Fővárosi kalandozások - 3. rész

Fővárosi kalandozások - 3. rész

A mostani epizódban a XXIII. kerületben található Joker horgásztavon tett látogatásomat szeretném nektek bemutatni. Furcsa erre a tóra azt mondani, hogy fővárosi víz, hiszen a központtól igen messze fekszik, egészen Budapest határáig kell autóznia annak, aki itt szeretne horgászni. Csak a közelben álló hatalmas logisztikai központok és ipari létesítmények jelzik a város közelségét. Autóval nagyon gyorsan oda lehet érni akár a centrumból is, hiszen a tó az M0-s és az 51-es út kereszteződésétől nem messze található, tehát irány Dél-Pest!

Szokásomhoz híven most sem rabolnám az időtöket holmi technikai információkkal, arra ajánlom figyelmetekbe a www.jokerhorgaszto.hu weboldalt, ahonnan minden megtudhattok a vízről. Én is innen tájékozódtam arról, hogy mire is készüljek ezen a tavon.

A nyíl hegye jelöli a tavat

Hosszú kutatómunka eredményeként arra jöttem rá, hogy most kizárólag pontyokra fogok horgászni, méghozzá a parttól távolabbi részeken próbálom majd megfogni a bajszosokat. Lássuk, mivel készültem! Otthon összejelöltem az etetőbotomat és egy medium-heavy feedert 60 méteres távra. Ide szerettem volna minél több alapozó etetést bejuttatni, remélvén, hogy előbb-utóbb majd csak odaáll a hal. Erre a célra Nagy Ponty etetőanyagot kevertem be a hozzá passzoló aromával, majd már a helyszínen tettem bele némi csontit is.

A zacskóból kiöntve…
… szemünk elé tárul a nagy ponty etetőanyag gazdag beltartalma
Rostálás után még szembetűnőbb

A másik botommal minél messzebbre szerettem volna hajigálni, hátha horogra tudok csalni egy termetesebb jószágot is. Ide csak kevés etetést szántam, mindössze fél doboz Magyar Betyár ízesítésű Pellet Packot áztattam be alapozó etetés céljára.

Először a fele mikropellet…
… majd a fele ragasztópor…
… és persze a nélkülözhetetlen Pellet Juice fele került a tálkába
Végül ezt felöntöttem a megfelelő mennyiségű vízzel, melynek egy részét most CSL aroma pótolta
A végeredmény látványa elég érdekes, de másnapra tökéletesen kezelhető, formázható távcsalit kapunk belőle

Az etetőkosárba ugyanilyen ízű etetőanyagot kevertem. Nagyon finom szemcseméret és hihetetlen intenzív illat jellemzi ezt a keveréket. Kicsit félve készítettem elő ezt a kaját, hiszen a szakirodalom szerint ilyenkor még az édes ízekre van igényük a halaknak. Na de egy próbát megér!

A Magyar Betyár etetőanyag igazán aprószemcsés, csak finomra őrölt összetevőket tartalmaz
Ha már lúd, legyen kövér!
Az 51-es úton jól látható tábla jelzi a tóhoz vezető utat

Szombat reggel 7- kor indultam otthonról, így fél nyolckor már a napijegyet váltottam. A vendéglátóim nagyon segítőkészek voltak, megmutatták melyik részre érdemes leülnöm. Egyébként autóval közvetlenül meg lehet állni a horgászhely mögött, így nagyon kényelmessé válik a pakolászás. A hely látványát feldobja a tó közepén álló sziget, mely most, kora tavasszal még kopasz fákkal, csöndben álldogált. Érdemes lenne nyáron is megnézni, amikor már nyüzsög az élettől…

Sokan a gát tetejéről pecáztak, én inkább lemásztam a víz széléig
Ráadásul a gát tetején futó vezetékek igencsak megnehezítik a bedobást

A nemrégiben leesett rekord mennyiségű esőnek hála a tó vízszintje a megszokotnál kb. egy méterrel nagyobb volt, ezért a szépen kialakított horgászhelyeket és padokat nem igazán lehetett igénybe venni. A legtöbben a töltésen helyezkedtek el, én szerencsére könnyen fel tudtam állítani ládámat a meredek gátoldalban, így szinte a víz széléhez tudtam ülni.

A kipakolás után rögtön elvégeztem az alapozó etetésemet, mely a közelebbi távra 20, messzebbre pedig mindössze 10 gombócból állt.

Egy kis morzsolgatás után szépen szétválnak a szemek…
… és könnyen kezelhetővé válik a „ragasztott pellet!”
Az alapozó etetés valóban megalapozza a napunk sikerét, ne sajnáljuk rá az időt
Fenékre érés után egy jó erős rántás segítségével üríthetjük ki maradéktalanul a kosarunk tartalmát

Csalinak a közelebbi pecára csonticsokrot tűztem, míg a távolabbira kezdésnek egy Lebegő Oldódó Magyar Betyár pellet került. Közben a mellettem ülő spori megszákolta aznapi sokadik potykáját, így nagy reményekkel szuggeráltam a spicceket.

A vékony fűzőtű nem tesz kárt a csaliban
A stopper méretre vágása közben is vigyázni kell, nehogy suta mozdulattal összeroppantsuk a csalinkat
Végül jöhet az I-re a pont

Ez a koncentrálás olyannyira jól sikerült, hogy többszöri csaliváltás és két eseménytelen óra után kezdtem úgy gondolni, hogy valamit nagyon nem jól csinálok. Egyedül az vigasztalt kicsit, hogy a többi horgász sem nagyon kapkodta kifelé a pikkelyeseket, leszámítva persze a mellettem ülő, helyi horgásztársat, aki azért néha-néha fogott egy-egy pontyot.

Csak néztem és néztem, de nem történt semmi
Eközben a helyi mágus…

Már közeledett a 11 óra, mikor meguntam a várakozást és felmentem a töltés tetejére, hogy megmozgassam magamat, hiszen a reggeli verőfényes napsütéses, nyugodt időnek ekkorra már nyoma sem volt. Fújt a szél, néha pedig még az eső is csepergett.

Mint azt a horgásztársak bemutatták, van tok is a vízben

Nyugodtan mozgattam át magam, hiszen az eddigi eseménytelenség nem indokolta, hogy botvivős kapástól tartsak. Persze ahogy lenni szokott, egyszer csak begörbült a messzire bevetett botom spicce. Minden régi, elfelejtett sportmozdulatra és persze jókora szerencsére volt szükség ahhoz, hogy a rohanás közben ne bukfencezzek bele a vízbe. Talán még Bear Grylls is megirigyelte volna azt a vetődést, amit bemutattam. Na de a lényeg, hogy meglett a hal, bár kicsit kisebb, mint amire számítottam, de legalább ponty!

Az első halmerítésre több mint két órát kellett várnom
Rendesen kiböjtöltem

Újracsaliztam a sikeres csalival, mely egy szem Lebegő Hybrid pellet volt, méghozzá Magyar Betyár ízesítésben. Bedobás után nem kellett sokáig várnom a következő kapásra, melyért egy, az előzőnél picit nagyobb tükörpotyka volt a felelős.

Ez már kicsit nagyobb volt
A viharos szembeszél kezdte megkeseríteni a horgászatomat

Dél körül már olyan viharos szembeszél fújt, hogy felcsapott a lábrácsra a víz. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, de csak nagy nehézségek árán tudtam elérni a benti etetésemet. A 60 méteres távot viszont még ebben a viharban is pontosan meg tudtam horgászni, de sajnos ott egy árva kapásom sem volt.

Ezt szeretem, mikor bevágás után úgy marad a bot!
Izmos kis jószág
Volt, hogy majdnem lemosott a ládáról a hullámzás

A messzi pecával viszont annál több és szebb kapást tudtam már elérni, úgy látszik, hogy ha nehezen is, de csak odaállt a hal. Negyedóránként merítettem egy pontyot vagy termetes kárászt. Sajnos igazán nagy hal nem tette tiszteletét, de legalább kapásból nem volt hiány.

Ilyen szép kárászok is tiszteletüket tették
Az aprócska Hybrid pelleteket…
… nem egyszerű feladat sérülés nélkül feltűzni…
… de kis gyakorlással és megfelelő célszerszámokkal gyerekjáték
Mint látjátok, megéri szöszölni vele

Egy óra körül már olyan szinten fújt a szél, hogy lehetetlenné vált a távoli dobás. Meg hát nem is túl kellemes viharos erejű széllel szemben ücsörögni egész nap. Egy halnyi időt adtam még magamnak, hátha fogok valami nagyobbat is. Menetrend szerint tíz percre a becsobbanás után meg is jött a kapás. Megérte még egy esélyt adni, mert a nap legnagyobb halát meríthettem meg egy három kiló körüli szép tőponty személyében.

Hát ez meg micsoda? :)
A nap hala

Mivel a csali nem sérült meg az akció során, gondoltam, megér még egy próbát a dolog, így gyors dipelés után dobtam még egyet. Neki is álltam pakolászni, úgyhogy odaültettem barátnőmet, őrizze a botokat, míg én összerámolok. Nem telt el öt perc, mikor Enikő amolyan lágyan, nőiesen bevágott és szép nyugodtan elkezdte kicsörlőzni szegény halat. Olyan simán jött kifelé, hogy kárászra gyanakodtam egészen addig, míg kedvesem fel nem tépte a megszeppent uszonyost a víz tetejére, majd amolyan „lábalátolós, versenyzős” szákolással le nem tartóztatta a kétkilós forma tőpontyot. Jelezném, hogy az egész akció kb. 3 percet vett igénybe és a fék egyetlen egyszer sem szólalt meg! Én meg versenyeken szépen finoman fárasztgatom a halakat, és sokszor még úgy is elmennek. Át kell gondolnom a fárasztási technikámat. :)

Párom fárasztási technikája egyedülálló…
… a merítés viszont profin megy
Szegény halacska nem merte nem megfeszíteni az uszonyait :)

Végül néhány szó a vízről.

Mind hétvégi hosszabb túrákra, mind pár órás lógatásokra ajánlom ezt a tavat. A partja rendezett, autóval is kényelmesen megközelíthetőek a horgászállások. Bár most ez nem bizonyosodott be, tuti, hogy vannak nagy halak a tóban, hiszen sok olyan része van, amit nem lehet dobással elérni. A tó közepén lévő sziget és a körülötte bedőlt fák nagyon ígéretes haltartó helyek. Az viszont bizonyos, hogy itt dobni tudni kell! A 60 méterre bedobott szerelékemre egész nap egy árva mozdítás sem volt, pedig a fogós csalival és etetőanyaggal is próbálkoztam a rövid etetésen. Persze lehet, hogy ez csak most volt így, de a helyi erők is inkább beljebb dobáltak, és ha valakik, akkor ők tudják…

Mr. Joker

Most már, ha a Joker nevet hallom, nem a Batmanből ismert vigyori gonosztevő, hanem egy ígéretes, budapesti horgászhely fog az eszembe jutni!

Írta: Sipos Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: