Június elejét írtuk, mely már hivatalosan is a nyár első hónapja. Véget ért a tanítás, befejeződtek a vizsgaidőszakok és - ki így, ki úgy - mindenki a maga módján igyekszik ezt megünnepelni. Mi is így tettünk, ezt az „ünneplést” tőlünk megszokott módon horgászattal folytattuk le.
Az általunk kiszemelt horgászvíz az Alföld keleti részén, a Keleti-főcsatorna és a Keleti IV. számú csatorna szomszédságában foglal helyet. Hajdúböszörmény és Pród között terül el és a Pródi Horgásztavak névre hallgat. Az 50-es 60-as években alakították ki a tórendszert, mely 2 nagyobb és több kisebb méretű vízfelületből áll. A horgászni kezdetben csak az egyik kisebb, 6,3 hektáros tavon lehetett, a szomszédos nagy tavon ekkor még csak halnevelés folyt, azonban 2013-ban ezt a 33 hektáros tavat is megnyitották a nagyközönség számára. A tavakról általánosságban elmondható, hogy vízmélységük 1,5-1,7 méter körüli, náddal szegélyzett partjuk rendezett, kulturált fa stégekről lehet horgászni. A tó halállományát főként pontyok és amurok teszik ki, melyek igen tág méretskálán mozognak: a 2 kg-os példányoktól egészen az igen komoly kort és méretet elért 15-20 kg-os egyedekig terjed a halak mérete, ezek alkotják a fő állományt, azonban némi törpeharcsa és tenyeres ponty is előfordul.
Az általunk tervezett hosszabb horgászatra csak a nagyobbik, bojlis tavon volt lehetőség. A horgászhely lefoglalását hosszas kutakodás és információgyűjtés előzte meg, melyek során kiderült, hogy a tó gyakorlatilag 2 részre osztható. A víz első része keskenyebb, itt „rövidebb” dobásokkal (ezen itt 70-80 méteres távolságot kell érteni) is eredményesek lehetünk, míg a tó hátsó, szélesebb részén egyértelműen 100 méter feletti távolságon érhetünk el eredményt. A tó szabályzata lehetővé teszi a csónak és az etetőhajó használatát, amivel élnek is a sporttársak, így a halakat jórészt csak a tó középső régiójában találhatjuk meg. Ezen ismeretanyagok figyelembevételével a tó első részén foglaltuk le a helyünket, szám szerint a 36-os stéget.
Horgászhely kiválasztva, már csak a megfelelő időpontot kellett meghatározni. A horgászat előtti hetek időjárását igen magas hőmérséklet jellemezte minimális légmozgással, így a különböző előrejelzéseket figyelembe véve június 11-ét választottuk a horgászat megkezdésére, mivel jelentős lehűlést és hidegfront betörését jósolták.
Ahogy a korábbiakban már említettem, a távoli horgászatra kell fektetni a hangsúlyt így két 390-es Heavy karakterisztikájú feederbotot hoztam magammal, melyekre 60-as méretű orsót helyeztem. A kialakított végszerelékek némiképp különböztek egymástól. Egyik botomra a hagyományos, sokak által ismert és használt 25 g-os távdobó kosár került - ezzel szerettem volna pontosan az etetésen horgászni. Másik botomra kicsit durvább szerelést készítettem, melynek lelke egy 60 grammos ólommal és gyorskapoccsal ellátott ólomklipsz volt - e távdobó szereléknek a kereső horgászat volt a feladata. A szerelék további elemei innentől kezdve teljes mértékben megegyeztek. Mindkét orsómra 22-es zsinórt csévéltem, melyhez 5-6 méter hosszúságú dobóelőkét kötöttem35-ös monofilból. Előkének 10-es vastagságú fonott zsinórt használtam, amire 6-os méretű horog került.
Mivel a tóban törpeharcsa és tenyeres méretű pontyok is találhatók, a felhasznált etetőanyag mennyiségét minimálisra redukáltam. Így etetésre főként szemes anyagot és különböző méretű és eltérő oldódási idővel rendelkező pelletet alkalmaztam. Az alapozó etetést a parttól körülbelül 80 m-es távolságban alakítottam ki, a csalogatóanyag jellege miatt ezt rakétával hajtottam végre.
Este 7 órakor érkeztünk meg a tóra, jegyváltást követően el is foglaltuk az előzetesen lefoglalt horgászállást. Gyors terepszemlét követően már repült is befele az első rakéta, belsejében a csalogatóanyaggal. Viszonylag nagyobb mennyiségű alapozó etetés mellett döntöttem, így összességében 15-20 dobást hajtottam végre. A horgok felcsalizását követően nagy reményekkel vágtunk neki az éjszakának. Az első kapásra nem is kellett sokat várni, alig 30 percet töltött vízben a felszerelés, mikor a nyelető hangja törte meg a csendet. Bevágást követően éreztem, hogy nem életem hala küzd a damil túlsó végén, de neki is nagyon örültem. Rövid fárasztás, szákolás után már matracon pihent ellenfelem.
Gyors fényképezés és fertőtlenítés után úszhatott is tovább. A következő 2 órában még 3-4 hasonló méretű társát sikerült partra keríteni, majd negyed 12 körül vehemens kapást észleltem a durvábbik készségemen: hiába a nyitott nyeletőfék, a botot így is kis híján lekapta a bottartóról! Bevágás után a bot karikában maradt - ebből egyből sejtettem, hogy termetesebb hallal van dolgom -, majd másodpercekkel később az orsó féke folyamatos, egyenletes tempóban elkezdte adagolni a damilt. A hal bő 30 métert kért le a dobról, mire sikerült megfordítani és átvenni az irányítást felette. Hosszadalmas, majd 40 perces fárasztást követően sikerült megszákolni a gyönyörű tükröst. Mérlegelés, fényképezés és fertőtlenítés után ő is úszhatott tovább.
Az éjszaka hátralévő része egy kisebb pontyot leszámítva eredménytelenül telt. Hiába kísérleteztem folyamatosan a csalikkal, nem tudtam további kapást kicsikarni egészen hajnali ötig, mikor felpörögtek az események.
Egymás után füstöltek el a botok! Volt, hogy egyszerre 2 boton is halam volt. Ez a lendület egészen negyed 7-ig ki is tartott, mely idő alatt összesen 7 kisebb méretű pontyot sikerült ideiglenesen matracra fektetnem.
Mivel a halak aktivitása teljesen alábbhagyott, elérkezetnek láttam az idejét, hogy pótoljam az etetést. Így ismételten 15 rakétányi pellet és magmix keverékét juttattam a vízbe.
Ezt követően a csalik frissítése következett, mely után felszereléseim újra beélesítve várták az éhes halakat.
A felkínált csaliról még nem esett szó: mivel pellettel etettem, egyértelmű volt, hogy ezzel is fogok csalizni egyik készségemen. Jelen esetben kétféle csalikombinációt alkalmaztam. A kosárral ellátott végszerelékem hajszálelőkéjére egy szem 16 mm-es Tüzes Ponty pellet került, melyet egy 12 mm-es fűszeres-húsos pop-uppal balanszíroztam ki.
A durvább végszerelékre pedig egy szem 20 mm-es oldódó bojli került Big Fish ízben, melyet minden esetben egy 16 mm-es Cseresznye-rákos pop-uppal kombináltam.
Megfigyelésem alapján azok a csalik, melyeket némiképp kikönnyítettem, sokkal hamarabb találtak gazdára, mintha csak a süllyedő csalit alkalmaztam volna.
Most térjünk vissza a horgászathoz! Az etetés lassan beérni látszott, a kosaras szerkón ismételten egy kisebb potykával küzdöttem, mikor is a másik botom spiccét is elcsavarta egy éhes hal. A már part közelében lévő hal kiemelését a botot átadva horgásztársamra bíztam, aztán felvettem a kontaktust a másik érdeklődővel.
Mindkét fárasztást sikeres szákolás zárta, melyek eredményeként egy közel 3 kg-os, illetve egy 5,4 kg-os ponty pihent megfáradva a matracon.
A kötelező procedúrák elvégzése után úszhattak is tovább. Negyed 11-ig még további 3 halat sikerült elcsípni, majd ahogy emelkedett a hőmérséklet és elérte a csúcspontját, úgy csökkent a halak aktivitása.
Elkövetkező 3 óra eseménytelenül telt el. Az egész parton csend honolt, sehol egy pittyenés vagy egy kósza halmozdulás. Majd amilyen hirtelen elcsendesült, olyan hirtelen kelt életre a víz. Kezdetben ismét a kisebb halak mozgolódtak, majd délután 4 óra táján a durvább készségen óvatos pöccintgetésnek vághattam be, mikor a bot ismét karikában maradt. A hal komótos, lassú mozgással kezdett oldalazni, a fék pedig ismételten lassú cirpelésbe kezdett. A lassú húzásból hirtelen irányváltással megindult felém, igyekeznem kellett, hogy a folyamatos kontaktust tudjam tartani a hallal. Kezdetben kisebb pontyra vagy amurra gyanakodtam a gyenge ellenállás és a part felé irányuló mozgása miatt, ám pár perc múlva - mikor már a stég előtt körözött - alig akartam hinni a szememnek, ahogy a vízfelszínt áttörte egy hatalmas aranysárga test. Gyors merítést követően remegő lábakkal, torokban lüktető szívvel „lefagyva” álltam a stégen. Másodpercekbe telt, mire felocsúdtam az ámulatból és elindultam az akkor már matracon fekvő hal felé. A fényképezést mérlegelés követte, mely során 10,5 kg-ot mutatott a digitális kijelző.
Még pár visszaengedős képet követően örömmámorban úszva csaliztam újra hajszálelőkémet. A nap hátralévő része viszonylag csendesen telt, egy gyönyörű, 1,5 kg-os ezüstkárászt és egy 3,5 kg-os pontyot sikerült még kapásra bírni.
Összegezve az eltelt 24 órát elmondhatom, hogy igazán jó horgászaton vagyok túl. 24 óra leforgása alatt közel 20 halat sikerült matracra fektetnem. Legtöbbje az átlagos méretnek nevezhető 3 kg-os mérettartományba esett, 2 db 5 kg-os, egy 4 kg-os, egy 8 és egy 10,5 kg-os ponty valamint egy gyönyörű 1,5 kg-os kárász színesítette a fogást. A kiválasztott etetési technika és csalogatóanyagok alkalmazása bevált, amit a megfogott halak mennyisége és mérete bizonyít. A tapasztalatok és a megfogott halak alapján kijelenthető, hogy a halak aktivitása időszakos, a késő esti lehűlő vízben, valamint a déli hőségben táplálkozásuk a fenéken teljesen megszűnt. Legintenzívebben a kora reggeli, valamint a késő délutáni órákban kaptak. A felkínált csalik is kitűnően vizsgáztak, legtöbb halat a Tüzes Ponty pellet és fűszeres húsos pop-up kombinációja adta. A méretesebb halak egyértelműen a nagyobb méretű kombinációt részesítették előnyben. Igazán eseménydús pecán vagyok túl, biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben ismételten meg fogom látogatni ezt a csodálatos vizet.
Írta: Kovács Gergő
Fotók: Nemes Dávid, Kovács Gergő, GoogleEarth
