint amikor kosárral van az betéve. Erre egy Haldorádó 3XL-es kosarat célszerű használni. Ezzel gyorsan be lehet rakosgatni egy olyan bőséges alapot, amellyel akár sok halat is helyben lehet tartani jó ideig. Lehet akár szemessel, akár pelletekkel etetni, a lényeg, hogy csak minimális etetőanyagot szükséges a kosárba valóhoz keverni. Mindössze annyit, hogy a kosárba tömve a keverék ne essen ki a lendítés során. Az etetőanyag elhagyása főleg olyan vizeken lehet fontos, ahol sok az egyéb hal, amelyeket így szinte teljesen ki lehet zárni.

A nagyméretű kosárral jut be bőven eledel, ám nem kérdés, hogy a sok finom falat közül melyik kelti fel leginkább a ponty figyelmét!

A horgászat során már szükségtelen a nagy kosár, elég az egy vagy két számmal kisebbet használni. Igaz, még ezek is nagyok, de kis gyakorlással szinte akár egy fél téglányi kosarat is rá lehet hangtalanul tenni a vízre. A csend egyébként nem csak a belendítés során fontos. A partszéli horgászat sikerének záloga, hogy ne csapjunk zajt, ne zörögjünk, mert a halak még az éhségüket is képesek elfelejteni, ha veszélyt szimatolnak!

Egyetlen tekeréssel az esetleg zavaró kosár is eltüntethető a csali mellől, és ami a legjobb, hogy a kaja ott marad a horgunk mellett

Apró, de fontos mozzanata ennek a fajta horgászatnak, hogy a kosár fenékre érkezése után várni kell egy-két percet, majd a bot megemelése nélkül egyet kell tekerni az orsó hajtókarján. Így a kosarat elhúzzuk a csali mellől, miközben a csalogatóanyagunk ott marad. A másik oka ennek, hogy így kiegyenesítjük a hosszú előkét, aminek köszönhetően könnyebb lesz észlelni a kapást.

Az örök sláger ananászos ízvilágú csalik aromája már adott, de méretükkel még lehet és érdemes is játszani!

A csalira még nem tértem ki, de igazából a variációknak csak a képzelet szab határt. A lényeg, hogy kikönnyített legyen. A nagy halom kajából csak úgy lehet kiemelni a horgon lévő csalit, ha az lebeg vagy brutálisan aromás. A méretét is lehet változtatni. Van, hogy az egész picik a nyerők, de előfordul, hogy a nagyobb méretekre vevők a halak.

Akasztás után a hal minden erejéből menekülni próbál. Ne erőltessük, hadd menjen!
Miután kiszaladt, néhány méter múlva bekeményíthetünk, lehet fárasztani!
Miután az etetésen túl kifröcsögte magát a hal, nyugodtan bele lehet húzni a merítőbe!

A kapás és a kontaktus felvétele is legalább olyan fontos ennél a horgászatnál, mint a többi mozzanat. Nem szabad megszokásból hatalmasat bevágni a halnak, hiszen szükségtelen. Elég megemelni a botot, a lendületben lévő hal a többit elintézi helyettünk. Nyilván a féknek kellően lazának kell lennie ahhoz, hogy a hal szabadon „szaladhasson”. Ilyenkor lehet hagyni a pontyot menekülni, mert minél messzebb kezd bele a forgolódásba, annál kevésbé zavarja el az etetésünkön lakmározó társait. Amint kicsit beljebb elfáradt, már könnyedén merítési távolságba húzható.

Hibátlan partszéli „kosztos”

Aki ráérez e módszer ízére, nagyon jókat szórakozhat. Egyet azonban érdemes előre leszögezni. Ez a technika kevesebb helyen működik, mint amennyin nem, így érdemes először érdeklődni az adott vízen, hogy milyenek a mederalakulatok. Ha 5-10 méteren belül található erélyes törés vagy valamilyen tereptárgy, esetleg egy vízbe dőlt fa vagy bokor, akkor érdemes lehet kijönni rövidre!

Írta és fényképezte: Sipos Gábor

Kommentek
Kapcsolódó írások
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: